Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 3. Kommentár A Pravda cikke GENF a bb mint hétszáz ülést tartott eddig Genfben az ENSZ harminctagú leszerelési bizottsága. A most befejeződő nyári tanácskozássorozat napirendi pontjai közül jó néhány közelebb áll a tudományos-fantasztikus irodalomhoz, mint az eddig ismert hadviselési formákhoz. Csak az elkeseredett fantáziájú sci-fi írók képzeletében léteztek néhány éve olyan eszközök, amelyeket jelenleg kifejlesztenek, sőt már birtokolnak is a nagy- és kevésbé nagyhatalmak, illetve, amelyek kifejlesztése csupán viszonylag rövid idő kérdése. Ezért aztán a tárgyalások egyik legfontosabb kérdése az új típusú tömeg- pusztító fegyverek kifejlesztésének betiltása volt. Ide tartoznak a többi között a hatalmas pusztító erővel rendelkező geofizikai fegyverek. A tudósok szerint ma már lehetséges iszonyú erejű mesterséges földrengések előidézése, a tenger alatt végrehajtott nukleáris robbantásokkal pedig olyan tengerrengéseket lehet kiprovó- kálni, amelyek képesek tengerparti városokat, országrészeket elsöpörni a föld színéről. Megvan a tudományos lehetőség arra is, hogy a földet övező ózonrétegben „ablakot vágjanak”, s így hatalmas területek lakosságát veszélyeztethetné a gyilkos ibolyántúli sugárzás. A második napirendi pont körüli tárgyalásokon már meglévő, sőt kipróbált eszközökről folyik a vita. A Szovjetunió és az Egyesült Államok az elmúlt év őszén közösen terjesztett be határozattervezetet az emberi környezet elleni hadviselés, az időjárás katonai célú befolyásolásának betiltására. Bebizonyosodott, iszonyú következményei lehetnek annak, ha a tudomány vívmányait a természet ellen fordítják. Az amerikaiak Indo- kínát használták fel kísérleti terepül: holdbéli tájjá változtattak dús lombú dzsungeleket, mesterséges esőzésekkel és szárazsággal tettek terméketlenné gazdag rizsmezőket. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma által nyilvánosságra hozott adatok szerint 1967. és 1972. között az amerikaiak évente több száz ilyen műveletet hajtot- ' lak végre Indokínában és esőzést kiváltó ezüstjodiddal permetezték be a felhőket az ún. Ho-Si-Minh ösvény felett. (Kiderült, hogy titokban Kuba ellen is bevetették az „esőfegyvert” — megcsapolták a szigetország felé tartó felhőket, hogy a szárazság tönkretegye a gazdaság alapját jelentő cukornád termését.) Ez a fajta hadviselés annál is veszélyesebb, mert az ország, amely ellen folytatják, talán csak évek után vesz tudomást arról, hogy ellenségei mesterségesen befolyásolják gazdasági életét. A két nagyhatalom által beterjesztett komvenciótervezet betiltaná az éghajlat minden nagy arányú, mesterséges megváltoztatását. A vita folyik, az egyezmény szövege már készen van, de vannak olyan országok, amelyek egyelőre késleltetik a megállapodás létrejöttét. M g nagyobb akadályok állnak a harmadik napirendi pontban szereplő egyezmény megvalósulása előtt. Ez a vegyi fegyverzet . minden fajtájának betiltását, a felhalmozott készletek megsemmisítését irányozza elő. A NATO- államokban nagy vegyi fegyverkészleteket halmoztak fel, és az atlanti stratégák között sok híve van a kémiai eszközökkel folytatható „tiszta” hadviselésnek. Ez „csak” az embert pusztítja el, az anyagi értékek megmaradnak. A nyugati fél vonakodik az egyezmény megkötésétől, s ragaszkodik a helyszíni, nemzetközi ellenőrzéshez. A szovjet javaslat viszont nemzeti bizottságokra bízná a szerződés betartásának felügyeletét, de nem zárkózna el bizonyos mértékű nemzetközi ellenőrzéstől sem. Augusztus új elemeket hozott a spanyol politikai fejlődésbe — állapítja meg a csütörtöki Pravdában Anutolij Kraszkikov a TASZSZ tudósítója arra utalva, hogy Suarez kormányfő több ellenzéki párt vezetőjét magához kérette. E megbeszélések után a szovjet tudósító találkozott Raul Morodoval, a Spanyol Szocialista Néppárt vezetőjével, aki kijelentette: Spanyol- ország jövőjéről volt szó. Ez az első és teljességei előzetes megbeszélés kétségkívül hasznos volt. de nem helyettesítheti a hivatalos tárgyalásokat, melyeket a hatóságoknak az ellenzék egészével kell folytatni minden kivétel nélkül. A Pravda magyarázatkép pen hozzáfűzi: Suarez és az ellenzéki vezetők első találkozóján még mindig nem lehetett jelen az ország egyik befolyásos politikai erejének — a kommunista pártnak a képviselője. Mindemellett az ellenzéki vezetők többsége derülátó hangulatban van. Általában hangsúlyozzák, hogy a spanyol hatóságok kénytelenek számolni a demokratikus mozgalom erejével és befolyásával. Az illegalitásban lévő pártoknak hosszú évek után most lehetőségük van a nyílt fellépésre. Madridban a Spanyol Kommunista Pártnak mintegy húsz helyi bizottsága működik. Portugália Határozat a forradalmi tanács ülésén A forradalmi tanács ülésén határozat született arról, hogy a Portugáliában jelenleg működő katonai törvényszékeket az elkövetkezendő napokban átszervezik. Az átszervezés azt célozza, hogy a lehető leghatékonyabban folytathassák le a pereket a PIDE — a felszámolt fasiszta politikai rendőrség — volt munkatársai ellen. Portugália demokratikus közvéleménye megelégedéssel fogadta a hírt a forradalmi tanács döntéséről, amely a baloldali sajtó véleménye szerint lehetővé teszi, hogy a legrövidebb időn belül megkezdhessék a PIDE-hóhérok tárgyalását. A „Diario de Lisboa” jelentése szerint befejeződött a vádirat előkészítése a fasiszta titkosrendőrség több mint 300 volt munkatársának, köztük a PIDE ama vezetőinek az ügyében, akiket jelenleg a Caxias börtönben őriznek. Az ügy nyomozati anyagait már eljuttatták a bírósági szervekhez. Októberben elsőként En- rigue Seixias, a felszámolt fasiszta biztonsági szervezet egyik leghirhedtebb tagja, a PIDE volt felügyelője áll a bíróság elé. Kadhafi beszéde Kadhafi líbiai elnök szerdán beszédet mondott a líbiai forradalom 7. évfordulója alkalmából Tripoliban rendezett nagygyűlésen. Kitért a Líbia ellen tanúsított egyiptomi magatartásra, arra a tényre, hogy Kairó csapatokat vonultatott fel a líbiai határ mentén. Kijelentette, bár Egyiptom a provokációk sorozatát követi el Líbia ellen, Tripoli mégis úgy döntött, hogy nem szakítja meg diplomáciai kapcsolatait Kairóval. Líbia — mondotta — e döntés meghozatalakor abból indult ki. hogy „Anvar Szádat elnök Egyiptomával és nem pedig az egyiptomi néppel támadt vita”. Az elnök hangoztatta, hogy Líbia folytatja „Szadat reakciós politikájának és az Egyesült Államokkal, valamint a cionista ellenséggel létesített imperialista kapcsolatainak” bírálatát, ám továbbra is fenntarja azt az álláspontját, hogy kész a két ország közötti viták tárgyalásos rendezésére. Szeberényi Lehel 14 rém REGÉNY 31. Reggel a Fő tér tele volt emberrel. Csupa komor arc. Rettenetes gyanú sötétlett a szemekben. Noha senki se mondta ki, ott lappangott szűkös szavaik mögött, melyeket néha ejtettek, és amelyek csak kényszerű közlésekre szorítkoztak. Eddig nyugodtan, sőt némileg kedélyesen figyelték az eseményeket. Tudták, hogy az ő jogos fenyítése, kinek a nevét is óvakodtak nyelvükre venni. Egyes jólértesültek még azt is tudták, hogy pusztán figyelmeztetésről van szó; első figyelmeztetéséről a vakmerőknek, kik a hét bükkfához merészkedtek, szivükben bűnös kapzsisággal. Világos jel volt. Hiszen senki mással nem történt semmi, csak azzal a hárommal, és gyors egymásutánban. Ma reggelre azonban a káröröm mosolya odafagyott az ajkakra. És többé semmi se volt világos. Hacsak nem gondoltak a legrosszabbra. Ki-ki magában rögtön erre gondolt, s mind kevésbé lehetett elhessegetni. Végül Králik Franyo ki is mondta mindannyiok rettegett gyanúját. Igaz, ő is halkan mondta, és csak né- hányan álltak a közelében. — Csak az lehet — mondta Králik Franyo —, hogy ezek megkaparintottak kincset, kiengedtek ördögöt... Ondrej is ott állt, még mindig halálsápadtan. Ahogy bejött a határból. Nem szóltak semmit arra, amit Králik Franyo mondott. Hallgattak. S az egész tér hallgatott és várakozott. Sötét csoportokban várakoztak, mint egy-egy varjúcsapat a téli ágakon. Oda-odanéztek, hogy nyit-e már a tanács. S a kocsmaajtó, mint a méh- kaptár szája, ki- meg beeresztette az embereket. Králik Franyóék a közelében álldogáltak, hogy kézre essen. S mikor már hallgattak egy jó sort, Ondrej szólt, pipa nélkül, mert azt elhagyta bejövei. — Ti nem láttatok azt. Ott, hol van keresztút, jött fel kék láng, fehér kutya kiszaA barátság országútján (1.) Szabolcsiakkal a Szovjetunióban Emlékezés H ményeket rendezgetve, fejünkben a gazdag látnivalókkal, a soksok kedves epizóddal, utólag is csak csodálni tudom Saj- ben Jóska bácsit, aki szinte egyszál barna szvetterben, színes ingben, s lábán az elmaradhatatlan vászoncipővel a szabolcsi barátságvonat utasaként elindult a nyíregyházi tanyabokrok egyikéből, hogy ha hetvenen túl is, de lássa Moszkvát. Világvárosi forgalomban, rohanó gépkocsik, siető emberek áradatában pillantottam meg az egyik alkalommal a moszkvai Kalinyin sugárút Arbat kávézójának teraszán, amint szürcsölte a feketét. Szája szögletében az elmaradhatatlan cigaretta. — Elfáradtam egy kissé — említette. Ez már azután volt, hogy vonatunk Szabolcs fővárosából indulva rohant Ki- jevig, majd Leningrádba, hogy további élményeket szerezzünk a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában. — Bejártam már fél Európát, de még a Szovjetunióban nem voltam. Végre eljutottam ide is. Ez volt a vágyam. — Sajben bácsi vágya teljesült, mint annak a több, mint kétszáz küldötté is, aki a barátságvooat utasa volt. ladta onnan, szaladta erdő. No, már látok, ez nem jó, lábom így reszkette... Alighogy eztet kigondoltam, kerekedte nagy szél, fák meg zúgtak. Hát látok, jönnek. Panna Maria, de jönnek ám, mint özön! Ezer meg ezer. Olyat ti nem láttátok, nem akarta erdő kifogyni. Kiátok rájuk, oda se. Nem félt az. Mért félt volna? Nem igazi disznó volt az, az biztos, jobb neki kitérni, elgyöttem... Az asszonyok nem viselkedtek olyan csendesen, mint a férfiak. Nem álldogáltak egyhelyben a Fő téren. Többen a munkából maradtak itthon. Felzörgették a tanácselnököt, ki pizsamában jött az ablakhoz. Sírva kérték, most azonnal küldje ki a kárbecslőket. Míg melegiben van. — Persze, hogy kiküldőm — mondta a tanácselnök, próbálta őket megnyugtatni. — Mert aztán később azt mondják, ki tudja hogy volt... — Jól van, jól. Csak ne kívánják, hogy így ingbe-gló- riába. — Kék szeme szelíden mosolygott, szomorú megértéssel. Most mondja ezeknek, hogy nyolckor kezdődik a hivatal, és hogy a kár, sajna, nem szalad el? Inkább nem mondta. a hősökre. Kijev, az Örök dicsőség parkja. Több, mint ötezer kilométert utaztak vonaton, hogy a három hős város: Kijev, Leningrad és Moszkva nevezetességeivel ismerkedjenek, s elvigyék a szabolcs-szatmári emberek üdvözletét. Ötezer kilométer. Tíz nap vonaton, buszon, gyaloglás, ámulatból ámulatba ejtő programok. Valósággal habzsoltuk a látnivalókat. S, ha az ember a moszkvai Bel- grád-szálló éttermében megtartott búcsúestre gondol, ahol felcsendült az ismert magyar népdal, a Látod édesanyám, magunk előtt látjuk a ma is fiatalos Zamercev tábornokot, Budapest felszabadulás utáni első városparancsnokát, aki velünk dúdolta a népdalt. Jól érezte magát körünkben a nyugalmazott vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségi tagja. Pergessük vissza az élményeket. Egy ilyen hosszú úton olyan a vonat, mint egy második otthon. Erről gondoskodtak a kedves szovjet lányok, akik fáradhatatlanul főzték a híres orosz teát a szamovárokban. Most is előttem van a háború után egyedül maradt asszonynak Je- katyerina Ivanovna PodmarSzeretett volna szabadulni tőlük, hogy öltözhessen, és átmehessen időben az irodába. De az asszonyok csak mondták, sírták a bajukat, az alkalmat megragadták. — Mentem földre, hogy kapálok kicsinykét — hadarta Szerafina, kinek a pap azért adta e nevet a kereszt- ségben, mert Szent Szerafina napján született. — Kapálok? Nézem, ugyan mit kapálok? Nincs semmi. Húsz kila krumpla, annyit összekapartam. Többit megevett, mind túrta széjjel, száz lépés háztól, annyi sincs... addig bejött. ,— Láttatok gabonát? Nincs. Volt, nincsen!... Mindent megette, letiport... Istenkém, istenkém, jaj, édes istenkém1 — Olyat nem látta maga... Járta volna gyalu... Mint ez a padló. Olyan... — Meg csinálta bombatölcsér, olyan neki túrása. Az elnök nem győzte kapkodni a fejét. Egyszerre beszéltek. Amelyik meg nem beszélt, az sírt, hogy alig érthette amazok szavát. S mind e panaszáradatot lenge magyarban végigállni! Nem tudják, akik nem próbálták, milyen egy tanácselnök élete. (Folytatjuk) kovának az arca, aki Nyíregyházától főzte és hozta a gőzölgő, illatozó csáját, s így búcsúzott tőlünk Moszkvában is, ahol az egyik külső kerületben lakik. Velük kötöttük az első barátságot. Közülük is külön emlékezetes marad Valika, az ungvári egyetemista, aki irigylésre méltóan ismeri a szovjet nép történelmét, aki végig fáradhatatlanul magyarázott, s minden látnivalóhoz fűzött valami történetet. Furcsa jó érzés keríti hatalmába az embert, amikor a Kárpátok csúcsai között kanyargó vonatban orosz muzsika szól. Fut a szerelvény. Apró falvakat hagyunk magunk mögött, végtelennek tűnő mezők. Napfényben fogadott bennünket Kijev, Ukrajna fővárosa. Szinte közhely már szólni a szovjet városok tisztaságáról. Ilyen Kijev is, amelyeknek lakói vigyáznak a rendre, tisztaságra. A világvárosi metropolist turisták tízezrei keresik fel. A Dnyeper által körülölelt, aranyozott kupoláival pompázó Kijev szívesen fogadja a világjárókat. A Moszkva-szálló 9. emeletéről csodálatos kép tárul a szemünk elé. Városnéző sétánk első látnivalója: Vatutyinmak a Nagy Honvédő Háború egyik neves tábornokának, Kijev felszabadítójának bronzba öntött szobra. Előtte filmfelvevők kattognak, fényképeznek. Harsányt Sándor, a dombrádi tsz elnökhelyettese ismerősként magyarázza a Vlagyimir-hegyen, hogy alattunk az egyik kertben kísérletezett egykor a világhírű növénynemesítő, Micsurin. Hamarosan feltűnik egy hatalmas, téglavörösre festett épület, Sevcsenkóról, az ukrán Petőfiről elnevezett egyetem. Kijev őrzi a forradalom, a Nagy Honvédő Háború emlékeit. Itt minden kő, minden épület, de minden ember a megpróbáltatások éveire; a szocialista hazafiságra emlékeztet. Az Örök dicsőség parkjában ég az örök láng az ismeretlen katona sírján, s a huszonhét méteres obeliszket azoknak a felszabadítóknak a sírja övezi, akik elsőnek szabadították fel Kijevet. Az obeliszknél úttörők állnak díszőrséget, s a sétányon a sírok előtt két oldalon díszmenetben tisztelegnek az úttörők. A Nagy Honvédő Háború Múzeumában felcsendül a szignál: Drága föld, szülő hazámnak földje... S, hogy mennyi szovjet ember áldozta életét ezért a földért, ennek ez a múzeum ma is élő dokumentuma. (Folytatjuk) Farkas Kálmán Spanyol helyzet
