Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 29. HÉTFŐ: Bielka osztrák külügyminiszter az NDK fővárosába érkezik — A KNDK nyilatkozata a panmindzsoni incidens ügyében — Harcok három fronton Libanonban, megállapodás újabb békéltető akcióról. KEDD: Visszatér a földre két utasával a Szojuz—21 űrhajó — Az égei-tengeri görög—török vita a Biztonsági Tanács előtt — Letartóztatások Dél-Afrikában — Súlyosbodik az egyiptomi—líbiai viszály. SZERDA: Lemond Chirac francia kormányfő, az elnök Raymond Barre-nak ad új kormányalakítási megbízást — Agustsson izlandi külügyminiszter Budapestre látogat — Tokióban Miki Takeo lemondását követelik. CSÜTÖRTÖK: Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója a Krímben — Megemlékezés az ENSZ-ben Namibia napjáról — A Lockheed-botrány következtében Hollandiában minden tisztségéről lemond a királynő férje. PÉNTEK: Madridban ismételten visszautasitják a kommunista vezetők hazatérési szándékát — Jobboldali terrorista csoportok lelepleződése Portugáliában. SZOMBAT: A Makarioszt támogató pártok választási egyezsége Cipruson — Feszültség Észak-Irországban. A NYUGATI SAJTÓBAN GYAKRAN IDÉZIK a mondást, hogy nem ajánlatos lovat váltani a folyó közepén, vagyis személycseréket hajtani végre egy különösen bonyolult politikai szakaszban. Ezen a héten azonban mozgalmas volt a „folyó közepe” — új miniszterelnöke van Franciaországnak és könnyen lehet, hogy új kormányfőt iktatnak be Tokióban is... Párizsban azt mondják, hogy vége az ötödik köztársaságnak, hiszen Giscard elnök félretette a nagyobb hatalmat és hatáskört szorgalmazó gaulleista Chirac-ot, s a meglehetősen színtelen, egyik párthoz sem tartozó Raymond Barre kinevezésével saját képmására formálta a kormányt. Ezzel az elnök közvetlen vezetése érvényesül majd, ami egyet jelent a közvetlen feíélősséggél is. Franciaország jelenlegi gondlajstromát tekintve ez korántsem vonzó tényező. Mindenképpen versenyfutás következik az idővel, hiszen nem egészen két év múlva parlamenti választásokra kerül sor, s a francia baloldalnak jó esélyei vannak a nemzetgyűlési többség megszerzésére. Nem irigylésre méltó tehát az új kormányfő helyzete, akinek a növekvő munkanélküliséggel, a mankóra kényszerült frankkal, s az elsőszámú francia közellenséggel, a kétszámjegyű inflációval kell szembenéznie. Barre-t úgy ismerik, mint a feltétlen költségvetési egyensúly hívét, ezért nagyszabású takarékos- sági programot várnak tőle.» Eddig rendjén is lenne, csupán az a kérdés: kinek a javára kíván takarékoskodni. A fejlett tőkésországok „takarékossági programjai” ugyanis általában a dolgozó tömegektől követelik meg a nadrágszíj szorosabbra húzását. Nem kockáztatunk sokat a jóslattal, hogy Franciaországban várhatóan nem csökken, hanem fokozódik majd a társadalmi feszültség, s ennek velejárójaként a társadalmi harc. JAPÁNBAN A KORMÁNYPÁRT SZERETNÉ megbuktatni saját miniszterelnökét, méghozzá sürgősen, a decemberben esedékes választások előtt. Miki Takeo a konzervatívok egyik legkisebb frakciójának vezére és csak azért lehetett kormányfő, mert a nagyok nem tudtak egymással megegyezni,-s gyakorlatilag semlegesítették egymást. Most Fukuda miniszterelnökhelyettes, Ohira pénzügyminiszter és a közben 21 napig egy hat négyzetméteres cellában csücsült Tanaka volt miniszterelnök irányzatai összefogtak, s meg akarják buktatni Mikit. Erre lehetőségük van, ha rendkívüli pártkongresszust hívnak össze, s azon a képviselők kétharmada állást foglal a kormányfő ellen. Miki Takeo „előre menekült” a Lockheed-ügy kiteregetésével zavarba hozta a korrupcióban ludas, pártbeli elvbarátait, sőt újabb leleplezéseket helyezett kilátásba. Ez a fellépés erősítette személyes tekintélyét a választó tömegek előtt, de gyengítette helyzetét konzervatív vetély- társaival szemben a liberálisdemokrata pártban, s a pártot támogató nagytőkés körökben. Miki utolsó adúja a parlament feloszlatása és még december előtt. Rendkívüli választások kiírása lehet — ebben az esetben nem kerülhetne sor leváltására. Habár ez az augusztus már okozott néhány meglepetést, s ki tudná előre látni, hogy mi történik a zavaros japán belpolitikai folyam közepén. A LOCKHEED-ÜGY EGYÉBKÉNT nemcsak Japánban „támadt fel”, hanem Hollandiában is. A parlamenti vizsgálat eredményeként Bernhard hercegnek, a királynő férjének minden tisztségéről le kellett mondania, s ha bizonyíthatóan nem is találták bűnösnek, szerepét erősen kétesnek mondják. A királynő viszont a trónon marad, ami azért is említésre méltó, mert a holland királyi udvar — más európai Szeberényi Lehel rém REGÉNY 28. Akkor Králik Franyo — mert férfiak is voltak ott, többnyire a szokásos barna kordban — megkérdezte: — Mit kellett érezni? — És összepillantott a többiekkel. A kis ember riadt egérszeme ide-oda röpködött, szinte segítségért esedezett. — Hogyhogy, semmit se éreztetek? Átaludtátok? Megint csak egymás tekintetét keresték. — Átaludtok? Mit? — S a hangjuk furcsa volt, ahogy szóltak. A kis ember azt kérdezte magától: „Mért beszélnek ezek így velem? — S hirtelen verítékgyöngy ütött ki homlokára. A sír! — Már tudnák? — De mikor Bozse- na megszólalt, efelől megkönnyebbült: — 'Nem tudják”. — Mi történt? Történt valami? — kérdezte Bozsena. Piros arcán, melyet hosszú fülönfüggők verdestek, biztos jel volt a gyanútlan aggodalom. monarchiáktól eltérően — tevékenyen részt vesz a politikacsinálásban. Erre Hollandiában szükség van, mivel a legutóbbi kormányválság 160 napig tartott, s végül a királynő közreműködésével oldódott meg. Libanonból hosszú idő után a harcok csendesedéséről érkeztek hírek, de ki tudná megmondani, hogy a csende- sedés viharok után, vagy kitörni készülő újabb viharok előtt ment végbe. Az Arab Liga által bejelentett általános békéltető konferencia, amelyen valamennyi politikai erő képviseltetné magát, egyelőre késlekedik. S a fegyverropogás halkulásával egy- időben, a baloldali muzulmán erők fennhatósága alatt álló Tripoli blokádjának folytatásáról szól a jelentés: nincs kizárva, hogy a csend erőgyűjtést és új támadásokra történő előkészületet takar. Libanon felekezeti alapon történő felosztásának veszélye változatlanul fennáll, s ez a fejlemény újabb bo— Mindig történik valami — szólt Ondrej, a mezőőr a pipája mögül, szeme is e fedezék mögött lapult, onnan célzott a kis emberre. — De hát ez tényleg hihetetlen! — kiáltott kétségbeesetten a trafikos. — Tényleg nem éreztétek a földrengést ? ... Te se, Franyo ? Te se, Ondrej? — Földrengést?... — szóltak az emberek a fedezékből, és csak kicsit csodálkoztak, mintha nem egészen figyelnének arra, amit a trafikos mond. Látszott, hogy megszakadt köztük valamilyen beszéd, és az járt az eszükben. Sandi összetört. — Szóval átaludtátok — mondta búsan, csaknem szemrehányással. — Ettől féltem. Most mehetek, ahova akarok, a kutya se hisz nekem. Itt is, ott is bólogattak. — Hm — mondták, de zárkózottságukból semmit fel nem adtak. Sandi láthatta, hogy szövetség van köztük. „Ellenerp?” Megint volt ilyen érzése, s ez kicsit megtorpan- totta. Icipicit csak, mert nem hihetett benne: sorsüldözöttsé- gében nem tudott elképzelni ekkora igazságtalanságot. Át is ugrotta mindjárt az érzését, s hevesen hadonászva kiáltozott : — A biztosító kiröhög? Jóemberek, kiröhög !... Mi az, hogy én voltam az epicentrum? Pedig én voltam, Isten az atyám! És nincs rá nyodalmak szülője lenne. Nyugtalanítók azok a washingtoni értesülések is, hogy az Egyesült Államok, amelynek nagykövetsége történetesen a baloldal által ellenőrzött Nyugat-Bejrutban helyezkedik el, konzulátus vagy más képviselet felállítását fontolgatja a jobboldal kezében tartott területen. A FÖLDKÖZI-TENGER MEDENCEJENEK keleti részében nem Libanon az egyetlen válsággóc az égei- tengeri jogok, s mindenekelőtt az olajkincsek hasznosításának problémája megjárta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, s a hágai nemzetközi törvényszék elé került. Mindenki mérsékletre intett, de nem lehet tudni, hogy a két civakodó NATO-szomszéd mennyiben tartja magát a bölcs tanácsokhoz. Ciprus sem nyugodott. A görög közösség a jövő vasárnap választja meg képviselőházát. A Makarioszt támogató demokratikus pártok — köztük a kommunista AKEL — választási megállapodást kötöttek, s egységesen veszik fel a harcot a jobboldallal szemben, amelynek most Kleri- desz, volt képviselőházi elnök a vezéralakja. A heti krónikához tartozik két magyar vonatkozású hír is. Leonyid Brezsnyev a Krím-félszigeten fogadta Kádár Jánost, s eszmecseréjükön a világpolitika, az európai politika, valamint a kétoldalú kapcsolatok számos kérdése szóba került. Ezzel folytatódott a szocialista közösség vezetőinek nemhivatalos keretek között történő kétoldalú megbeszélés-sorozata, az elmúlt hetekben már több hasonló jellegű találkozót bonyolítottak le a Krímben. Budapest vendége volt Augustsson izlandi külügyminiszter. Első ízben folytattunk tárgyalásokat ilyen szinten az északi szigetországgal, amely a NATO tagja, de több ízben érdekeltségét mutatta a békés egymás mellett élés, a kelet—nyugati kapcsolatok, valamint az európai biztonság megszilárdítása iránt. Réti Ervin Az évek óta tartó polgárháborús villongások beszüntetését követelik az észak-írországi Belfastban a katolikus és protestáns nők közös békemenetének résztvevői. Á Vietnami Szocialista Köztársaság életéből A Thai Nguyen-i erőmű. Fiatal lányok a fúrógép mellett. Az ipari össztermék értéke a tavalyihoz képest 13,8 százalékkal nőtt. (Kelet-Magyarország telefotó) Sandi csak nézett egyikről a másikra, kínlódott a nevetés a szája sarkán. A férfiakra nézett. A férfiak egymáshoz szóltak: — Mátejt láttátok? Odaki ül a pádon. Nem beszél, és sárga, mint a hótt. Úgy mondták egymásnak, mintha Sandi ott se lenne. Vagy levegő lenne csak. Amikor meg a szemük feléje lobbant, vád lobbant benne. — Meg vagytok zöldülve — hebegett Sandi, értett már mindent. Nagyot legyintett, s bosszús nevetéssel otthagyta őket Egyenesen a tanácsházára ment. A tanácselnök nagydarab, nyugodt ember volt. Kék szeme jóindulatúan pihent a trafikoson. — Ki fizeti meg a károm? — sírt Sandi. — Hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen! Én !... A tanácselnök nyugtatgatta: — Kiabálni ezért nem kell. Nyugi csak... Ha tényleg földmozgás következtében keletkezett a kár, és nem valami statikai hiba folytán... — Persze, hogy tényleg — vágott a szavába a kis ember. — A Földrengésjelző Intézet is megmondhatja. Újra felhívták a Földrengésjelző Intézetet. Ott megint csak azt mondták, hogy az észlelt földlökések nem indokolják a ház kettéválását* legfeljebb az epicentrumban. — A károsulton kívül más nem is észlelte a földlökéseket? — kérdezték, mintegy kételkedve a károsult jóhiszeműségében. Sandi nem hallotta a kérdést, csak a tanácselnök bizonytalan válaszát: — Nem ... Nem hiszem ... Nem tudok róla. Azaz éppen e körül van egy kis probléma ... Letette a kagylót. A trafi- koshoz fordult. — ök se biztosak a dologban — sóhajtott. — Ide figyelj , Sándor! Nem lehet, hogy csak képzelődsz? Nézd csak, senki se jött még ezzel. Magam se tudok róla. Igaz, jó az alvókám... De ha földrengés volt, valaki csak van még rajtad kívül, aki észlelte... A trafikos nyelt egyet: hiszen van, a Zsabka, ketten észlelték a sírnál. De ezt hogyan mondja meg? Nem szólt. — Várj csak — mondta a tanácselnök, az ablakra nézett. Felállt, kinyitotta. (Folytatjuk) tanúm, mert mind aludtatok !... Értsétek meg, kettényílt a házam! És csak az enyém, és senkié! Ez most már biztos. Igen, mert ón voltam az epicentrum! Ilyen pech még nem volt! És pont én, pont én ... — Akkora keserűség öntötte el, a könnye kicsordult. — El se hiszik, hogy a föld rengett, hiszen sehol semmi nyoma ... másutt. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! E patetikus felkiáltás süket csendbe veszett. Senki se tudta, hogy nem eredeti, de nem is törődtek vele. Egyet nagyon is értettek: a trafikos háza kettényílt. Nagyon is értették ezt, és a csendben, mert a mosógép is elhallgatott, egymás pillantását keresték. S mikor megtalálták, összenézésük- ben jelentőség volt. Végre Hermina kimondta. Kimondta a többiek helyett iis. Szemben állt a trafikossal, és sok sárga ránca közül a szemébe nézett, s azon át valamely földöntúli tájékra. — Magának a ház nyílta kettőbe — mondta. — Teré- zának meg tehénke adta véres tej máma reggelre. — Ott sír szegény... — Bozsenának is megeredt most a nyelve.
