Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-27 / 254. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 27. Vita az ENSZ-ben az erőszakról való lemondásról Véres összetűzések Déi-Afrikában gyűlés plénuma elé terjeszt, megerősíti Namíbia és Zimbabwe népeinek, a Palesztinái népnek, valamint minden, még gyarmati uralom alatt élő népnek azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy maga döntsön sorsáról és a függetlenséget, a szuverén államiságot válassza. A határozat, amely hangsúlyozza a függetlenségükért, területi integritásukért, nemzeti egységükért, felszabadulásukért küzdő, elnyomott népek harcának jogosságát, a leghatározottabban elítéli azokat a kormányokat, amelyek nem ismerik el ezeknek a népeknek a jogát az önrendelkezésre és függetlenségre. A határozat elfogadása előtt nyolc NATO-or- szág olyan módosítást indítványozott, amelynek értelmében a határozatból törölték volna az utalást a NATO-ra. A bizottság a módosító javaslatot 72 szavazattal 21 ellenében és 36 tartózkodás mellett elutasította. A .végső szavazásnál az Egy^ült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael szavazott a határozat ellen. Willy Brandt nyilatkozata Miközben Bonnban folynak a koalíciós megbeszélések a szociáldemokraták és a szabaddemokraták vezetői között, Willy Brandt, az SPD elnöke a Vorwärst című szociáldemokrata hetilapban nyilvánosságra hozta pártja elképzeléseit a leendő SPD— FDP-kormány feladatairól. A Német Szövetségi Köztársaság bel- és gazdaságpolitikai feladatairól szólva Brandt egyértelműen a szociáldemokraták júniusi dort- mundi kongresszusán elfogadott határozatokat helyezte előtérbe. A gazdasági stabilitás megteremtése, a tervezés biztonságosabbá tétele érdekében felvetette, hogy az ipari vállalatok bizonyos nagyságrenden felül kötelesek legyenek előre bejelenteni beruházási terveiket a kormánynak. Brandtnak ez az elképzelése a koalíciós partner FDP erős ellenállásába ütközik. Josef> Gerwald, a szabaddemokraták szóvivője keddi nyilatkozatában ugyan nem idézte közvetlenül az SPD elnökét, de félreérthetetlenül tudtára adta, hogy a liberálisokkal „csak a piacgazdálkodási (tehát a vállalkozói szabadságot csorbítatlanul hagyó) politikát lehet megvalósítani”. Bonni megfigyelők valószínűsítik, hogy a nyugatnémet gazdaság korszerűsítésére vonatkozó szociáldemokrata reformtervek kemény vita tárgyát képezik majd a koalíciós pertnerek tárgyalásain. Európa békéje Irta: Lev Tolkunov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az APN sajtóügynökség elnöke. KOMMENTÁR Lenyűgöző számok V ilágszerte óriás figyelem fogadta Leonyid Brezsnyev főtitkár beszédét, amely az SZKP Központi Bizottságának ülésén hangzott el. Az időpont önmagában is érthetővé teszi a megkülönböztetett figyelmet. Az SZKP XXV. kongresszusa óta eltelt nyolc hónap már olyan időszak, amely alkalmas arra, hogy a párt megvonja annak mérlegét, hogyan váltak gyakorlattá a kongresszuson elfogadott határozatok és mik a tennivalók. Másodszor: az érdeklődést fokozta az a tény, hogy ennek a plénumnak kellett megvizsgálnia a Szovjetunió 1977. évi költségvetését, valamint a tizedik ötéves tervet. Nem a kerek számok bűvölete mondatja — szinte pártállásra és földrajzi helyzetre Való tekintet nélkül — minden megfigyelővel, hogy e terv felvázolt nagyságrendjei az élet minden területén lenyűgözőek. Elég arra gondolnunk, hogy a földkerekség legnagyobb országának gazdasági életébe a tizedik ötéves terv során 621 milliárd (!) rubelt ruháznak be és ebből 170 milliárdot a szovjet mezőgazdaság kap. Ezzel kapcsolatban nyugati kommentátorok is emlékeztetnek arra, hogy az agrár- fejlesztésre szánt óriási ösz- szeget olyan időpontban hozták nyilvánosságra, amikor már biztos, hogy a Szovjetunióban idén az ország történetének egyik legjobb termését takarítják be. A megfigyelők a legnagyobb elismerés hangján szólnak a szovjet nép élet- színvonalával kapcsolatos tervekről és gondosan mikroszkóp alá veszik az SZKP KB főtitkárának külpolitikai természetű kijelentéseit. A z időpont ezzel kapcsolatban is figyelemre méltó: Brezsnyev kijelentései a nyugatnémet választások után és az amerikai elnökválasztások előestéjén hangzottak el. Érthető, hogy az amerikai lapok különösen nagy terjedelemben idézik Brezsnyevnek az amerikai elnökjelöltekkel kapcsolatos megjegyzéseit, elsősorban az alapvető, a legfontosabb gondolatot, amely így hangzott: „Bárki kerüljön a a washintoni Fehér Házba a választások eredményeként, az Egyesült Államoknak minden bizonnyal számolnia kell a világon kialakult reális erőviszonyokkal...” Ezeknek az erőviszonyoknak a döntő tényezője a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió egyenletesen növekvő, impozáns gazdasági potenciálja, amelynek most elhangzott adatait ilyen nézőpontból is érthető figyelemmel kísérték a kommentátorok. Szeberényi Lehel \A rém REGÉNY 62. Hihetetlen: sohasem értek haza ily egykettőre. Pedig a bányába- is benéztek még egyszer — a nap már az erdőbe merült a bánya pereme fölött, s mélyülő sötétség töltötte meg a domb gyomrába vágott mészkőüregeket, a megkezdett kőhasábok fázósan burkolóztak leplébe. Utá_ na több erdőcskén átvágtak, melyeket irtások szaggatták meg, puszta, füves lejtők, némi bozótos kaptatok, s a völgyekben berekké szelídült egykori rengetegek. Alighogy berontottak a faluba, máris találkoztak Holub Cipriánnal. Kinn pipázott a kapuban. Hétfőn megkezdődött az ENSZ-ben az erőszak alkalmazásáról való lemondást tartalmazó szerződés megkötésére beterjesztett szovjet javaslat vitája. Az előreláthatólag egyhetes vita első felszólalója Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese volt. A szovjet diplomata hangsúlyozta, hogy az új kezdeményezés, szerves része annak a következetes harcnak, amelyet a Szovjetunió a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve, a nemzetközi feszültségek csökkentése és a világbéke erősítése érdekében folytat. A szovjet felszólaló emlékeztetett arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának aláírói, valamint — több dokumentumban — az el nem kötelezett országok is már leszögezték, hogy az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb elvének tekintik. A Szovjetunió úgy véli — monA Dél-afrikai Köztársaság legfontosabb gazdasági központjaiban, Johannesburgban és Fokvárosban tovább folytatódik az afrikai lakosság tiita. kozása a fajüldöző rendszer ellen. Az országban nagy nyugtalanságot keltett a legutóbbi sowetói rendőrsortűz, amely egy temetésen hat színes bőrűt megölt. A véres akció következtében többen megsebesültek. A Johannesburgból érkező hírek szerint Sowetóban több ízben került sor összetűzésekA híres pekingi egyetemen, a Peitan a hét elején tace- paók százai jelentek meg hirdetve, hogy „addig nem nyugszunk, amíg az összeesküvők életben vannak”. Halált követelnek Vang Hung-ven, Csang Csun-csiao, Csiang Csing és Jao Ven- jüan fejére a plakátszerzők, akik szerint csak ettől várható „a nép haragjának el- ülése”. Hivatalosan egyébként azt sem közölték eddig, valóban letartóztatásban vannak-e a négyek, és „nincs megjegyzé— Megjöttetek? — szólott a pipája mellől. — Kislányt hol hagytatok? Megálltak, hirtelen fékkel Holub Ciprián megijedt tőlük: az arcuktól. — Nincs még itthon? — Buda tanító falfehér volt. — Itthon? — Tétován moz_ gott a pipa Holub Ciprián ajka közt. — Áztat lehet. Meg- gyöhette éppen. Mink követ Zsabkával leraktuk, akkor ugye, kifogtam, etettem, vót sok dolog ... Szavába vágtak. Dombaj Gyurka. — Zsabka itthon van?! — Hol ő volna? — Mit tudom én! — Ó, az kapaszkodta szekérre még ottan bányánál. Merhogy aszongya, ő oda vissza már nem megyen. Egymásra néztek és Buda tanítóra. És Buda tanító egyikre se nézett. Szél jött a hegyekből. Kicsit belekapott Buda tanító ritkuló szőke hajába, és máris továbbnyargalt. A fiúk látták Buda tanító szétborzolt, kisfiús haját. Mintha tréfás dotta Kuznyecov —, hogy a nemzetközi enyhülés jelenlegi időszakában megértek a feltételek újabb tépés megtételére, amely elősegítené ennek az elvnek az általánossá válását a nemzetközi gyakorlatban. Mauritius, India, Ciprus és Szaúd-Arábia képviselői felszólalásukban elvi támogatásukról biztosították egy ilyen szerződés megkötésének gondolatát. A közgyűlés szociális kérdésekkel és az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága hétfőn nagy többséggel — 102 szavazattal, négy ellenszavazat és 24 tartózkodás mellett — határozatban ítélte el „azokat a NATO-tagországo- kat és minden más országot, amelyek politikai, gazdasági, katonai vagy sportkapcsolatokat tartanak fenn Dél-Afrika fajüldöző rendszereivel és ezzel lehetővé teszik számára az önrendelkezésre és függetlenségre törekvő népek harcának elnyomását”. A több napos vita után elfogadott határozat, amelyet a bizottság a közre a büntetőosztagok és a faj. üldözés ellen tiltakozó színes bőrűek között. Egy sowetói rendőrőrsön házi készítésű bomba robbant. Gogoletóban, Fokváros egyik negyedében a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. A sortűznek egy halottja és szá. mos sebesültje van. Tovább folytatódnak a letartóztatások Johannesburg és Fokváros afrikai gettóiban. A rendőrhatóságok beismerése szerint az országban „any- nyira feszült a helyzet, hogy bármi megtörténhet”. rium reagalasa azokra a szállongó híresztelésekre, hogy Csiang Csingékat esetleg ki is végezték már. A kínai lapok kedden szinte valamennyi oldalukat a vasárnapi pekingi nagygyűléssel egyidőben megtartott vidéki összejöveteleknek szentelték. Sanghajban, Tiencsin- ben és a tartományi fővárosokban százezrek és milliók éltették Hua Kuo-fenget, az új elnököt és „a nagy győzelmet a pártellenes csoport” fölött. ujjak túrtak volna bele. És nagyon szánni valónak, elesettnek látták így. Gyönge gyermeknek, ki nem tud védelmet adni. mert maga is védelemre szorul. Az út koponyakövei közt álltak, odaverten. tanácstala- ságban. És nem merték vállalni, hogy kiderüljön a legrosszabb. öt percre sem e helytől, ahoL-vár rájuk az elodázhatatlan bizonyosság. A maga teljes kegyetlenségében. Holub Ciprián markolász- ta a pipáját, és oly kicsire töpörödött, mint azon az éjszakán, a tűzőrségben. Rosszul tettetek, hogy hattatok őt... — Utánamentünk mindjárt — mondta Králik Jozso. Karját szétcsapta. — Nem nagyon mindjárt — morgott Kosznovszki Feró. A koponyakövet rugdosta maga előtt. Buda tanító ránézett. Szeme alatt ijesztő karika látszott. S maga a szeme, mint cserepekre tört kék üveg egy kiszáradt gödörben, bágyadtan vergődött benne némi kis élet. szilánknyi; kérőn, könyörgőn, hogy hagyják meg. Holub Ciprián pedig mar- kolászta a pipáját. — Montana én aztat... Megmondtam ... Most láttok tik is. Nem feleltek rá. Buda tanító a fiúknak mondott valamit. Ügy kellett a szája mozgásából leolvasni, a hang még az ajkak párkányán elhalt erőtlenül. — Nézzétek meg. És Zsab_ kát is... — Az ajkak megremegtek. Mintha a szó botlásától. — Aztán majd megmondjátok. Előfordult, hogy ne lássák az arcát. És ő se lássa másokét. S lassan elindult, botladozva. meginogva. A fiúk szemmel követték, és sajnálták őt. Átellenben volt. kissé odébb a háza. Pénzt dobtak fel: ki legyen az a kettő, aki felmegy? Dombaj Gyurkára és Králik Jozsóra esett a választás. (Folytatjuk) A kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának történelmi érdeme, hogy a figyelmet az európai békéért, biztonságért és együttműködésért folyó harcra összpontosí- totta. Nagy figyelmet szenteltek a konferencia résztvevői az enyhülés további elmélyítésének, a leszerelésért vívott küzdelemnek. A béke Európa számára valóban létfontosságú. Mi, kommunisták, akik humánus és életigenlő világnézetet vallunk, úgy véljük, hogy most minden eddiginél fontosabb a katonai enyhüléshez vezető út építése; meg kell állítani a fegyverkezési hajszát! A berlini konferencia, a széles körű elvtársi véleménycsere és a jó előkészítés eredményeként egyhangúlag jóváhagyta „Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi fejlődésért” című okmányt. A konferencia eredményeit összegező dokumentum jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy az európai békéért és biztonságért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért folyó küzdelem számára megnyerjük a legszélesebb néptömegeket. Az okmány konkrét akciókat javasol: pontosan rámutat a fő forradalmi erőkre — a szocialista államokra, a tőkés világ munkásmozgalmára, a nemzeti felszabadító mozgalomra, amelyek az összes békeszerető és demokratikus erőkkel összefogva leküzdhe- tik a reakció ellenállását, elháríthatják egy új világháború kirobbanását. A kommunisták elsősorban a világ dolgozóihoz, azokhoz a tömegszervezetekhez és egyesületekhez fordultak, amelyek érdekeltek Európa fejlődésében és békés jövőjében. Arra szólították fel őket, törekedjenek az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában rögzített elvek és megállapodások, nemkülönben a békét és a biztonságot szolgáló minden más megállapodás és egyezmény szigorú betartására és megvalósítására. Az európai munkásosztály, az európai dolgozók tömeges megmozdulásaikkal döntő szerepet tölthetnek be a leszerelésért és az európai biztonságért vívott harcban. A berlini konferencián számos intézkedést vázoltak fel e történelmi misszió megvalósítására. Ilyen például az államok kötelezettsége, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert, nem fenyegetőznek e fegyverek alkalmazásával, egyáltalán semmilyen körülmények között sem folyamodnak erőszakhoz és a nemzetközi kapcsolatokban nem fenyegetőznek erőszak alkalmazásával, végül pedig beszüntetik a nukleáris fegyverkezési hajszát. Valameny- nyi közegben eltiltják a nukleáris kísérleteket. Intézkednek, hogy a nukleáris fegyvereket kivonják az idegen államok területéről. Megakadályozzák az atomfegyverek terjedését. Atomfegyvermentes övezeteket hoznak tétre az általános és teljes leszerelés első tépéseként. Csökkentik a nukleáris fegyverek és az ezeket célba juttató eszközök számát. Törvényen kívülinek minősítik az atomfegyvereket, beszüntetik gyártásukat és megsemmisítik a készleteket. A kommunista pártok számos konkrét intézkedést javasoltak a fegyverkezési hajsza korlátozására, az újabb katonai tömbök és csoportosulások létrehozásának meggátolására, a külföldi katonai támaszpontok felszámolására. Az európai kommunista és munkáspártok kijelentették: erélyesen fellépnek minden olyan akció ellen, amelynek célja a fegyverkezési hajsza, a katonai konfrontáció fokozása. Hozzáfűzték: e problémák megoldásában egyenrangú alapon kell részt vennie minden államnak. A konferencia síkraszállt a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámolása, első lépésként pedig katonai szervezeteik megszüntetése mellett. A kommunisták nem felejtették el a történelem tanulságait, levonták belőlük a megfelelő következtetéseket. Az okmány külön fejezete foglalkozik a fasizmus kiirtásával, a demokrácia és a nemzeti függetlenség védelmével. Ez a fejezet foglalkozik az európai demokratikus erők megmozdulásaival, azokkal a változásokkal, amelyek Spanyolországban, Portugáliában és más országokban mentek végbe, konkrét lépéseket ír elő a reakció ellentámadásaival szembeni küzdelemre. A békeharc elválaszthatatlan a társadalmi fejlődésért vívott küzdelemtől. A kommunista pártok, számolva az országok konkrét helyzetével és a társadalomfejlődés általános törvényszerűségeivel, arra a következtetésre jutottak, hogy fokozni kell a harcot a demokratikus jogok védelméért és további fejlesztéséért. A népek kölcsönösen előnyös együttműködése fejlesztésének, kölcsönös bizalma szilárdításának programja előirányozza az együttműködés számtalan formáját mind állami, mind pedig széleskörű társadalmi mozgalmi szinten, az egész munkásosztály, valamennyi dolgozó szintjén. Rendkívül időszerű a kommunista pártoknak az a felhívása, amely arra szólít fel, hogy -a tömegtájékoztatási eszközök — megőrizve tárgyilagosságukat — mindenütt és mindig a kölcsönös tájékoztatást, a jobb megértést előmozdító eszmék terjesztését, a népek közötti bizalom és együttműködés légkörének elmélyítését szolgálják! Európa kommunistái aláhúzták: elutasítanák minden olyan politikát, vagy világnézetet, amely a munkásosztálynak a tőkés rendszernek való alárendeltségét hirdeti. A kommunista pártok továbbra is Marx, Engels, Lenin eszméi alapján fejlesztik az internacionalista együttműködést és szolidaritást. A konferencia megszilárdította az együttműködést a testvéri európai kommunista pártok között, megerősítette a pártok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott szabályain alapuló pártközi internacionalista együttműködés fejlődését. A z európai kommunisták berlini fórumának részvevői nem szorítkoztak csupán az európai problémák megvitatására. Hiszen az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért folytatott harc jelentékenyen hozzájárul az egész világ politikai, gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásához. Az európai kontinensen tett pozitív lépések kedvező feltételeket teremtenek a népek- felszabadító, a háborús veszély elleni harca számára, valamint ahhoz, hogy a feszültség más világrészeken is enyhüljön. Halált követelő pekingi tacepaók sünk” volt a külügyminiszté-
