Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 21. Ablakban. (Elek Emil felvétele) Itt lakott a magyar nábob... Helyreállítják a kótaji kúriát „Szép menedék volt a Törikszakad csárda a keresztúti gáton. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemekkel szer- zé, mert amíg azt elérte az utas, törni vagy szakadni kellett addig valaminek. Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát, hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre néki tetszik. Ismeretlen ember, ha nekibátorodik e süppedéknek, tegyen testamentumot, mert ott vész, ellenben akik ismerősök a föld titkaival, könnyebben eljönnek rajta ...” A halhatatlan mesélő, Jókai Mór vetette papírra e sorokat, az „Egy magyar nábob” című regényében. Alaposan feladta a leckét irodalmárainknak, a Jókai-ku tatoknak, akik kivétel nélkül minden regényalakja mögött hajdanvolt személyeket, főhősöket kerestek, s mint utóbb gyakorta be is bizonyosodott: sikerrel. így történt ez a magyar nábob személyével. ö sem sokáig maradhatott inkognitóban. Mindenesetre a könyv kezdő sorai csak megkönnyítették a „nyomozást”. Hiszen még ma is akadnak anyakönyvi feljegyzések arról, hogy megyénk Kótaj községét egykoron Keresztútként emlegették a hivatalos okmányokban. S bár a későbbiekben bonyodalmas, kusza szálakon vezetett kutatás után, de az irodalomtörténészek bátran jelenthették ki: Kárpáthy János, a magyar nábob személye ráillik Kótaj-Keresztút egykoron élt nemesurára, Ibrányi Antalra. A duhaj, kicsapongó Ibrányi kúriája ma is ott áll Kótaj határában, s igaz erősen magán viseli az évtizedek nyomait, megszületett a régvárt döntés; helyi és központi összefogással újjászületik a műemléképület. A copf stílusban épült kúriához valamikor 13 hold- nyi kert tartozott, melyet a versailles-i palota mintájára képeztek ki. A kilencszobás nemesi udvarház érdekessége még, hogy szimmetrikusan elhelyezett 4—4 szobája közötti helyiség mennyezete lényegesen magasabb a többinél. Az utolsó Ibrányi halála után a Körmendy család vásárolta meg a kúriát. Az ő vendégükként volt lakója a kastélynak a századforduló éveiben Kacsóh Pongrác, a János vitéz zeneszerzője. A mintegy másfél millió forintos helyre- állítás munkáit az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányítja. Elsőként a szükséges állagmegóvást végzik el az épületen, majd a belsők helyreállítását követően külön tanulmányterv is készül a kúria korhű berendezésére. Az izgalmas irodalomtörténeti emlékkel gazdagodó Kótaj műemléképületével könnyen létrehozhatja egy helytörténeti állandó kiállítás helyszínét is. (Kalenda) Mitől egyenértékű a bizonyítvány ? Megyei tennivalói a felnőttoktatási konferencia után A NAPOKBAN ÉRT VÉGET az országos felnőttoktatási konferencia, amely a megye számára is sok tapasztalatot hozott. Nyolctagú szabolcsi oktatási küldöttség vett részt a konferencián, akik közül hárman itt kapták meg több éves fáradozásuk magas elismerését. Hensperger János nyíregyházi középiskolai tanár a felnőttoktatásban kifejtett munkásságáért részesült az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetésben, Frank Mihály újfehértói általános iskolai tanár miniszteri dicséretet, Bessenyei Lajos, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Dolgozók Gimnáziumának igazgatója a felnőttoktatás 30. évfordulója alkalmából emlékplakettet kapott. •Az ünnepélyes pillanatokon túl azonban a konferencia munkamegbeszélés volt, a megtett út hiteles felmérése, a gondok számbavétele, az országos tapasztalatok köz- kinccsé tétele. Kővári Zoltánt, a megyei tanács művelődési osztályának felnőttoktatással foglalkozó főelőadóját a konferencián különösen élesen megfogalmazott kérdések továbbgondolására kértük. Elhangzott a konferencián, hogy egyenrangúvá kell tenni a felnőttek esti és levelező képzését a nappalival. Ez, tudjuk, hogy nem valósulhat meg egyik napról a másikra, egy folyamat eredménye lehet csak. Mégis, milyenek a megyei tapasztalatok? — A konferencián hallottak arról győztek meg bennünket, hogy az országos és a megyei tapasztalatok zömében megegyeznek. Nincsenék külön szabolcsi problémák. Az, hogy közelíteni, majd pedig egyenrangúvá szükséges tenni a felnőtt dolgozók iskolai oktatásának ügyét a nappalival, azt a megyei tapasztalatok is megerősítik, sürgetik. — Ebből következik, hogy megvannak a központi és a helyi tennivalók egyaránt. A konferencia ajánlásában is megfogalmazódott, hogy mindenütt szorgalmazni kell az önálló épülettel, tantestülettel rendelkező iskolák, oktatási központok létrehozását. Főleg a városokban időszerű ez. A megyei tanács művelődési osztálya is foglalkozik ennek távlati megoldásával. — Azt is tudnunk kell, hogy a felnőtt- oktatás rangját nem lehet csak felsőbb intézkedésekkel megteremteni. A hétköznapok munkásai, a felnőtteket nagy türelemmel és hozzáértéssel oktató pedagógusok is' sokat tehetnek azért, hogy emelkedjék a felnőttek iskoláiban a tanulmányi színvonal. Ez azt is igényli, ho: • a jelenleginél több kiváló pedagógus vegyen részt a felnőttek oktatásában, s ne akadjon egy nevelő sem, aki csupán pénzkereseti lehetőséget lát az esti és levelező tagozatos munkában. Megfelelő-e a felnőttoktatásban részt vevő pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerése ? KÖNYV ZÁHONYRÓL AKIT A MOZDONY FÜSTJE MEGCSAPOTT Az olvasó is füstös lesz — képletesen szólva — ha belefog Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott című riportregényének olvasásába. Irodalmi folyóiratunk, a Kortárs fél éven át közölte a vasútról, a vasutasokról szóló riportregényt, amely könyv alakban jövőre jelenik meg. A befejező részben Záhonyról szól az író, harminc év történelmét idézve és a jelent vallatva. Hogy miért lesz füstös az olvasó? Mert olvasás közben óhatatlanul megfogja a mű hangulata, izzása, ezért érzéseiben, tudatában az egyébként tőle távol levőnek, szidott, vagy közömbösen igénybevett vasútnak részese lett. A siker titka, hogy az író észrevétlen beavat a százezernél több embernek kenyeret adó mammut szervezet, a vasút mindennapjaiba. Azzal, hogy az olvasó tiszteletbeli vasutassá válik, kénytelen egy kicsit átértékelni eszményeit, a munkáról vallott nézeteit. Moldova könyvében ugyanis az igazán jó vasutasok — nem az író, inkább saját értékrendjük szerint — a megszállott emberek közül kerülnek ki. Azok a példaképek, akik szinte feladva egyéni életüket a vasút legteljesebb rabszolgáivá válnak, ifjúságukat, majd érett férfiéveiket dobva oda a minden energiát felemésztő szervezetnek. (Nem véletlen, hogy az író is a nagybetűs vasút kifejezéssel illeti, amivel a mindent megszemélyesítő, mindent magában foglaló hatalmat jellemzi.) Tiszteletre méltóak azok az emberek — többnyire az idősebb korosztály tagjai — akik annyira azonosulnak a vasúttal, hogy láthatatlan csavarként illeszkednek be a nagy egészbe, a napjaink sok gondjaitól csikorgó, a menetrend által szabályozott folyamatba. Vasutasokról, vasutasokkal beszél az író, de közvetve egy szervezetet, a szervezet által teremtett gondolkodásvilágot, magatartásformát mutat be. Külön törvényei, szokásmódjai mintha igazolnák a mondást: „Állam az államban.” Mégpedig egy megmerevedett, nem egyszer túlszabályozott állam. A riportregény egyéniségüket megtartó hősei vallanak arról, hogy eredményt csak a szabályok, az utasítások megszegésével érhetnek el, mert a mozdonyvezető szeretné a menetrendet a valóságos közlekedéssel egyezőnek látni, mert a tolatást irányítók a létszám- hiány ellenére is azon vannak, hogy a tehervonatok rendben elinduljanak. A záhonyi átrakókörzet fejlődése, munkatempójának bemutatása külön fejezetet kapott. Szabolcsban már elcsépeltnek ható kifejezések — mint Európa legnagyobb szárazföldi kikötője, a barátság kapuja — telnek meg tartalommal, adnak felemelő érzést az ott dolgozónak, miközben ugyanő a napi munka robotjában a részletek miatt talán nem érzékeli nap, mint nap az egészet. Pátosztól mentes az átrakókörzet bemutatása. Inkább száraz, szikár, már-már sértő az Állami díjas brigádtól az egyszerű átrakómunkásig, a körzeti főnöktől a fontoskodó beosztottig, a hivatás helyett csak munkát végző orvostól a beteg, megrokkant vasutasig ívelő kép. Kitűnik, hogy a gépesítés mellett az átrakásban legalább olyan fontos a nyers erő, hogy az átrakómunkás a gyorsabb munkatempóval a forintot hajszolja, miközben magát tönkreteszi. Meglátja az író, hogy munka közben is lecsúszhat a féldeci, hogy az emberanyagban nem lehet válogatni, az analfabétától a vándormadárig mindenki munkát kap az átrakó pókhálóként fonódó sinei között. Ám az országra-világra szóló eredmények ezekkel az emberekkel születtek. A riportregény — a maga sajátos műfaji lehetőségei között — beilleszkedik abba a sorozatba, melynek összefoglaló címe: Magyarország felfedezése. Szociológiai igénnyel tárja fel mai életünk egy darabját, mutatja meg a vasutasok életét. Lányi Botond Honismereti kutatások A honismerettel foglalkozik a Jósa András megyei Múzeum kiadványosorozatának napokban megjelent hetedik kötete. A dr. Németh Péter szerkesztette sorozat ezúttal a megyei honismereti és helytörténeti pályázatokra a korábbi esztendőkben beérkezett és díjazott pályamunkákat tartalmazza. Szinte valamennyi mű a Hazafias Népfront által kiírt országos pályázatra íródott. „Bízunk abban, hogy nem a külső, hanem a tartalom adja meg a művek igazi értékét. E szerény kötettel is — úgy véljük — hasznosan szolgáljuk felszabadulásunk harmincadik évfordulójának lassan tovatűnő s egyben már a félévszázados megemlékezést is előkészítő, tisztelgő hagyományápolását, ünneplését” — írja a kötet előszavában Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára. A kiadványban László Béla az 1945-ös földreform fehérgyarmati történetét mondja el. A szerző egykorú és még korábbi dokumentumokkal, statisztikákkal érzékelteti a földosztás jelentőségét, az annak jóvoltából végbement változásokat. Dr. Gyarmathy Zsigmond munkájának — mely a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdálkodásának történetét dolgozza fel 1951-től 1960-ig — egyes részleteit már a „Helytörténeti tanulmányok és cikkek a felszabadult Magyarország történetéből” című tanulmánykötet is közölte. Munkájában a szerző nemcsak egy mezőgazdasági üzem életét, gazdálkodását eleveníti fel, de egyúttal bő teret szentel a település és környékének természetrajzi, közgazdasági és politikai ismertetésére is. Csiszár Sarolta a kötetben Gergelyi- ugornya felszabadulás utáni fejlődését, Ke- rezsi Mihály pedig Kisszekeres katonai felszabadításának történetét írja meg, már-már regénybe illő izgalmas hangnemben. Kollektív munka, szerzői közösség, a vásárosnaményi honismereti szakkör tevékenységét dicséri a kötet ötödik alkotása. A Jósa András megyei Múzeum legújabb kiadványát — a sorozat sorrendben harmadik alkalommal foglalkozik a helytörténeti gyűjtőmunka publikációival — Erdész Sándor és Németh Péterné rendezte sajtó alá. A kötet izgalmas olvasmány, az általános és középiskolák diákjainak, helytörténeti szakköröknek s az eseményeket átélt, egykori szemtanúknak egyaránt, (k.) NYELVI SAROK Nevek születése Névnapjuk alkalmával köszöntjük a Ke- let-Magyarország minden Erzsébet, Jolán, Katalin és András nevű olvasóját. Névnapi ajándékul hadd nyújtsuk át nekik mindazt, amit a nevükről a névtudomány tud. Ismerjék meg tehát keresztnevüket! A névtudományi szakirodalomból elég sok olyan statisztikai táblázatot ismerünk, amelyből kiderül, az egyes századokban, évtizedekben vagy években melyek voltak a legkedveltebb, a legdivatosabb keresztnevek. E kimutatások szerint az Erzsébet és a Katalin a 16. század óta a legdivatosabb női nevek közé tartozik. Az Erzsébet név a héber Eliseba névből alakult. A nyugati indo-európai nyelvek Elisabeth formában vették át, innen került hozzánk. Köznévi jelentése a héber szónak: Isten az én esküvésem. A szó második elemének a jelentését azonban néhány nyelvész bizonytalannak tartja. A név régi és mai népszerűségét mutatja a statisztikai kimutatásokon kívül az is, hogy igen sok becéző változata alakult ki az idők folyamán. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat: Betti, Böbe, Bözsi, Böske, Csőre, Csőri, Er- zse, Erzsi, Erzsó, Erzsók, Pere, Pőre, Perzsi, Zsébe, Zsóka stb. A becézőnevek kialakulásának szinte minden módja tanulmányozható e változatokban. Szép számmal van közöttük olyan, amely a névtest megrövidítésével és képzővel jött létre: Erzsi, Erzsó. Más alakokban pedig a név első része tűnt el, és az így megcsonkult alakhoz járult kicsinyítő képző. így lett az Erzsébetből Betti, az Er- zsókból Zsóka. De olyan alakunk is van, amelyben a név megrövidül és megcsonkul egyszerre, s így vesz fel képzőt: Zsébe. Több alak pedig az ikerítésből vált ki. Előbb csak játékosan megszerkesztették a név ikerpárját: Erzsi-Perzsi, majd a Perzsi alakot önállóan kezdték becézésre használni. Kevésbé gyakori ma már a Jolán név. A 19. század második felében volt inkább csak divatos. A görög Jolnatha nevet Dugonics András (1740—1818) írónk magyarosította erre a formára. Magyar előzménye is van ennek a névnek. A régiségben Joleán alakban használták. Ritka név, a kevés becéző változat is ezt igazolja: Joli, Jolcsi, Jocó, Jo- lánka stb. A görög Andreiász név magyar változata az András. A görög név is már becéző forma volt. Jelentése: férfi, férfias. A gyakorisági táblázatokon a 16. század óta általában a 10—15. helyek valamelyikét foglalja el. Az utóbbi években mintha növekedne a népszerűsége. A legnépszerűbb becézője, a Bandi alak az Andi-Bandi ikerítésből vált ki önálló becéző formává. Más becenevei is vannak: Andi, Andri, Andó, Andris stb. Bachát László — Az anyagi és erkölcsi elismerést példázta a konferencián kitüntetésben részesített nevelők megbecsülése is. A magunk részéről igyekszünk jobban odafigyelni azoknak a teljesítményére, akik rendszeresen tanítanak a felnőttek iskoláiban. Jutalmazásnál, a munka értékelésénél figyelembe vesz- äzük ezt a társadalmilag rendkívül hasznos plusztevékenységüket. Milyen továbbtanulási formára irányította a figyelmet a konferencia? — Azt fogalmazták meg a plenáris ülésen és a szekciómegbeszéléseken is, hogy ne a gombhoz keressük a kabátot, hanem megfordítva. Mindenütt olyan felnőttoktatási Eormát kell választani, amely a legjobban megfelel a dolgozók érdeklődésének, a helyi igényeknek, lehetőségeknek. A szabolcsiak számára különösen fontos az a tapasztalat, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet a magánvizsgára előkészítő tanfolyamokra, amelyeket az iskolákon kívül, művelődési házak, intézmények is szervezhetnek. — Egy másik figyelemre érdemes forma a szakmunkások szakközépiskolája, amely a megyében is hamar népszerűvé vált. Ennek az iskolatípusnak az a feladata, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal ren- lelkező fiataloknak lehetőséget adjon az érettségire, a középfokú általános műveltség megszerzésére. A cél, müveit szakmunkások képzése a népgazdaság számára. Régi gond és sokban összefügg a felnőttek tanulási kedvével, lemorzsolódásával: milyen az őket tanító tanárok módszertani élkészültsége, mennyire tudnak a felnőttek nyelvén szót érteni, s megtanítani őket az inálló ismeretszerzésre. Mi várható a közeljövőben ? 0 KONFERENCIÁN ELHANGZOTT, hogy a pedagógusképző intézetek — főiskolák, egyetemek — a jövőben 'ordítsanak nagyobb gondot a felnőttoktatá- li módszerek megismertetésére. Ez tantervi /áltoztafásokat is kíván, jelenleg ugyanis a eendő pedagógusok nem kapnak ilyen felkészítést és kikerülve az iskolákba a saját :apasztalataik alapján alakítják ki módsze- •eiket. Ezzel függ össze az a javaslat is, amelyet a KISZ KB képviselője mondott el i konferencián; vegyük igénybe a főiskolai- ígyetemi fiatalok közreműködését is a fellőttek oktatásában, a különféle előkészítő íanfolyamok lebonyolításában. — Egyébként a KISZ akcióprogramjá- ian szerepelni fog — mint ifjúságpolitikai éladat —, azoknak a fiataloknak a felku- :atása, akik nem végezték el az általános skola nyolc osztályát. A felnőttoktatás igyanis ifjúságpolitikai feladatokat is tar- ;ogat, mivel a képzésben résztvevők egy íagy része a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Páll Géza
