Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 26. Namíbia napján H úsz esztendővel ez­előtt, 1956. augusztus 26-án a délnyugat-af- rntai Fort Naumutoninál fegyveres gerillák egy cso­portja rajtaütött a dél-afri­kai megszállók helyőrségén. Ez volt a SWAPO, a törzse­ken felülálló. nemzeti fel- szabadítási szervezet első je­lentősebb akciója, s ezért az ENSZ ezt az augusztus végi dátumot ünnepélyesen Na­míbia napjává nyilvánítot­ta. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Németor­szág gyarmatosította. Ural­ma azonban nem volt tartós, a területet az első világhá­ború idején, az erősebb im­perialista hatalom, Nagy- Britannia hódította el. Pon­tosabban, mint volt német gyarmat. a népszövetség mandátumterülete lett, a brit dominium , Dél-Afrika kezelésében. így lett a máso­dik világháborút követően ENSZ gyámsági terület, vál­tozatlanul dél-afrikai fenn­hatósággal. A fajüldöző kor­mány azonban saját terüle­teként kezelte, s a lakosság túlnyomó többségét hátrá­nyosan érintő ún. apartheid törvényeket Dél-Afrikára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világmé­retű diplomáciai akciók kez­dődtek az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, s ennek a szolidaritásnak kedvező hál- ' szelével a SWAPO is kibon-* takoztathatta politikai és fegyveres felszabadítási küz­delmét. Az ENSZ Namíbia- bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afri- kához, namíbiai főmegbí­zottat nevezett ki. Cselekvő támogatást kapott a namí­biai nép az Afrikai Egység- szervezettől, az el nem köte­lezettek mozgalmától (leg­utóbb a colombói csúcsérte­kezlet hozott határozatot er­re vonatkozólag). A szocia­lista közösség országai ter­mészetesen. elvi politikájuk­hoz híven, nagy rokonszcnv- vel kísérik az antiimDeria- lista, antikolonialista harcot. Nujoma, a SWAPO elnöke nagy megelégedettséggel szólt az elmúlt napokban a szovjet fővárosban folytatott tárgyalásairól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhívá­sában augusztus 31-ig adott határidőt Dél-Afrikának, hogy csapatait kivonja Na­míbia területéről, megszün­tesse a faji megkülönbözte­tést szolgáló rendszabályo­kat, s a hatalmat átadja a SWAPO képviselte népi erőknek. □ retoria természetesen nem akar lemonda­ni gazdag gyarmati területéről, s különöskép­pen attól tart, hogy Angola és Mozambik felszabadulá­sa — Namíbia valódi önál­lósága még tovább gyengíti hosszú távon amúgy sem tartható helyzetét. Végül az ENSZ-„ultimátum” lejárta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decem­berében „függetlenséget” biztosítanak Namíbiának, rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó” testületet, s ideiglenes kormányt alakí­tanak. Csalárd taktikáról van szó. Olyan látszatfügget­lenséget akarnak adni Na­míbiának, ami nem változ­tatna a lényegen. Az előké­szítő tárgyalásokból pedig eleve kizárnák a SWAPO-t, csak azokkal a fizetett törzs­főkkel tárgyalnának, akiket „megbízhatónak” tartanak. Namíbia napján ma min­den égtáj felöl a tevékeny szolidaritás érzése száll az igazi függetlenségért küzdő délnyugat-afrikaiak, a SWA­PO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia, Dél-Afrika, s minden olyan ország né­peinek harcát, akik a kolo- nializmus és imperializmus ellen bontottak zászlót. Negyvennyolc nap után visz- szatért a Földre a Szojuz—21 Lengyel—magyar kulturális mozaik (Folytatás az 1. oldalról) bizhatóan biztosította a földi irányító- és mérőközpont, va­lamint a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának az Atlanti-óceánon tartózkodó hajói. A Szaljut—5 űrállomás au­tomatikusan folytatja repülé­sét. Az űrállomás összes rendszerei kifogástalanul mű­ködnek. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov szovjet űrhajósok jelentették Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy teljesítették a Szaljut—5 űr­állomás legénységére bízott feladatokat, és hogy a Szo­juz—21 űrhajó leszálló egysé­ge a megadott térségben sike­resen földet ért. A Szaljut—5 űrállomás és rendszerei normálisan mű­ködtek, nagyfokú megbízha­tóságról tettek tanúbizonysá­got. Sikerült minőségileg új tudományos anyagok birtoká­ba jutni, amelyek elősegítik a kozmikus technika és a nép­gazdaság további fejlődését. A Szaljut—5 állomás folytat­ja önműködő rendszerű repü­lését. Enyhült a fegyveres har­cok hevessége Bejrút lakott területein. Ugyanakkor a jobboldali rádióadók jelenté­sei szerint további erőteljes összecsapások zajlottak le a szerdára virradó éjszaka a fővárostól keletre eső hegy­vidékeken. Egy baloldali bejrúti rádió közölte, hogy Mohammed Hasszán Ghoneim, az Arab Liga libanoni békefenntartó erőinek parancsnoka megál­lapodást ért el a szemben ál­ló felekkel arra vonatkozóan, hogy helyi idő szerint ked­di 17 órától Bejrútban abba­hagyják a tüzérségi harcot. A rádió szerint a vezérőr­nagy pénteken megbeszélést tart az összes felekkel egy új tűzszünetre vonatkozó javas­latról. Hasszán el-Kholí, az Arab Liga libanoni külön- megbízottja üdvözölte és hasznosnak minősítette, hogy Eliasz Szarkisz megválasz­tott libanoni elnök még be­Az űrhajósok köszünetüket fejezték ki Leonyid Brezs- nyevnek, amiért állandó fi­gyelemmel kísérte a koz­mikus technika fejlődését és az űrhajósak sorsát, majd to­vábbi jó egészséget kívántak neki. Vlagyimir Satalov tapasz­talt űrhajós, aki már három­szor vett részt kozmikus re­pülésben, elismerően nyilat­kozott a Borisz Volinov és Vi­talij Zsolobov űrhajóskettős alkotta szovjet kozmikus ex­pedíció munkájáról. Az expe­díció előkészületeiről szólva kijelentette, hogy az elismerő szavak az űrhajósokkal együtt méltán illetik meg a földi elő­készítő központ oktató sze­mélyzetét is. A mérnök mun­katársakkal együtt kísérletről kísérletre csiszolták a repülés előkészületeinek metodikáját, s tökéletesítették a ritka fog­lalkozási ághoz szükséges em­ber kialakításának folyama­tát, akinek olyan sajátossá­gokkal kell rendelkeznie, mint az átfogó tudás, a bátor­ság, a kivételes munkabírás és a magas felelősségtudat — mondotta Vlagyimir Satalov. iktatása előtt Damaszkuszba látogat. Kifejtette, hogy Szarkisz útja kedvező hatás­sal lehet a libanoni válság áthidalására. Az Egyesült Államok bej­rúti nagykövetségéhez közel­álló körök kedden köztölték, hogy Washingtonnak szándé­kában áll Bejrútban a kon­zervatív erők által ellenőr­zött területen konzulátust nyitni. A tervezett lépést az­zal indokolják, hogy a har­cok miatt lehetetlen a szem­ben álló felek ellenőrzése alatt lévő területek közötti kapcsolat létrehozása és, mint ismeretes, a külföldi diplomáciai képviseletekhez hasonlóan az Egyesült Álla­mok nagykövetsége is a fő­városnak a haladó erők által ellenőrzött részében találha­tó. A hír azután látott nap­világot, hogy két amerikai diplomata az elmúlt négy napban ténymegállapító kül­detésben tartózkodott a kon­zervatív keresztény erők ál­tal ellenőrzött területeken. Varsóban több mint húsz esztendeje működik a Ma­gyar Kulturális Intézet. Elő­adásainak, hangversenyei­nek, irodalmi estjeinek, ma­gyar filmbemutatóinak min­dig sok látogatója van. Az intézet évente megszervezi a magyar kultúra napjait, amelyeket mindig más és más lengyel városban ren­deznek. E napok keretében sok érdekes rendezvény fog­lalkozik hazánk gazdasági eredményeivel, életével és kultúrájával. Az intézetnek saját könyvtára és jól ellá­tott üzlete van, ahol magyar újságokat, folyóiratokat, könyveket, albumokat, em­léktárgyakat és hanglemeze­ket árulnak. A legnagyobb keresettségnek a hangleme­zek és a könyvek örvende­ned. 1969 és 1973 kJözött Len­gyelország 53 magyar játék­filmet vásárolt, 1974-ben nyolcat, 1975-ben tizet. A lengyel közönség igen nagy érdeklődéssel várja Jancsó Miklós filmjeit. Nagy láto­gatottságnak örvendtek az olyan filmek, mint Bacsó Péter „Jelenidő”-je és a „Ki­törés”, Gábor Pál „Utazás Jakabbal” című filmje, va­lamint a „Hangyaboly” Fáb- ri Zoltán 'rendezésében. A két ország filmművészei az utóbbi időben megkezd­ték a kooprodukciós együtt­működést is, — erre volt pél­da a Lengyelországban és Magyarországon is bemuta­tott „Harmadik határ” című folytatásos tévéfilm a tátrai futárokról. A lengyel turisták egyik leggyakrabban és legszíve­sebben látogatott úticélja Magyarország. 1975-ben csak a lengyel utazási irodák köz­vetítésével 70 000 lengyel Miki Takeo japán kor­mányfő szerdán ismét talál­kozik a lemondását követelő Fukuda Takeo miniszterel­nök-helyettessel és Ohira Maszejosi pénzügyminiszter­rel, hogy megpróbáljon véget vetni az áldatlan hatalmi Harcnak. A hármas találko­zó előző fordulója kedden ért véget, eredmény nélkül. Fukuda és Ohira szerdán a kormányfővel való tanács­kozás előtt ismét megerősí­tette, hogy ragaszkodni fog­nak Miki lemondásához. A Kyodo jelentése szerint a utazott Magyarországra, a magyar utazási irodák pedig 22 500 magyarnak szerveztek lengyelországi utazást. Mind a lengyelek, mind a magya­rok körében igen népszerűek az egyéni utazások is, vala­mint a szakszervezetek által szervezett külföldi utak. így például Magyarországra gyakran utaznak lengyel bá­nyászok, kohászok, fémmun­kások, pedagógusok csoport­jai. parlament mindkét házában a miniszterelnök-helyettes és a pénzügyminiszter mögött sorakozik fel a többség. Ked­den a Miki-ellenes erők ugyancsak úgy határoztak, hogy még a rendkívüli par­lamenti ülésszak előtt ki­kényszerítik a kormányfő távozását. Miki Takeónak ezzel szemben az a szándé­ka. hogy hivatalban marad­jon, s — ha rákényszerítik — idő előtt feloszlassa a parlamentet, melynek man­dátuma decemberben amúgy is lejárna. Harcok Libanonban Hatalmi harc Japánban Szeberényi Lehel iA rém REGÉNY 25. — Akkora zsivány vagy — morgott a trafikos, míg zse­bében kotorászott a két ban­kó után, amit aztán Zsabka megpökdösött és eltett. — Nálam találkozunk. Zsabka indult elsőnek. Majd kisvártatva Sandi is. De ő még megállt Matejék asztalánál. Mert úgy érezte, magyarázkodnia kell. — Ez is megkomolyodik, mint a többi — mondta Ma- tejéknak. — Felássa a ker­tem. Nyáron? — gondolta Matej, de tompa, alig forgó agya mindjárt el is vesztette, amit talált. Ellenben Ján, az asz­talos hamisan hunyorított Sandira, meg is fenyegette az ujjával; jól tudta, miféle üzlete van a trafikosnak a Zsabka gyerekkel: mennek az erdőbe, már pitymallatkor bizonnyal. Egyiket se találta el. Mert a báli muzsika züm­mögve terült még el a- falu fölött, mint könnyű köd, s az óra még csak a tizet ütötte, mikor Zsabka zörgetett a tra­fik ablakán, valóban ásóval, lapáttal. És valóban kertbe mentek, nem pedig erdőbe. Igaz, a kert nem Sandi kertje volt, hanem a templom mögötti temetőkert, ahol a trafikos a csillagfényes éj­szakában, midőn a hold ép­pen kapaszkodóban volt, egy bizonyos sírhoz vezette Zsab- kát. A sírban Ján apósa nyu­godott. Zsabka letette a szerszá­mokat, s ingujjra vetkezett. Sandi pedig megállt, kocogott a foga a hidegtől, s az izga­lomtól, és mindvégig csak azért rettegett, hogy a szer­számok össze ne koccanjanak. Ezt tragikusnak találta vol­na, sőt végzetesnek, mert a csend dióhéja menthetelenül összeroppanna. Ezt a diót pa­pírhéjúnak képzelte, s még törékenyebbnek, mikor már a fű sem surrogott a talpuk alatt, csak a közeli erdő nyö­gött fel olykor hűvös léleg­zéssel. és a friss ezüstben de- rengő-dermedező cifra müvű kereszt felett, a vadkörte ágai közt a madarak nyöszörögtek, pittyegtek álmukban, s az éji bogarak motoztak körös-kö­rül. Sandi anyagelvünek val­lotta magát, de ez most sű­rűbben eszébe jutott a kelle­ténél. — Igyekezz — súgta —, be is kell temetnünk. — Izgal­mában hangja elrekedt. Zsabka megfogta az ásót. — Nyugi — mondta. — Hol kezdjem, elől vagy hátul? — Közepin — morgott bosszúsan a kis ember —, ahol akarod. Csak láss hoz­zá! Minden perc drága. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka különösebb hangfogó nélkül, hogy a tra­fikos gyér haja a micisapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vi­gyorgott, ki egész lyukat to­pogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A virá­gokat kezdte lepakolni a sír­ról. — Jól van, no — morgott Sandi. Visszakozott: persze, hát persze... A falu réme rendre leko- pasztotta Ján apósának sírját, a bérmunkás közönyösségé­vel a felvállalt munka célja iránt. Szándékos komolyság­gal dolgozott, annyi legyen meg legalább neki. Nehogy tévedésben legyen a kis em­ber, hogy ő tesz szívességet. Meg aztán a gonosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámaszkodva nyelén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis em­berre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne tölsd az időt! — Hát a szellemeket? — Nem! — kiáltott a tra­fikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. — Akkor mit inog a lá­ba? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. ■— De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meg­gondoltam, nem csinálom ennyiért? A trafikos nem szólt. Zsab­ka pedig mégis csak nekilá­tott, megpökdösve előbb te­nyerét. De nem sokra haladt a melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós föld in­kább lapátot kívánt. Éppen nyúlt utána, a hold sekély gödörbe sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kikapar­ja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen, és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy ódá­ié ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt meg­mozdul a föld. és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban, az örök­alvó fölött, minha az csak e világi ágyban szunnyadna a jó meleg dunyha alatt, édes- deden. Szép egyenletesen hullám­zott, az egészséges szuszogás ritmusa szerint, egy pókhas emelkedő-süllyedő mozgá­sára. „Képzelődöm” — szólt ma­gában Sandi, megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó hold­fényt. Éppen mondta volna ma­gában, hogy ennek a fele sem tréfa, mikor a ringás abba­maradt. Fél percig ha tartott. Egy idegen szót keresett, va­lami természettudományos kifejezést a jelenségre. — Megvan — , mondta — vízió. Ám a túlvilágnak más volt a véleménye. A sír erősen megrázkódott. Sőt Sandi tal­pa alatt is nagyokat rándult a föld. Nem volt vitás. Ján apósa kikelni készül sírjából. A kis ember elordította magát és futásnak eredt Impozáns épületek tudnak összeomlani pillanatok alatt. így dőlt halomba most az emberöltőn át téglánként összehordott (vagy felhányt?) épület, amely Sandi fennen viselt öntudatában „anyagel- vüség” néven díszlett — míg a temetőtől hazáig jutott egy szuszra, hátra se tekintve, lel­két csaknem kiadva. Pókbe- szőtte igéket vett újra hasz­nálatba, melyek húsz éve he­vertek a sutba. A .niatyánkot és üdvözlégyet mondta hazá­ig, de még a paplan alatt is, ahová kocogó foggakkal azon nyomban bebújt. Itt már meg merte állapítani, hogy elég rozsdásan és idegesen forog nyelvén az imádság. Sőt Zsabka is eszébe jutott: vajon hová lett? Nem emlé­kezett, hogy vele futott volna. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom