Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
10 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. augusztus 20. EGY JUBILEUM Budapest, Népköztársaság „Gyermekkori álmom volt../' Búcsú a n Pirosk A z országgyűlés a nagy költségek miatt a Sugárút — így nevezték el — megépítéséről külön törvényt hozott (1870: LX.) Ybl Miklóst még 1872-ben felkérték az egész útvonal kialakítása művészi irányítójának. Ezt a feladatát a legteljesebb mértékben sikerült megvalósítania. Az egész két és fél kilométer hosszú útvonal egységes stílusú; neo- reneszánsz és neobarokk palotái harmonizálnak egymással. Gazdagon vannak díszítve, bár ezeknek a díszeknek nagy része — a főváros legtöbb házához hasonlóan — malterból és nem kőből készült. Általában díszesek a lépcsőházak, kapualjak ,is, sok helyen gyönyörködhetünk Lotz Károly, Székely Bertalan, Rauscher Lajos freskóiban, Fessler Leó. Donáth Gyula, Stróbl Alajos szobraiban. 38 háza részesül műemléki védelemben! Köztük legszebb a monumentális hatású Opera, melyet Ibi Miklós többször módosított terve alapján építettek 1875 —1884 között. Belső díszítése is rendkívül gondos; művészi; freskóit a kor legkiválóbb mesterei festették, Székely Bertalan, Lotz Károly. Than Mór. Mellette elsősorban a Dreschler-palota emlí tendő meg, amelyben ma a/ Állami Balett Intézet működik és a Régi Műcsarnok, amelyet a Képzőművészeti Főiskola kapott meg. Az út harmóniáját ma is csak egyetlen ház bontja meg, a századforduló után felhúzott Párizsi Nagy Áruház a 29. számú telken. Ma a Divatcsarnok otthona. A Sugárutat előkelő, reprezentatív útvonalnak szánták, ennek megfelelően boltot alig terveztek, inkább csak kereskedelmi vállalatok bemutató és mintatermeit és csupán egy-két magas színvonalú üzletet. A mai boltok jelentős részét később lakásokból alakították ki. Három, egymástól jól elkülöníthető és majdnem egyforma hosszú részre oszlik. Az első a Bajcsy-Zsilinszky úttól a nyolcszögletű, olykor Oktogonnak, ma November 7-e térnek elnevezett kiszö- gelésig tart. Zárt beépítésű, 34 méter széles. Az Oktogontól kezdve 45,5 méterre szélesedik ki, a középre ültetett fasorok több ágra bontják, ezek közül egy-egy mindkét oldalon a sétalovaglóknak volt fenntartva, ma a gyalogosoké. A második és harmadik részt a Körömd (ma Kodály körönd) választja el. Ettől kezdve a zárt beépítést kertes házak váltják fel. Említsük meg a Körönd szobrait, amelyek a török és kuruc kor legendás hőseit örökítik meg, Zrínyi Miklóst, Szondy Györgyöt, Balassi Bálintot és Vak Bottyánt. A szükséges útépítési munkák, terek feltöltése után a Sugárutat száz évvel ezelőtt, 1876. augusztus 20-án akarták megnyitni. Az utat a forgalom számára valóban megnyitották, de ünnepség nélkül, mert a burkoló munkák befejezésével néhány napot késtek. Az út előkelőségét azzal is hangsúlyozták, hogy zajtalan fakockákkal burkolták. Érdekes megemlíteni, hogy a vállalat 20 évi kezességet vállalt ezek kifogástalan állapotáért. Villamossínekkel nem akarták elcsúfítani, ezért földalatti kéregvasutat létesítettek. 1895-ben egy évnél rövldebb idő alatt épült meg Európa első földalatti villamosa. A több, mint három és fél km hosszú pálya a Gizella (ma Vörösmarty) térről vitt ki a Városligetbe. Később is gondosan ügyeltek a kifogástalan közlekedésre, ezért itt nyitották meg az első autóbuszvonalat, noha nagyobb szükség lett volna rá másutt, ahol a földalatti a tömegközlekedést nem oldotta meg ilyen jól. A Sugárút építését erősen támogatta Andrássy Gyula miniszterelnök, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. Halála (1890) után útja ezért róla nevezték el. Mai neve Népköztársaság útja. A Sugárúton kívül még egy hasonló utat tervezett. a főváros. 1930ban határozták el végleg a megépítést. Először Erzsébet, később Madách Imre útnak nevezték el, de mindmáig csak a legeleje készült el a Tanács körút mellett. így a Népköztársaság útja az egyetlen várostervezés alapján készített nagyobb szabású út Budapest belterületén. Szombat, 1976. augusztus 14. A nyíregyházi MÁV-állo- máson a hetipiacos nap reggeli csúcsforgalma zajlott. Az ötös vágányra a menetrend szerint, pontosan 7 óra 15 perckor futott be a Tiszavas- váriból érkező személyvonat, ahogy az utasok hívják — a „Piroska”. A szép motoros mozdony, a kényelmes kocsik kellemes piros színűek, innen a becenév. A motormozdony vezetőfülkéjéből a szerelvény átadása, a szokásos kézfogás után Bukovenszki Endre mozdonyvezető szállt ki. Kezében táska, a mozdonylapot vitte a vontatási főnökségre, hogy 7 óra 30 perctől elkezdhesse a pihenőt. Pár percre, ha fáradtan is, de szívesen állt rendelkezésre. — Pénteken este 21 órakor szálltam a gépre, s szinte megállás nélkül utaztam. Nyíregyháza—Vásárosna- mény—Záhony—Nyíregyháza volt az útvonal. Utána indultam Tiszalökre, majd Ti- szavasváriba, ahonnan most jöttem meg — mondta. — S nem is tagadom, hogy az én karomban, túl az ötödik ik- szen, szolgálat után jólesik a pihenés. — A fiúk zsengécske éveikben többnyire mozdonyvezetők szeretnének lenni. Elnevette magát. Fáradt gőzzel... — Én is így voltam. Gyermekkori álmom volt a mozdonyvezetés és nagyon örülök, hogy ez az álom még ma is tart, azaz valósággá vált. — Az út azért nem volt rövid. — Kijártam a kötelező „iskolát”. 1945. október 15. óta csinálom a vasutat, megjárva az összes lépcsőfokot. — A kezdet? — Elejétől kezdve nyíregyházi állományban dolgozom. Fűtőházi lakatosként kezdtem, majd kimentem gőzösre tüzelni és a gépen eltöltött tanulóidőszak után — szigorú és alapos vizsgát téve — lettem mozdonyvezető. — Az első gép? — Hol voltak akkor még a mai modern motoros és villamos mozdonyok. Én 325-ös masinán kezdtem. A gép egyik oldala friss, a másik pedig fáradt gőzzel dolgozott. Nagyon kellett rá ügyelni. Néha ugyancsak megugrott, ezért magunk között csak kappannak hívtuk. Nehéz volt rajta szolgálni. De fiatal voltam és a kezem alatt pöfögött, sistergett a mozdony. Csak ez volt a fontos. — Hol vannak már a kap- panok? — Csak az emlékezetben. S én is a tipusvizsgák után rukkoltam előbbre. Jártam a kis gyorsvonati géppel, a há- romhuszonnégyessel, majd a „Truman” — a 411-es teherforgalmi masina következett, s végül a 424-es gyorsvonati gőzös. Erről a szép és univerzális gépről búcsúztam a gőzvontatású mozdonyoktól. A száguldás éréi — Átnyergelés következett? — Diesel-mozdonyvezetői vizsgát tettem tizenöt évi gőzösön való szolgálat után. Nem is tudom, hányszor továbbítottam a BB-s motorosmozdonnyal a Hajdú- és a Szabolcs-expresszt. Volt olyan napom, hogy kétszer megjártam Nyíregyházáról Budapestet. A svéd gyorsvonati motoros géppel, a NO- HAB-bal is sokat utaztam. — A villany? — 1967-től — a megfelelő vizsga után — villanymozdony következett, többnyire a Lillafüred-expresszt továbbítottam. Ezek voltak a száguldás évei, hiszen 100 km-es sebességű szerelvényekkel jártam. — Most? — Másfél év óta utazom a „Piroska” MDa 3039-es motoros mozdonyával. Koromra való tekintettel kértem át magam erre a szép, korszerű, de lassúbb gépre. Most már az utánpótlás száguld. — Élmények, meleg pillanatok bőven adódtak. — A legnagyobb élményem az, hogy mozdonyvezető lehettem. A legmelegebb pillanat? A Tisza-expresszt vittem Pestre. Tégláson, az ipartelepi sorompó között egy fiatalasszony ker^W'a 100 kilométeres sebességgel száguldó szerelvény elé. — Fék, gyorsfék, kürtölés után az asszonyka az utolsó pillanatban vissza tudott ugrani a vonat elől. Ha a másodperc tört részéig késleke- dek... Elgondolni is rossz, hogy mi következett volna. Kedvezménnyel nyugdíjba — Említette az ötödik ik- szet? — Igen, s ez azt jelenti, hogy készülődöm a nyugdíjra. Szoktatom magam a gondolathoz. — Kell a szoktatás? — Nagyon. Hiszen harmincegy telet húztam le a vasúti vontatás szolgálatában. Szeretem is a foglalkozásomat — nem lesz könnyű. — Újra kezdené? — Biztosan. Mindent elértem. Gőz-, motor- és villany- vontatású mozdonyokon utazhattam — ki se tudnám számolni hány ezer kilométert. Anyagilag és erkölcsileg is egyenesben vagyok. Élmunkás voltam, háromszor kaptam meg a Kiváló dolgozó jelvényt, s átvehettem a Munka Érdemrend bronz fokozatát is. Nem marad el a társadalom megbecsülése sem. Korkedvezménnyel készülődhetek nyugdíjba. Elismerik és jól tudják, hogy nehéz és nagy felelősséget megkövetelő szakmában dolgoztam. Tudják, hogy a mozdonyvezető ízületei ötvenen felül már előre jelzik az időváltozást. A család mellett egyetlen nagy hobbym a mozdonyvezetés, a szolgálat. Mégis, három évtized után le kell szállni a gépről. — Addig is? — Most megyek haza aludni, pihenni. Mert holnap reggel 5 óra 30 perckor ismét kezdek. S épp olyan szeretettel szállók fel a gépre, mint amikor elkezdtem. Bézi László P apa, holnap matematikai olimpia lesz az iskolánkban ! — jelentette be ifjabb Ivanov idősb Ivanovnak. — Mindenkinek össze kell állítania néhány példát. Én már készen is vagyok. Felolvassam? — Olvasd — mondta idősb Ivanov, s szemben a fiával, leült az asztalra. Ifjabb Ivanov kinyitotta a füzetét, s olyan arckifejezéssel, mintha az órán lenne, olvasni kezdte: „Az én apám gépkocsivezető. Terményt szállít a magtárból a malomba. A kocsiszekrényén van egy kis rés. Minden fordulónál három kilogramm termény szóródik ki rajta. A papa havonta háromszáz fordulót csinál. Mennyit csurgat el öt év alatt?” — Na mennyit? — kérdezte komoran idősb Ivanov. — ötvennégy tonnát. — Ez majdnem húsz kocsira való — számolta át gyorsan idősb Ivanov. — Nem tévedtél? — Nem! Megcsináltam a próbáját is. Most hallgasd meg a második feladatot. „A papa ötkor fejezi be a munkát és tízre ér haza. A gyalogos átlagsebessége négy kilométer óránként. Hány kilométerre van a Gerbert Kenoklidze APA ÉS FIA papa garázsa? Válasz: húsz kilométerre.” — Az tenné be nekem az ajtót — morogta idősb Ivanov. — Na, rendben van, folytasd. Hármas számú feladat. „A papa megiszik hetenként három üveg vodkát. Mennyi pénzt költ erre a papa negyedévenként, ha egy üveg vodka két rubelbe kerül?” — Hol láttad azt a két rubeles vodkát? — érdeklődött idősb Ivanov. — Ez csak példa. — Ja. vagy úgy. Akkor javítsd ki három-hatvankettőre. Legyünk pontosak. — Már javítom is. Tehát... igen ... igen... Száznegyvenegy nyolcvan. — Ha az ember jobban megnézi, egyhavi fizetés — morogta idősb Ivanov. — Négyes számú feladat. „Apa egy évben harmincszor megy vadászni, harmincszor meg pecáani. Hánv vasárnapot tölt otthon?” — Na, hányat? — Itt valami nem egyezik. Úgy jön ki, hogy a vadászat meg a halászat több, mint a vasárnap. — Na, adjál hozzá akkor néhány szabadnapot, ezeket majd lecsúsztatom. — így már kijön — bólintott a fiú. — Most az utolsó feladat: „A papa elolvas évente két könyvet. A könyvtárban összesen húszezer kötet van. Hány évre van szüksége a papának ahhoz, hogy az összest elolvassa?” Tízezer évre. # dősb Ivanov zavartan vakargatta a tarkóját, majd megkérdezte: — Te, ezeket a példákat az egész iskola előtt felolvassák majd? — Természetesen! — Szegényes a fantáziád, fiacskám — sóhajtott fel idősb Ivanov. Szűk a látóköröd. Ma elmegyünk az uszodába. Van ott két cső. Az egyiken befolyik a víz. a másikon meg kifolyik, össze lehetne állítani valami eredeti példát. (Ford.: Antal Miklós) LAKATOS JÓZSEF CSENDÉLET. (Linómetszet.) Az Oktogon (ma November 7-e tér) 1896-ban... és a Népköztársaság út ma.
