Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 1. Múzeumok együttműködésé Kulturális, tudományos együttműködési szerződés született az ungvári területi múzeum és a Szabolcs-Szat- már megyei Múzeumok Igazgatósága között. Részt vesz az együttműködésben az Élelmiszer és Mezőgazdasági Múzeum és az Érc- és Ásványbányászati Múzeum is. Többek közt tudományos szakemberek cserelátogatása, kiállítási anyagok cseréje, közös rendezvények szerepelnek a tervben. A szerződést ungvári részről Fjodor Vasziljevics Mozsanyik igazgató, magyar részről dr. Németh Péter múzeumigazgató írta alá. JÉGGYÁRBAN. A nyírgelsei hűtőházban Hajdú, Békés és Szabolcs megyei ellátásra az igények alapján nagy mennyiségben gyártanak jeget. A fagyasztógépek kilencven perc alatt 42 mázsa jégrúdat készítenek. (Elek Emil felvétele) Szeptemberi előzetes Itt a nyíregyházi rádió... Megirigyelték tavasszal a férfiak dolgát a borbányai lányok és futballcsapatot alakítottak. Miért? Netán dühösek az erősebb nem gólképtelensége miatt?. Vagy szeretik, ha a partvonal mellől nekik is szól a huzdítás? A kérdésekre választ kapunk a nyíregyházi rádió szeptember 4-én elhangzó „Sportról — sportra” című adásában. 5-én, vasárnap igen aktuális. témát boncolgat műsorában a stúdió munkatársa. Rózsavölgyi. Erzsébet. „Vakációbúcsúztató” magazinjában diákot, pedagógust, szülőt szólaltat meg. Nyugdíjazás előtt, utolsó „munka- tanévét” kezdő tanár vall munkájáról, szeretett hivatásáról, s néhány perc múltán újdonsült kollégája, a frissen diplomázott pedagógus beszél terveiről, céljairól, elképzeléseiről. A riportok hőseinek közös tulajdonsága, hogy valamennyiőjük számára másnap, hétfőn megszólal az iskolacsengő... Az alma és a burgonya mellett a dohány a harmadik növény, amelynek említésekor sokan gondolnak Sza- bolcs-Szatmárra. Nem véletlenül, hiszen termesztésének évszázados hagyományai vannak megyeszerte. Nagyon sok olyan falusi család volt, amelynek idősebb, sőt fiatalabb tagjai is részt vettek a palántázás, a kapálás, a törés, a levélfűzés nehéz munkájában és sokaknak ez volt egyetlen kenyérkereső foglalkozásuk a múltban. A nagyüzemek létrejöttével azután megváltozott a termesztés módja, s az utóbbi esztendőkben nem ritka a dohányföldeken a kombájn sem. Hogy mi újság a szabolcsi füstölnivaló körül, arról ad hírt a szeptember 9-én hallható riportjában a stúdió kollektívája. A Petőfi adón 12,33-kor jelentkező műsor szerkesztője Samu András. Mindkét megye rádióhallgatóinak sok izgalmas újdonságot és érdekességet tartogat a szeptember 12-én jelentkező „Olajbányászok Komódiban” című riportösszeállítás. Kolláth Adrienne és Tóth Károly mérnököket és rnunkásokat bír szóra a műsorban, akik idestova két éve vallatják á földet a Körösök és a Berettyó vidékén olaj után kutatva. S hogy milyen sikerrel, mi sem bizonyítja jobban, hogy Komádi határában máris nagy kiterjedésű szénhidrogéntelepre bukkantak. Az Alföldön ritka vállalkozás 300 munkásának hétköznapjait kívánja bemutatni a műsor, az embert próbáló munka és a pihenés perceit egyaránt. Néphadseregünk ünnepére emlékezik augusztusi adásában a Szilágyi Szabolcs szerkesztette „A sereg hullámhosszán”. A szeptember 26- án műsorra kerülő magazin portrékat rajzol meg. Katonafiatalokét, tisztekét, határőrökét, munkásőrökét, akik védik és óvják hazánk és népünk nyugalmát, biztonságát. Szeptember a mezőgazdaságban a teljes embert kívánó, felelősséggel végzett betakarítások, dolgos napok időszaka. Megyénk ipari nagyüzemeiben, gyáraiban, vállalatainál is fokozott tempóban folyik a termelés az évvégi hajrá előtt. Mindezek eredményeiről beszámolnak aktuális információs műsoraikban, híreikben, krónikáikban a nyíregyházi stúdió munkatársai és tudósítói. (kalenda) Alkotótábor Sóstón Szerdán nyit a nemzetközi művésztelep Szeptember 1-től képzőművészek, festők, grafikusok, szobrászok veszik birtokukba a SZÁÉV, a megyei építőipari vállalat sóstói üdülőjét. Ebben az épületben fogadja művészvendégeit a nyíregyházi alkotótábor, a hagyományos nemzetközi művészteiep. A Magyar Képzőművészek Szövetsége védnökségével és a városi művelődési központ közreműködésével egy hónapon át igyekeznek megteremteni a nyugodt alkotómunka feltételeit. A művésztelep vendégeinek többségét a képzőművész-szövetség hívta meg, néhányan pedig a városi tanács meghívására tartózkodnak Sóstón. Két lengyel, két szovjet és egy jugoszláv művész kezdi meg az első napokban a munkát, a későbbiekben még két külföldi vendég érkezésére számítanak. A tábor egyik legmegbecsültebb résztvevője lesz Diószegi Balázs, a Kiskunhalason élő festőművész, aki egykor képzőművészeti szabadiskolát vezetett a vá rosban, s idős kora ellenére is friss erővel dolgozik. Vin- cze László esztergomi festőművésznek is otthona volt egy időben ez a vidék, ő a tábor másik hazai vendége. Szabolcs-Szatmár képzőművészeit Berecz András, Huszár István és Tóth Sándor képviseli, a város meghívására vesz részt a táborban az Eperjesről érkező szlovák vendég. A tábor ha gyományaihoz tartozik az ün nepélyes megnyitó, ezt szeptember 3-án este tartják. A munka szüneteiben a művészvendégek megyénkkel és a megyeszékhellyel ismerkednek, szocialista brigádokkal találkoznak. Szintén hagyományosan, kiállítással fejeződik be a program, amelynek megnyitóján átadják a felajánlott díjakat a legsikeresebb alkotóknak. A művészek ismét egy-egy képpel gazdagítják a művésztelepek múzeumi képtárát. Városi öregek Gondozás, segély Az elmúlt évben a Nyíregyházi Városi Tanács egészségügyi osztálya által havonta kétszázkilencvenheten részesültek rendszeres szociális segélyben. Rendkívüli segélyt háromszázkilencvenketten kaptak, ennek átlaga meghaladta a négyszáz forintot. A személyes, vagy írásbeli kérések megalapozottságát környezettanulmányozás alapján döntik el. Megnézik azt is, hogy a segélyt kérőnek nincsen-e tartásra köteles, illetve képes hozzátartozója. 7 ekete zakós úriember utazik a Jósavárosba az- autóbuszon. Vele szemben tíz-tizenkét éves kisfiú ül. A fekete zakós úriember szőke, kék szemű, szemöldöke nincs. Fekete zakóját fekete kalap és fekete nyakkendő egészíti ki. A kisfiú, aki vele szemben ül, bazsapiros, fehér bőrű, jól táplált. Vadonatúj bőrdzseki van rajta, mint egy pici bankáron. Kövérkés combjaira ráfeszül a farmernadrág, akár a szafaládéra a bőre. A férfi kék szemével a kék alkönyi várost nézi. A gyerek kövérsége ellenére is izeg-mozog, majd feláll, s az ablak zárját akarja megforgatni, de a csavarókar nem akar engedelmeskedni. Csöndesen zümmög is hozzá. Most nyilván azt képzeli, hogy ő a vezető. A férfi úgy tesz, mintha nem venné észre. Aztán, amifSuszen kor az ablak megmozdul, hirtelen rácsap a szemével: — Ne piszkáld! A kisfiú elkapja a kezét. Az autóbusz halad tovább. A megállókban üríti-szívja az utasokat. A férfi kék szemével a kék alkonyi várost nézi. A gyerek oldalvást, gyáván, ellenszenvvel a férfit. De hosszú az út a Jósavá- rosig. S kibírhatatlanul hosz- szú az idő ahhoz, hogy egy kisfiú veszteg tudjon maradni. A Tanácsköztársaság térnél újabb kísérletet tesz Óvatosan kinyújtja kezét a zárszerkezet felé, éppen csak a kisujjával tudja elérni, s újra birizgálni kezdi. A fekete zakós férfi e mozdulat láttán elvörösödik. Sápadt arca szinte vértolulást kap. Mintha a nyakkendőjét hirtelen meghúzva, ültében kezdenék fojtogatni. — Rohadt, büdös kölyke! — sziszegi magából kikelve. — Nem megmondtam, hogy ne piszkáld?! Rohadt, büdös kölyök! Ha az apád lennék, majd megtanítanálak... Úgy szájon vágnálak, hogy kitörne a fogad!... Az autóbuszban mindenki megdermed. Csöndben utazunk tovább. Pauwlik György — Szükség van erre, hiszen előfordul — meséli Váradi Jenőné a Nyíregyházi Városi Tanács szociálpolitikai cső portjának a vezetője —, hogy a gyerekek jó anyagi körülmények között élnek, ugyanakkor a szülők segélyt kérnek. „Nem akarják terhelni a fiatalokat” — mondják. Inkább a tanácshoz fordulnak segítségért. Ma pedig már köztudott, hogy a gyermek köteles a rászoruló szülőket segíteni, erre törvény is kötelezi őket. Az egészségügyi osztály fontos feladatának tekinti a rászoruló, egyedülálló öregekről történő gondoskodást. Ennek három fő területe van. Egyik, amikor szociális otthonban helyezik el azokat, akik ezt kérik, illetve akiknek erre szüségük van. Az öregek napközi otthonában térítés ellenében, vagy anélkül napi háromszori étkezés mellett, ki-ki a maga elfoglaltságát, szórakozását megtalálva jó körülmények között töltheti a napját. A harmadik, amikor a házi szociális gondozás keretében nyújt segítséget a tanács. A megyei Vöröskereszttel most közösen próbálják „feltérképezni”, kik szorulnak támogatásra. Ezzel egyidőben pedig várják a szociális gondozói feladatra vállalkozók jelentkezését. A RÁDIÓ MELLETT Napjainkban is — amikor mind több eredeti rádiós drámai alkotást (hangjátékot, rádiókomédiát, dokumentumjátékot) találunk hétről hétre a rádióműsorban — pótolhatatlan hiányt okozna, ha nem lenne színházi közvetítés. Az élet, a társadalom aktuális kérdéseire, gondjaira leggyorsabban, leghatásosabban reagáló színpadi művek széles körű terjesztése, tömegekkel való megismertetése a rádió igen jeles missziója volt kezdettől fogva, s az maradt ma is. Vaszilij Suk- sinnak, a közelmúltban sajnálatosan korán elhunyt szovjet filmszínésznek és írónak Jómadarak című komédiáját hallhattuk a múlt héten a József Attila Színház művészeinek előadásában. Suksin darabja, témáját és szereplőit nézve, igazodik a klasszikus, az ariszto- telészi műfaji meghatározáshoz, amely szerint a komédia olyan embereket ábrázol, akik „kortársaiinknál hitványabbak”. A társadalmi tulajdont megkárosító tolvajok, csalók, ügyeskedők szemlélete és életmódA KÉPERNYŐ _____________________________ < ja különösképp hitványságnak minősül a szocialista erkölcs normatívái szerint. Természetes tehát, hogy a problémákra nagyon érzékeny Suksin szatirikus, gúnyos eszközökkel is jócskán él komédiájában. A társadalmat érintő erkölcsi kérdéssel foglalkozik Paul Everac rádiójátéka is, A hozomány, amelyet A román kultúra hete keretében mutatott be vasárnap délután a Rádiószínház. A másik emberért, a munkában, a tanulásban egykori társért „kötelező” felelősség, az erkölcsi, jellembeli szilárdság „hozománya” és a lelki, erkölcsi kisigényű- ség, a devalvált értékrend az a két szélső pólus, amely ütközik ebben a rádiójátékban. Doru, a munkásból lett fiatal mérnök nem kap erkölcsi felmentést, sem Líviától, egykori társától, sem a hallgatótól. Nem azért, mert szakított menyasszonyával, legigazibb társával, hanem mert a hamis úton megteremtett jólét lelki, erkölcsi vakká, ezzel cinkossá tette. Seregi István mar ELŐTT Mindig örömmel, s többnyire jóleső büszkeséggel nyugtázhatjuk, ha a televízió műsorában megyei képek, helyszínek, események is helyet kapnak, ami egyre gyakrabban előfordul. Most vasárnap pl. kétszer is. A népszerű Mozdulj! — sorozat 14. adásában a június végi országjáró diákok IX. országos találkozójáról készített dokumentumműsornak egyik színhelye Nyíregyháza, az ifjúsági park és az erdei futópálya volt. (Nálunk a közép- iskolás, Egertardoson az ifjúmunkás, Abaligeten a főiskolás országjárók gyülekeztek össze.) Mindnyájan emlékszünk még a jellegzetes ODOT- sapkás, farmeres-trikós, minden helyileg sajátosra nyitót szemű, kedves középiskolások eleven nyüzsgésére a városban, intézményeinkben. A műsorból most megtudhattuk, hogy a nyíregyházi találkozónak 1600 résztvevője volt, akik társadalmi munkában, sportban, kulturális ismeretek gyűjtésében versengtek nemesen megyénként, s emellett látni-hallanivalóan kitűnően szórakoztak is. Az adás végül a búcsúeste hangulatos felidézésével — a beatkoncert, a szépségverseny, a lassan kihunyó tábortüzek képeinek felvillantásával — hagyott jó emléket a IX. ODOT-ról, most már a tévénézőkben is. A Hétben egy bővebb riportot láttunk a Tiszadobi Gyermekváros alapításának 30. évfordulója alkalmából. Az ott folyó áldozatos oktató-nevelőmunka eredményeit kiválóan példázta az ünnepi találkozón részt vett, N s a társadalomban nem is akármilyen helyet megérdemelten talált néhány egykori növendék bemutatása, csakúgy, mint a mai, négyféle szakmából választható szakmunkástanulóké. Az annakidején országosan új kezdeményezés, az általános iskola elvégzésének összekapcsolása a szakmunkásképzéssel, vitathatatlanul bevált. A portrék — a nevelőkéivel együtt — persze bármilyen híven; de egy riport keretén belül mégis csak természetszerűleg alig jelezhető társadalmi háttérből emelkedtek ki. Úgy véljük, hogy az állami gondozottak oktatásának-nevelésé- nek társadalmi (vagy akár szorosabban vett pedagógiai) vetületei egy önálló dokumentumműsorhoz is bőséges anyagot szolgáltattak volna. Merkovszky Pál FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Pillantás a siklósi várból. Beküldte: Ilosvai László, Nyíregyháza, Bocskai u. 63.
