Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

1976. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Százezrek szava A ugusztus végén a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa fontos döntést hozott: ez év december 14—15-re összehívta a mezőgazdasági szövetkezetek II. kongresszusát. Elfogadta az országos tanács a kongresz- szus előkészítésének tervét és a kongresszus elé kerülő beszámoló tervezetét. Mindennek alapján a mezőgazdasági szövetkezetek és a halászati tsz-ek a közgyűléseiken, a tsz közös vál­lalkozások és társulások,pedig igazgató tanácsi, illetve igazgatósági üléseiken tárgyalják meg a kongresszusi beszámoló tervezetét és titkosan választanak 2—2 kül­döttet a területi gyűlésekre. Ezek a területi gyűlések vá­lasztják majd meg a kongresszusi küldötteket és a te­rületi TOT-tagokat is. Szeptember tizenötödikével tehát a termelőszövet­kezeti mozgalom fontos időszaka kezdődik. És nem mindegy, hogy milyen előkészítő munka előzi meg a III. kongresszust. Gondosság, alaposság, körültekintő szervező munka szükséges. Az is magától értetődő, hogy a szövetkezeti kongresszusi közgyűlésektől, a különféle tanácskozásoktól, megbeszélésektől csak akkor várha­tunk kielégítő eredményt, ha a tsz-ek tagjai, dolgozói, jó előre megismerik a III. kongresszus beszámolójának a tervezetét és megértik a közös eszmecserék célját. Ezért a TOT a tsz területi szövetségek útján idejében eljuttatja a szövetkezetekhez és közös vállalkozásokhoz, társulásokhoz a kongresszusi beszámoló tervezetét. A TOT augusztus végi ülésén nyílt és hasznos vita bontakozott ki arról az összefoglaló, értékelő anyagról, melyet a szeptember végi, október eleji közgyűlések, tanácskozások is megtárgyalnak. Ez a beszámolóterve­zet összegezi a II. kongresszus óta eltelt négy év ered­ményeit, gondjait és utal a további tennivalókra. Elemzi a mezőgazdasági szövetkezetek helyét, szerepét társa­dalmunkban. Sorra veszi azt, hogy a szövetkezetek mi­lyen eredményeket értek el a népgazdasági tervek meg­valósításában. Bemutatja a szövetkezeti parasztság éle­tét és munkakörülményeinek fejlődését. Szól a szövet­kezeti demokrácia, a törvényesség érvényesülésének ta­pasztalatairól és a további előrehaladás szükségességé­ről. Végül a beszámolótervezet az érdekképviseleti te­vékenységgel és annak javításával foglalkozik. Ezek a témák tág lehetőséget adnak arra, hogy a “ tsz-tagok és az alkalmazottak is kifejtsék véle­ményüket a szövetkezeti mozgalmunk legfontosabb kér­déseiről, értékeljék a szövetkezetek működését, gazdál­kodását és javaslatokat tegyenek. így százezrek szava, tapasztalata érvényesülhet a III. kongresszus beszámo­lójában és határozatában. A szövetkezeti mozgalom eredményeit és gondjait értékelő munkát megkönnyíti, hogy a XI. pártkongresz- szus határozata középtávra, a párt programnyilatkozata pedig hosszú távra is kijelölte a mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalom fejlődésének irányát. Ennek lényege, hogy pártunk tovább folytatja a csaknem 20 éves be­vált agrár- és szövetkezetpolitikáját. Egy nemzedéknyi idő^ilatt parasztságunk nagy tör­ténelmi utat tett meg. Kialakultak, megszilárdultak, korszerűsödnek a szocialista nagyüzemek, melyek a gazdálkodásban, a termelésben egyre szebb eredménye­ket érnek el. Falvaink a korszerűsödés, a városiasodás útjára léptek. Megváltozott a paraszti életforma, és egy­re erősödik a tsz-tagok közösségi életszemlélete, szocia­lista tudata. Bevált szövetkezeti politikánk folytatása természe­tesen nem jelent változatlanságot. A tudomány és a technika fejlődése is igényli az új szervezést, belső irá­nyítási módszerek alkalmazását: Fokozottabb követel­ményeket állít a mezőgazdasági szövetkezetek elé az V. ötéves terv is, mely gazdálkodásunk legfontosabb irány­tűje. A kongresszusi közgyűlések jó alkalmul szolgálhat­nak arra is, hogy a szövetkezetek vezetői, tagjai, alkal­mazottai, kritikusan áttekintsék saját tevékenységüket is. Közösen, nyiltan megvitassák azt, hogy még milyen helyi tartalékok találhatók, és miként lehet a gazdálko­dást még hatékonyabbá, még jövedelmezőbbé, a tagság életét még szebbé, emberibbé tenni. A kongresszusi elő­készületek hetei azt is megkívánják, hogy a közös gaz­daságok a korábbinál is nagyobb figyelmet fordítsanak az őszi feladatok tervszerű elvégzésére, és az aszály okozta károk mérséklésére. A szövetkezeti kongresszusi közgyűlések és a terü- ^ leti küldöttgyűlések belpolitikai életünk fontos eseményei lesznek. A tanácskozásokon elhangzó észre­vételek, javaslatok idejében eljutnak majd az országos tanácshoz és helyet kapnak a kongresszusi dokumentu­mokban. így a kongresszusi beszámoló és a határozat megfelelő választ adhat a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom minden időszerű, fontos kérdésére. T. B. L oskin. a könyvelés veze­tője megbetegedett. Ágyba feküdt, nézte a takaróját tétlenül, s várta: jönnek-e látogatói? Jött is nemsokára a beosz­tottja, Tomkin. Azért jött, hogy elmondja, a munka megy, a kollégái gondolnak rá, és Marija Nyikolajevká- nak unokája született. El­mondott még néhány viccet és elköszönt. Az ajtóban visszafordult; a zsebébe nyúlt és egy citromot tett az asztalra. Loskin egy ideig csak néz­te, nézte a citromot, majd egyre idegesebb lett, végül felkelt az ágyból, fel-aiá jár­kált a szobában és töprengett. — Miért hozta Tomkin a citromot? Talán nem is ő vet­te, hanem a szakszervezet küldte és ő csak megjátszot­ta a jó főnököt... A telefonhoz lépett és fel­hívta a szakszervezetet. —Anton Antonies? Ne ha­ragudj a zavarásért... kö­szönöm a citromot! — Miféle citromot? — Amit küldtél.. . — Én nem küldtem semmi­féle citromot. Én feljegyzem az ajándékokat, de ez nálam nem szerepel, és te sem ... Loskin tovább töprengett; mi is történt? £'• Á* Inyíto^|fg§ A* Oszadzsuk: Aggodalom „Ügy látszik, már nem va­gyok a könyvelés vezetője” — gondolta. „Biztosan leváltot­tak”. Ismét a telefonhoz lépett. — Kérem Tomkint, a köny­velés vezetőjét... — Nem Tomkin a könyve­A nyitott rakodó látképe. (Hammel József felvétele) ELSŐ EURÓPÁBAN Gombnyomásra: RAKOTT VAGON — Népvándorlás van ná­lunk. Mindenki kiváncsi ar­ra, mit tud az új berendezés — mondja kísérőnk, Halász Béla. Az egyik oldalon dübörgés, a vagonból az alatta lévő acéltartályba ömlik a koksz, a szén. Rázó berendezés juttat­ja még lejjebb, a mérlegelő­rakodó kocsiba. Majd a ke­zelőnek elég egy gombnyo­más: a magyar vagonba zú­dul az áru. Pontosan annyi, amennyi a kocsi teherbírása. A 20—30 tonnánál az eltérés nem több egy ezredrésznél, 20—30 kilónál. Emberek, gépek összhangban A másik oldalon hataimas markolók forgolódnak. A szov­jet vasérc beton bunkerek­be ömlik, innen egy harapás­ra két köbméter ércet emel fel a markoló, hogy utána óvatos fordulással a vagonba ürítse tartalmát. Az érc em­beri kéz érintése nélkül jut a széles nyomtávú szovjet te­herkocsiból a magyar vago­nokba a közelmúltban átadott eperjeskei nyitott, ömlesztett áruátrakó pályaudvaron, a zá. hőnyi átrakókörzet egyik leg­termelékenyebb munkahe­lyén. Évente százezer tonna- szám rakják így át az árut. — Az a célunk, hogy a leg­rövidebb időn belül úgy állít­suk be a gépsort, minél ke­vesebb hiba forduljon elő — folytatja Halász Béla. aki a berendezést üzemeltető gépe­sített rakodási főnökség he­lyettes vezetője. Most nap, mint nap Za­lés vezetője hanem Loskin ... — hangzott a telefonban. — De ő most beteg... Egy pillanatra öröm töltöt­te el, de tovább aggodalmos- kódott. Éjszaka volt már, amikor ismét telefonált. — Kedves barátom... — mondta a telefonba Tomkin- nak — miért hoztad nekem a citromot? — Hát... csak úgy! — Mond csak meg nyu­godtan ! — Csak úgy, barátságból, hidd el! Örömet akartam vele szerezni neked ... — És miért nem mondtad ezt, amikor itt voltál? Mégis megörült a válasz­nak. Tehát nem váltották le, és a beosztottja barátságból hozta a citromot. De alig tet­te le a hallgatót, újabb kér­dés támadt benne. „Vajon miért akart nekem örömet szerezni... ?” — töprengett és sietett újra a telefonhoz... Antalfy István fordítása hony helyett Eperjeskén dol­gozik, irányítja a hatalmas átrakó-pályaudvar életét. Em­berek, gépek összehangolt működésére van szükség, hogy zavartalanul folyjon az átrakás. Itt szabadítják meg a daruk terhűktől a fávai, alumínium öntecsekkel, gé­pekkel. konténeres áruval ra­kott szerelvényeket. Fürge kis targoncák hordják egyik va­gonból a másikba a műtrá­gyát, cementet. Rádióirányítás a vagonoknál A főnökhelyettes zsebében hordozható rádió adó-vevő. Bárhol tartózkodik a több ki­lométer hosszú átrakó terüle­tén azon nyomban el tudják érni. A művezetők szintén fel vannak szerelve rádióval, hiszen az ömlesztett átrakón enélkül nehezen menne a munka. Vári István üzemmér­nök is a rádió segítségével ad utasítást, hogy a kiürült sze­relvény helyett hozhatják az újabbat. — Ezek a fiatal srácok, akik nemrég még az iskolapadban ültek nagyon becsületesen végzik a mérlegelő-rakodók működtetését — mondják a berendezések kezelőiről. Valóban mindenütt fiatal arcok néznek ki az irányító­fülkéből. Műszerek jelzik ne­kik, hogyan folyik a munka, gombnyomással irányítják a kocsik mozgását. Szakközép­iskolai végzettség után külön tanfolyamon ismerkedtek meg az üzemeltetés elméleté­vel és gyakorlatával. Péter Lajos, Oláh István és társai rekordokat döntenek. Műsza­konként 50 vagon átrakására számítottak a berendezésnél, de értek el már 75—80 va- gonos teljesítményt is. Az első hetek, hónapok a legnehezebbek, amikor min­den gép, s hozzá az emberek összehangolt működését meg­teremtik. Alkalmazkodni kell ehhez a forgalomnak is, hogy már Záhonyban, a határnál úgy irányítsák a szerelvénye­ket, időben megérkezzenek az átrakóhoz, s ehhez érkezzen az ország belsejéből elegendő magyar kocsi, ami fogadja az árut. „Nem mindegy mibe kerül../1 — A kirakás gyorsasága fontos — magyarázza Halász Béla. — Rubelben fizetjük a kocsiállást, nem mindegy, mennyibe kerül. Az átrakópályaudvar köz­ben tovább bővül. Épül az új üzemi konyha, rövidesen újabb daruk állnak munká­ba. Mind a megnövekedett igényhez alkalmazkodik. ___ — Lesz lehetőség újításra is, hiszen Európában még nem működik ilyen berende­zés — mondják. — Márpedig működés közben derül ki, hol lehet még könnyíteni, gyor­sabbá tenni a munkát. L. B. Jegyzet Hétvég a boltok­ban Változik az üzletek hét végi nyitvatartása — ha­marább zárnak szomba­ton, és egyáltalán nem nyitnak ki vasárnapon­ként. Az e hét végén életbe lépő változtatás sok embert érint -- ke­reskedelmi dolgozókat és vásárlókat egyaránt. Az egész országban lassan általánossá válik a 44 órás munkahét, a kéthetenkénti szabad szombat. A kétnapos hét­végek változtattak sok család életmódján — mindez a vásárlási szo­kások változásában is lemérhető. Alapos vizs­gálódások bizonyítják, hogy a péntek délutáni, sőt, a csütörtöki vásárlás növekedett az utóbbi években, és hogy a szom. bati csökkent. JXülönö- sen szombat délutánon­ként — tapasztalatok szerint az iparcikküzle- tekben, áruházakban há­rom óra után nagyot esik a forgalom, az élelmi­szerboltokban pedig négy óra után csökken alapo­san a vevők száma. Ami pedig a vasárna­pi nyitvatartási illeti: itt történt csak nagy vál­tozás. Ezelőtt öt évvel a tej, a kenyér vásárlási lehetősége érdekében döntöttek úgy, hogy ki­jelölt boltok vasárnap is nyjtva tartanak a váror sokban. ■ Csákhogy már ott tartottunk, hogy a felmérések szerint mind­össze tizedét tették ki ezek az áruk a vasárnapi vásárlásoknak — zömmel olyan árukat vettek, amit előzőleg is megvá­sárolhattak volna... És a másik oldal: az üzletekben is emberek dolgoznak, mégpedig többségükben nők. A ke­reskedelemben is ér­vényben van a 44 órás munkahét — de eddig nagyon sok dolgozó szá­mára csak papíron lé­tezett. A munkaerő- helyzet sem rózsás — keveseket csábított a pult mögé a túlórázás, a va­sárnapi műszak... Ezzel a változtatással re­mélhetőleg javul a nely- zet — meglesz a kéthe­tenkénti szabadnapja minden kereskedőnek, kisebb lesz a túlterhelé­sük. A vasárnap tejet vagy kenyeret vásárol­ni akarók sem maradnak hoppon, hiszen vendéglá­tó helyeket jelöltek ki árusítására. Ha jól megnézzük a dolgot: csak hasznos le­het ez a módosítás. Hasz­nos a kereskedelemben dolgozóknak, mert köny- nyebb lesz a dolguk. És hasznos nekünk, vásár­lóknak is. Egyrészt kény­telenek leszünk változ­tatni kényelmességün­kön. Azon, hogy szombat délután legyintsünk, ha hiányzik a só, a cukor. — „Majd vasárnap meg­vesszük!” És hasznos, mert kevésbé fáradt, ke­vésbé túlterhelt eladók­kal találkozunk hétköz­nap az üzletekben — bi­zonyára érezni fogjuk ezt a kiszolgáláson is... (tarnavölgyi) A HÖDIKÖT tiszalöki gyárában az új mérettáb­lázat szerint készítik a kötött pulóvereket. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom