Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

MA Kinek jó a túlóra? <3. oldal) Gyermek­oldal (7. oldal) Befejeződött az őszi ülésszak Hz országgyűlés elfogadta a közművelődésről és a tanácstagok választásáról szélé törvényt A pénteki munkanapon a nehéziparról tárgyaltak a képviselők Pénteken délelőtt a közművelődési törvényjavaslat fö­lötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés őszi üléssza­ka. A tanácskozáson részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek az ülésen az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tag­jai. A diplomáciai páholyokban foglalt helyet a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az első napirend vitájában pénteken délelőtt öten szólaltak fel, majd Pozsgay Imre kulturális miniszter válasza követke­zett. Pozsgay Imre válasza — A vita legfőbb tapaszta­lata, hogy a törvény előkészí­tésében közreműködött álla­mi és társadalmi szervek, mozgalmak és szervezetek jól érzékelték társadalmunk han­gulatát, szükségleteit, és igé­nyeit; a képviselők felszólalá­sai ugyanazokat a törekvése­ket fejezték ki, amelyeket az előkészítők igyekeztek érvé­nyesíteni. Megígérhetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a kulturális minisztérium a közművelődési törvény meg­valósításában ráháruló fele­lősséget és feladatokat vállal­ja — együttműködésben mindazokkal, akik szintén részesei kívánnak lenni en­nek a munkának. A miniszter ezután emlé­keztetett arra: a vita során Úszta Gyula indítványozta, hogy a törvényben kapjon nagyobb nyomatékot az ifjú­ság hazafias és internaciona­lista nevelésének jelentősége. (A képviselő javasolta, hogy a törvény szövegébe kerül­jön be: a Magyar Népköztár­saság ösztönzi és támogatja a szocialista hazafiság erősíté­sét szolgáló kulturális érté­kek, népi, nemzeti hagyomá­nyok ápolását és terjesztését.) . — A Kulturális Miniszté­rium egyetért a javaslattal — mondta Pozsgay Imre —,. s támogatja, hogy kiegészítés­ként ez kerüljön be a tör­vénybe. A miniszter a továbbiakban örömmel nyugtázta, hogy a kultúrpolitikai feladatok meg­oldására, a művelődéspoliti­kai célok elérésére a párt-, állami és társadalmi szerve­zetek közös szándékkal szö­vetkeztek. Azt hiszem, nincs szó valamiféle különleges munkamegosztásról — foly­tatta. A helyi és a központi szerveknek együtt kell mű­ködniük, s amikor akár a mű­sorpolitika, akár a művészeti, közművelődési teljesítmények miatt jogos kritikai észrevé­telek hangzanak el, a köz­pontban csak úgy, mint az adott területen dolgozóknak közös felelősséget kell érez­niük. Kitért Pozsgay Imre arra, hogy a vitában sok szó esett a közművelődés jobbításának anyagi feltételeiről. A kulturális életben na­gyon olcsón óriási kincseket lehet felszínre hozni. A Kecs­keméti Kodály Intézet — amely ma már az egész vi­lág figyelmét felkeltő intéz­mény — például mindössze 20 millió forintjáha került a minisztériumnak, a megyei tanácsnak és Kecskemét vá­rosának. Azaz talán keveseb­be, mint az a selejt, amely némelyik nagy vállalatunk­nál keletkezik. Találkozha­tunk azonban pazarlással, té­kozlással, vannak kihaszná­latlan kapacitásaink. Ám az is pazarlás, ha például nagy anyagi eszközök felhasználá­sával kulturális létesítménye­ket, művelődési házakat léte­sítünk, de nem tudjuk meg­nyitni, mert pár tízezer forint hiányzik, mondjuk a fűtés­hez. — Figyelemmel kell tehát kísérnünk, hogy helyes útan- módan kezdjünk értelmes be­ruházásokhoz a kulturális életben is. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy óriási jelentőségű az „emberi beru­házás”. Ha képzetlen, hozzá nem értő emberek végzik a kulturális feladatokat, alig­hanem minden fillér pazar­lás, amit befektetünk ebbe az ágazatba. Ha azonban hozzá­értő, hivatástudattal dolgozó emberek munkálkodnak fel­adataink megoldásán, akkor minden befektetés sokszoro­san megtérül. Szólt a miniszter nemzet­közi kulturális kapcsolataink jelentőségéről is. Hangsúlyoz­ta, hogy hazánk állampolgá­rainak művelődési szintje, kulturális színvonalának emelkedése nagy mértékben függ e kapcsolatoktól. — Azt az elvet valljuk — s ezt a XI. kongresszus is megfogalmazta —, hogy ha­zánk kaput nyit minden hu­manista érték előtt, a nem­zetközi kultúra termeléséből, azonban elsősorban a szocia­lista értékeket fogadjuk be. Nem a földrajzi, geográfiai viszonyok döntik el, hogy milyen kulturális termékeket forgalmazunk, hanem e ter­mékek valódi belső, kulturá­lis értékei — hangsúlyozta. Dolgozó népünkkel együtt kell kulturális feladatainkat teljesíteni. Brecht szavaival élve: a népet nem lehet levál­tani. Jelenlegi viszonyaink között akarunk tehát értel­mes, a törvényben is megfo­galmazott, s az országgyűlés által is lelkesen támogatott kulturális politikát folytatni — fejezte be a képviselők nagy tapsa közben válaszát Pozsgay Imre. A válasz után az országgyű­Dr. Korom beszéde — Országgyűlésünk 1975 áprilisában alkotta meg azt a törvényt, amely a népkép­viseleti testületek — az or­szággyűlés és a tanácsok — tagjainak öt évre szóló vá­lasztásáról rendelkezett. A tanácstagok öt évre történő választásának hatályba lép­tetését az 1975. I. törvényünk külön törvényre bízta. Már akkor felmerült az az igény, hogy a jövőben az ország- gyűlési képviselőket és a ta­nácsok tagjait ismét egyidő- ben válasszuk. Mint ismeretes, az 1973- ban megválasztott tanácsok tagjainak megbízatása 1977 áprilisában jár le. Most van itt az ideje tehát, hogy tör­vényhozó testületünk döntést hozzon az ezzel összefüggő fontos közjogi kérdésről. A tanácsok ötévi időtar­tamra való választásának, va­lamint az országgyűlési és ta­nácsi választások egyidejű megtartásának államjogi szabályozásánál két lehető­ség között választhatunk. Vagy úgy rendelkezik az or­szággyűlés, hogy 1977-ben a tanácsok tagjait 3 évi idő­tartamra válasszák meg, vagy az országgyűlés — al­kotmányos jogkörében eljár­va — meghosszabbítja a ta­nácsok tagjainak megbízatá­sát az 1980. évi általános vá­lasztásokig. A kormány a második megoldás elfogadását java­solja a tisztelt országgyűlés­nek. Ennek főbb indokai a következők: lés a törvényt elfogadta, majd Korom Mihály igazság­ügyi miniszter kapta meg a szót. A tanácsok ez év első felé­ben fogadták el az V. ötéves tervüket. A tervek sikeres teljesítésének irányítása, szervezése és ellenőrzése job­ban biztosított, ha azt a jó­váhagyó testületek látják el. Az 1973. évi tanácsválasz­tások során jelentős szám­ban kerültek új tanácstagok a testületekbe. Ez a körül­mény, valamint az időközi választások lehetősége meg- félelő biztosítékai annak, hogy a tanácsi munka hatás­foka a hétéves időtartam so­rán is eredményes legyen, és a tanácstagok változatlanul megfeleljenek a választók bizalmának. A választó állampolgárok tevékeny közreműködése és ellenőrzése, a testületekben dolgozók felelősségtudata, va­lamint a politikai, társadalmi szerveink, különösen a párt és a Hazafias Népfront által nyújtott segítség további fontos záloga annak, hogy a tanácsok tagjai jól eleget te­hessenek alkotmányos meg­bízatásuknak. Tisztelt országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén tehát 1977- ben nem lesznek általános tanácsválasztások, hanem ar­ra majd 1980-ban, az ország- gyűlési képviselőválasztások­kal egyidőben kerül sor. Az országgyűlés a javasla­tot törvényerőre emelte, majd dr. Simon Pál nehézipari mi­niszter beszéde következett. , (Folytatás a 4. oldalon) Losonczi Pál Panamába érkezett Az éjszakát még Cuzcóban töltötte Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, így csü­törtökön délelőtt — perui lá­togatásának utolsó napján — jutott némi idő az inkák egy­kori fővárosának látnivalói­ra. Losonczi Pál délben vissza­repült Limába, és folytatta, majd befejezte tárgyalásait Francisco Morales Bermudez elnökkel. A tárgyalások végeztével közös közleményt fogadtak el: az okmányt az elnöki pa­lotában ünnepélyes, az alá­írás tényét emlékezetessé te­vő külsőségek között látta el kézjegyével Losonczi Pál és Francisco Morales Bermudez. Hivatalos baráti látogatásá­nak befejeztével csütörtökön este az Elnöki Tanács elnöke a Country Hotelben vacsorát adott Francisco Morales Ber­mudez tiszteletére. Ezt meg­előzően a magyar államfő a Magyar Népköztársaság gyé­mántokkal ékesített zászló­rendjét nyújtotta át a Perui Köztársaság elnökének. Losonczi Pál és kísérete pénteken reggel repülőgéppel elindult a dél-amerikai út következő állomására, Pana­mába. Perui—magyar közös nyi­latkozat : A perui fegyveres erők for­radalmi kormányának meg­hívására Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke október 10. és 15. között hivatalos lá­togatást tett Peruban. Meg­beszélést folytatott Francisco Morales Bermudez hadsereg­tábornokkal, a Perui Köztár­saság elnökével. A hivatalos tárgyalásokon a két elnök széles körű és gyümölcsöző eszmecserét folytatott a magyar—perui kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdésekről. Örömmel állapították meg, hogy a magyar—perui kap­csolatok a barátság és a köl­csönös megértés szellemében fejlődnek, és annak eredmé­nyei nagy jelentőségűek mindkét ország számára. Megelégedésüket fejezték ki, hogy a magyar—perui kap­csolatok az ENSZ alapokmá­nyában lefektetett és az ál­lamok közötti nemzetközi jog alapelveinek megfelelően fej­lődnek, különösen az államok területi integritása, egyenjo­gúsága, a be nem avatkozás, az erőszakkal való fenyege­tésről és az erőszakról való lemondás, a nézeteltérések békés úton történő elintézése és a nemzetközi alapelveinek tiszteletben tartása alapján. Hangoztatták elhatározá­sukat. hogy erőfeszítéseket tesznek az Egyesült Nemze­tek Szervezete megalapítását vezérlő elvek érvényre jut­tatására. Kiemelkedő jelentőséget tu­lajdonítottak a nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtan­dó általános és teljes leszere­lésnek, különösen a nukleáris leszerelésnek. A két elnök megelégedését fejezte ki Magyarország és Peru gazdasági kapcsolatai­nak fejlődését illetően. Hang­súlyozták, hogy kölcsönösen érdekeltek e kapcsolatok fej­lesztésében. Örömmel vették tudomásul a magyar—perui gazdasági együttműködési ve­gyes bizottság negyedik ülés­szakán elért eredményeket, amelyek hozzájárulnak a ke­reskedelmi forgalom diver­zifikálásához és a két ország közötti műszaki-tudományos és pénzügyi együttműködés kiszélesítéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke — Demetrie Lakas államfő meghívására — helyi idő szerint pénteken délben — megérkezett a Pa­namai Köztársaságba. Az ün­nepélyes repülőtéri fogadta­tás után megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások. Az El­nöki Tanács elnöke várható­an két napot tölt a közép­amerikai országban. A Szojuz—23 legénysége kísérleteket folytat a Szaljut-űrállomáson Nem egészen négy hóna­pon belül a harmadik, em­ber irányította szovjet űrha­jó indult el csütörtökön este Bajkonurból, fedélzetén Vja- cseszlav Zudov parancsnok­kal és Valerij Rozsgyeszt- venszkij fedélzeti mérnökkel. A moszkvai televízió ezúttal is közvetítette a felszállást, bemutatta a földi repülésirá­nyító központot. A tv-nézők- nek kivételes látványban le­hetett részük. Az űrhajó, mint egy hatalmas jégcsap magasodott a kilövőállásban, páncélját hó és jég borította. A tartályokban lévő mínusz Biszku Béla, Lázár Györey rs Kadar János az ülésterein ben. 183 fokos folyékony üzem­anyagtól lehűtött hajótestre vastag rétegben tapadt a ki­csapódó pára. A harmincegyedik szovjet űrhajó legénységének felada­ta, ‘hogy folytassa a június 22-én Föld körüli pályára bocsátott Szaljut—5 űrállo­mással elkezdett kísérleteket. Az űrállomás első legénysé­gét, Borisz Volinovot és Vita- lij Zsolobovot július 6-án lőtték fel a Szojuz—21 űrha­jóval. Huszonöt órával ké­sőbb kezdték meg munkáju­kat a Szaljuton. Több, mint másfél hónapig tartózkodtak az űrben. 1200 munkaóra alatt számos technológiai kí­sérletet, a népgazdaság szá­mára közvetlenül hasznot hajtó mérést végeztek. Az űrhajósok harmadik, űrállomásokon dolgozó nem­zedékéhez tartozó Zudov és Rozsgyesztvenyszkij az ő munkájukat folytatja. A 37. és 38. szovjet kozmonauta munkája része a szovjet űr­kutatás fő irányának, az orbitális űrállomásokon vég­zett népgazdasági hasznú tu­dományos kísérleteknek. Az űr meghódításának ez a leg­gyümölcsözőbb szakasza 1971 áprilisában kezdődött, ami­kor Satalov, Jeliszejev és Ru- kavisnyikov űrhajósok elő­ször kapcsolták össze a Szo­juz—10 űrhajót a Szaljut—1 űrállomással. A 34 éves Vjacseszlav Zu­dov és a 37 éves Valerij Rozs- gyesztvenszkij első ízben jár az űrben. Mégsem egészen újoncok. Mindketten 1965 óta tartoznak az űrhajósok osztagába és több űrrepülés földi irányításában vettek már részt. XXXIII. évfolyam 245. szám ARA^nŐLLEIt^lOmoktóber 16., szombat'

Next

/
Oldalképek
Tartalom