Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

1976. október 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Városfejlesztés '76 Versenyfutás az igényekkel? K IS VÁROS, KIS GOND, nagy város, nagy gond. S ahol a „kisváros” szín­vonalán marad a tervezés, a fejlesz­tésre vonatkozó elképzelés, ott marad a kap­kodás, toldozás-foltozás — a „tűzoltómun­ka”. Leegyszerűsítve ez volt a fő mondani­valója annak a kerékasztal-tanácskozásnak is, amelyet nemrég rendeztek Nyíregyházán, a Magyar Urbanisztikai Társaság és az MTESZ szervezésében három város — Szol­nok, Debrecen és Nyíregyháza — érdekelt vezetői és szakemberei. Milyen is tulajdonképpen Nyíregyháza, ez a lassan 100 ezer lakosú város? Találó erre a vitaindító egyik mondata: „A város fejlesztésével járó problémák mellett ma már egyre jobban a növekedés gondjai je­lentkeznek.” Talán annyira előre ugrot­tunk? Igen is, nem is. Fejlesztettünk, iparo­sítottunk, hogy el tudjuk helyezni a munka­erő-felesleget. Azonban a város gyors fej­lődését elsősorban diktáló iparban még nincs meg a kellő egybehangoltság. összesen 85 jelentős gazdasági egység működik Nyíregy­házán, de ezek nagy részét a fővárosból, vagy másutt lévő központból irányítják. Ez nem volna baj, ám sokszor még ágazati szin­ten sem teljes az egyetértés; mindenki a saját problémáját igyekszik megoldani. Vé­gül mindennek a városlakó, az üzemben dol­gozó ember is kárát vallja: a szép eredmé­nyek ellenére elmaradnak a kommunális jel- legíTszolgáltatások, kevés az iskola, a böl­csőde, nincs megfelelő úthálózat a forgalom lebonyolításához, kevés a víz. Megkezdődik a versenyfutás az igények kielégítéséért. A MEGALAPOZOTT TÁVLATI EL­KÉPZELÉSEK hiánya miatt egy pár keserű pirulát már lenyeltünk. El­bontottak egy meglévő vasúti felüljárót, s ma a gépkocsik ezrei várnak a sorompó előtt órák hosszat nap, mint nap. (Most, jelentős befektetéssel épül az új felüljáró.) Megépült egy konzervgyár, de tovább egy négyzetmé­ternyit sem tudták bővíteni. Szűkre szabták a vasútállomást, az autóbusz-pályaudvart, rossz helyre telepítették a Volán központi te­lephelyét és sorolhatnáhk még tovább ... Igaz, a döntések idején ezek tűntek kézen­fekvőnek, ám nem ártott volna egy kicsit előbbre tekinteni. Vajon most minden megfelelő helyre kerül, kellően körültekintő-e a városfejlesz­tés? Teljes fordulat ugyan még nem követ­kezett be, de az illetékesek már eljutottak a felismeréséhez. A máról holnapra való vá­rostervezésnek nincs értelme, mert így soha sem tudjuk utolérni önmagunkat. Van, ak: azt vallja: egy város fejlesztésének tipikus modellje az üzem, ahol a szükséges feltételek hiánya akadálya a termelésnek — város ese­tében ez az egyensúly felbomlását eredmé­nyezheti. Találóan mondta az egyik hozzászóló: ha egy tervező most azt szeretné megtudni, hogy Nyíregyházán 1982-ben hány elsős is­kolásgyerekkel kell számolni — mert akkor­ra várható az újabb demográfiai hullám ha­tása — nagyon nehezen tudná megszerezni ezt az adatot. Vagyis első lépésként a hosszú távú fejlesztési tervekhez szükséges adatok gyűjtését, majd feldolgozását kell megszer­vezni. Ennek ismeretében lehet csak teljes­ségre törekedni, célokat meghatározni. „A gondolatot, a merészséget meg kell becsülni, de olykor még a saját szemléle­tünkkel is meg kéll küzdenümk” — mondta a kerek asztal egyik társvárosi képviselője. Lehet elképzelés, merész vállalkozás, de csak ha van alapja, távlati koncepciója. Vajon volt-e alapja itt Nyíregyházán annak, hogy kiirtották az erdőt a városból, vagy hogy olyan utakat építettek — nem is olyan régen —, ahol az autóbusz nem tud kifordulni a másik útra? Nem kell hozzá egy emberöltő, az erdőt visszasírjuk és a jobb ívelés végett máris megbontják a vadona%j úttesteket, áttelepítik a közműveket. M ÁR a TANÁCSKOZÁSON is szó esett: az érdekelteknek is betekinthető, le­hetőleg a tanácsok által kezelt adat­bankokra van szüjtség, amelyek a jövőre nézve is fontos információkat szolgáltathat­nak a fejlesztéshez. Ennek alapján lehet az ajánlásra bemutatott városfejlesztési modell- tervezetet is továbbfejleszteni, konkretizál­ni. Itt, Nyíregyházán elsősorban az ipari üze­mek jobb együttműködését kell előbb meg­teremteni, számukra is „közüggyé” tenni a város megfelelő arányú fejlesztését. Egyez­tetni a város, a vállalat és a népgazdaság ér­dekeit, a szubjektív tényezők kizárásával. Nemcsak munkaerő-biztosító és újratermelő települést kell látni a városban, hanem szá­molni szükséges az ahhoz feltételt adó szol­gáltatások igényével is. A KORSZERŰ VÁROSFEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK és ne a szűkén ér­telmezett ágazati érdekek döntsenek-e arról, hogy ma milyen ipart érdemes telepí­teni, vagy fejleszteni Nyíregyházán és másutt is. Néhány, a város urbanisztikai egyensú­lyát megteremtő alternatívát fel is sorolt a vitaindító előadás: településtilalommal csök­kenteni, vagy megállítani a város lélekszá- mának növelését, a preferencia-rendszer alapján dönteni, milyen ipart érdemes első­sorban fejleszteni. Érdemes elgondolkodni fölötte. Tóth Árpád 372-es számú ügyvédi munkaközésségen dr. Krompacsek Ede ügy­véd megkérdezte az új ügyféltől: — Miért akar el­válni? — Egy szóval felelhetek. Hal! —Hát ezt, hogy értsem?' — Ügy, hogy a férjem, ami­kor még vőlegény volt, nem árulta el, hogy szenvedélyes horgász. A mézeshetek után azt követelte, hogy minden szabad időnket a víz partján töltsük el. — Maga is horgászott? —t Csak néztem őt. Rette­netesen untam az egészet, meg is mondtam neki, de mindig unszolt, hogy menjek vele. Azt állította, hogy sze­rencsét hozok, ha vele vagyok, mert akkor jobban harapnak a halak. De ha egy szót szól­tam, ha kérdeztem valamit, rámkiáltott, hogy ne zavar­jam el a halakat. Ha nagy pontyot remélt, izgatottabb volt, mint a nászéjszakán. Egy vasárnap megkérdeztem tőle: „Én, vagy a hal?” A pontyot választotta. Hát ezért válók. Nem■ akarok a vízpar­ton megöregedni. Hogy ne­kem milyen balszerencsém van a házasságai! — Hogyan? Már volt egy válópere ? Kettő. — Szóval ez a harmadik. Most mondja el szépen, miért vált el már kétszer. — Melyikkel kezdjem? — Teljesen mindegy. Szá­moljunk talán visszafelé, mint az űrhajózásnál. Kezdje a másodikkal. — Na jó! Ép testben ép lé­lek! — Ez olyan rövidítés, mint a hal? — mosolygott az ügy­véd. — Körülbelül. Lajos, házas­ságunk második hónapjában, szenvedélyes turista lett. Min­den hétvégét a hegyekben töltöttünk. Előbb a budai he­gyekkel kezdtük, aztán jött Dobogókő, meg a többi na­gyobb hegy. Lajos azt állítot­ta: a turizmus fél egészség. Persze, a jó levegő nem rossz, de minden héten izomláz, egészen szerdáig, az egy kicsit sok volt nekem. Addig vesze­kedtünk a hosszú túrák miatt, amíg egy rövid túrát tettünk a Pozsonyi úttól egészen a Markó utcai bíróságig. — És az első számú válás? — Sakk. Én csak dominózni szerettem, de az első férjem megtanított a sakk rejtelmei­re. Elég jól játszottam, de Béla mindig megmattolt. Ar­ra akart rávenni, hogy tanul­mányozzam a sakkfeladvá­nyokat: nem voltamf méltó ellenfele. Én szerettem volna szombaton és vasárnap mást csinálni. Például kiülni vele a szigeti nagyszálló teraszára, de mindig csak sakkra gon­dolt. Mondtam neki, hogy én nem akarom senkitől elvenni a világbajnokságot, sakkozzon mással. így lett aztán válóper a sok vita vége. — Szóval hal, hegy, sakk. Na, majd szerkesztek egy jó hontóperi beadványt. de a horgászáson kívül még ki kell találnunk valamit. — Várjunk csak. ügyved úr. Volt még egy hobbyja. A szobatorna. Nekem is tornász­nom kellett, hiába mondtam neki, hogy az iskolában is fel voltam mentve tornából. Ugranom kellett. Már negy­ven centire vittem, de mond­hatom, kimerültem. — Negyvencentis magasság két szobában se nagy ered­mény. — Ki beszél magasságról? Távolba ugrottam negyven centit. Az ajtótól a fotelig. Akkor beleroskadtam és ve­szekedtünk. — Valóban balszerencséje volt mind a három házaság­gal. Ilyen csinos nő és három válás! — Valóban csinosnak talál? — Hogyne. Nagyon. — Bocsánat a kérdésért, ön nős, kedves ügyvéd úr? — Hogy én? — Neeem — ijedt meg az ügyvéd. — Na, ne féljen, nem aka­rom megkérni a kezét. — Maga úgysem jönne hoz. zám, asszonyom, én ugyanis — szabad időmben — vitorlá­zórepülő vagyok. Palásti László A há/óper A varróbrigád minőségtől függően átlagban 2000 zsákot varr konként. •— müsza­Három és fél millió zsákot gyártanak az idén a Kender-Juta nagyhalászi gyárában. A munkával a háromnegyed év alapján jól ha­ladnak. Mégis kedvezőtlenül alakul a sza­bolcsi gyár mérlege. A szintetikus termékek gyártásánál jelentkezik nagyfokú kiesés. En­nek az a magyarázata, hogy külföldön ezek után a termékek után csökkent a kereslet. Mivel lehet pótolni a nagyfokú kiesést? Elsősorban a hagyományos termékek a zsák, a szövet, a zsineg és a filc gyártásának növelésével. Ezek a termékek viszont mun­kaigényesebbek és jóval olcsóbb árfekvésű- ek, mint a szintetikus termékek. A nagyha­lásziak most mindent megtesznek, hogy csökkentsék az éves kiésést. A háromnegyed év alatt 600 tonnával termeltek többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez azt je­lenti, hogy előreláthatólag az év végéig lét­számnövekedés nélkül, mintegy 10 millió forintot ledolgoznak a termeléskiesésből. Elek Emil képriportja Hargitai Agnes hat szövőgép kezelője, normáját mindig túlteljesíti. Kiváltságos helyzetben? Vita a tmk-ról a VAGÉP-nél Kik kapják az üzemben a legtöbb elisme­rést? A karbantartók. Kit szidnak legtöbbet az üzemben? A karbantartókat. A munkához, a ter­meléshez, tehát a norma teljesítéséhez kell kötni a tmk-sok keresetét, akkor megszűnik kiváltsá­gos helyzetük. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatok merülnek fel, ha a gyárakban a tervszerű (t) megelőző (m) karbantartók (k) munkájáról beszélgetünk. Nyíregyházán a vasszerkezeti és gépipari vállalatnál te­lephelyeivel együtt 800 dol­gozó ebben az évben 200 mil­lió forintos termelési tervet valósít meg. Hatvan karbantartó van kö_ zöttük. Tudás, és órabér Markovics Gyula igazgató: — A tmk-sok munkáját min­denkor a vállalati érdek szab­ja meg. Egy középszintű vái_ lalatnál nincs lehetőség a karbantartók teljes szakosítá­sára. Ezt a sokféle típusú gép, a sokféle gyártásszerkezet nem engedi meg. Ezeknél az üzemeknél univerziális szere­lőre van szükség. Hogy ezt meg kell fizetni, hogy ez 20 forint körüli órabérrel jár, az igaz. Ezek az emberek a vál­lalat törzsgár latagsághoz tartoznak. Ilyen körülmények között kevés karbantartót le­hetne a termeléshez kötni, normában fizetni. Pásztor László főmechani­kus: — Az utcáról nem állítha­tunk be senkit a tmk-ba. Ide helyi gép- és műszaki isme­rettel rendelkező emberek kellenek. A szakma megszál­lottjának kell lenni annak, aki ma — műszerezettség, anyaghiány, emberi viszony­latok miatt — ilyen munkát vállal. Egészen fiatalt több­szöri beállítás ellenére sem lehet találni közöttük. Itt, nap. mint nap új feladatokkal kell megküzdeni. Gibba László (csúcfe) köszö­rűs: — Én a Ganz-MÁVAG Diesel mozdonyainak a hengerper- seiyét gyártom. Itt ezredmilli- méter a tűrés. Oda kell fi­gyelni. A karbantartók, ahogy látom, becsületesek, de nem szakadnak meg a munkában. Az emelődarúm most sem működik tökéletesen. Engem hajt a terv, no meg a boríték. Bütykölni nem állhatok le. Egymás segítségével keressük a kenyeret. Ha nem tökéletes a gép, ha kevesebb, vagy ha selejtet gyártok, akkor nekik is kevesebb jut a közös kalap­ból. Állandóan tanulni Sztári Béla géplakatos kar­bantartó: — Mit csinálna egy eszter­gályos karbantartó nélkül? Nem azt akartam mondani, hogy többek vagyunk, mint a forgácsolók, de azt igen, hogy a gépen a lakatos, villanysze­relő, meg az egyéb munkát végző szakember biztosabban igazodik el, mint aki hajtja. Ezt hozza a gyakorlat, meg a belső vágy: szakkönyvekből, töprengésből egyre több isme­retet gyűjtök össze. Sokszor tervrajz, meg pontos műszaki leírás nélkül egyik másik meghibásodott alkatrészt le kell gyártani. Elvárjuk, hogy ezért tiszteljenek is bennün­ket. Még anyagiakkal is. Kovács István villanyszere­lő karbantartó: — A mi szakmánkban a fia­talok általában nem ragadnak meg a tmk-ban. A többszöri sikertelenség viszi el őket a karbantartó szakmából. Le­het, a mi türelmünk sem vég­telen. A tmk-ban a szerelő állandó reflektorfényben van. Ide nem lehet bejönni más­naposán, álmosan, a fusi fára­dalmaival. Ráadásul itt állan­dóan tanulni kell, lépést tar­tani a szakmával. Paul Mihály betanított kar­bantartó: — Csak hat osztályom van, azért nem lehetek szakmun­kás, annak ellenére, hogy ti­zenkét forint negyven fillé­rért állandó szakmunkát vég­zek. Mindig a gépek szerelme­se voltam, értek is hozzájuk. Ezért tartanak a tmk-ban. Biztosan a szorgalmamat sze­retik a műhelyekben. „Elvárom, hogy úgy javítsanak..." Tóth Lajos esztergályos: — Nem védem magunkat. Van aki szereti az eszterga- padot, van aki nem. Én ma­gam úgy vagyok vele. hogy a géppel keresem kenyerem, ezért rendben tartom. Tudom, mikor kell olajozni, mikor kopott el egy alkatrész, mi­kor kell kisebb, vagy nagyobb javítást végezni rajta. Ezzel így van a váltótársam is. De azt is elvárom, hogy olyan szerelőt küldjenek javításá­hoz és úgy tegyék rendbe, hogy másnap ne kelljen újból leállnom javítani. Munkaszervezés és anyag­hiány; megkímélt vagy túl­hajtott gépek; kérések és uta­sítások; barátság és ellenszenv mind-mind befolyásolják a tmk-sok munkáját. Sigér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom