Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

1976. szeptember 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A kötelesség ^^fcírtuk, igaz: sokan van- | ^ nak, akik szívesen vál- ■Úfl lalják a kötelességen túli többletet. Sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegében akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, so­dorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki azért ügyesnek hiszi ma­gát, a másik csak a mai na­pot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Sokfélék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapja lenne a no­szogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen bele­nyugvás, a szemhunyás tisz­tességeseket csúfoló inger- kedése a már-már jelmon­dattá lett méltatlankodás; „ha nem hagynak békén, ki­lépek”, meg „ennyi pénzért nem érdemes dolgozni”. Mondják, fújják, s bár hihe­tetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki pende­rítene rajtuk egyet, s meg­mutatná, hol az ajtó. Gyorsabban akarunk ha­ladni, lépést tartva rohamo­san növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedel­meket, jobb holnap körvona­lait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azok­ról, akik vigyorgó vagy kö­zömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megen­gedhetőnél. a ritka remény­telen eseteknél jóval többen vannak azok. akik letöröl­ték nalatáblájukról a köte­lesség szót, akik úgv hiszik, csak jogaik léteznek. Ne­hogy félreértés legven: alig­ha bizonyos foglalkozási he­lyek, borravalós szakmák­ként emlegetett tevékenysé­gek sajátja, kísérője ez. □ muszáj sohasem ful­lad a Dunába — mondták apáink, azaz kötelesség nagy úr, paran­csa messzire hangzik. Igen- ám, de mit hallanak belőle azok, akik bedugják, befog­ják a fülüket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, nem nekik! Mi meg szitkozó­dunk s mérges beszédeket tartunk. Cikekket írunk, nyi­latkozunk a rádióban, a tele­vízióban, az üzemi lapban, munkásgyűlésen. Általában Károlyról és Megnevezetlen Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez íg.V nem megy. Zárkózzanak fel tár­saik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység, a selejtcsök- kentés, az anyagtakarékos­ság... Általában Károly és Megnevezetlen Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rá­dióban. a televízióban. O, ők azt választják ki mindezek­ből maguknak, ami nem za­varja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek, a sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. M jrt nehéz Általában Károly helyett a mel­lettünk dolgozó Ká- rolynak azt mondani, ko­máin, ez így nem megy. Mert kényelmetlen fölhivat­ni a főosztályvezetői vagy igazgatói irodába Megneve­zetlen Pál helyett a valósá­gos ténfergő, munkáját imi­táló ügyintézőt, s azt mon­dani, keressen más sétahe­lyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyűlésen, szakszerve­zeti vagy párttaggyűlésen azt mondani, hogy kik fölös­legesek, kik temetik napon­ta a munkát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényel­metlen, kínos... Mennyi jel­ző menti, magyarázza a meg­magyarázhatatlan! Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dol­gunkat, s azt is megcsinál­juk, amit nekik kellene elvé­gezniük. Egy hivatal brigádjai Versenybíró: az ügyfél Új híd a Szamoson Váci, Ady, Rákóczi, Jósa, Sipkay, Schweitzer, Davis ... Brigádnevek. Múltjuk csupán fél esz­tendő. Egy idősebb csupán. Az ifjúságé, amely a múlt évben felhívást bocsátott közre. Felhívták a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságának osztályait, dolgozóit: csatlakozzanak a brigádmozga­lomhoz. Az ügy ma is főszervezője Ribóczi Pál az ellenőrzésről, a mozgalomról szívesen be­szél. tegyük hozzá: mondan­dója nem köznapi. Pontosan nagyon is az, a szó jó értel­mében. Mert a brigádok csu­pa olyan dolgokban kívánnak pluszt nyújtani, ami a hét­köznapokkal összefügg. — Természetes, hogy a fizetésért mindenkinek tisz­tességgel meg kell dolgozni. Olyan vállalásokról tehát szó sem lehetett, amelyek megismétlik azt, amit a mun­kaköri leírás tartalmaz. De mit is lehet egy hivatalban felajánlani? Termelőmunka itt nincs. Abból indultak ki a brigádok: nálunk évente 50—60 ezer ügyfél megfor­dul, születés, betegség, nyug­díj miatt csaknem mindenki ügyfél. Vegyük ehhez azt, hogy egy sor üzemi kifizető- helyen intézik emberek ügye­it. A feladatok így már megfogalmazhatóak lettek: úgy kell a jó munkát végez­ni, hogy az tartalmazzon pluszt. A jó közérzetért Lehetőség nyílik arra, hogy az ügyrendben megszabott határidőket lerövidítsék. Mindezt úgy, hogy a hibaszá­zalék csökkenjen. Mód van arra is, hogy a sok nőt foglalkoztató hivatalban ki­alakuljon az önkéntes helyet­tesítési rend. Miután új munkaerő itt mindig akad, szükséges, hogy a betanulás alatt a rutinosabbak Patro­nálják őket. Mindez csupa belső ügy, ami az ajtók és ablakok mögött zajlik. Az itt dolgozók azonban azt a célt tűzték ki, hogy erőfeszítései­ket a sok ügyfél is érzékelje. Tassy Jenő megyei igazga­tó így fogalmaz röviden: — A mi munkánk kimondottan politikai tevékenység. Egyál­talán nem mindegy, hogy mi­lyen hangulatot kelt az, ahogy a dolgozók intézik az ügyeket. Nem kérdéses te­hát, hogy a brigádok válla­lásaikban előtérbe helyezték az olyan ügyintézést, amely gyors, pontos, udvarias. Nem megengedhető, hogy valaki úgy távozzék, hogy ne legyen nyugodt abban: az ügyének intézése nem lélektelen tiszt­viselők kezében van. Ha az ember a brigádok naplóit lapozgatja — és ez nagy élvezet, hiszen gondos asszony- és leánykezek szép munkái — akkor kiderül, hogy a segítés nem marad házon belül. Állandó kapcso­latban vannak a kifizetőhe­lyekkel, a nyugdíjt előkészítő albizottságok társadalmi munkásaival, s hogy sokan vállalnak munkaidő utáni betegellenőrzéseket a táp­pénzfegyelem erősítésére. Képzés, önképzés Az sem kétséges: egy ügy­intéző akkor -képes az ügy­féllel kiválóan foglalkozni, ha tudja munkáját. Ezt biztosít­ják a szakmai képzések. A brigádok azonban ezt nem tartják elégnek. Mindenki — 105-en vannak — részt vesz politikai oktatásban. Rendszeresen foglalkoznak a bel- és külpolitikával, kul­turális vállalásaik azt a célt szolgálják, hogy szélesebb ki­tekintésük legyen az ország dolgaira, s művelt ember­ként tudjanak helyt állni. — A vállalásokkal úgy voltunk — mondja Kéry Pé­ter a nyugdíjosztályról —, hogy célirányosan, egymásra építettük azokat. Tanulásunk szolgálja a jobb munkát, em­beribb magatartásunk pedig tükrözze azt, hogy olyan mun. kahelyen dolgozunk, ahol az emberrel való foglalkozás a fő feladat. Egy fél esztendő után talán korai lenne vég­eredményről beszélni, de tény: sok minden változott itt. Az éves versenyt, a brigá­dok munkáját a hivatalve­zetés a jutalmazásoknál messzemenően figyelembe ve­szi. A brigádvezetői tanács előterjesztése képezi a meg­ítélés alapját. Ennek eredmé­nye, hogy a közösségek ön­nevelővé növik ki magukat, s szilárdítói a munkafegye­lemnek is. Közösség formálódik Míg folyik a munka jobb teljesítményekért, a társa­dalmi munka, a sok okos em­berbaráti vállalás teljesítése a brigádokban, addig a társa­dalombiztosítási igazgatóság dolgozói erős közösséggé ko- vácsolódnak. Szinte észrevét­len folyamat, amint a brigá­dok egymást is segítik, részt vállalnak egymás gondjaiból, örömeiből. — Az idei év arra jó, hogy alapozzunk. Jövőre az a cél, hogy a szocialista cím elnye­réséért induljon a mozgalom — mondja Ribóczi Pál. Biztos lesznek olyanok, akik nem kívánnak részt venni a brí- gádmozgalom által emelt kö­vetelmények teljesítésében. De több lesz azok száma, akik ma még nem tagok, de érezni fogják a közösség összetartó, nevelő és emelő erejét. — Országosan elsőként kez­dődött itt a brigádmozgalom — folytatja Tassy Jenő. Sze­retnék, ha a jó példa lelkesí­tő lenne, s más intézmény, hivatal számára is bizonyíta­ná: lehet az ügyintézésben, az emberekkel való bánásmód­ban is nagyobb mércét állíta­ni. Hiszem, hogy a többlet, az eredmény legfőbb mérője sok ezer ügyfelünk lesz. Bürget Lajos A szerelők drótkötelet helyeznek a vasszerkezet végére. Két éve kezdték meg a Szamos-híd építését Csen- ger határában. A Budapesti Hídépítő Vállalat komlói gépesített csoportja most végzi a 250 tonna súlyú, elő­re összeszerelt vasszerkezet végleges helyére csúszta­tását. Ilyen rendszerű híd az országban elsőnek itt ké­szül. Előnye, hogy nem kell a nagy állványozási mun­kákat elvégezni és nehéz körülmények között össze­szerelni a vasszerkezetet. Az új híd 344 méter hosszú, 11 pilléren áll majd, S két oldalt összesen 7 kilométer út csatlakozik hozzá. Helyére csúsztatják a 155 méteres vasszerkezetet. (Elek Emil felvételei) ALKOHOL M em tudom, olvasták-e Regös István kiváló könyvét az alkohol­ról... Én olvastam és el is ha­tároztam tüstént, hogy ma­gam is tollat ragadok, s ha nem is könyvet, de megrázó riportot én is írok korunk közellenségéről, a szeszről. Előtanulmányként elegendő volt kinyitnom bérházi laká­som ablakát és néhány estén át figyelmesen nézni a ház alatti étterem forgalmát, egy­szóval az életet a maga sör- borszagú, valóságában... A megfelelő ihletés után mun­katervet csináltam, biztos voltam benne, sok jó harcos­társra akadok antialkoholista riportutamon. Közreadom to­vábbi élményeimet... ORVOS: (fehér köpeny, nettre vasalva, sokdioptria orról fel a homlokra, szte­toszkóp, fonendoszkóp, te­leszkóp vitrinben, hatkötetnyi pszichopatológiai szakiroda­lom negyedik kötete fölött kitömött bagoly huhog, auto- presszből sűrű fekete, folyé­kony halmazállapotú koffein csorgása infúziós cseppekhez hasonlóan gravitál öblös kémcsőbe. Pali Mail?... Phi­lip Morris?... Kamel?... Kö­szönöm, maradok a Fecské­nél...) — Szóval riport az alko­holról? Nos! Etil... metil... de­bil... imbecill. Delirium tre- mensz... dipszománia... deto- xikálás... Valamivel közért­hetőbben az ADH-eljárásról: a kivont alkoholdehydroge- náze enzim etilalkohol bontó effektusát használja fel a szisztéma. Etilalkohol kimu­tatására specifikus. Továbbá ismerünk gázkromatográfiás véralkoholkimutató eljárást... (Hát ez teljesen egyszerű. Riportutam következő állo­mása...) JOGÁSZ: (periratok közül fel-felpillantó szúrós szem, szigorú fekete szemöldök... Karszékében hátradőlve pa­ragrafusjelhez hasonlóra for­málva egymásba fonja mell­kasán karjait... Délután bon­tópere lesz, látom, kizökken­tettem... kezembe akad egy sörbantó... célzásnak veszi... galeritől bűnjelként kobozott sperhatnival repiszekrényt nyit... nem iszom... kocsival vagyok... még skót whiskyt sem... a Trabant is kocsi... BTK... PTK... TTK... MTK... polcról lé, periratok félre...) — Igen. Riport az alkohol­ról. Vegyük például az ittas állapotban való járművezetés törvényi tényállását... a Btk. 149. §. határozza meg... a bűntett tárgya a közlekedés biztonsága... közúton csak gépjárművel valósulhat meg... a vasúti, légi és a vízi közle­kedésben bármilyen jármű­vel, tehát a gépi erejű jár­művekkel is, mint pl. vitor­lázógép, csónak... A vezetés­nek minősülő elkövetési ma­gatartás tanúsítása esetében maga az elkövető van szeszes ital hatása alatti állapotban... Ezek szerint a Btk. 149. §. ér­telmében kell szankcionálni... (Érthető, tiszta, világos. To­vább a riportúton...) ÉTTERMI ÜZLETVEZETŐ: (1x1,5 méteres irodahelyiség. Asztalka, kalkulációkkal, üres blokktömbökkel... három ku­pac aprópénzzel... záróra- borravaló osztalék... fáradt pincér, monoklival a szeme alatt be... makacs vendég za­kónál fogva ki... itt is repi: egy kis sörhab még van szer­kesztő úr...) — Hogy micsoda? Ja, ri­port az alkoholról? Kérném szépen, a vendéglátóipar dolgozói az ételforgalom után kapják a magas dotációt... minden felszolgáló kartárs legjobb tudása szerint azon van, hogy egységünkben a betérő dolgozó emberek mi­nél több, sokrétűbb, minél ízletesebb ételeket fogyassza­nak... Ma már a legtöbb fel­szolgáló kartárs elmondhatja magáról, hogy csaknem min­dent megtesz azért, hogy egységünk kedves vendégei a „korsósörbe-félkonyak” he­lyett inkább kétszer kóstol­ják meg konyhafőnökünk mai ajánlatát... (egy pillantás a gyűrött étlapra: paradicso­mos káposztafőzelék). És kar­társaink ma már nem az it­tas vendég borravalójának reményében öltik magukra a fehér zakót (egy másik pil­lantás az aprópénz halmocs- kákra: atyaúristen, mennyi paradicsomos káposztafőzelék fogyhatott itt ma?). Minden szép, minden jó, s ha ez így megy, megszűnik az alkoholizmus. Hajnaltájt hazaértem ri- portutamról. írógéphez ül­tem. Napi élményeimből megírni az elrettentő, meg­döbbentő riportot... Felírtam a címet: „Alkohol”... majd megpróbáltam papírra vetni a szöveget: Dipszomániás etilalkohol bontó törvényi tényállás sze­rint az ételforgalomtól függő felszolgálói dotáció a Btk. 149. §. értelmében alkoholdehydro- genáze enzimekkel szankcio­nálható. Tehát a sperhatnival társadalomellenessé tett sör- bontó, valamint a Philip Morris, mint szenvedélyes pa­radicsomos káposztafőzelék- fogyasztó lemond a borrava­lóról és a háromkupac apró­pénzből alkoholellenes plaká­tot készíttet a jogásszal, aki szabad idejében műteremmé alakított borospincéjében fes- teget. Közben azonban a légi és vízi járművek, amelyek nem közúton közlekednek, ital által befolyásolt' állapot­ban fedélzetükre veszik az or­vost és mind a négyen (már­mint az orvos, a jogász, az étteremvezető meg a ripor­ter) kiszállunk egy lakatlan szigeten, ahol nincs alkoho­lizmus, mert mint mondot­tam, a sziget teljesen lakat­lan... • Reggel arra ébredtem, hogy Regös István könyve a fe­jemre esett. Szerencsére könnyű volt. 157 oldalas. De azt már mégis sajnálom, hogy csak 20 ezer példányban ad­ták ki... Szilágyi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom