Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. KELET-MAGYARORSZÁG G Újabb fejlesztések a papírgyárban Beszélgetés a Papíripari Vállalat fejlesztési igazgatójával Felvételi üzlet, kísérleti laboratórium, kultúrterem, KISZ-klub, női és férfiöltözők, konyha, ebédlő található a Nyírségi Patyolat Vállalat központi telepén épült korszerű szociális létesítményében. A 6 és fél millió forintos épületet augusztus 30-án adta át az ÉPSZER. (Gaál Béla felvétele) Fiatalok a betakarítás sikeréért Csak az érett leveleket... A Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság apa- gyi üzemegységének egyik tábláján fiatal lányok és asszonyok törik a tenyérnyi, jobb esetben lapátnyi leveleket. Kék köpenyt viselnek, a dohányzsír mindenre rátapad, szinte levakarhatat- lanul. Szaporán hajlonganak, közben ölükben viszik az út szélére a füstölni valót. Szocialista brigádot alkotnak, a vezetők sokat várnak tőlük a betakarítás során. S vajon ők hogyan tesznek eleget az elvárásoknak? A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára néhány esztendő alatt új iparágat honosított meg Szabolcs-Szatmár- ban. Évi másfél milliárdos termelési értékével az egyik legnagyobb szabolcsi gyár. Nem önálló vállalat. Egy országos nagyvállalat része. — Hogy illeszkedik az új nyíregyházi üzem a papíripar országos hálózatába? — kérdeztük Doha- nics Jánostól, a Papíripari Vállalat fejlesztési igazgatójától. — Tizenhét gyára van a Papíripari Vállalatnak, tizennégy és fél ezer embernek ad munkát. A papíripar szinte minden ágát műveljük — kezdve a bankjegyipar készítéstől a többrétegű hullámlemezek gyártásáig, iskolafüzettől, a papírszalvétáig — sok száz terméket gyártunk. A cellulóz- és papír- gyártásr 100 százalékban, a papírfeldolgozást 70 százalékban a mi vállalatunk végzi, s ezzel 10 milliárd forint értékű évi termelési értéket produkál. Ez egyben azt is jelzi, hogy a másfél mil- liárdot termelő nyíregyházi gyár a nagyvállalat egyike fontos üzeme, a nagyobbak közül való. — öt éve termel a nyíregyházi gyár, hogyan ítélik meg az itteni munkát? — A negyedik ötéves tervben három jelentős fejlesztést hajtott végre a papíripar: a lábatlani vékonypapírgyár, a nyíregyházi hullámdoboz- és zsákgyár, valamint a budafoki papírgyár lényeges fejlesztését. A dunaújvárosi hullámvertikum építése eredetileg is áthúzódó beruházásként indult. A papíripari beruházások közül a leghamarabb rendeződött a nyíregyházi gyár helyzete — rendkívül jó együttműködés ala- - kult ki a megyei, városi vezetőkkel. A termelés indulása utáni első évek gondjait követően lényegében már három éve jól dolgozik a gyár, a nagyvállalat keretében erős üzemnek számít. Vannak-e további fejlesztési elképzeléseik a nyíregyházi gyárban? — A kedvező helyzetet természetesen szeretnénk mielőbb kihasználni. Az ötödik ötéves terv egyik jelentős papíripari fejlesztését itt valósítjuk meg: 250 millió forintos költséggel itt építjük meg az új cementzsáküzemet, amely lényegében a bélapátfalvi cementgyárat fogja kiszolgálni. Ez is gyors beruházás lesz. 1978-ban már termelni kel az új üzemnek, amelyből ekkor már 25 millió cementzsákot vár az ipar. A teljes kapacitás ennek éppen a kétszerese lesz. — Számos más üzem, sőt iparágon kívüli üzem is versengett a beruházásért, A nyíregyházi gárdát dicséri, hogy olyan helyzetet tudtak teremteni, amelyben „ellen- szavazat” nélkül nyerték a pályázatot: az utánuk következő legjobb ajánlat is a nyíregyházi beruházás összegének kétszereséről szólt. Hasonló termékeket a vásárlók megelégedésére már készítenek a nyíregyházi gyárban, nem kell messze szállítani a készítményeket, s az építőipar is kedvező határidőre vállalta a kivitelezést. — Egy másik — hatvanmillió forintos — fejlesztés már az idén megtörtént, augusztus közepén megkezdődött a próbatermelés a papírgyár új dobozgyártó üzemében. Itt is egy rendkívül kedvező kapcsolatról van szó: az új gépsor beilleszthető a meglévő technológiai vonalba, s bármely más helyen megvalósított fejlesztéssel szemben itt egv keresett terméket lényegében korábban gyárthatnak, minha bárhol másutt építkeztünk volna. ^ — A termelés, a nyereség, a fejlesztés terén tehát jól illeszkedik be a nyíregyházi új gyár a régi nagyvállalat munkájába. Hogyan részesül az üzem a központi szociális juttatásokból, például lakás, munkásszálló, munkásszállító autóbusz vásárlására milyen lehetőségeket kap a gyár? — A két utóbbival kezdeném: a munkásszálló más gyáraknál nem vált be, a vártnál is rövidebb ideig, átmeneti megoldásként töltött be szerepet, az ott lakók többsége vagy elment tőlünk dolgozni, vagy a beköltözéstől kezdve sorban áll lakásért. Ezért a közeljövőben nem tervezünk újabb munkásszállót, így Nyíregyházán sem lesz ilyen beruházásunk. Autóbuszokat is elsősorban a szocialista brigádok, a vállalati dolgozók szabad „idejének eltöltésére — kirándulásra, tapasztalatcserékre — tartunk megfelelőbbnek, ilyen szempontból természetesen a nyíregyházi gyár is számításba jöhet, a rendelkezésre álló összegektől függően néhány éven belül autóbuszt vásárolhatnak. Igazán jelentősnek a lakásépítés támogatását tartjuk, s anagyválllat rendkívül nagy áron teremti elő azokat a nagy összegeket, amelyekkel a dolgozók lakásépítését segíti. Nyíregyházán már a beruházás időszakában ötven lakást terveztünk, s azóta is sok dolgozónk kapott lakást vállalati segítséggel. 1975-ben négymillió forintot költhetett ilyen célra a nyíregyházi gyár, az ösz- szeg az idén is hasonló lehet. Számunkra az is kedvező lenne, ha a jelenleginél többet lakás megszerzésére tudna közbenjárni a gyár. A biztos lakásjuttatást a nagyvállalat szinte minden indokolt esetben támogatni tudja, s ezért is javasoljuk az alkalmazottakon kívül is újabb lakásépítési formák szervezését. — Fontos a papírtakarékosság. Hogyan ítéli meg a mai helyzetet Ön, a papíripart irányító nagyvállalat egyik vezetője? — Az ésszerű takarékosságot tartom nagyon fontosnak — emellett mindenütt kiállunk. Sajnos ennek módját nem mindenütt találják meg. Az, hogy kisebb darab papírba csomagolják a boltban a kenyeret — ez nem papírtakarékosság. Ha egy terméket viszont két vagy három egymásba illeszkedő dobozban hoznak forgalomba — pazarlás. s itt már szerepe van a kikényszeríthető takarékosságnak. Ha egy világhíres terméket silány csomagolásban tesznek a kereskedelem asztalára — ésszerűtlen takarékosság. Egyetlen példa erre. amelyből már mi is levontunk következtetéseket: a magyar paprika a hagyományos piros papír csomagolásban sehol nem aratott sikert. Egy új rangjához méltó — bár több papírt igénylő — csomagolásban sláger lett a világpiacon... M. S. Ültetéstől szárításig Barkó Józsefné: — A szárazság miatt a vártnál többet bajlódunk a dohánnyal is. Már az ültetésnél vizet kellett öntenünk minden palánta tövére. Tudtuk, hogy nem leszünk köny- nyű helyzetben, brigádunk mégis védnökséget vállalt 70 hektár dohány felett. Ez azt jelenti, hogy az ültetéstől a szárításig mindent megteszünk a közös haszon érdekében. Persze nem csak ez a munkánk, részt veszünk a szőlő, a szilva és az alma betakarításánál is. Elsősorban arra vigyázunk, hogy semmi ne maradjon betakarítatlanul. D. Bakti Erzsébettől halljuk: — A hetven hektáros védnökségen kívül mást nem vállaltunk. A mi munkánk nem olyan, hogy előre tudnánk vállalni. Ettől függetlenül bármelyik szombaton, vagy vasárnap bejövünk dolgozni, ha arra szükség lesz. Biztos, hogy hívnak majd bennünket néhány hétvégén, hiszen a kevesebb termést nagyobb gonddal, nagyabb aprólékossággal kell betakarítani. Ezt mi is tudjuk és é szerint dolgozunk. Teljesítményre törjük a dohányt, mégis vigyázunk a minőségre. Csak a kifejlett, érett leveleket törjük le, a többiért visszajövünk négyöt nap múlva. Éjszakára sem állnak le Ez azt jelenti, hogy a közös érdeket az egyéni érdekük elé állítják. Ha kell, kétszer, vagy háromszor is visszajönnek, hogy valamennyi levél zsinegre kerüljön és ne a traktor ekéje alá. A szilva és az alma betakarításánál épp úgy vigyáznak. Kissé lehangolva mondják, hogy sok az alma, de apró. — Most minden eddiginél figyelmesebbek lesznek, hogy a legapróbb gyümölcs is ládába kerüljön. A múlt pénteki gyűlésen a vezetők is lelkiismeretes és gyors munkára hívták fel a figyelmüket, örülnek, hogy H. Bakti Erzsébet két héttel ezelőtt férjhez ment, de bánják, hogy többé már nem jön vissza a brigádba. Vállalták, hogy az ősszel helyette is dolgoznak, közösen pótolják szapora munkáját. A dohánytáblától nem messze gépek dübörögnek. Nem állnak le éjszakára sem. A gazdaság hasznos kezdeményezése, hogy a nyár elején a szállító munkások és a „gyalog munkások” közül kiválogatták a fiatalokat, s kiképezték őket a traktor vezetésére. Pár nappal ezelőtt az újdonsült traktoristákat éjszakai műszakra vezényelték. Szántanak estétől reggelig. Köztük van Szabó István is, aki pár nap alatt be tudta bizonyítani rátermettségét. Nagyszerűen küzdötte le a sötétséget, az álmosságot, erősen nyomja a gázpedált, pedig tudja, hogy a szántás befejezése után átvezénylik őket a betakarításhoz. Jóllehet, a jövő héten már almásládákat szállít társaival. Ha kell, vasárnap is! A gazdaság egyik legnagyobb almáskertjében már viszik a ládákat. Fehér almával teltek a ládák, villás targonca szállítja őket a depóba. A villára többnyire fiatalemberek rakják a ládákat. Köztük van Pásztor Ferenc is. — Nemcsak ládázunk, szedünk is. Semmit sem hagyunk a fán, a ládákat pedig a szokásosnál is kíméletesebben kezeljük, mert azt akarjuk, hogy a vártnál kevesebb termés épségben jusson el a városi emberekhez, vagy a külföldiekhez. Andrásik Ferenc veszi át a szót: — Nincs nagy vállalásunk, csak az, hogy becsületesen dogozunk, ha kell, vasárnap is. Mázsában mérik a teljesítményünket, mégis összeszedjük a fa alól a hibás gyümölcsöket is, ha mást nem. jók lesznek cefrének. Utánuk nem marad tallózni való. Hajnal Ferenc oárttitkár és agronómus reméli, hogy az általános iskolások után is kevés gyümölcs marad a fán. Mint a többi őszön, most is számítanak az általános iskolások és a középiskolások betakarítást segítő munkájára. V. I. öt malom lisztjének alapvizsgálatát végzik a Mátészalkai Sütőipari Vállalat laboratóriumában. Megállapítják a liszt minőségét, technikai módosítást adnak a sütőknek, valamint lisztjavító szerek meghatározását végzik el. Képünkön Györ- vári Lajos né laboráns és Végh Ferenc laboratóriumvezető lisztvizsgálatot végez. (Elek Em il felvétele) Betűzte az írást, nem hitt a szemének. Jól olvassa vajon? „Vadló”. Ez most a feladó állomás neve lenne vagy a vagon tartalma. Mert, ha az utóbbi, akkor ugyancsak meggyül a bajuk ezekkel a párákkal. Szólt a komájának. olvassa el ő is, jól látja-e. Nem kellett sokáig tanakodni a kérdés eldöntésén, csak oda kellett menni a vagonokhoz. Már messziről hallották a lovak nyerítését, a vagonok platóján a dobogást. Egyszerre leizzadtak. Lesz itt nemulass. Pakoltak már át ezek az ügyes kezű rakodók mérgeskigyót, elefántot, de vadlovat még soha. Még csak elképzelésük sem volt, hol és hogyan kezdjenek hozzá. Egyikük felmerészkedett a vagonba, kinyitotta a tolózárat, s bekukkantott a résen a vadlóra. De, amint kijebb nyitotta a vagon ajtaját, a ló toporzékolt. s úgy rúgta ki a vagon két deszkáját, mintha ott sem lett volna. Rés tátongott, a vadló nyerített, az emberek meg ott tétlenkedtek a vagon körül. Megérkezett a brigádvezető. — Mi van fiúk? Mire vártok? — kérdezte. — Majd megtudod te is, csak menj fel a vagonba. Nem kellett felkapaszkodnia, már hallotta. Nyerítés, dobogás, toporzékolás. — Vadlovak érkeztek. Ezeket kell „átpakolni” — szólt egyikük. — No és, mi a hézag? Csak nem féltek tőlük? — s próbált beosztásának is, szavának is tekintélyt szerezni. Csakhogy alig lépett fel, úgy ugrott le, mintha ott sem lett volna. Látta, fele sem tréfa a dolognak. Valamit ki kell okoskodni, hogy a vadlovakat „átvagonirozzák”! De hogyan? Valaki kitalálta, gerendát kell betolni a vagonba, s egy háromszögbe szorítani^ a sarokba a lovat, s úgy átvezetni. No talán ez, hagyták helybe, s hozzáláttak a művelet kivitelezéséhez. Alig dugták be a srajfát, egy rúgással már ott gurult előttük. Már-már úgy tűnt kifog a vadló az átrakó brigádon. Tanakodtak, gondolkoztak, amikor az egyik fiatal brigádtag elkezdett kacagni. — Beléd meg mi ütött? — kérdezte a brigádvezető. — Mi lenne, ha a ló fejére húznánk valamit? Láttam a tv-ben is, hogy a makrancos lovak szemellenzőt viselnek. — Nem is bolondság — így a brigádvezető. — De mit huzzunk a fejére. — Mondjuk egy gatyát. Nevettek. — Ki vállalkozik rá, hogy leveti a gatyáját? — kérdezte. — Akinek az ötlete volt ez a hülyeség — mondták a többiek. Nem akart szégyenbe maradni a fiú, ha már az ő ötlete volt, megmutatja, hogy igazat beszél. Gyorsan előállt alsóneműjével. Nevették, kacagták. Felmászott a vagonba, s pillanatok alatt a vadló fejére húzta a klottgatyát. Valamennyiük ámulatára olyanná vált a vadló, mint a kezes bárány. Nem nyerített, nem toporzékolt. Mint oroszlánszelídítő, úgy vezette át a vadlovat a fiú az egyik vagonból a másikba. Farkas Kálmán
