Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 3. Különdíj L ezajlott Nyíregyházán a városi ifjúsági klu­bok vetélkedője, me­lyet a város megyeszékhely- lyé válásának századik év­fordulója alkalmából hirdet­tek meg — öt ifjúsági klub került a döntőbe. Nem csak a nyertesek kaptak jutal­mat, minden résztvevő — de az igazi nyeremény már akkor a tarsolyukban volt. Évről évre színvonalasabb megyénkben az ifjúsági klu­bok versengése — erről bi­zonyosodhatott meg, aki fi­gyelemmel kísérte a nyír­egyházi „Nyíri emberek, nyíri tájak” vetélkedőt, il­letve az ezzel párhuzamosan folyó '„Szabolcsi ifjúság ’76” klubvetéll^edő járási-városi selejtezőit. Szakítottak a rendezők a régi — egykor jól bevált — hagyománnyal: a kizárólag különféle téma­csoportokból feladott kérdé­sekkel, s az arra várt vála­szokkal. Ez a hagyományos versenyforma jórészt csak lexikális felkészültséget kí­ván a részvevőktől: számo­kat, adatokat, neveket. A nyíregyházi versengésen például négy olyan feladat szerepelt, melyeket nem a helyszínen kellett megolda­ni: előre készült minden klub csapata. Ilyen volt a kijelölt klubrendezvényről készített „rendezvénybírá­lat”, melyben részletesen le­írták a versenyzők, milyen­nek találták a rendezvényt, mit tartanak jónak, miben változtatnának, mit java­solnak. Egy-egy ötperces ri­portot is készítettek vala­mely nagyüzem egyik szo­cialista brigádjával annak életéről, s ezt közösen hall­gatták meg a vetélkedőn. Pár perces „szellemi aján­dékot” nyújtottak át egy­másnak a versengő klubok: különféle néphagyományok­ról, népművészeti tárgyak­ról, szokásokról számoltak be versenyzőtársaiknak. Ezek a feladatok rendkí­vül színessé, változatossá tették a vetélkedőt, feloldot­ták annak hangulatát, s mindenkiben megbúvó ver­senylázat. Ugyanakkor a klubok tagjai nemcsak ar­ról kaptak képet, milyen tá­jékozottsággal rendelkez­nek versenytársaik kül- vagy belpolitikában, zené­ben, irodalomban — bepil­lanthattak a másik klub éle­tébe is. Ez volt az a „különdíj”, melyet már a verseny díjki­osztása előtt megkaptak a versenyzők... (tgy) A Gávavencsellői Ve­gyesipari Szövetkezet szabórészleg dolgozói NSZK-megrendelésre kismamanadrágot varr­nak. Emellett Szabolcs megyei ellátásra ágy­neműhuzatot, csizma­nadrágot és farmeröl­tönyöket készítenek. (Elek Emil felv.) ,A 107-ESMODELL Nyitott iskola — nyitott művelődési ház Országos kísérlet Nyíregyházán „A 107-es modell” nem egy újfajta divatcikk méret­száma, még csak nem is egy vitorlázó repülő jele. Ezen a néven indult útjára egy kí­sérlet, amelynek színhelye a nyíregyházi 107-es számú szakmunkásképző intézet. A modell „gazdái” a Népműve­lési Intézet, az Országos Pe­dagógiai Intézet, illetve a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ. A füzesabonyi járás egy kis községében, Sarudon kez­dődött el korábban egy ha­sonló kísérlet, a sorban az első. Másodikként szemelték ki a nyíregyházi iskolát, s ez a választás már sokkal ke­vésbé volt véletlen, mint a sarudi. Ezt hangsúlyozta Vé­szi János, a Népművelési In­tézet osztályvezetője is, ami­kor megkérdeztük a kísérlet lényegéről. Eddig csak az aula — Sokkal közelebb járunk az igazsághoz — hangzott a válasz —, ha azt mondjuk, hogy a hely, az iskola vá­lasztotta magát e kísérlet modelljeként. Nyitott iskolá­vá válik a következő félév­re, ami azt jelenti, hogy is­kolai feladatain túl közmű­velődési funkciókat is telje­sít. Ezt már korábban, fel­kérés nélkül is megkezdték, mi ennek folytatását kérjük. Csak annyi a változás, hogy további munkájukat szakem­berek figyelik, mérik és ösz- szegzik. Kevés olyan szép, modern, korszerű közművelődési szemlélettel tervezett isko­lánk van, mint a 107-es. Bel­sőépítészeti szempontból sze­rencsés adottságai vannak nagyobb kulturális rendez­vények lebonyolítására, ok­tatási és népművelési célok­ra egyaránt alkalmas, aulája pedig akusztikája miatt ideá­lis hangversenyterem. Meghívó a vállalatoknak A modellkísérlet szerint ezek után is folytatják a ko­rábban megkezdett kulturális programokat, azzal a kü­lönbséggel, hogy szándéko­san teszik nyitottá az iskola épületét az érdeklődők előtt. Programjaik természetesen saját szakmunkástanulóik­nak is szólnak azzal a szán­dékkal, hogy már a tanulás­sal egyidőben felkeltsék az igényt a későbbi állandó, rendszeres művelődésre, s ezzel egy egységet teremtse­nek meg. A nyitott iskola fogalmát Nagy Sándor igaz­gatóhelyettes így foglalta össze. — Ez a félév a megyei közművelődési intézmények támogatásával arra ad alkal­mat, hogy az elzárt Ságvári- telep üzemeiben, vállala­tainál dolgozó munkások al­hozzászólás Almaátvétel A z 1976. október 21-én megjelent „Felvásár­lás — gondokkal” cí­mű cikkükre az alábbiakat válaszolom: Dobos László besenyődi la­kos 100 mázsa almára szer­ződött szövetkezetünkkel. A panaszt megelőzően ebből a 100 mázsából 70-et körsze- dettként szövetkezetünk el­szállított tőle. A megmaradt almát, mivel már körszedett- ként nem tudtuk értékesíte­ni —, megszűnt az átvé­tel —, így szovjet relációban kívántuk tovább értékesíte­ni. Simon Mihály felvásárló a szükséges ládákat a szá­mára biztosította, azonban a ládákat nem vette át, a fel­vásárlóktól újakat kért. A cikk foglalkozik azzal, hogy rossz, eldeformálódott ládákat kapott. Ez nem fedi a valóságot, mert ugyaneb­ben a ládában két termelő az almáját becsomagolta és azt axportalmaként el is szállítottuk. Panaszában az sem való, hogy 20 mázsát vettünk át, mert felvásárlási bizonylattal tudjuk igazolni, hogy körszedett almaként száilítottuk el és a körszedett átvétel már október 3-ával megszűnt. A panaszában az fedi a valóságot, hogy az átadónak kell gondoskodnia arról, hogy az almát beszál­lítsa, mert valamennyi ter­melőhöz a szövetkezet teher­gépkocsija ment el. Ö egyál­talán nem szállította be az almát és olyan nem fordult elő, hogy az általa bevittet nem vették át a telepen. Szövetkezetünk . csomagolás céljára almát egyáltalán nem is vásárolt fel, a termelők csomagolták és a termelő ud­varáról egyenesen Tuzsérra vagy Mándokra szállítottuk az almát. A szerződés szerint no­vember 30-ig vagyunk köte­lesek átvenni, de vagonhi­ány miatt fennakadás volt. Tehergépkocsijaink több al­kalommal két napig is Tu- zséron álltak, mert nem ka­pott szövetkezetünk va­gont. Ez megyei probléma és ami a termelőt illeti, a bel­földi almáját is exportminő­ségben szerette volna átad­ni. Ez nem lehetséges. A mi­nőségi áruátvétel és tovább­adás ránk is kötelező. Kü­lönleges kivételeket nálunk senki nem élvez. Egyébként 220 mázsa almát vásároltunk meg Dobos Lászlótól és ki is fizettük. Nyilván, a 220 má­zsát nem lehetett különleges minőségben átvenni. A kör­szedett alma 6,30 forint volt kilogrammonként, az ex- portalmát 5,40—r5,60 forintos átlagárral vették át. Ügy érzem, a panaszosnak nincs oka a panaszkodásra. Egyébként szövetkezetünk­nek nincsenek megfelelő te­lepei. A fejlesztési alapok eddig nem engedték meg, hogy felvásárlótelepeket hoz­zunk létre községenként, ez nyilván nehezíti a helyze­tünket, de úgy érzem, tőlünk telhetőén az almaátvételt biztosítottuk. Szviridov Ivánné, a Baktalórántháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet igazga­tóság elnöke Ez a levél egyben választ ad Oláh Gyula tákosi olva­sónknak is. Közöljük még, hogy november 30-ig a szerző­dött mennyiséget mindenhol átveszik, de az időközbeni mi­nőségi romlást nem veheti fig yelembe. kalomadtán itt, a közvetlen közelünkben élhessenek az intézetünk kínálta kulturális lehetőségekkel. Első lépés­ként egy megbeszélést tar­tottunk, amelyre meghívtuk a vállalatok képviselőit. Megvallja, hogy nem kis szorongással készültek a ta­nácskozásra, nem tudták, milyen visszhangot kelt az iskola szándéka. Aztán kide­rült, hogy sokkal kedvezőb bet, mint amilyet remélhet­tek. Elég felsorolni azokat a munkahelyeket, amelyek ér deklődtek az új kezdeménye zés iránt: ott volt a gumi­gyár, a konzervgyár, a MÁ.V, a dohánygyár, az UNIVER- SIL, a SZÁÉV, továbbá a két lakóterületi szövetkezet, a vas- és fémipari, illetve az ELEKTERFÉM szövetkezet megbízottja, s végül a lakó területi művelődési ház kép­viselője. Együtt a munkásokkal Kezdetben az üzemek szakszervezeti bizottságai­nak, kulturális megbízottai- nak közvetítésével elsősor­ban a szocialista brigádok, a szakmunkások érdeklődésé re számítanak.' Nem tisztázták még, hogy a félév eltelte után milyen konkrét tervekkel jelentkez­nek majd. Körvonalakban azonban máris kirajzolódik a nyitott iskola távlata. Az üzemek, vállalatok rendsze­rint arra panaszkodnak, hogy helyiséggondok miatt nem tudnak kulturális progra­mokat szervezni. A helyiség- gondbt megoldja az intézet Egyelőre az aula, majd ké­sőbb a kisebb termek, egy- egy szakkör, barkácsműhely, műkedvelő csoport számára a dolgozók érdeklődési köré­nek megfelelően. Itt a jó al­kalom arra — mint azt Gyú­ró Imre, a megyei tanács el nökhelyettese a közös isko­lai-üzemi találkozón elmond­ta —, hogy az üzemek kul­turális alapjaik egy részét a lehető legjobb helyre fel­ajánlják. S itt a lehetőség arra —, ahogy azt Pápai Bé­la, a Munkaügyi Minisztéri­um főosztályvezetője ugyan­ezen a tanácskozáson hang súlyozta: — hogy a szakmun­kásképző intézet ezernyolc­száz tanulója a már felnőtt munkásgárdával közösen találja meg permanens mű­velődésének formáit. Valami új kezdődött el a Ságvári-telepen. A közműve­lődés legilletékesebb irányí­tói, szakemberei figyelnek a 107-es intézetre. Azzal a cél­lal indították ugyanis útnak a kísérletet, hogy a modell­ből — fél év elteltével az or­szágban másutt is követhető, hasznos példa terem. Baraksó Erzsébet A KÉPERNYŐ ELŐTT G. B. Shaw-tól mindig felüdül az ember. Akár ol­vassa, akár színpadon vagy képernyőn nézi színműveit. Nemcsak azért, mert szel­lemes, csípős, vagy mert ér­dekesen bonyolítja a cse­lekményt, hanem azért is, mert alakjai élettel teliek, cselekedeteik jellemükből következnek, s mert darab­jaiban a jellemek rendsze­re olyan, hogy az egyik hol kiegészíti a másikat, hol pedig szinte ellentéte aman­nak; s így végül is az élet egymásba játszó jelenségei mögött a lényeget képes megmutatni, mindig szati­rikus éllel. Mint például a Brass- bound kapitány megtérése című színművében, amely nem a nagy, társadalombí­ráló darabjai közé tartozik, de ebben is nyíltan politi­zál hősei révén. Az angol igazságszolgáltatásról, a bí­rák erkölcsi „feddhetetlen­ségéről” éppúgy megmond­ja lesújtó véleményét, mint az angol gyarmatokon ural­kodó állapotokról. Hetven­hat éve írta Shaw ezt a színművét, de még ma is olyan friss, játékos és ve­sébe látó, elevenbe vágó, mint amilyen üde, tapinta­tosan tapintatlan élesnyel­vű asszony Sir Haliam bíró sógornője, Lady Cicely, aki a legreménytelenebbnek látszó helyzetben sem veszti el a fejét. Shaw a talpra­esett, éleseszű nők sorát mintázta meg műveiben. Lady Cicelyben az okosság­gal a báj is jelen van. S ezt a Kerényi Imre ren­dezte darabban Vass Éva mutatta be. S ez a báj nem­csak van, hanem él is, az eszességgel együtt, sőt ab­ból virágzik ki, annak szü­lötteként él Vass Évában, arcában, mozdulataiban. Az előadás legkiemelkedőbb teljesítménye az övé. A te­levízió egyébként az egész előadással szerencsés volt, jó produkciót rögzíthetett. Ha már olyan kicsi a Mikroszkóp Színpad néző­tere, hogy száznál alig va­lamivel többen férnek bele, s ha már Hofi Géza annyi­ra népszerű, éppen ideje volt az ő ottani műsorának tévéváltozatát elkészíteni. Hofi már a műsor elején értésünkre adta, hogy nem tévécsatornáról, de még- csak nem is esőcsatorna építéséről, hanem általában az építésről, a szocializmus építése közben előbukkanó vagy elkövetett hibákról, a bajok, mulasztások szub­jektív okairól fog beszélni, féioldalú „párbeszédet” folytatni a közönséggel. Sa­játossága az előadás közbe­ni gyakori visszacsatolás1 a közönséghez, vagyis hogy szól hozzájuk, közbeszólá­saikat, reagálásaikat meg­válaszolja, továbbépítve vele a műsorL- Ez állan­dóan erős szellemi, készen­létet igényel, aminek nem egyszer az újabb előadások is hasznát látják. Az tény, hogy Hofira oda kell fi­gyelni. Nem csupán azért, mert olyan jókat mond, ha­nem azért, mert szavai, hangsúlya, gesztusai több­rétegűéit, s ha nem ügye­lünk, elszalasztunk valami rejtett értelmet, csattanót. Seregi István A RADIO MELLETT Úgy látszik, hogy az ér­dekesebb hétköznapi törté­netek, a „civil” sztorik di­vatja köszöntött bp — ta­lán a tévé hasonló, egyelő­re mérsékelt kritikai elis­meréssel fogadott szórakoz­tató műsortípusai nyomán — a rádióba is, Lengyel Nagy Anna Embermesék (riport, irodalom, zene) cí­mű, szombat délelőtt su­gárzott összeállításával. Nos, a szerkesztő az esetek többségében joggal nem bízhatott a mesélő embe­rek embermeséinek kellő pointírozottságában, eléggé érdekes voltában, s az iro­dalom miniatűrjeit „vetette be” a műsorához bizony igen szükséges ' erősítésül. Azonban mégsem vált • az Embermesék hasznára a ki­tűnő művészek által tolmá­csolt irodalmi karcolatok, krokik (közülük legjobban Karinthy Ferencnek A schwartzi modellje és Ör­kény Istvánnak az Egy lel­kiismeretes olvasója tet­szett) váltakoztatása a ci­vil riportalanyoknak a nagyközönség számára többnyire meglehetősen ér­dektelen történeteivel, mert az előbbiek művészi fel­szikrázásában az utóbbiak méginkább elszürkültek. Azért meg kell jegyezni, hogy akadt a műsorban egy-két emlékezetesebb ri­port is, mint pl. a csontvá­zát előre eladni (persze hiába) akart férfival készí­tett, vagy a mentőápoló és gépkocsivezető torokszorí- tóan izgalmas esetéről szó­ló — de természetesen ezek sem állhatták egy sorban a művészi produkciókkal. A vasárnap délelőtti Kul­turális Magazin — egyfajta színvonalas művelődési kró­nika, és egyben tájoló­eligazító műsor — változa­tos tartalmában isrftét he­lyet kaptak Szabolcs-Szat- már megyei kulturális ese­mények, témák is. A közel­múltban Tiszalökön lezaj­lott Kortárs-estről nyilat­kozott Kovács Sándor Iván, a folyóirat főszerkesztője, kiemelve a^ nagyközség la­kóinak „városias” művelő­dési szokásait, igényeit, iro­dalomszeretőiét, *s 'azt, “hogy a KortáTs 40 -éves jubileu- - mát is itt ünnepelték annak idején. A mai magyar iro­dalom olvasottságáról a he­lyi könyvtár vezetője be­szélt, majd az irodalmi est műsorából hangzott el rö­vid részlet, Nagy László ol­vasta föl versét. Ugyan­csak irodalmi tárgyú volt Ágoston István érdekes be­szélgetése Katona Béla iro­dalomtörténésszel, a Jósa András Múzeum Krúdy- kiállításáról. Úgy véljük, rendkívül hasznos volt az országos figyelemkeltés a nagy írónk életpályáját át­fogó, személyes relikviák­ban gazdag kiállítás iránt, nemcsak a kutatók, hanem minden idelátogató érdek­lődő számára. Merkovszky Pál Szovjet könyvkiállítás A világ egyik legnagyobb könyvkiadója, a NAUKA, a Szovjet Tudományos Akadé­mia kiadója termékeiből szerdán délelőtt könyvkiállí­tás nyílik a Tudományos Akadémia Roosevelt téri elő­csarnokában. A bemutatón a szakemberek megismerhetik a könyvkiadó széles válasz­tékát, a legfrissebb tudomá­nyos könyvkiadás eredmé­nyeit. Erről tartottak sajtótá­jékoztatót kedden a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen G. D. Konkov, a NAUKA igazgatója és Ber- nát György, az Akadémiai Kiadó igazgatója informálta a sajtó képviselőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom