Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 3. NAGYKÖZSÉGEKBŐL JELENTJÜK Fejlesztés, szolgáltatások, tankötelezettség TÖBB NAGYKÖZSÉG TANÄCSA TARTOTT ÜLÉST AZ ELMÚLT NA­POKBAN. SOKFÉLE TÉMA KERÜLT NAPIRENDRE A TANÁCSÜLÉSE­KEN, EZEKRŐL KÉSZÍTETTEK ÖSSZEÁLLÍTÁST MUNKATÁRSAINK. GÄVAVENCSELLÖ: Szociális intézkedések a tsz-ben A Gávavencsellői Nagyköz­ségi Közös Tanács legutóbbi ülésén többek között meg­hallgatta a gávavencsellői Üj Erő Tsz vezetőségének be­számolóját: milyen intézke­déseket hoztak a téeszben a tagság egészségügyi, szociális, kulturálódási körülményeik javítására, és mivel járult hozzá a szövetkezet a nagy­község fejlesztési feladatai­nak végrehajtásához. A téeszben intézkedési ter­veket készítettek az if júság- és nőpolitikái határozatok végrehajtásához, s ezekben több jelentős kedvezményt biztosítanak a fiataloknak és a nőknek. Az ifjú téesztagok házasságkötéséhez például a szövetkezet anyagi támogatást ad — a téesztagság idejétől függően 300-tól ezer forintig terjed a házassági segély. A KISZ-fiatalok részére klubot rendeztek be nemrégiben, s erre a célra 25 ezer forintot költött a termelőszövetkezet. Emellett bel- és külföldi tár­sasutazásokon vehettek részt a fiatalok a téesz támogatá­sával. A nődolgozók is többféle kedvezményt kaptak. Például már 50 munkanappal keve-. sebb idő után ugyanennyi táppénzt kaphatnak, mint a férfiak. A szövetkezet bizott­ságaiban viszpnt nipcsgnpk kellő számban nők, ezen vál­toztatni szükséges az Új Erő­nél. A téesz tanulmányi ösztön­díjat ad a tagok gyermekei­nek, akik tanulmányaik be­fejezése után a szövetkezet­ben kívánnak dolgozni. A termelőszövetkezet szo­cialista brigádjai aktívan se­gítik a község fejlődését is: az „egy osztály — egy szoci­alista brigád” mozgalom ke­reteiben például az 1. sz. is­kola sportpályájának építé­sében segédkeztek a téeszta-. gok, és az új óvoda játszóud­varának rendezésében is részt vettek. A nagyközségi ravata­lozó építésénél 118 nap mun­kát végeztek összesen, és a község útjainak karbantartá­sából is kiveszik részüket a termelőszövetkezet dolgozói. RAKAMAZ: Szolgáltatás A Rakamazi Nagyközségi Tanács előtt a RAFAFÉM szövetkezet számolt be szol­gáltatási tevékenységéről. A szövetkezet jelenleg autó. motor, óra, rádió, és tévé ja­vítását, üvegezést-képkerete- zést, gumijavítást és a pro­filjába tartozó vas-, fa-, épí­tőipari javításokat végez a lakosság számára. A szövet­kezet vezetőségének megálla­pítása szerint minden javítást elvégeznek, amit a lakosság igényel tőlük, csak az üvege­zésnél fordult elő időnként csúszás, főleg ilyen tájban, ősz, tél előtt. Ilyenkor meg­növelik a létszámot ebben a szolgáltatási ágban. Az autószerviz létesítése beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. rohamosan nő a végzett munka. Jövőre sze­retnék bevezetni a Skoda- gépkocsik garanciális javítá­sát. A rádió-tévé javításánál és más területeken is gondot okoz, hogy sok a kontár a nagyközségben, ezért fokozott ellenőrzésre van szükség visszaszorításukra. A tanács gazdasági bizott­sága is elemezte a rakamazi szolgáltatási helyzetet. A RAFAFÉM-en kívül az ÁFÉSZ, a Győzelem Tsz, a Nyíregyházi Fodrász Szövetke­zet és a Nyíregyházi Cipőipa­ri Szövetkezet végez szolgál­tatási tevékenységet a köz­ségben. Rakamazon ezenkívül húsz kisiparos dolgozik 11 szakmában. Az ÁFÉSZ „szol­gáltatóboltot” tart fenn — kézimunkaminta-nyomást, ha- risnyaszem-felszedést. gomb­behúzást és edénykölcsönzést végeznek. Ezenkívül áruszál­lítást is végeznek a lakosság­nak, valamint ellátást biztosí­tanak lakadalmakra... A téesz darálást végez, árut szállít és házikertek növény- védelmében nyújt segítséget. A fodrászszövetkezet helyi üzletében férfi- és női fod­rászat működik, s tavaly koz­metika is nyílt. Ez utóbbi szolgáltatás időközben meg­szűnt, holott bőséggel volna rá igény. A cipészszövetkezet javítóműhelyének munkájá­val nem elégedettek a lako­sok: időnként kevésnek bi­zonyul az ott dolgozó két em­ber. Ráadásul a műhely rend­kívül rossz körülmények kö­zött működik, sötét, nyirkos a helyiség — állapította meg a tanács gazdasági bizottsá­ga. TISZA VASVARI: Patyolat-szaloni terveznek A Tiszávasvári Nagyközsé­gi Tanács is a helyi szolgálta­tások helyzetét elemezte nem­régiben. Tavaly a tanács ha­tározatot hozott az ipari szol­gáltatásokkal kapcsolatban, annak végrehajtásáról szá­molt be most a tanács elnö­ke. Szigorú ellenőrzéseket tar­tottak a kontárok visszaszo­rítására. Egy év alatt egyéb­ként 17 iparengedélyt adtak ki a községben tíz szakmában — öten mellékfoglalkozásban végeznek szolgáltatást. Sürgetővé vált a nagyköz­ségben egy szolgáltatóház építése. A jövő év tavaszá­ra elkészülnek a tervek, és hozzálátnak az építkezéshez. Egy Patyolat-szalon létesí­téséről is tárgyalásokat foly­tatott a tanács a vállalattal — de az utóbbi még nem adott részletes tervet és költségve­tést, így a tárgyalásokat to­vább kell folytatni. Hasonló a helyzet a Nyíregyházi Ci­pőipari Szövetkezet megszün­tetett javítórészlegével kap­csolatban. Nyugdíjba ment az ott dolgozó cipész, s a szövet­kezet nem tud újabb munka­erőt beállítani. így a nyug­díjas dolgozót kérik meg, hogy folytassa munkáját, amire igényt tartanak a ti- szavasváriak. De persze a szövetkezet gondja valódi utánpótlásról gondoskodni. HODASZ: Cigányóvodát létesítenek Hodászon aktuális té­mával, a tankötelezettségi törvény végrehajtásával fog­lalkozott a tanácsülés. Mint a vb-beszámolóban elhang­zott, ezen a területen — Ho- dász, Kántorjánosi, Nyírkáta — a lakosság gazdasági, mű­veltségi, iskolázottsági szint­je elmarad az átlagtól. Ebben döntő része van annak, hogy igen magas a cigánylakosság ' aránya a három községben. Sok közöttük az iskolára éretlen hatéves, s a szülők sem tartják fontosnak az is­kolát. A községben csak az első­osztályosok fele járt óvodába — holott nem akadt elutasí­tott felvételi kérelem. Ezért fontos feladat, hogy felvilá­gosítsák a hátrányos helyzet-, ben lévő gyerekek (elsősor­ban a cigánygyerekek) szüleit az óvoda, iskolaelőkészítő szerepéről, fontosságáról. Ta­valy megszervezték az első egyéves iskola-előkészítő tan­folyamot a gyerekeknek — a nevelők véleménye szerint megérte a fáradozást, mivel sok gyereknek adott nagy se­gítséget, s a szülők többsége is megbarátkozott vele. Idén egy külön óvodai cso­portot szerveznek cigánygye­rekek számára Nyírkátán — ott, ahol eddig egyetlen egy sem járt közülük óvodába! Sőt, jövőre ilyen csoportot terveznek Kántorjánosiban is. Az iskolára előkészítés problémái mellett a kimara­dások, lemorzsolódások je­lentenek nagy gondot az is­kolákban. A 13—14 éves ci­gánygyerekek közül sokan kapnak felmentést, mivel soknak már élettársa akad ebben a korban... El kell érni viszont, hogy az ilyen ki. maradottak elvégezzék a dol­gozók esti iskoláját, s meg­legyen a nyolc általánosuk — hiszen enélkül eleve csak se­gédmunkára kárhoztatják magukat. VASAROSNAMÉNY: Vízmű épül A Vásárosnaményi Tanács legutóbbi ülésén a nagyköz­ség fejlesztési tervéről szá­molt be a végrehajtó bizott­ság. Az 1976-os fejlesztési tervben egy 12 tantermes ál­talános iskola, egy százsze­mélyes óvoda, a vásárosna. ményi-olcsvai vízmű és 54 célcsoportos lakás építésének elkezdése, illetve előkészíté­se szerepel. Emellett bel­vízrendezési, útfenntartási munkákat terveznek. Az iskolaépítés előkészítése megindult: kisajátítottak több magánházat a Rákóczi utcán, egyeztető tárgyaláso­kat tartottak az illetékesek­kel. De döcög a tervek ké­szítése: egy hónapja meg kel­lett volna kötniük a tervszer­ződést a NYIRTERV-vel, s ez még nem történt meg ... Az óvoda építésénél jobb a helyzet: megkezdte a munkát a mátészalkai TÖVÁLL, és a tervek szerint egy év múlva átadják a létesítményt. A vízmű az előkészítésnél tart. Folynak az egyeztető tárgyalások a kivitelező és a beruházást lebonyolító válla­latok között. Hamarosan megalakítják a vízműtársula- tof is Vásárosnaményban és Olcsván. A lakásépítéseket a jövő év tavaszán szándékoz­nak elkezdeni. 54 célcsoportos lakást terveztek 1980-ig, ezek közül 36 épül meg az első ütemben. 12 lakás az Állami Biztosítóval közösen épül — az ÁB irodái lesznek a földszinten, s lakások két emeleten. A nagyközségben a belvíz­levezetési munkára a Beregi Vízgazdálkodási Társulattal kötött szerződést a tanács. Október 31-ig kellene elké­szülniük a munkákkal, de úgy tűnik, nem lesznek ké­pesek befejezni... Elkészült ellenben a nagyközség egy része közvilágításának kor­szerűsítése, s szeptember vé­géig befejezi a TITÄSZ Vá- sárosnamény II. kerületében is e munkát. Nyíregyháza: nagy a forgalom a szakboltokban, a diákok készülnek az új tanévre. (Hammel Jó­zsef felvétele) Lakatos Sándor levele Új sor a vízimalomnál ötéves utcasor Turistvándiban, csupán kőhajitás- nyira a híres vízimalomtól. Az utca minden házát ci­gányok lakják. Az egyik épület falára bátran ki lehet­ne tenni a „Tiszta udvar, rendes ház’’ feliratú táblát. Ebből a házból levél érkezett szerkesztőségünkbe. Író­ja Lakatos Sándor, tizenhatéves fiatalember. ‘ írja, sokan még mindig „egy kalap alá” veszik a ci­gányokat. „Ha ezt a szót hall­juk, „cigány”, rögtön arra gondolunk, kunyhóban él, egészségtelen körülmények között, nem dolgozik, gyer­mekei éheznek és nem isme­rik a fegyelmezett életmódot. Nem így van teljesen!” Ebben a házban valóban nem így van. Szeptembertől szakközép Drótkerítés és kapu állja utunkat a ház előtt. Nem me­hetünk be, nincs itthon sen­ki. A hetvenen felüli szom­széd adja a felvilágosítást: „A fiú oda van a postán új­ságokért, a szülei meg az ál­lami gazdaságban dolgoz­nak”. De már jön is a fiú ke­rékpáron, újságokkal. Jól öl­tözött. Mielőtt bemennénk a házba, megkérdezzük: — A konyhákért is a tietek? Hát persze — mondja kissé sértő­dötten. A kertben a kerítés mellett szilvafák kékellenek, árnyékukon kívül sűrűn te­rem a sárgarépa, a karalábé. A baromfiudvar végében sertésól, igaz, még üresen, a disznóölésről még nem dön­tött a család. A takaros ház árvizes kölcsönnel épült. Be­N em kellett bíztatni, ömlött a szó Zamárdiból. — Van két éve, hogy nem talál­koztunk — kezdte. — Azóta történt ve­lem egy és más. A leglényegesebb, hogy nyugdíjba mentem. Kétezer-hatszáz a nyugdíjam, ami nem éppen sok, de nem is kevés. A Zabpehelypaplan Gyár dol­gozói csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig a zabpehelypaplanuk ér. Mert ez a takaró még nem szorította ki telje­sen a hagyományos pehelypaplant, a gyár tehát nem dolgozik akkora nyere­séggel, hogy magasabb fizetést adhatna a dolgozóinak. Ehhez képest persze a nyugdíjak sem magasak. De mondom, én elégedett volnék. Más baj van itt most... — Micsoda? — kérdeztem alig pa­lástolt érdektelenséggel. — Amint tudjuk — folytatta Za- márdi Béla —, a nyáron hatvan forint­tal felemelték a jövedelmeket, tehát a nyugdíjakat is. Ez az intézkedés a hús­áremeléssel kapcsolatos. Na már most, minden ismerősöm tudja, hogy meggyő- ződéses vegetáriánus vagyok. Annak jel­lemzéséül, hogy mennyire ellenszenves előttem mindennemű húsétel, csak két példát említek. Amatőr botanikus lévén, tele van a lakásom növény ritkaságok­kal. De húsevő növény nem teheti be hozzám lábát, akarom mondani a gyö­kerét!... Volt a házunkban egy rossz hí­rű talponálló, amelyben és előtte, az utcán is napirenden voltak a botrányok. Főleg garázda elemek látogatták a kocs­mát. A környék józan életű lakóinak ké­relmére, hosszú évek harca után végre elhelyezték az italboltot egy másik ut­cába. Én nem csatlakoztam az akcióhoz, tudván, hogy a rossz után ritkán jön jobb. És a történtek engem igazoltak. Képzelje, húsbolt nyílt a kocsma he­lyén!... Marhafelsál, tarja, fartő — mi­csoda fertő! — kapható egyebek közt a boltban, a téliszalámiról már nem is be­szélve. Most absztinens létemre én in­dítottam akciót, kérve az illetékesektől: tegyék vissza a talponállót ennek a bűn­barlangnak a helyébe... ember — Értem — szóltam. — De mi köze mindennek a nyugdíjához? Zamárdi mutatóujja a magasba len­dült.-—-Most fogok rátérni! — mondta. — Mivel húsfélét, felvágottat sohasem fogyasztok, a húsárrendezéssel kapcsola­tos nyugdíjemelés engem nem illet meg. Hiszen az én háztartási kiadásaim nem növekedtek. Ugyanez áll a többi vege­táriánus embertársamra is. Mi tehát a jövedelemkiegészítés elfogadásával — ha szándéktalanul is — megkárosítjuk a népgazdaságot. Jól tudom persze, hogy egy általános érvényű fizetésrendezés alól kivételt tenni nehéz. A vonatkozó rendelet mégis utólagos módosításra szorul. Világéletemben tisztességes em­ber voltam. Megtörtént velem egyszer, hogy a tisztítóvállalathoz beadott pi­zsamám zsebében benn felejtettem egy zsebkendőt. Természetesen ezt is ki­mosva kaptam vissza. De csak a pizsa­máért járó 6 forintot számították fel, hiszen a zsebkendőről a mosodában sem tudtak. Egy zsebkendő mosása 65 fillér. Ki akartam fizetni, de nem fo­gadták el a felvevőhelyen, mert a zsebkendő nem szerepelt az átvételi cédulán. Nem akarván egy tanácsi vál­lalat terhére jogtalan haszonhoz jutni, a 65 fillért postautálványon küldtem el a központnak. Udvarias hangú köszö­nőlevelet kaptam utána, némi szemre­hányással azonban, minthogy a jelen­téktelen összegecske bevételezésével, elkönyvelésével több munkát adtam az adminisztrációnak, mint amennyi hasz­not a pénz jelentett számukra. De mondja, mi mást tehettem volna? — Nem tudom — feleltem, és ma­gára akartam hagyni a jövedelempót­lék szánnivaló áldozatát, de neki még volt valami mondanivalója: — Növeli a zűrzavart körünkben, hogy a XXIII. kerületi Vegetáriánus Klubban, amelyhez én is tartozom, a sürgető ügyben rendkívüli közgyűlést akartunk összehívni. Ez most elmaradt, mert a főtitkárunkat, Czékla Lajost, akit eddig valósággal a vegetarianizmus apostolaként tiszteltünk, heveny hús- mérgezés tüneteivel váratlanul kórház­ba vitték. A magáról megfeledkezett emberről kiderült, hogy kettős életet él: parajt prédikál és karajt eszik... Heves Ferenc lépve, a szép bútorokon és a mosógépen már nem is cso­dálkozunk. A kisasztalra tett magyar—orosz szótár azon­ban mindjárt kérdésre ösztö­kél. Szeretné elsajátítani az orosz nyelvet mondja ka­maszhangján. Erre lehetősége lesz, hiszen szeptembertől a Mátészalkai Mezőgazdasági Szakközépiskola másodikos hallgatója. Dolgozni érettségivel — Ha sikerül az érettségi (miért ne sikerülne?), hová mész dolgozni? — A Szamos menti Állami Gazdaság helyi üzemegységé­be, ahol szüleim is dolgoznak. Apám 25 évet dolgozott eb­ben a gazdaságban. Levelező úton, esetleg nappalin szeret­ném elvégezni a mezőgazda- sági főiskolát. — S mit gondolsz, hogyan fogadnak majd a munkások? — Tudom, hogy a kezdet nehéz lesz. Ha viszont jól dolgozom és jól viselkedek, akkor el kell fogadniuk. Apám és a bátyáim után már sokan ismernek, ez a hasz­nomra lehet. — Bátyáidat miről isme­rik? — Arról, hogy becsületesen dolgoznak. Egyik gépkocsive­zető a Volánnál, a másik Debrecenben dolgozik az épí­tőiparban. — Az iskolában hogyan si­került beilleszkedni? — Ott még nem került szó­ba az én cigányságom. Az el­ső évet 4,7-es átlaggal zár­tam. Tagja vagyok a KISZ- nek, próbálok alkalmazkodni. Vannak barátaim, ha később megtetszik egy lány, nem le6Z kisebbségi érzésem. Ledönteni a kunyhókat — Tulajdonképpen mit akarsz elérni leveleddel? — Ezen az új soron min­den munkaképes dolgozik, a gyerekek iskolába járnak. Szeretném, ha a cigányok példaképnek tekintenék ezt a sort. Istvándiban is megvan még a régi cigánytelep a sár­kunyhókkal. A kunyhók le­döntésére megvan a mód. Az­előtt mi is sárkunyhóban lak­tunk. Azt akarom, hogy a többiek is találják meg a módját a kunyhó ledöntésé­nek. A kunyhók lakói közül kevesen olvasnak újságot, mégis hisszük, hogy Lakatos Sándor nem írt hiába... Nábrádi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom