Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

1976. augusztus 26. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 1—1 vtőI évre bővül a forgalom a Szovjetunió és ha- h-{ zánk között. Záhony és Csap vasúti csomópon­ti __/ tok nemcsak a két ország, hanem az egész szo­cialista közösség szempontjából jelentős funk­ciót töltenek be. A két határállomás között már évek óta szocialista munkaverseny van, évről évre szoro­sabbra fűzik barátságukat a magyar és a szovjet vas­utasok. Két szovjet testvérlapunk, az Ungváron megjelenő Zakarpatszka Pravda és a Kárpáti Igaz Szó munkatár­sai összeállításában készültek a csapi vasutasok életé­ről szóló írások. Ezzel egyidőben a záhonyiak munká­ját, sikereit, terveit bemutató Írásokat jelentetnek meg a Kelet-Magyar ország munkatársainak tollából kárpá- tontúli testvérlapjaink. Szilárdul barátságunk Gyümölcsözően dolgoznak együtt a szovjet és a magyar vasutasok. Sikere­sen továbbítják a rájuk bízott export- és importárukat. A képen: Szebenyi József záhonyi kereskedelmi megbízott, Joszif Ivanovics Vihovanyev csapi állomási diszpécser és Detkó János magyar műszaki megbízott a szovjet ha­tárállomáson. (Fotó: N. Szkaliga) VÁLASZOK Mit ad önnek a verseny? Egyre lendületesebben fejlődik a szovjet és magyar vasutasok gazdag hagyományokkal ren­delkező szocialista versenye. Munkatársunk a címben idézett kérdéssel fordult a vasutasokhoz. A SÚLYOS HÁBORÚ UTÁ­NI ÉVEKBEN született a csapi és a záhonyi állomás vasutasainak együttműködé­se. Országunk a háborúban rendkívüli károkat szenve­dett népgazdaság helyreállí­tásán munkálkodott. A Ma­gyar Népköztársaság dolgozói hozzáláttak a szocializmus építéséhez. Mindkét ország vasutasai ugyanazon cél el­érésére törekedtek; arra, hogy megszervezzük a vasút kifo­gástalan munkáját, maradék­talanul biztosítsuk a népgaz­daság ellátását a szükséges rakományokkal. Erősödtek az államközi kapcsolatok, szi­lárdult a kölcsönös segítség- nyújtás és bővült az árufor­galom. Verseny indult a ra­kományok mielőbbi elindítá­sért. örültünk barátaink si­kereinek, s ők a miénknek. Kicseréltük munkatapaszta­latainkat. Azóta sok év telt el. ösz- szehasonlíthatatlanul meg­növekedett a teherforgalom mindkét irányban. Ezt tük­rözi a csapi és záhonyi vas­utasok versenye is. Kollektí­váink immár több mint tíz éve versenyszerződést kötnek egymással, közösen összegez­zük az eredményeket és álla­pítjuk meg a győzteseket. A kilencedik ötéves terv­időszakban a verseny még nagyobb lendülettel folyt. Mi az SZKP XXIV. kongresszu­sán kitűzött feladatok határ­idő előtti teljesítésére töre­kedtünk, magyar barátaink pedig a negyedik ötéves terv megvalósításán munkálkod­tak. A verseny megszervezé­sének javításában és haté­konyságának fokozásában nagy szerepet játszottak a négy baráti ország — a Szov­jetunió, a CSSZSZK, a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság vas­utasainak 1972-ben Lvovban, 1973-ban pedig Minszkben megtartott találkozói. A rész­vevők összegezték a határ menti állomások szocialista versenyének tapasztalatait, vázolták az együttműködés szilárdításának útjait-mód- ját. A VERSENY LENDÜLE­TES KIBONTAKOZÁSÁ­NAK köszönhető, hogy a ha­tár menti állomások kollektí­vái sikeresen oldják meg fel­adataikat. 1970-ben a szovjet vagonok átlagos fordulási ideje a záhonyi állomáson 4,1 napot tett ki, 1975-ben már csak 2,6 napot.'A mi állomá­sunkon a magyar vagonok veszteglési ideje 3,6 napról 3,4-re csökkent. Ezt a szállít­mányok egyidejű jelentős nö­velése mellett értük el. Feladataink sikeres teljesí­tése elképzelhetetlen volna a vasúti közlekedés műszaki fejlesztése, a szállítási és az átrakodási technológia töké­letesítése nélkül. A csapi és záhonyi vasutasok szoros kapcsolatai lehetővé teszik a tapasztalatok összegezését, s azt, hogy idejében kiküszö­böljük a mozdonyok és va­gonok kihasználásában elő­forduló fogyatékosságokat. Versenyben állunk a cseh­szlovákiai határ menti állo­más — Cierna nad Tisou — kollektívájával is. Az érdekek azonosságát, a megbonthatatlan barátságot, az összehangolt munkára va­ló törekvést bizonyítja az is, hogy magyar és csehszlovák barátaink aktívan részt vet­tek a csapi állomáson rende­zett lenini munkaszombaton, mely a kommunista munka, a barátság, az internaciona­lizmus ünnepe volt. FOKOZOTT IGYEKEZET­TEL DOLGOZIK ÁLLOMÁ­SUNK kollektívája a tizedik ötéves tervidőszak első évé­ben. A csapi vasutasok szo­cialista versenyt indítottak a munka hatékonyságának nö­veléséért és minőségének ja­vításáért, minden mozdony, vagon és gépezet nagy terme­lékenységű kihasználásáért az átrakodási munkálatok so­rán. A csapi állomás teljesí­tette a héthavi termelési ter­vet. Derekasan dolgoztak a záhonyi állomás vasutasai is. A kollektíváink közötti ver­seny eredményei alapján az első fél évben ők kerültek ki győztesként. Sikerük öröm­mel tölt el bennünket. Ugyan­akkor minden igyekezetünk­kel azon vagyunk, hogy a második fél évben mi sze­rezzük meg a győzelmet. Makkai József, a csapi állomás pártszerve­zete vezetőségének titkára C sap határain túl is jól ismerik a Lenin-rend- jeles Anikalcsuk Ven- jamin mozdonyvezető nevét. Az SZKP XXIV. kongresz- szusára való felkészülés nap­jaiban egyike volt azoknak, akik versenyt indítottak az üzemanyag és a villamos energia takarékos felhaszná­lásáért. Ez a kezdeményezés fokozta a mozdonyvezetők aktivitását a szállítás költ­ségének, az üzemanyag és a villamos energia ésszerű felhasználásának csökkenté­sében. Anikalcsuk Venjamin ma is igen takarékosan hasz­nálja fel az energiát. Nagy szaktudású, megvan az a ké­pessége, hogy felkutassa és kiaknázza a tartalékokat. Ennek köszönheti, hogy a szokásosnál kevesebb áramot használ fel. A mi kollektívánkban 18 mozdonyvezető és ugyaneny- nyi segéd-mozdonyvezető dolgozik. Valamennyien szor­galmasak, lelkiismeretesen KARAMAN MIHAIL, a 3. számú kitérő ügyeletese — Őrhelyem közvetlenül a magyar határon van. Szol­gálati kötelességemnek meg­felelően állandó kapcsolatot tartok a záhonyi állomáson dolgozó kollégákkal, össze­hangoltan végezzük munkán­kat. A határát járónál a sze­relvények mindkét irányban akadálytalanul közlekednek. — Az is előfordul, hogy az ügy érdekében egymás segí­tésére szorulunk. Mondjuk: Záhonyban a kitűzött idő­re nem érkeztek összeállí­tani az üres kocsikból álló szerelvényt az elindításhoz. Csapon pedig útra készen áll egy megrakott szerelvény. A nyílt pályán nincs helye a tétlenkedésnek. S a magyar kollégák beleegyeznek a sze­relvény fogadásába. HARIN VLAGYIMIR, a csapi mozdonyszín mozdonyvezetője — Sokéves barátság fűzi össze a csapi és záhonyi mozdonyszín kollektíváit. Jelenleg is versenyben ál­lunk egymással. A munka­verseny fokozza mindegyi­künk felelősségét mind egyé­ni, mind kollektív kötelessé­geink teljesítéséért. végzik munkájukat. A moz­donyvezetők kijelölték célja­ikat az új ötéves tervidőszak­ra,'és legfontosabb felada­tuknak tartják a munka ha­tékonyságának növelését és minőségének javítását, a vil­lanymozdonyok kapacitásá­nak maximális kihasználá­sát, az energiafogyasztás csökkentését. örvendetes, hogy brigádunkban nincs egyetlen olyan mozdonyveze­tő sem, aki túllépné a meg­engedett energiafogyasztási normát. Az év elejétől a bri­gád 50 ezer kilowattóra vil­lamos energiát takarított meg. Kollektívánk egyik megbe­csült tagja Radeckij Vlagyi­mir. Elsőosztályú mozdony- vezető. Nemcsak teher-, de személyvonatokat is vezet. Vlagyimir gondosan ügyel arra, hogy a rábízott gépek kifogástalanul és teljes ka­pacitással üzemeljenek. Ter­melékenyen használja ki a villamos mozdonyt és a ta­— A verseny kölcsönös se­gítségnyújtásra nevel ben­nünket. Nemrég a következő eset történt meg velem. Egy szerelvényt vittem Záhony­ba, s a mozdonynál üzemza­var állt be. A vezetői fülké­ben rajtam kívül más nem tartózkodott. De még megfe­lelő szerszám sem volt a ja­vításhoz. A műszaki hiba miatt vissza sem fordulhat­tam. Amikor a záhonyi moz­donyszínben értesültek a tör­téntekről, lakatosokat küld­tek segítségemre. Gyorsan el­hárították a hibát, s én a menetrend szerint érkeztem meg Csapra. VIHOVANEC JOSZIF, a csapi állomás tolatásirányítója — Gyakran találkozom magyar kollégáimmal, akik­kel versenyben állunk. Ami­óta megkötöttük a szocialista versenyszerződést, javult munkánk minősége. Minden kollektíva energikusan küzd a vállalt kötelezettségek tel­jesítéséért és a győzelemért. Javultak mind saját, mind barátaink mutatói. A ver­seny célja az, hogy túltelje­sítsük a szállítási feladato­kat, növeljük a mozdonyok és vagonok produktivitását. karékossággal sincs baj. Az év elejétől tízezer kilowatt­óra villamos energiát takarí­tott meg. Radeckij Vlagyimir kiváló védnök-szakoktató. Segéd­ként osztották be hozzá Szki- ra Alekszandert, aki szor­galmas, igyekvő volt, és ha­mar megszerette ezt a mun­kát. Fiatal munkatársának segítségére volt abban, hogy az a munka megszakítása nélkül szerezze meg a vil- lamosmozdony-vezetői jogo­sítványt. A tizedik ötéves tervidő­szak élenjárói közé tartozik Hajdamasko Vjacseszlav mozdonyvezető is. Soha nem elégszik meg az elértekkel, gyarapítja tu­dását, érdeklődik az újdon­ságok iránt, ami nagy hasz­nára válik a munkában. Ozornyin Nyikolaj, a csapi mozdonyszín mozdony vezető-ok tatója DETKÓ JÁNOS, a záhonyi állomás műszaki ügynöke — Sok jóbarátom van Csa­pon. Otthon érzem itt ma­gamat. A szovjet kollégák mindenben segítségemre vannak. Együttműködé­sünk különösen megerősödött azt követően, hogy a két ál­lomás kollektívái között munkaverseny indult. A vál­lalások nemcsak a termelé­si feladatok túlteljesítését irányozzák elő, de azt is, hogy segítsünk egymásnak és kicseréljük tapasztalatain­kat. — Nekem mint a Magyar Államvasutak csapi képvise­lőjének az a feladatom, hogy a megrakott szerelvényeket átadjam, és átvegyem a meg­üresedett kocsikat. A szovjet kollégák, akikkel dolgozom, igyekeznek mindenben a segítségemre lenni. Nem em­lékszem olyan esetre, hogy késlekedés történt volna. — Véleményem szerint, bő­víteni kellene az internacio­nalista versenyt. Ezt kíván­ják közös érdekeink. Talál­kozások M a is Záhonyban fogok dolgozni. Indulás előtt a pályaudvaron talál­koztam magyar kollégáim­mal. Jó barátokként üdvözöl­tük egymást. — Jó hogy találkoztunk — mondották a magyar keres­kedelmi ügynökök. — Segít­ségre van szükségünk az ok­mányok lefordításában. Gyakran fordulnak hozzám ilyen kéréssel. Mindig öröm­mel segítek. Hogyan is lehet­ne másként? Hiszen a határ menti állomások vasutasai­nak barátsága, a kölcsönös segítségnyújtás a legmegbíz­hatóbb eszköz az export-im­port rakományok szállításá­nak meggyorsítására. Szolgálati teendőim közé tartozik, hogy a Csapról ér­kező szerelvényeket átadjam a magyar vasutasoknak. A vagonok kiürítése után átve­szem a gördülőállományt és elindítom Csap felé. Korábban az üres vago­nokból álló szerelvényt csak akkor vettük át, amikor már rákapcsolták a mozdonyt. Megtörtént, hogy a Diesel­mozdony sokáig vesztegelt. Ez idő alatt több hasznos műveletet is elvégezhetett volna. Javasoltam, hogy vál­toztassunk a munkaszerve­zésen. Most már az a gya­korlat, hogy amint összeál­lítják a szerelvényt, azonnal hozzálátok az átvételhez. Amikor ezzel elkészültem, hozzácsatolják a mozdonyt, s e. vonat perceken belül út­nak indulhat. Az előny igen jelentős: meggyorsult a ra­kományok és az üres kocsik forgalma, produktívabban használjuk ki a mozdonyo­kat. Nemcsak Záhonyban telje­sítek szolgálatot, hanem a ve­le szomszédos Eperjeskén is, amely a záhonyi átrakodó körzethez tartozik. Eperjes­kén az állomásügyeletes rend­szerint jó előre értesít engem arról, mikor fut ki a szerel­vény Eperjeskéről, hogy én már a rámpánál fogadhassam és késedelem nélkül hozzá­lássak az átadáshoz. Már több mint másfél év­tizede dolgozom az átadási irodában. Magyar kollégáim­mal együtt arra törekszünk, hogy a munka zökkenőmen­tes és összehangolt legyen, hogy bővüljenek és erősödje­nek országaink gazdasági kapcsolatai. Sizjmocsko Jelena, a csapi állomás átadási ügy­nöke. a Népek Barátsága- rendjel kitüntetettje. Szerelvény rendezés TÖBB, MINT 30 ÉVE DOLGOZOM a vasútnál. Csap a szemem láttára alakult át hatalmas vasúti csomó­ponttá. Az átmenő teherforgalom több, mint százszoro­sára növekedett. Megváltozott a rakományok jellege is. Ma főként gépeket és különböző felszereléseket, ércet, kokszot, olajat, műtrágyát, cementet szállítunk. Csap és Záhony között vezetem a szerelvényeket. A távolság mindössze hat kilométer. Egy műszak alatt két nagyteherbírású szerelvényt viszek Magyarországra és üres kocsikkal térek vissza. Munkám aránylag egysze­rű. De műszaktársaimmal -- Harin, Szabó, Bányász mozdonyvezetőkkel — együtt igyekszünk a legjobban elvégezni feladatunkat. Jól ismerjük az útvonal sajátos­ságait, pontosan megtartjuk a szerelvények menetrend­jét. Diesel-mozdonyunk mindig üzemképes állapotban van. A ZÁHONYI VASUTASOKKAL olyan kapcsolato­kat tartunk fenn, amilyenek csak a közös ügyért fára- dozók között alakulhatnak ki. Mindig készek vagyunk segíteni egymásnak, örülünk versenytársaink sikereinek, megosztjuk velük tapasztalatainkat. A napokban, ami­kor egy üres szerelvényt vettem át Záhonyban, odalé­pett hozzám Veres András ügyeletes és megkért: végez­zek el bizonyos tolatási műveleteket. Kiderült, hogy a szerelvényhez csatoltak egy megrakott vagont is, egy másik kocsi pedig üzemképtelen. Az adott pillanatban Záhonyban nem volt szabad Diesel-mozdony. A magyar vasutasokkal közösen rövid idő alatt át­rendeztük a szerelvényt, mely késés nélkül útnak in­dult. Néhány nappal ezelőtt egy hosszú szerelvényt vit­tem Záhonyba, mely nem fért el a számára kijelölt út­szakaszon. Mozdonyommal átvittem a kocsik egy részét a másik vágányra. Ez megkönnyítette a további mun­kát. SOK PÉLDÁT EMLÍTHETNÉK arra is, ahogyan a magyar mozdonyvezetők segítenek a csapi vasutasok­nak. S ez azt bizonyítja, hogy összehangoltan, igazi ba­rátokként és testvérekként dolgozunk. Palágyi János, a csapi mozdonyszín mozdonyvezetője, a dolgozók képviselői területi tanácsának képviselője. Anikalcsuk és társai

Next

/
Oldalképek
Tartalom