Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
1976. szeptember 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felnőnek a feladatokhoz Záhonyban Beszélgetés Hagy Károllyal, a jr MAV-vezérigazgatóság pártbizottsága titkárával HÍRADÁS HUSZTRÓL (2.) Munkások, modellek, művészek A záhonyi vasúti átrakókörzet nemcsak a megye egyik legnagyobb munkásbázisa, hanem az itt folyó munka révén a vasút egyik legjelentősebb munkahelye. A fejlesztések kihatnak a Szovjetunió és Magyarország közötti árucsere-forgalomra épp úgy, mint a körzet munkásainak élet- és munkakörülményeire. Ezért kértük meg Nagy Károlyt, a MÁV- vezérigazgatóság pártbizottsága titkárát, hogy válaszoljon néhány, a záhonyi körzetet érintő kérdésre. — Hogyan látja Záhony helyét a vasúton belül? lamennyi vasúti vezető úgy látja, hogy a körzet az egész magyar vasúthálózaton belül az egyik legfontosabb munkahely. Kicsit tréfásan úgy mondjuk a vezérigazgatóságon, ha a budapesti igazgatóságon és Záhonyban jól dolgoznak, akkor a népgazdaság elégedett lehet a vasút munkájával. — Tudjuk, hogy milliárdos fejlesztésekkel alakult ki az átrakókörzet. A jövőre nézve milyen további fejlesztésekkel lehet számolni? — A jövő tervezéséhez a jelenből és a múltból kell kiindulnunk. Már a IV. fejlesztési ütem beruházásainak előkészítése kezdődött meg, amelynek befejezése a nyolcvanas évek elején várható. Ebben az időszakban több, mint kétmilliárd forintot fordítunk a fejlesztésre. A mai fejlesztés annyiban is különbözik a korábbiaktól, hogy nagyobb lesz a terv- szerűség. A fejlesztés első ütemeiben az élet követelte sürgős igények alapján kellett megvalósítani a beruházásokat és kevesebb gondot lehetett fordítani a jövőre. Most viszont — de már a harmadik programnál is — a jövő szállítási igényeinek megfelelően alakul a körzet fejlesztése. Ahogy a KGST-n belül növekszik a munka- megosztás, úgy nőnek a feladataink, s ehhez, az átrakáshoz mind kedvezőbb feltételeket kell teremteni. A záhonyi fejlesztésnek tulajdonképpen a két ország közötti kapcsolat az alapja. S ahogy a vasúti szállítás bővül, így fordítunk nemcsak mi, hanem a kormány is egyre több figyelmet a szállítás és átrakás fejlesztésére. — Említene néhány nagyobb beruházást, amely a következő időben valósul meg? — A felsorolás hosszú lenne. Így többek között elkészül a második vágány Fé- nyeslitke és Záhony között, megépül Fényeslitke északi rendező pályaudvar, Eper- jeske rendező és a déli rendező között villamosítják a vonalat. Ám ugyanilyen fontos a számítógépes központ építése és üzembe helyezése, vagy a záhonyi vontatási telep korszerűsítése. Kedvezően befolyásolja a záhonyi’ körzet munkáját a vasúti fővonalak korszerűsítése is. Fokozzuk a gépesítést nemcsak azért, mert a nagyobb volumen átrakása nem lehetséges másképp, hanem azért is, hogy csökkentsük a nehéz fizikai munkát és ezzel javítsuk a körzetben dolgozók munkakörülményeit. — Megnövekedett feladatokról beszéltünk. Ezek ellátásához felkészült emberek szükségesek. Elegendőnek találja-e a körzet munkásainak, vasutasainak felkészültségét a feladatok ellátásához? — Eddig a záhonyiak bizonyítottak. Nem volt még a szállításban soha olyan nehéz helyzet, amelyet a körzet ne oldott volna meg. Persze, ez nem jelenti azt, hogy problémamentes lenne a munka, de az a tapasztalatunk, hogy az adott esetekben felnőnek a feladatokhoz a záhonyiak. Jellemző, hogy nagyon sok a fiatal, akik a műszaki fejlődés révén kötődnek a körzethez. Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a ma megszerzett tudás már itt sem elég a jövőben. Az építés alatt álló berendezések hatékony üzemeltetéséhez tovább kell tanulni. — Milyen segítséget kap ehhez a körzet? — Szervezéssel, ha kell közvetlen intézkedésekkel is segítjük a magasabb képzettség megszerzését mind a debreceni igazgatóság, mind a vezérigazgatóság részéről. A vasúti tisztképzőn és a különféle tanfolyamokon kiemelt létszám részvételét biztosítjuk a záhonyiaknak. Jól élnek a lehetőséggel, amit az is bizonyít, hogy többen a tanfolyamok legjobbjai. — Milyen szervezési intézkedésekkel kívánja elősegíteni a vasút felső vezetése a körzetben a hatékonyabb munkát? — Megítélésünk szerint elsősorban az üzemvitel korszerűsítésével kell e területen előrelépni, mivel jelen7 leg nincs olyan hatáskörű szerv, amely minden szak- szolgálatot át tudna fogni. Ennek érdekében kell kialakítanunk azt az üzemfőnökséget, vagy nevezhetjük körzeti főnökségnek is, amely alkalmas e feladat ellátására és elősegíti az átrakókörzet dinamikus munkáját és segít a növekvő szállítási és átrakási feladatok lebonyolításában — fejezte be nyilatkozatát Nagy Károly. L. B. gjg izony, sok fejtörést okoz újságírónak, rá- dióriporternek az időjárás. Látszólag egyszerű a dolog: telexen jön a prognózis a Meteorológiai Intézettől és ezt azokkal a szép, egyszerű tőmondatokkal be kell rakni az újság megfelelő hasábjaiba vagy a rádió krónikájának végén fel kell olvasni. Ez logikus! Sőt, mete- orologikus! Csakhogy... Még a júliusi aszály napjaiban történt. Fiatal ripor- terkollegina a sóstói uszoda széléről mikrofonnal kezében faggatta csuromvíz alanyát a nyári strandolás örömeiről és miután jól megtárgyalták a kánikula és a víz gyönyörűségeit, mintegy kommentárként így zárta le az interjút rádiósunk: ,,És reméljük, a hétvégére is szép, felhőtlen marad az ég, tehát igazi strandidőre számíthatunk.” A végszóra a stúdió mikrofonja mellett ülő bemondó kezébe vette a prognózis telexpapírját és az iménti riport kedvességén merengve olvasta: „A szárazság tovább tart. A következő 24 órában is felhőtlen iesz az égbolt. A hőmérséklet napközben 32—34 fok között...” Látszólag frappáns volt ennek a kis krónikának a befejezése. Csakhogy másnap levelet kapott az ügyeletes szerkesztő (aki mellesleg e sorok írója volt): „Hát idefigyeljen maga agronómiái analfabéta, maga flaszteren nevelkedett tollforgató! Mit gondol, a strandidőtől lesz olcsóbb a paprika meg a paradicsom? Vagy tán azt hiszi, hogy a krumplifőzelék,- amit a sarki ételbárban fogyaszt, az az uszoda kövén terem pvc-flakonokban ?” . Úgy nagyjából ennyi volt a levél, s az aláírás: egy tsz növénytermesztési brigádjának tagja. Elgondolkodtam. Bevallom, nagyot tévedtem. Mentségemre az se szolgálhat, hogy a tarlórépát a cukorrépától csak kristálycukor formájában tudom megkülönböztetni. Egy hét múlva újra én szerkesztettem a rádióban a krónikát. El is határoztam, hogy kiköszörülöm a csorbát, visszaszerzem becsületemet a szabolcsi növénytermesztők előtt. Kértem a bemondót, hogy ezúttal teljes letargiával, az egyre dráguló lecsóra gondolva olvassa fel a ;ovább tartó szárazságról érkezett előrejelzést. Megtörtént és másnap megérkezett az újabb levél a brigádtól: .,Na ez már valami! Ezt érzéssel csinálták! Hátha niég eső is lenne...” Fellelkesültem az elismerés olvastán. Kértem is a zenei szerkesztőt, próbáljunk muzsikával esőt fakasztani. Hétfőn lejátszottuk az „Add uram az esőt...” refrénbe torkolló beatnótát, kedden a Hungária együttes dalát, miszerint „mennyit kell várni, esőre várni...” Szerdán ko<Meteorológia A képen: magyar munkások az alkotások előtt. Az orenburgi gázvezeték huszti szakaszának magyar építői különös eseménynek voltak tanúi. A gázvezeték-építőkhöz ellátogatott Ukrajna képzőművészeinek egy csoportja. Tarsolyukba az együtt töltött hónap alatt gazdag termés gyűlt össze: képek, amelyeket az építkezéseken vetettek vászonra. A huszti klubban a nézők alkották a zsűrit a kiállított mintegy 350 portréhoz, kompozícióhoz, tájképhez," rajihoz. Az alkotásokról vonzó emberek néznek szembe az érdeklődőkkel. Ilyennek látták az építőket a képzőművészek: Georgij Zubko vszkij, Borisz Tulin, Nyikoláj Goroh, Jurij Rubasov, Viktor Kozik Kijevből, Rafael Volinszkij, Alekszandr Dub- rovszkij Harkovból, Grigorij Mikolisin Lvovból, Oreszt Krivorucskó Csernovicből, Valentyin Tarányenko Voro- silovgrádból, Mihail Szapat- juk Uzsgorodról. A festők, — mondja a művészek csoportjának vezetője, az Ukrán Művészeti Szövetség elnökségének tagja, az Ukrán Szocialista Köztársaság érdemes művésze, Georgij Szemjonovics Zup- kovszkij, — azzal a felelősségteljes gondolattal indultak az alkotó utazásra, hogy rongunkon forgott az „Egy esős vasárnap délután”, csütörtökön egy másik ős sláger, az angol meteorológusok dala: „Úgy koppan az eső...” Pénteken az utolsó csapadéknótát is előástuk a zenetárból: „Esik eső karikára...” És minő szerencse! Szombat reggelre eleredt. Esett, zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Kollégámtól pol- dogan eloroztam az ügyeletes szerkesztői beosztást és a bemondónkat megfosztva funkciójától, diadalittas mámorban magam olvastam be a telexen érkezett hétvégi prognózist: „Országszerte borús az égbolt. Mindenütt esik az eső. A következő 48 órában az időjárás alakulásában változás nem várható.” ecsettel és ceruzával ábrázolják a szocialista országok népei barátságát és együttműködését. Az ismerkedést Cserkéssz környékén kezdték, ahol a Német Demokratikus Köztársaság építői tevékenykednek. A művészek Gajszin- ben mutatták be első alkotásaikat. Ezután rendeztek kiállítást Barovban, Guszja- tyinóban, Bogorodcsányban. A husztiak, ahogyan a magyar munkások magukat nevezik, jóí-kifogták. Nekik lehetővé vált, hogy a leggazdagabb kiállítást tekinthessék meg. Az építők közül nagyon sokan eljöttek a kiállításra. Figyelmesen nézegették a képeket. A kiállítási termet elismerő szavak töltötték meg. Így fogadták az építők a róluk és társaikról alkotott rajzos „elbeszéléseket”. Kiss István mérnökkel erről orosz nyelven beszélgettünk. — Amikor a moszkvai olajkémiai és gázipari intézetben tanultam, nem egyszer megfordultam a Tretyakov galériában, a Puskin múzeumban, Leningrádban az Ermitázsban, látogattam a kiállítási termeket. A szovjet művészeket mindig és mindennél jobban érdekelte kortársaik ábrázolása. Kiss István, elmosolyodott: — Engem most rajzoltak le először, és ráadásul egyszerre két művész. A portrékat a művészek munka közben, — ahogy mondani szokták — menet közben készítették. És az, hogy a husztiak a kiállítást a megnyitás pillanatában látták, vitathatatlan bizonyítéka annak, hogy a művészek mennyire tisztelik a dolgozó embert. Rafael Volinszkij festő az utazás során több mint kétszáz művet készített, amelynek nagy része oortré, és ezekből 35 látható a kiállítóteremben. — Megörökítettem a német és a magvar énítőt én- pen úgy, mint az építkezés egyik részén a szovjet munkást. Sikerült megismerkednem sok-sok nagyszerű emberrel, akik nemcsak a címüket adták meg nekem, de szinte valamennyien meghívtak magukhoz vendégségbe is. — Nem évekig, de évszázadokig is fennmarad, amit ezek az ügyes kezű építők megcsinálnak, — húzta alá a művész. — Ezért a szovjet földön mindenütt tisztelet övezi őket. A magyar építők sokáig elidőztek a vorosilovgrádi művész, Valentyin Tará- nyenkov műve előtt. Alakjai — Virág Gyula ács, Sándor Gyula mechanikus, Kiss István mérnök, Görög Miklós erőgépvezető, Füredi Sándor szállítószalag-vezető, Árvái Sándor vízvezeték-szerelő, és a többiek érdeklődéssel nézték művészien papírra vetett képmásaikat, és kérték a művészt, hogy álljon velük együtt a fényképezőgép lencséje elé. A kijevi festő, Nyikoláj Goroh közel 30 portréképet, több kompozíciót és tájképet állított ki. Neki sikerült figuráinak jellemző vonásait úgy megörökíteni, hogy azokat a környezetbe, az építkezés lendületébe ágyazta. A táj varázslatos szépségét legjobban a Ívovi művész, Grigorij Mikolisin képalbuma örökítette meg. Minden egyes mű önmagáért beszél. Erről szólt az építők és művészek találkozóján Bendák Károly, a huszti építkezések’ vezetője. — Rám is, társaimra is nagy hatással voltak a rólunk, munkánkról formázott képek. Jó érzéssel vették tudomásul dolgozóink, hogy az alkotásokat bemutatják Ukrajna fővárosában, Kijevben is. Ez munkánk elismerése, baráti figyelmesség. A művészek és az építők egymás után emelkedtek szólásra és nohárköszöntőkben éltették egymás munkáját. Mihajlo Babidorics Új asztalosüzem étfőn expresszlevél. íme a tartalma: „Maga szerencsétlen! Maga bizonyára a lakásában penészedéit a hétvégén. Maga még sohasem volt kirándulni? Maga utálja a természetet, a hegyeket, a folyókat, a tavakat! Micsoda dolog ez? Ki hallott még ilyet, így lelkesedni a hétvégi országos esőzésért!? És végül az aláírás: 178 turista nevében: Bakancs Béni. Szilágyi Szabolcs Korszerű asztalosüzemet épített 18 millió forintos költséggel nyíregyházi. Tünde utcai telepére a Szabolcs- megyei Állami Építőipari Vállalat. Az ötven dolgozót foglalkoztató csarnok kialakítására a régi lakatosüzem lebontása miatt került sor. Az új üzemben festőműhelyt is létrehoztak, így előre festett ajtókat, ablakokat tudnak szállítani az építkezésekre. A festőberendezések, s az asztalosüzem modern famegmunkáló gépei több, mint 4 millió forint értékűek. A dolgozók munkabiztonságát por- és szagelszívó berendezés, kényelmét pedig egy fürdőkkel, öltözőkkel ellátott szociális létesítmény szolgálja. A SZÁÉV idén márciusban kezdte az építkezést. A létesítmény avatását augusztusban tartották ahol azó'ca folyamatos a termelés.
