Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 24. LÁTOGATÓBAN Ratkó József költőnél Ratkó József, József Attila-díjas költő (a nagykállói Krúdy Gyula Könyvtár igazgató, ja) legutóbbi, negyedik, „Törvénytelen ha- lottaim” című kötetének megjelenése óta lassacskán egy év telt el. Mostani látogatásunk során első kérdésünk az volt: min dolgozik. mi foglalkoztatja a költőt. — Rengeteg munkám van, ki se látszom belőle. Egyfelől írom a nehezen születő Sza- bolcs-Szatmár és Zemplén megyéről szóló — afféle hazaismertető könyvet a gyerekeknek. Ebben én azt próbálom elmondani — bár a könyvnek más célja van — miért, hogyan, miképpen szeretem ezt a tájat, ezt a földet. — Mi van még? — Az egyik költő barátommal, Szentmihá- lyi Szabó Péterrel közösen írunk egy esztétikát. Ezenkívül össze szeretnék állítani még az idén egy gyermekverskötetet. — Eddig nem találkoztunk ilyen versekkel, vidámabb, játékosabb mondanivalója Ratkó-kötettel. Miért? — Természetemnél fogva hajlok a játékra, de annyi elmaradt munka hárult ránk, a mai magyar szocializmusra a magyar nép történetéből, hogy azért nem tettem bele köteteimbe az eddigi felszabadultabb, vidámabh verseimet, mert úgy gondoltam, hogy felelőtlen dolog lenne játszani komolyabb szándékú, mondandój ú kötetekben. — Mikor érik meg, készül el az ötödik ver. seskötet? — Az előbb elmondottak mellett természetesen az ötödik verseskötetem írom. Körülbelül vagy húsz-huszonöt vers van meg az ötödik kötetemből. Ez azt a témát járná körül — megint csak tematikus kötet lenne, mint a negyedik is volt — hogy mit ér az ember, ha magyar. — Másfelől szeretném körül tapogatni azt a bűntudatot, amely itt a történelemben a környező kis népekben, tehát a Duna menti kisnépekben, magyarokban, románokban, a szlávság egy részében kialakult, mert ez a bűntudat zavarja a nemzetek öntudatát. Vagy megnöveli ezt az öntudatot, vagy pedig kisebbségi érzésre vezet. — Nem érzi hát, hogy ez az adósság csökkent volna? Több mai magyar alkotás is igyekezett választ adni a kérdésekre, többek között a „Hideg napok". — Úgy érzem, hogy Ady óta nem adott érvényes választ itt erre a kérdésre senki. A felszabadulás utáni irodalmunkban Cseres Hideg napokjában látok erre példát, bár nem egyértelműen tetszik nekem. Véleményem szerint a Hideg napokban történtekért nem vonható felelősségre egy nép. Ami az urak bűne volt, az mindig az is marad, a nép, az sohasem bűnös. — Térjünk vissza a készülő új kötethez, illetve ahhoz: mi az oka, hogy a folyóiratok hasábjain is alig találkozunk Ratkó-verssel? — Én az utóbbi egy esztendőben talán öthat verset adtam ki a kezemből, annak ellenére, hogy született húsz-huszonöt is, ha nem több. Ezek jobbára a hétköznapi megdöbbenésekből fakadtak. Nem is igen biztos, hogy ezek belekerülnek a következő kötetembe, mert éppen mondtam, hogy az tematikus kötet lesz és nem akarnám, hogy ezek a versek eltereljék a figyelmet a fő témáról. — Nem tudom pontosan, hogy mikor leszek készen az új kötet verseivel. Ha megnyugtatóan meg tudom oldani legalább a magam számára ezeket a görcsös kérdéseket, akkor lesz ebből kötet — két-három éven belül. Ha szerencsésebb helyzetbe kerülök, két éven belül meg tudom csinálni... — Változik-e a sajátos „ratkói” szemléletmód és kifejezési forma? — Van-e szemléletváltás? Én ezt nem tudom. Világképváltás semmiképpen nincs, mert a világ csak annyiban változékony, amennyiben az ember megpróbálja megváltoztatni. Tehát a világkép sem változhat. Aztán nem változhat az a felelősség, amely, lyel az ember megpróbálja megfogalmazni az igazat, vagy a vélt igazságot. Ellenben változhat a forma, az a költői tudás, amely- lyel tudomásul veszi az ember a valóságot és az abból kikövetkeztethető igazságot. Megpróbálok most olyan verset írni, olyan költői technikával dolgozni, hogy csak a legszükségesebb szavakat írom bele a versbe, de úgy, hogy azok utaljanak az összes olyan fogalomra, mely a vonzáskörzetükbe tartozhat. — Én mindig tömör költői nyelvre törekedtem, de egyáltalán nem vagyok elégedett esztétikai szempontból az eddigi teljesítményemmel. Minél idősebb lesz az ember. an_ mái gazdaságosabb munkára törekszik. Ez a költészetben azt jelenti, hogy kevesebb szóval többet mondani. — Az új kötet megjelenéséig ne is várjuk verseit a folyóiratokban? — Engem rendkívül érdekel a mai magyar szocializmus és erről is írok verset mostanában. Csak hát úgy vagyok én, hogy egyre félénkebben adom ki a verseket a kezem, bői. Nem azért, mert elbizonytalanodtam, hanem azért, mert régen is így csináltam. Ha megírtam egy verset, akkor hónapokig dug- dostam a fiókomba. Ha hónapok múlva a szemem elé került és még akkor is jónak véltem, akkor adtam csak oda közlésre. — Különben minden kötetem megjelenése után körülbelül egy évig szoktam hallgatni. Nem úgy hallgatni, hogy nem írok, vagy nem dolgozom, hanem úgy, hogy nemigen adok a folyóiratoknak, újságoknak verset. Hogy en nek mi az oka? Nem tudom, így szoktam meg. Ratkó József: SZOLGÁLOM ÉN Szolgálom én a legnagyobb urat, gazdámat, e kétlaki népet, aki havonta jár haza, mint a lélek. Mondják, hogy gyára, földje van; törődjön vele — mosolyog, megigazít egy almafát, s helyére küld egy elbitangolt csillagot. Mondják, hogy gyára, földje van, és mosolyognak — ő kezet nyújt nekik, másra nincs idő, munkába megy. EGY MEGYÉRE A változás itt szemmel mérhető. Elénk színeket mutat az idő. A tél fehér, a tavasz gyönge-zöld, nyáron kissé viseltes már a föld, s az ősz fakó. S nincs is több évszakunk. Hiába, no, még szegények vagyunk. — Mennyi a szabad ideje? — Annyi, amennyit csinálok magamnak. Ugyanis március 9. óta kisebb megszakításokkal betegállományban vagyok. A szívem, mel és az érrendszeremmel volt baj. November végén a klinikai vizsgálat dönti majd el, hogy munkába állhatok-e vagy sem. — Lakásgondról is hallottunk ... — Hetvenhárom márciusára ígértek nekünk egy négyszobás lakást és végül ’76 áprilisában tudtunk beköltözni egy 1930-ban épült, felújított szolgálati lakásba. Elég sok itt a hiba. Nem jól állították helyre és igen magas a rezsije, talán még egy miniszter se tudná kifizetni, különösen a téli hónapokban. Azt hiszem, ez a lakásgond is hozzájárult a betegségemhez. — Azt mondják egyesek, hogy Ratkó József nehéz ember, s mindig kérdéses, marad, vagy elmegy a megyéből. Mi erről a véleménye? — Arra az emberre, aki művészeti munkát végez, jobban odafigyelnek. Ha iró-olvasó találkozón a keserűségemet sorolom, amelyek nem az én keserűségeim, hanem a közös jégé, azt talán nem mindenki egyformán érti és fogadja. — Ami azt illeti, hogy elmenni ebből a megyéből, ez a hír nem alaptalan. Tizenkét éve élek Nagykállóban. s azóta nem volt év, amikor ne akartam volna elmenni. Lehetőségem is lett volna rá, de az utolsó pillanatban mindig visszaléptem. Voltam már nehezebb helyzetben is, mint most, mégis maradtam. Pált Géza Az őslénytantól a térplasztikáig Múzeumi osztály a Zrínyiben E rre az órAra soha nem csengetnek BE, s az óra végét sem jelzi csengőszó. Nem is illenék a riasztó figyelmeztetés a meghitt, áhitatos csendhez. Ezt az órát ugyanis nem iskolában, hanem múzeumban tartják. Letűnt századokat idéző környezetben, régi korok embereiről, szokásairól valló tárgyak társaságában tanulnak a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium harma. dikosai. Két év után, harmadikos korukban választhatnak a tanulók, érdeklődési körüknek megfelelően az iskola kínálta tantárgycsoportok közül. Ebben a tanévben hat blokkból állt a választási lehetőség, a műszaki, a természettudományos, a humán, a nyelvi, a gyors- és gépíró blokkból, illetve a múzeumkönyvtár, levéltári tantárgycsoportokból. Az iskolákban először is arról érdeklődtünk, mi a célja ennek a képzésnek? Megtudtuk, hogy ezeknek a tantárgy- csoportoknak a bevezetésével a diákok érettségi után elkövetkező első önálló lépéseit szeretnék megköny- nyíteni. Szakképesítést ugyan nem tudnak adni, ám adnak egy bizonyítványt, amely igazolja, hogy az adott témakörben az ismereteket tanfolyamokon elsajátították. Ezzel az igazolással a munkába állás, a munkavállalás és a pályakezdés nehézségeit szeretné az iskola megkönnyíteni. S egyben alapot adni ahhoz, hogy a leendő munkahelyen — beszámítva az iskolában tanultakat — magasabb szintű szakmai képzettséget szerezhessenek. Csengőszó nélkül is pontosak voltak, ami diákoknál nem kis dolog, főleg, ha előtte egy lyukas óra volt. Tizenkettőkor gyülekeznek a nyíregyházi Jósa András Múzeum előtt. Négy harmadik osztályból összesen tizenheten választották a múzeum, könyvtár, levéltári blokkot. A legtöbben a III. E osztályból jöttek. Szószólójuk, Kovács Júlia bevallja, hogy egy kicsit szükségszerű is volt ez a választás, akik ezt a tantárgycsoportot szemelték ki, nehezen birkóztak volna a még választható másik kettővel, a nyelvi, illetve a közgazdasági tár. gyakkal. Egymást is serkentették, volt például olyan jelentkező, aki barátnője döntése után határozott. Júlia eddig elégedett. Az első órákon bepillanthatott a múzeum rejtett világába is, nemcsak a nagyközönségnek szóló kiállításokat ismerhették meg szakszerűen, hanem a még feldolgozásra váró anyagot, a raktárakat, a tudományos műhelyeket is. |AN, AKI AZZAL A HATÁROZOTT CÉLLAL jelentkezett, hogy már most úgy ismerkedik meg a múzeummal, mint az érettségi után lehetséges munkahely. lyel. Hajdú Vera, a III. D-ből azért döntött így, mert hallotta, hogy az iskola — a tanulmányoktól függően — javasolni fogja a munkahelyeknek legjobb diákjait. Még egy jó éve van határozni, továbbtanul-e. vagy munkába áll. Ha a bizonyítvány engedi, a tanárképzőre szeretne menni, ám azt is tervezi, ha ez nem sikerülne, szeretne majd a múzeumban dolgozni. A III. B-s Nagy Attilát a könyvtár és a múzeum egyformán érdekli. Ö is a tanárképzőre készül, könyvtár szakra, s már most szent az elhatározása, ha nem veszik fel, egy évet dolgozik, s utána újra megpróbálja. Inkább ismeretterjesztő előadásnak tűnik az óra anyaga, mint számonkérő leckének. Nincsenek tankönyveik, segédeszközeik, egyelőre csak a saját jegyzeteikre számíthatnak. Ennek megfelelően más a számonkérés módja és a teljesítmény értékelése is, mint a hagyományos tárgyakból. Közvetlen és kötetlen hangulatú beszélgetés közben, szinte észrevétlenül sajátítják el a tudnivalókat, s bár osztályzattal nem mérik tudásukat, munkájukat a „nem felelt meg”-től a „dicséretesen megfelelt” skáláján ötféle értékeléssel zárják le. Jegyzetek, tankönyvek nélkül nagyobb a tanár felelőssége, s a dolga is nehezebb. Főleg, ha csak pár évvel idősebb azoknál, akiket oktat. Reszler Gábor, a múzeum munka, társa — történelem-orosz szakon végzett — tanuló tanárnak vallja magát, mert szinte tanítványaival egyidőben ismerkedik a múzeumi ismeretek történeti-leíró részeivel. IISZTÄZTÄK MAR A MÚZEUM FOGALMAT, a gyűjtés, tárolás, feldolgozás, tudományos rendszerezés és kiállítás szakaszait, megismerkedtek az első magán- és közgyűjteményekkel. Azon az órán, amelyet meglátogattunk, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának körülményeit és a magyar műgyűjtés fejlődését tárgyalták. Az alapozás után térnek rá a nehezebb részekre. A tanév összesen 64 múzeumi óráján a legelső gyűjtemény típusoktól — a természettudományos; őslénytani, ásvány-, növény-, állat- és embertani fogalomkörtől a régészeten, a néprajzon, a helytörténeten, a múzeumi anyagfajtákon át eljutnak a modern gyűjteménytípusokig. Sorra veszik a települések, a gazdasági élet, a művészetek legfontosabb múzeumi tudnivalóit, s végül elérkeznek a képzőművészeti ismeretekhez, a festmény, a szobor, a grafika és a tér- plasztika fogalmához. — Mint egy csődör, amelyik sok sört ivott — felelte a férfi. — Úriember nem izzad — vetette oda az asszony epésen. A férfi ránézett, majd hirtelen elhatározással levetette az inget és az egyik székre dobta. — Szétrobbanok — sóhajtott fel a nő. — Itt ül nekem csupasz testtel. — Nem vagyok úriember — felelte a férfi ingerülten. « Félórás lázadás — Magának adnia kell az ilyesmire — magyarázta az asszony. Megpróbált hatni a férjére. Csendes, rábeszélő hangon duruzsolt. — Mások is vannak itt ing nélkül — közölte a férfi. —■ A mások, azok mások — jelentette ki az asszony. — Házasságunk kezdete óta mindig csak arra kérem, hogy adjon magára. Nemcsak magát hozza szégyenbe, hanem engem is. A férfi ivott. Egyáltalán nem kívánta már a sört, nem is érezte már az ízét, csak dühében ivott. — Nem érdekel. — Nem^érdekli, amit mondok? — Azt mondtam, hogy senki nem érdekel. — Nem értem magát — mondta elkeseredetten az asszony. — Mit nem ért? — Teljesen el vagyok keseredve. — Tényleg? — Ne vicceljen, Géza.. A férfi bizonytalanul feltápászkodott, és lehúzta a shortját. Fürdőnadrágban ült vissza az asztal mellé. — Nem viccelek — mondta. Az asszony összeszorította a száját, te- tehetlenül félrefordult. — Van még valami? — kérdezte a férfi. — Megártott magának az ital. Csak ezzel tudom magyarázni a viselkedését. — Még egy szót szól és ráköpök az asztalra — közölte a férfi. — Ráköp az asztalra? — Rá is csinálok, Nyuszikám. — Maga megőrült, Géza. — Egy évben egyszer vagyok csak szabadságon, legalább akkor érezhessem jól magam. — Még jó, hogy a fürdődreszt nem veti ie. — Levessem?? Vallja be, hogy nagyon - szeretné. — Az asszony félig felemelkedett a székről. — Ezt nekem mondta? — Tudok különbeket is. — Nem vagyok köteles eltűrni a brutalitásait. — Ebben maradtunk. Az asszony leforrázva hallgatott, majd idegesen előkotorta a puderkompaktját, rendbehozta a száját és az arcát. Szótlanul elszántan készülődött. A férfi az asztalra könyökölve dúdolt. Nem sokkal azután, hogy a felesége elment, odaintette a pincért és újabb üveg sört rendelt. Jókedvűen bámulta az utca forgalmát, a parkoló kocsikat és a strand felé igyekvő nyaralókat. Később egy fiatal párra figyelt fel, egymásba kapaszkodva jöttek a sövény mellett, a kerthelyiség bejárata felé. A férfi egyszerre gyors, kapkodó mozdulatokkal belebújt a shortba és magára vette az inget. Végig begombolta. A fiatal nő és a férfi azonnal felfedezték őt, egyenesen az asztala felé tartottak. — Sziesztázunk? Sziesztázunk? — kérdezte kissé leereszkedő kedélyeskedéssel a fiatalember. — Parancsoljanak helyet foglalni — ugrott fel a férfi. — Micsoda kánikula! — mondta a nő. — Pokoli — bólogatott a férfi — Az ember nem győzi törölgetni magát... T izenhét gimnazista tölt hetente két órát a múzeumban. Ki továbbtanuláshoz gyűjti az ismereteket, ki „leendő munkahelyével” ismerkedik. Biztos, hogy nem lesznek valamennyien múzeo- lógusok. de az is biztos, hogy bárhol dolgozzanak is majd, hasznát veszik a múzeumban szerzett plusztudásnak. B. E. T úl voltak az ebéden, lustán, unottan itták a hideg söröket. Három felé járt, a kerthelyiség kezdett kiürülni. A tűző napon álló asztalokról a pincérek leszedték az abroszt, a csupasz, zöld bádoglapokra csak hamutartókat tettek. Étkező ven. dégekre egy ideig nemigen lehetett számítani. — Nem megyünk? — kérdezte az asszony. Jó karban lévő, túltáplált nő volt. elegáns nyersselyem ruhában, csuklóján széles arany karpereccel. A férje, aki szemben ült vele, kissé gyűrött shortot viselt, kockás sporting- jét végig kigombolta. Az asszony kérdésére megrázta a fejét és belekortyolt a pohárba. — Este máshol vacsorázunk — jelentette ki a nő. — Nem smakkol nekem ez a hely. A férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna. Rendkívüli módon izzadt, az ing lucskos volt rajta. — Látom, nem figyel rám — mondta az asszony mártírhangon. — Hallgatom... — Géza, törölje meg a homlokát — szólt rá pár perc múlva az asszony. — A sörtől van — jegyezte meg a férfi. — Csúnyán izzadt a homloka. — Tudom, drágám. — Gusztustalan, ha valaki így izzad. — Ne nézzen ide. — Igazán beszélhetne velem másképp is. — Csőrepedésem van — mondta a férfi. — Hiába törülközöm. Ezen a törülközés nem segít. — Ne mondja, hogy hiába. — Nem mondom. — Maga örül, ha bosszanthat engem. — Az asszony zsebkendőt vett elő és a férfi felé nyújtotta. — Tessék, törölje meg a homlokát. — Mást ne? A fürdőgatya alatt is izzadf vagyok. Az asszonyban egyre jobban gyűlt a düh Csak rövid ideig tudta türtőztetni magát. — Ügy izzad, mint egy ló — mondta pa- naszosan.
