Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-09 / 187. szám

8 1976. augusztus 8. KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET A ZRÍNYI BRIGÁD ; | Nyolcán a baromfigondozó Zrínyi brigádból. A nyírbátori Üj Barázda Termelőszövetkezet központjában csak a könyvelőségen találni valakit. A vezető szakemberek a betakarítást irányítják, ez jobbára a férfiak munkája. Az asszo­nyok, a nők? ök más munkaterületen serénykednek. Hogy mennyire hasznosan, azt ékesen mutatják a ba­romfitelepen dolgozó Zrínyi Ilona szocialista brigád kimagasló eredményei. Nehéz őket együtt találni, mert állandó váltásban dolgoznak. A tizenegy ta­gú brigád fejenként egy­millió forint termelési ér­téket hoz létre, és puly­ka, valamint gyöngyös húsból mintegy 3500 má­zsát értékesít idén a szö­vetkezet. Szép, virágos kert a baromfitelep kör­nyéke. A szorgos kollek­tívát pedig szereti az egész tagság, mert fárad­ságos munkájukkal az egész közösség felemel­kedését segítik. Kónya Ferencné: „A 14 hete- Hammel József sek elérik az öt kilót is.” Bákonyi Jolán, a brigád ve­zetője. Makrai Istvánná: „A kere­settel sem szégyenkezünk.” Debrenszki Erzsébet: „Aranyosak a pihes pici pulykák.” Gyarmati Péterné és Koda Jánosné: „Naponta 30—40 má- Rédai Ferencné: „Ne fény- zsa takarmány fogy.” képezzen, nevetős vagyok!” Tóth Ferencné: „Kimeszeltünk, jöhetnek a kis pulykák.” PÉLDÁUL A KONZERVGYÁRBAN } _______ ÜZEMI ALKOTMÁNY 3 Sürögnek az elektromos targoncák. j% gépsorokat — a főzelék- és a gyü­mölcsvonalat is — asszo­nyok és lányok állják kö­rül. Gumikesztyűbe bújta­tott ujjaik fürgén mozog­nak. A címkézők és a cso­magolok sem adják alább. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban vagyunk, ahol a 2400 dolgozóból 1600 no. így aztán döntő mérték­ben részük van a gyár ez évi 590 millió forintos ter­vének a teljesítésében. Most nem szorgalmas mun­kájukról adunk számot, jól­lehet azt is lehetne. Azt vizs­gáljuk, hogy a közelmúltban életbe lépett kollektív szer­ződésben az általános és mindkét nemre vonatkozó szabályokkal együtt milyen mértékben és mélységben fo­galmazták meg a dolgozó nők védelmét a munkaidő­beosztásnál, az előnyben ré­szesítési kötelezettségnél, a tiltott munkakörök betöltésé­nél, a bérügyi intézkedések­nél, a lakásjuttatásoknál és más kérdésekben. „Mi készítettük...“ — Milyen ez a kollektív szerződés? — mondja a gyár­ban nyolc éve dolgozó Tóth Zoltánná címkéző. — Részt vettünk az elkészítésében. A végrehajtást is szemmel fog­juk tartani. Mi is a kollektív szerződésben szabályozott jo­gok alapján kaptunk' műn- káslakást. A családban a ti­zenkét gyerek közül csak ne­kem van ilyen modern laká­som. A kislányunk négy és fél éves. Nincs neki kivel ját­szani. Ezért is kell a máso­dik gyerek. „Igazad van. egy gyerek nem gyerek!” — szó­lal meg valaki a másik asz­taltól. „Szerződted te azt a másodikat, nem tervezted” — szólal meg huncut mosollyal egy másik kolléganő. — Igaz, ami igaz: a harmincezer »fo­rint is szép summa. Ez is a nőkről, a munkáscsaládokról való gondoskodást jelzi. De a gyereket fel is kell nevelni. Ezért meg dolgozni kell. Be­csülettel. Nekünk asztalnor­mánk van. Három főnek egy óra alatt 333 dobozt lesúrol­ni, megtörölni, címkézni, kar­tonba rakni. Ez nem kis munka. Itt nincs kávézás, meg cigizés. Ráadásul tőkés exportra dolgozunk. Ezért is oda kell figyelni. A pénz be­osztása meg egyenesen mű­vészet. Meg a szabad időé is. — És — a kollektív erre is ad lehetőséget — tanulni fogok. — Aki látja az ország meg a gyár fejlődését, az érti meg igazán a kollektív szerződés je­lentőségét — mondja a nyug­díj előtt álló Verdes János­né üvegfel rakó-anyagmozga- tó. — Tíz évvel ezelőtt a fi­zikai erőé meg a deréké volt itt a fő szerep. Ma a szerző­dés melléklete két teljes ol­dalon sorolja a munkakörö­ket, amelyekben nők és fia­talkorúak nem foglalkoztat­hatók. Egyik tétele — ez rám is vonatkozik — „Húsz kilogrammnál nehezebb súly emelését kívánni tilos.” De előírja azt is, hogy annál a gépsornál, ahol a termelés óránként egy zárógépre eső teljesítménye meghaladja az 1500 darabot, ott kétóránként a dolgozóknál váltást kell al­kalmazni. És mindebben az a nagyszerű, hogy termelési tanácskozásokon meg más üzemi fórumokon ezeket mind mi magunk alakítottuk ki. Magunk, magunknak. Természetes úgy, hogy a tér­NŐI SZEMMEL akár a második meg a har­madik gyereket is vállalja az ember... — A kollektív ösztönöz a szakmai továbbképzésre is — jegyzi meg Szitár Józsefné konzervipari szakmunkás. — Én a férjemmel együtt az el­múlt évben munka és két gyerek mellett tettem szak­munkásvizsgát. Nem volt könnyű sem nekem, sem pe­dig a családnak. Fejlődni kell a szakmával, lépni a fizetés­sel. A kollégák is meg a vál­lalat is segített, így aztán már utána vagyunk. Tizenkét éve vagyok főzelékes. Ügy megszerettem, hogy egy évig, amikor itt nem tudtak egy melés is meg a kereset is ki­elégítő legyen... A negyedik hónaptól... A konzervgyárban a ter­melés rendje három ’műsza­kos. Munkarendjüket mégis úgy alakították, hogy a nő­dolgozókat terhességük ne­gyedik hónapjától, a három vagy ettől több tizenkét éven aluli gyereket nevelő anyá­kat, a legalább két tizenkét éven aluli vagy egy nyolc éven aluli gyereket egyedül nevelőket és az ötven éven felüli asszonyokat nappali műszakban foglalkoztatják. A kollektív szerződésben rögzítették azokat a munká­kat, amelyeket a terhes kis­mamák végezhetnek. Ilyenek többek között az almatisztí­tás, a dobozegyengetés, gyü­mölcsdarabolás, lapkagumi- zás. Ezek a munkafolyamatok ülve és állva egyaránt vé­gezhetők. Állapotukra ezek orvosi megállapítás szerint semmi káros hatással nem bírnak. — Első gyermekemet vá­rom. Aggódok érte — halljuk a főzeléküzemben Kosina Józsefné betanított munkás­nőtől. — A kollektív biztosí­totta egy műszakos munka­rend lehetővé teszi, hogy akár az utolsó pillanatig dol­gozzak. Van nekünk némi normánk is. Ha azt teljesít­jük, akkor akár haza is me­hetünk. De kell ez a kis munka, a munkatársak kö- zelléte. Ilyen gondoskodással műszakot biztosítani, akkor sem hagytam itt az üzemet. Most már ismét egy műszak­ba járok. A kollektív a kere­set mellett a bérfejlesztést is meghatározza, melynek nagy részét alapbéresítettük... Gyes és képzés A konzervgyári kollektív szerződés humanitása, hogy a terhes nőknek még szerző­déses munkaviszony esetén sem mondanak fel. A nagy- családos anyával, ha valami­lyen oknál fogva ki akar lépni, a változtatás hátrányai miatt — nem önös érdekből — a szakszervezetiek külön beszélgetnek. A gyárban in­dított felnőtt szakmunkás- képzőre a gyermekgondozási segélyen lévők is járhatnak. Anyagiakkal és erkölcsiekkel is támogatják a tanulókat. A kollektív szerződést természetes a konzerv­gyárban is valamennyi dolgozó nevében kötötték, írásunkban mégis a női munkavállalókkal való fi­gyelmes bánásmódra kon­centráltunk. Ez abból adó­dott. hogy ez az üzemi al­kotmány céljaink, a nő­politikái határozat szelle­mében jól fogalmazza meg azokat a tennivalókat, amelyek az elkövetkező öt évben meghatározzál: a gyár munkáskollektivá- jának feladatait. Sigér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom