Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. augusztus 20. KELET-MAGYABORSZÁG 9 Nyíregyházán, a Jósaváros- ban az első lakók 1972. no­vember 25-én költöztek be új lakásukba. Ma a városrész­ben 2500 új lakás talált gaz­dára. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy naponta jelentkez­nek a lakóközösséggé formá­lódás közösségi feladatai. Ezeknek a megoldására vál­lalkozott az elmúlt évben megalakult jósavárosi körze­ti népfrontbizottság. — Az új városrész kőren­getege nyeli és ontja az em­bereket — magyarázza Kol­lár Ferenc, a népfrontbizott­ság titkára. — Élet és dina­mizmus lüktet itt mindenfe­lé. A külső szemlélőnek első látszatra a tereket, parkokat ellepő gyerekhad tűnik fel. Ezzel lehet magyarázni azt a vállalkozókedvet, amellyel a 35 éves átlagéletkort megélt lakosság a parkosításba, a fásításba vetette magát. Aki most a Jósa városba ér­kezik, a szárazság ellenére is elcsodálkozik a zöldellő fű láttán. Igaz, a nagyobb, ösz- szefüggő park- és játszótér- felületeket a kertészeti válla­lat kezeli. De a lakások, ga­rázsok előtt lévő apró csu­pasz földterületeken a lakos­ság alakította ki a virág­ágyakat, ültette el a magva­kat, gondozza a virágokat. Eddig 7 ezer négyzetméter területen fásítottak, füvesí­tettek. Fából, cserjéből, bo­korból ebben az évben 3500- at ültettek el. A „Virágos Nyíregyházáért” mozgalom­ban is példát mutatnak. A lakosság eddig végzett tár­sadalmi munkájának az érté­ke meghaladja a félmillió fo­rintot. Ennek a hatalmas méretű társadalmi munkának, a szervezésnek a középpontjá­ban a városrész egyik első lakója, a körzeti népfrontbi­zottság titkára, a 31 éves köz­gazdász, Kollár Ferenc áll. Ez a fiatalember fáradságot nem ismer, ha a körzet gond­jainak megoldásáról van szó. — Ma már a népfrontosok ott vannak mindenütt, ahol a körzet — az északkeleti vá­rosrész — ügyes-bajos dolga­iról esik szó. Egyik nehéz, de igen fontos munkájuk a múlt évben, — meg ebben az esztendőben is — a bölcsődé­be, óvodába való jogos felvé­tel elbírálásának a segítése. 1974-ben 400 családot láto­gattak meg a népfront akti­vistái. Most még nem fejez­ték be ezt a munkát, de a múlt évin már túl vannak. A lakosság igényeinek, kérésé­nek a megismerésére, keres­kedelmi és közlekedési anké­tet rendeztek. — 15 ezer ember él a jó­savárosi körzetben — sorolja a népfrontbizottság titká­ra a megoldásra váró tenni­valókat. — A kereskedelmi ellátás nemcsak szűkös, de gyerekcipőben is jár. Kocs­mává züllött a presszó. A magukról megfeledkezők rongálják a közö6 vagyont. Parkolónak, meg minek nem használják a parkokat, ját­szótereket. A zajtól sem kí­méljük eléggé egymást. A gyógyszertár az alkotmány­nap tiszteletére megnyílik ugyan, de a körzeti orvosi ellátás még hiányos. Vannak még lakók, akik nem tesz­nek meg mindent környeze­tük, a városrész otthonosab­bá tételéért. A Jósaváros építése 1980- ban fejeződik be. Ezzel ki­alakul végső külső képe. Ek­korra a megye minden részé­ből verbúválódott lakosság nagy része is jobban megis­meri egymást. Ám a nép­frontmozgalom nem várha­tott az utolsó lakó beköltö­zéséig. Ekkorra már összhan­got akar teremteni a város­részért munkálkodók között. Hogy eddig jól sáfárkodtak a rájuk bízottakkal, azt bizo­nyítják többek között, az e napon zajló, és egész Nyír­egyházát átfogó tömegsport­nap eseményei is. S. I. A hömpölygő és mindent elsöprő áradat hangját,' a recsegve, ropogva összedőlő házak zaját soha­sem felejti el az 1970-es árvíz sújtotta települések lakossá­ga. Ugyanakkor az is kitöröl­hetetlen az emlékezetükből, hogyan sietett segítségükre az ország munkássága, a véde­kezés első perceitől az újjá­építés befejezéséig. Jöttek az ország távolabbi és környező megyéiből a tervező, a kivite­lező vállalatok — szolnokiak, veszprémiek, somogyiak, tol­naiak, borsodiak, győriek, bu. dapestiek, tatabányaiak — és kezdték meg először a laká­sok, majd a közintézmények, a kommunális létesítmények építését és felújítását járás- szerte. Ki tudja pontosan ösz- szeszámolni, hány helyen fá­radoztak azért az ipar mun­kásai otthoni feladataikat fél­retéve, hogy a községek élete mielőbb visszatérjen a meg­szokott kerékvágásba. A kö­zös munka során életre szóló barátságok, kapcsolatok szö­vődtek község és város, köz­ség és egy-egy vállalat, ipari munkások és falusi dolgozók között. Ma már hat év távla­tából is élők és sok helyen szorosak ezek a kapcsolatok. Jánkmajtison, Panyolán, Nagyszekeresen, Fehérgyar­maton nincs olyan új létesít, ményavatás, amelyre ne hív­nák meg az újjáépítésben so­kat segítő vállalatok vezetőit, dolgozóit. Számtalan levelet küldenek nap mint nap sza­bolcsi családok Komáromban, Somogybán élő ismerőseik­hez, barátaikhoz, amelyben • • Emlék­táblák • • beszámolnak életükről, min­dennapi munkájukról. Nem egy házasság kötődött a szorgos munkában eltelt kezdeti évek alatt. Ha egy- egy vállalat befejezte szabol­csi munkáját, azzal még nem szakadtak meg kapcsolataik. A komárom megyeiek rendez­ték be például a nagyszeke- resi egészségházat, mely 1973- ban készült el. Ugyanakkor a helyieknek módjuk nyílt ar­ra, hogy ipari tanulóikat a ta­tabányai gyárakba küldjék rövid időre tapasztalatszer­zésre és az ottani munkaerő­gondok enyhítésére. Gyakori a termelőszövetke­zetek együttműködése is. A jánkmajtisi Dózsa Termelő- szövetkezet a székesfehérvári területi szövetséggel tart ma is élő, baráti kapcsolatot. Egymás közgyűléseit rendsze­resen látogatják és vetőmag­küldemények cserélnek gaz­dát almával. Panyolán a községi tanács őrködik azon, hogy ne szűn­jön meg a kapcsolatuk a Vas és a Veszprém megyei állami építőipari vállalatokkal. 1973-ban is a panyolaiak se­gítségére siettek, amikor a kultúrház tetőszerkezetéhez nem kaptak anyagot. A Vesz­prém utcai kövesút átadásá­ra eljöttek a vállalatok dol­gozói. Továbbra is gondozzák az általuk épített lakásokat, habár a jótállás már lejárt. A községben összegyűjtik az esetleges panaszokat és éven­te egy alkalommal a szakem­berek kijavítják a hibákat. Az építők keze nyomát minden községben utcák, te­rek, emléktáblák őrzik. A járás megújúlt a közös építés nyomán. Az el­készült lakások, isko­lák, óvodák, művelődési há­zak, szolgálati lakások, a ve­zetékhálózat, az istállók és az utak korszerű technológiá­val és építőanyagok alkal­mazásával valósultak meg. A korszerűség megköveteli, hogy az elkövetkező években to­vább folytassák hasonló mód­szerrel és körültekintéssel az építést, a községek gazdagí­tását, gyarapítását. A maga­sabb igényekhez, a jobb ke­reskedelmi ellátáshoz, a cél­szerű településhálózathoz, a jó ivóvízhez és az aszfaltozott utakhoz gyorsan hozzászokott a lakosság és ennek megfele­lően próbál még többet tenni környezete fejlesztéséért. A kenyér születése Orsovai Emil: KENYÉR ÉS KALÁSZ Kévébe szedve zok-sors, régi nyár, kaszák nyomán a múlt, mi rendre hullt, élet, millióké-lenni tanult, a búza már kitárult szemhatár, emberszó száll nehézgép­szárnyakon, a percet úgy hívják: jövő idő, utunk, mi fogytán mégis egyre nő, ég-érők építette őrtorony vigyázza: ne veszhessen szem magunk, vetésünk, aratásunk mink vagyunk, a teljes holnap, egy ország vele, ki látja, tudja, érzi: erre várt, beért munkája, ő is többre vált, mint kenyérré kalászok bölcs feje. Balogh Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom