Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
1976. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A kötelesség ^^fcírtuk, igaz: sokan van- | ^ nak, akik szívesen vál- ■Úfl lalják a kötelességen túli többletet. Sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegében akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki azért ügyesnek hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Sokfélék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapja lenne a noszogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen belenyugvás, a szemhunyás tisztességeseket csúfoló inger- kedése a már-már jelmondattá lett méltatlankodás; „ha nem hagynak békén, kilépek”, meg „ennyi pénzért nem érdemes dolgozni”. Mondják, fújják, s bár hihetetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki penderítene rajtuk egyet, s megmutatná, hol az ajtó. Gyorsabban akarunk haladni, lépést tartva rohamosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedelmeket, jobb holnap körvonalait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megengedhetőnél. a ritka reménytelen eseteknél jóval többen vannak azok. akik letörölték nalatáblájukról a kötelesség szót, akik úgv hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy félreértés legven: aligha bizonyos foglalkozási helyek, borravalós szakmákként emlegetett tevékenységek sajátja, kísérője ez. □ muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igen- ám, de mit hallanak belőle azok, akik bedugják, befogják a fülüket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, nem nekik! Mi meg szitkozódunk s mérges beszédeket tartunk. Cikekket írunk, nyilatkozunk a rádióban, a televízióban, az üzemi lapban, munkásgyűlésen. Általában Károlyról és Megnevezetlen Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez íg.V nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység, a selejtcsök- kentés, az anyagtakarékosság... Általában Károly és Megnevezetlen Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rádióban. a televízióban. O, ők azt választják ki mindezekből maguknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek, a sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. M jrt nehéz Általában Károly helyett a mellettünk dolgozó Ká- rolynak azt mondani, komáin, ez így nem megy. Mert kényelmetlen fölhivatni a főosztályvezetői vagy igazgatói irodába Megnevezetlen Pál helyett a valóságos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sétahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyűlésen, szakszervezeti vagy párttaggyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Mennyi jelző menti, magyarázza a megmagyarázhatatlan! Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is megcsináljuk, amit nekik kellene elvégezniük. Egy hivatal brigádjai Versenybíró: az ügyfél Új híd a Szamoson Váci, Ady, Rákóczi, Jósa, Sipkay, Schweitzer, Davis ... Brigádnevek. Múltjuk csupán fél esztendő. Egy idősebb csupán. Az ifjúságé, amely a múlt évben felhívást bocsátott közre. Felhívták a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságának osztályait, dolgozóit: csatlakozzanak a brigádmozgalomhoz. Az ügy ma is főszervezője Ribóczi Pál az ellenőrzésről, a mozgalomról szívesen beszél. tegyük hozzá: mondandója nem köznapi. Pontosan nagyon is az, a szó jó értelmében. Mert a brigádok csupa olyan dolgokban kívánnak pluszt nyújtani, ami a hétköznapokkal összefügg. — Természetes, hogy a fizetésért mindenkinek tisztességgel meg kell dolgozni. Olyan vállalásokról tehát szó sem lehetett, amelyek megismétlik azt, amit a munkaköri leírás tartalmaz. De mit is lehet egy hivatalban felajánlani? Termelőmunka itt nincs. Abból indultak ki a brigádok: nálunk évente 50—60 ezer ügyfél megfordul, születés, betegség, nyugdíj miatt csaknem mindenki ügyfél. Vegyük ehhez azt, hogy egy sor üzemi kifizető- helyen intézik emberek ügyeit. A feladatok így már megfogalmazhatóak lettek: úgy kell a jó munkát végezni, hogy az tartalmazzon pluszt. A jó közérzetért Lehetőség nyílik arra, hogy az ügyrendben megszabott határidőket lerövidítsék. Mindezt úgy, hogy a hibaszázalék csökkenjen. Mód van arra is, hogy a sok nőt foglalkoztató hivatalban kialakuljon az önkéntes helyettesítési rend. Miután új munkaerő itt mindig akad, szükséges, hogy a betanulás alatt a rutinosabbak Patronálják őket. Mindez csupa belső ügy, ami az ajtók és ablakok mögött zajlik. Az itt dolgozók azonban azt a célt tűzték ki, hogy erőfeszítéseiket a sok ügyfél is érzékelje. Tassy Jenő megyei igazgató így fogalmaz röviden: — A mi munkánk kimondottan politikai tevékenység. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hangulatot kelt az, ahogy a dolgozók intézik az ügyeket. Nem kérdéses tehát, hogy a brigádok vállalásaikban előtérbe helyezték az olyan ügyintézést, amely gyors, pontos, udvarias. Nem megengedhető, hogy valaki úgy távozzék, hogy ne legyen nyugodt abban: az ügyének intézése nem lélektelen tisztviselők kezében van. Ha az ember a brigádok naplóit lapozgatja — és ez nagy élvezet, hiszen gondos asszony- és leánykezek szép munkái — akkor kiderül, hogy a segítés nem marad házon belül. Állandó kapcsolatban vannak a kifizetőhelyekkel, a nyugdíjt előkészítő albizottságok társadalmi munkásaival, s hogy sokan vállalnak munkaidő utáni betegellenőrzéseket a táppénzfegyelem erősítésére. Képzés, önképzés Az sem kétséges: egy ügyintéző akkor -képes az ügyféllel kiválóan foglalkozni, ha tudja munkáját. Ezt biztosítják a szakmai képzések. A brigádok azonban ezt nem tartják elégnek. Mindenki — 105-en vannak — részt vesz politikai oktatásban. Rendszeresen foglalkoznak a bel- és külpolitikával, kulturális vállalásaik azt a célt szolgálják, hogy szélesebb kitekintésük legyen az ország dolgaira, s művelt emberként tudjanak helyt állni. — A vállalásokkal úgy voltunk — mondja Kéry Péter a nyugdíjosztályról —, hogy célirányosan, egymásra építettük azokat. Tanulásunk szolgálja a jobb munkát, emberibb magatartásunk pedig tükrözze azt, hogy olyan mun. kahelyen dolgozunk, ahol az emberrel való foglalkozás a fő feladat. Egy fél esztendő után talán korai lenne végeredményről beszélni, de tény: sok minden változott itt. Az éves versenyt, a brigádok munkáját a hivatalvezetés a jutalmazásoknál messzemenően figyelembe veszi. A brigádvezetői tanács előterjesztése képezi a megítélés alapját. Ennek eredménye, hogy a közösségek önnevelővé növik ki magukat, s szilárdítói a munkafegyelemnek is. Közösség formálódik Míg folyik a munka jobb teljesítményekért, a társadalmi munka, a sok okos emberbaráti vállalás teljesítése a brigádokban, addig a társadalombiztosítási igazgatóság dolgozói erős közösséggé ko- vácsolódnak. Szinte észrevétlen folyamat, amint a brigádok egymást is segítik, részt vállalnak egymás gondjaiból, örömeiből. — Az idei év arra jó, hogy alapozzunk. Jövőre az a cél, hogy a szocialista cím elnyeréséért induljon a mozgalom — mondja Ribóczi Pál. Biztos lesznek olyanok, akik nem kívánnak részt venni a brí- gádmozgalom által emelt követelmények teljesítésében. De több lesz azok száma, akik ma még nem tagok, de érezni fogják a közösség összetartó, nevelő és emelő erejét. — Országosan elsőként kezdődött itt a brigádmozgalom — folytatja Tassy Jenő. Szeretnék, ha a jó példa lelkesítő lenne, s más intézmény, hivatal számára is bizonyítaná: lehet az ügyintézésben, az emberekkel való bánásmódban is nagyobb mércét állítani. Hiszem, hogy a többlet, az eredmény legfőbb mérője sok ezer ügyfelünk lesz. Bürget Lajos A szerelők drótkötelet helyeznek a vasszerkezet végére. Két éve kezdték meg a Szamos-híd építését Csen- ger határában. A Budapesti Hídépítő Vállalat komlói gépesített csoportja most végzi a 250 tonna súlyú, előre összeszerelt vasszerkezet végleges helyére csúsztatását. Ilyen rendszerű híd az országban elsőnek itt készül. Előnye, hogy nem kell a nagy állványozási munkákat elvégezni és nehéz körülmények között összeszerelni a vasszerkezetet. Az új híd 344 méter hosszú, 11 pilléren áll majd, S két oldalt összesen 7 kilométer út csatlakozik hozzá. Helyére csúsztatják a 155 méteres vasszerkezetet. (Elek Emil felvételei) ALKOHOL M em tudom, olvasták-e Regös István kiváló könyvét az alkoholról... Én olvastam és el is határoztam tüstént, hogy magam is tollat ragadok, s ha nem is könyvet, de megrázó riportot én is írok korunk közellenségéről, a szeszről. Előtanulmányként elegendő volt kinyitnom bérházi lakásom ablakát és néhány estén át figyelmesen nézni a ház alatti étterem forgalmát, egyszóval az életet a maga sör- borszagú, valóságában... A megfelelő ihletés után munkatervet csináltam, biztos voltam benne, sok jó harcostársra akadok antialkoholista riportutamon. Közreadom további élményeimet... ORVOS: (fehér köpeny, nettre vasalva, sokdioptria orról fel a homlokra, sztetoszkóp, fonendoszkóp, teleszkóp vitrinben, hatkötetnyi pszichopatológiai szakirodalom negyedik kötete fölött kitömött bagoly huhog, auto- presszből sűrű fekete, folyékony halmazállapotú koffein csorgása infúziós cseppekhez hasonlóan gravitál öblös kémcsőbe. Pali Mail?... Philip Morris?... Kamel?... Köszönöm, maradok a Fecskénél...) — Szóval riport az alkoholról? Nos! Etil... metil... debil... imbecill. Delirium tre- mensz... dipszománia... deto- xikálás... Valamivel közérthetőbben az ADH-eljárásról: a kivont alkoholdehydroge- náze enzim etilalkohol bontó effektusát használja fel a szisztéma. Etilalkohol kimutatására specifikus. Továbbá ismerünk gázkromatográfiás véralkoholkimutató eljárást... (Hát ez teljesen egyszerű. Riportutam következő állomása...) JOGÁSZ: (periratok közül fel-felpillantó szúrós szem, szigorú fekete szemöldök... Karszékében hátradőlve paragrafusjelhez hasonlóra formálva egymásba fonja mellkasán karjait... Délután bontópere lesz, látom, kizökkentettem... kezembe akad egy sörbantó... célzásnak veszi... galeritől bűnjelként kobozott sperhatnival repiszekrényt nyit... nem iszom... kocsival vagyok... még skót whiskyt sem... a Trabant is kocsi... BTK... PTK... TTK... MTK... polcról lé, periratok félre...) — Igen. Riport az alkoholról. Vegyük például az ittas állapotban való járművezetés törvényi tényállását... a Btk. 149. §. határozza meg... a bűntett tárgya a közlekedés biztonsága... közúton csak gépjárművel valósulhat meg... a vasúti, légi és a vízi közlekedésben bármilyen járművel, tehát a gépi erejű járművekkel is, mint pl. vitorlázógép, csónak... A vezetésnek minősülő elkövetési magatartás tanúsítása esetében maga az elkövető van szeszes ital hatása alatti állapotban... Ezek szerint a Btk. 149. §. értelmében kell szankcionálni... (Érthető, tiszta, világos. Tovább a riportúton...) ÉTTERMI ÜZLETVEZETŐ: (1x1,5 méteres irodahelyiség. Asztalka, kalkulációkkal, üres blokktömbökkel... három kupac aprópénzzel... záróra- borravaló osztalék... fáradt pincér, monoklival a szeme alatt be... makacs vendég zakónál fogva ki... itt is repi: egy kis sörhab még van szerkesztő úr...) — Hogy micsoda? Ja, riport az alkoholról? Kérném szépen, a vendéglátóipar dolgozói az ételforgalom után kapják a magas dotációt... minden felszolgáló kartárs legjobb tudása szerint azon van, hogy egységünkben a betérő dolgozó emberek minél több, sokrétűbb, minél ízletesebb ételeket fogyasszanak... Ma már a legtöbb felszolgáló kartárs elmondhatja magáról, hogy csaknem mindent megtesz azért, hogy egységünk kedves vendégei a „korsósörbe-félkonyak” helyett inkább kétszer kóstolják meg konyhafőnökünk mai ajánlatát... (egy pillantás a gyűrött étlapra: paradicsomos káposztafőzelék). És kartársaink ma már nem az ittas vendég borravalójának reményében öltik magukra a fehér zakót (egy másik pillantás az aprópénz halmocs- kákra: atyaúristen, mennyi paradicsomos káposztafőzelék fogyhatott itt ma?). Minden szép, minden jó, s ha ez így megy, megszűnik az alkoholizmus. Hajnaltájt hazaértem ri- portutamról. írógéphez ültem. Napi élményeimből megírni az elrettentő, megdöbbentő riportot... Felírtam a címet: „Alkohol”... majd megpróbáltam papírra vetni a szöveget: Dipszomániás etilalkohol bontó törvényi tényállás szerint az ételforgalomtól függő felszolgálói dotáció a Btk. 149. §. értelmében alkoholdehydro- genáze enzimekkel szankcionálható. Tehát a sperhatnival társadalomellenessé tett sör- bontó, valamint a Philip Morris, mint szenvedélyes paradicsomos káposztafőzelék- fogyasztó lemond a borravalóról és a háromkupac aprópénzből alkoholellenes plakátot készíttet a jogásszal, aki szabad idejében műteremmé alakított borospincéjében fes- teget. Közben azonban a légi és vízi járművek, amelyek nem közúton közlekednek, ital által befolyásolt' állapotban fedélzetükre veszik az orvost és mind a négyen (mármint az orvos, a jogász, az étteremvezető meg a riporter) kiszállunk egy lakatlan szigeten, ahol nincs alkoholizmus, mert mint mondottam, a sziget teljesen lakatlan... • Reggel arra ébredtem, hogy Regös István könyve a fejemre esett. Szerencsére könnyű volt. 157 oldalas. De azt már mégis sajnálom, hogy csak 20 ezer példányban adták ki... Szilágyi Szabolcs
