Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
1976. augusztus 15. KKLET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Ajándék A klinci posztógyár munkásai egy vég, maguk gyártotta szövetet küldtek ajándékba Leninnek. Lenin a munkásoknak ezt írta: „Kedves elvtársak! Szívből köszönöm az üdvözletüket és az ajándékot. Titokban megmondom, hogy nekem nem kell ajándékot küldeni. Nagyon kérem, hogy ezt a titkos kérésemet minél szélesebb körben mondják el minden munkásnak.” Ügyeket intézünk. Ki-ki képessége, beosztása és lehetősége szerint nagy horderejű, vagy apró-cseprő ügyeket. Szívességet is teszünk. Munkánk, életünk velejárója, hogy mindig akad elintézni és elintéztetni való dolgunk. Társadalmi rendünk szervezeti felépítéséből, a fejlődésből fakad, hogy a munkamegosztás állandóan bővül. Egymásra vagyunk utalva és szorulva, a ruházkodástól a házépítésig, születésünktől a halálunkig. A bürokráciának — sokszor joggal nevezik így — beláthatatlan útvesztői vannak és talán azért is hisszük, hogy ügyes-bajos dolgaink elintézése ajándékozás nélkül nem lesz gyors, megnyugtató. De hát minek sorolni azt, amit mindenki tud és érez. Lényeg, hogy nagyon jó, ha sikerült egy-egy ügyet elintézni, elintéztetni, lezárni. Az egyik hivatal vezetője mondta el: kérelemmel fordultak hozzá, közbenjárt és elintéződött a szerinte jelentéktelen dolog. Akkor a vidéki asszony ismét felkereste és egy pár csirkét tett az asztalra suta mozdulattal, kényszeredett mosollyal, mentegetőzve, hogy egyelőre nem tudja háláját bőkezűbben leróni. A hivatal vezetője felháborodott, visszautasította az ajándékot, és ahogy ő mondta, egy kissé már goromba is volt, amit nagyon sajnál. Vajon hányán vagyunk ilyenek? Nem gorombák, hanem szerényen visz- szautasítók? Hányán tudjuk azt mondani, hogy nem azért tettük, amit tettünk, hanem mert kötelességünk és ez a legkevesebb, amit embertársainknak tehetünk. De vajon hányán vannak olyanok, akikről mások is tudják: „Ha el akarsz intézni valamit, fordulj X-hez egy üveg bor, — 1972-es évjáratú zöld- szilváni, arra nagyon ügyelj — és úgy megy minden, mint a karikacsapás.” A csirke, a kacsa, a bor nem kedveskedés, nem szívből, szeretetből adott családi, névnapi, ünnepi megemlékezés, vagy disznótoros kóstoló, hanem vesztegetés', ha nem is nagymértékű. Különben is, mit számít ilyen esetekben az arány, hogy egy csirkét, vagy ezer forintot kap és fogad el valaki? „Ajándékozunk.” Úgyis, hogy ügyek elintézéséért, de úgyis, hogy semmiért, mert hátha lesz egyszer egy ügyünk, nekünk, vagy hozzátartozónknak, vagy ismerősünknek és jó, ha mindenre előre felkészülünk. Hordjuk, viseljük a múltnak ezt az átkos örökségét, pedig már három évtizede nincs bíró uram, jegyző, főjegyző, szolgabíró és főszolgabíró. Tartjuk, sőt erősítjük azt a szólásmondást: „Ajándék lónak ne nézd a fogát.” Úgy erősítjük és változtatjuk a szólást, hogy igenis, megnézzük a lónak a fogát. Sokszor nem az ajándékozás tényén háborodunk fel, hanem azon, hogy az a bizonyos ló a foga után ítélve keveset érő vén gebe. Tudom, társadalmunkban örök és végnélküli vita a borravaló, a hálapénz, de most nem erről van szó. Arról: természetesnek vesszük, hogy ezentúl és ezen felül is ajándékozzunk. Vajon mikor szokunk le erről? Mikor lesz az, hogy megértsük: az ajándékozások nemcsak károsak, de megalázóak is. Aki ad, és aki elfogadja, egyaránt megalázza magát. Társadalmi rendünkben elv és a lehető legigazságosabb rend. hogy a megtermelt javakból mindenki képessége, munkája szerint részesül. A pluszként adott ajándék ezt az elvet cáfolja és sérti. Ebben az is hibás, aki ugyan nem fogad el ajándékot, de látja és eltűrik, hogy mások ezt tegyék. G ondoljunk megint Leninre. Nem plágium, mert nem lehet az, ha az ajándékozóknak, vagy ajándékozni szándékozóknak ilyen levelet írunk: „Nem kell ajándékot küldeni (adni). Ezt a titkos kérést minél szélesebb körben mondják el mindenkinek, akiknek ügye van, vagy lesz, mert van fizetéssel járó hivatali kötelesség és van emberségből fakadó segítőkészség.” Dr. Fekete Miklóssal, a megyei tanács vb szervezési és jogi osztályának vezetőjével T anácshálózatunk változásairól A Öt éve, 1971-ben fogadta el az or- w szággyűlés az új tanácstörvényt, amely megyénk közigazgatásában, a tanácsi hálózatban és a tanácsok munkájában is jelentős változásokat eredményezett. Hogyan ítéli meg ezeket? — Az új tanácstörvény — sorrendben a harmadik — a tanácsrendszer fejlődése történetében kiemelkedő jelentőségű. A tanácsok hatáskörébe utalta a döntést mindazokban a kérdésekben, amelyekkel kapcsolatos tennivalók csak az adott területet, illetőleg település lakosságát érintik. A tanácsi munka sok más új vonása mellett a törvény hangsúlyozta a tanács és a lakosság, a tanács és a nem tanácsi szervek kapcsolatának fontosságát, elsőként fogalmazta meg részletesebben a tanácsoknak az ellátással, szolgáltatással kapcsolatos feladatait. A A tanácstörvények korábban nem ^ tettek különbséget a 2—300 lakosú és a több tízezer lakosú településen létrehozott tanácsok között, sem hatáskör, sem fokozat tekintetében. Ebben jelentős változás történt. Kérem, szóljon erről. — Az 1971-ben megalkotott tanácstörvény a tanácsok működési területének meghatározásával különbséget tesz a községi, nagyközségi, városi és megyei tanácsok között. (Jelenleg 4 városunk van, itt él a lakónépesség 22,7 százaléka, a 34 nagyközségben a lakosság 40,1, a 87 községi tanács területén 37,2 százaléka. Hét járási hivatal működik, a községek száma 226.) A tanácshálózatban az egyik legnagyobb változás a községi szervezetben következett be a közös tanácsok létrehozásával. Megyénk községeinek ugyanis mintegy fele kisközség (ezerötszázon, jelentős részük ezren aluli lélekszámú). Tanácsaik sem a szükséges anyagi eszközökkel, sem megfelelő apparátussal nem rendelkeztek ahhoz, hogy az egyre növekvő igényeknek megfeleljenek. Éppen ezért megyénkben már a tanácsok megalakulásakor (1950-ben) négy közös tanácsot hoztak létre. Másfél évtizeddel később folytatódott a megkezdett munka; ekkor újabb 14 közös tanácsot szerveztek. Eredményes működésük tapasztalatait figyelembe véve 1969-től távlati terv alapján folytatódott a tanácshálózatunk korszerűsítése. Most 166 társközséggel 61 közös tanács működik. Köztük 21 nagyközségi rangban. Ezzel lényegében kialakult a közös tanácsok hálózata. A A közös tanácsok tapasztalatai tehát ^ már hosszabb távon is értékelhetők. Mit jelent a lakosság számára a közös tanács intézménye? — A közös tanácsok szervezése következtében elsősorban a lakosság alapvető ellátásában javult a tanácsi tevékenység. Több székhelyközségben építettek összefogással olyan létesítményt, amely a társult községek lakosságát is szolgálja. A nem székhelyközségek többségében az átszervezéssel felszabadult igazgatási épületeket az alapellátás (bölcsőde, óvoda, körzeti orvosi rendelő stb.) céljára tudták felhasználni. A lakosság az átszervezések miatt sehol sem került hátrányos helyzetbe. A tanácsok azonban néhány helyen nem használták ki a lehetőségeket: a társadalmi ösz- szefogásban, a közös tanácsok területén működő állami, társadalmi, gazdasági szövetkezeti szervekkel való együttműködésben több lehetőség rejlik. Javítani lehet a ki- rendeltségek, fogadóórák eredményességén is. Általában jól szabályozták a vezetők fogadóóráit, az ügyintézés, a kirendeltség működési rendjét, ám helyenként gond, hogy a meghatározott időben nem jelennek meg a vezetők vagy tanácsi dolgozók a társközségekben — s ez probléma még akkor is, ha az rajtuk kívül álló okok miatt is történik (betegség, továbbképzés stb).. • Szintén új egy másik elnevezés: nagyközség. Az érintett települések lakossága számára mit jelent ez a jogállás? — Közös tanácsokat általában 1500 főnél kisebb, nagyközségi tanácsokat 5000 főnél nagyobb községek esetében lehet szervezni. Ebből is következik: a közös tanácsok szervezésével az volt a cél, hogy a kisközségek lakosságának alapvető szükségleteit elégítsék ki, a nagyközségek szervezésével pedig az, hogy az ott lévő vagy oda koncentrált intézmények, szolgáltatási üzemek stb. útján a környező községek lakosságának különféle ellátását magasabb szintre lehessen emelni. — A megyében a településhálózat-fejlesztési elgondolásokkal összhangban 1969- ben készült el a nagyközséghálózat kialakításának terve. Az előfeltételek megteremtése után a szervező munka tulajdonképpen az elmúlt évben fejeződött be. Eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy a nagyközségek szervezése a tanácshálózat korszerűsítésén belül a lakosság számára a legnagyobb jelentőségűnek bizonyult. Már az is tapasztalható a nagyközségi tanácsok >egy részénél, hogy nemcsak az igazgatási területükön élő, hanem a környező községek lakosságát is szolgáló létesítményeket hoznak létre: felsőtagozatos körzeti iskolákat, szolgáltatórészlegeket, szaküzleteket, körzeti orvosi rendelőt, színház fogadására alkalmas kultúrházat stb. — Megyénk 34 nagyközségi tanácsának és szakigazgatási szerveik hatásköre csaknem azonos a városi tanácsi szervekével. De a lakosság csak akkor fogja érezni a nagyközséggé szervezés előnyeit, ha az apparátushoz került járási jogköröket, hatásköröket megfelelő, sőt javuló színvonalon képes ellátni. Az új jogállás a legjobban fejlődő nagyközségek számára ígéretes, és kevésbé ismert például, hogy a Miniszter- tanács az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióban három új városunkkal — Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor — csaknem azonos szerepkörű települések közé sorolta Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Záhony, Tiszavasvári nagyközségeket is, ami számukra további lehetőségeket teremtett. A Országosan új fogalommal ismerkedhettünk meg, az igazgatásilag városhoz tartozó községekkel. Mit jelent ez, s szerveznek-e megyénkben is „városkörnyéki községeket”? — A megye városhálózatának kialakításával párhuzamos feladat a városok és a vonzáskörzetükbe tartozó községek égyütt- működése, szövetsége, hogy, megfeleljenek a városban jelentkező magasabb igényeknek. Újabban a városok és környezetük annyi szállal kapcsolódik össze, hogy az igazgatási kapcsolatok hiánya a további fejlődést fékezheti. Ennek megoldásaként szabályozta a tanácstörvény a város és hozzá közvetlenül kapcsolódó községek közigazgatási kapcsolatait. Eddig tizenegy megyében 21 város esetében éltek az új lehetőséggel: 85 község — önállóságának megtartása mellett — nem a járáshoz, hanem a közel fekvő városhoz kapcsolódik. Nálunk eddig még nem alakult ki a városkörnyéki tanácshá-’ lózat, bár mind a négy városunknál indokolt. Főként azért nem, mert a városok nagy ütemű fejlődése lekötötte a tanácsi szerveket. A közeljövőben azonban megyénkben is indokolt vizsgálni a városkörnyéki tanácshálózat létrehozásának feltételeit. Itt jegyzem meg azt is, hogy a városi tanácsi szervek és a járási hivatalok eddiginél szorosabb kapcsolataira, együttműködésére is szükség van a városok és vonzáskörzetükbe tartozó községek társadalmi, gazdasági, kulturális stb. fejlesztése érdekében. Említette a járási hivatalokat. Jelenlegi formájukban ezek is újnak számítanak, de munkájukról viszonylag keveset hall a közvélemény. Valójában mi most a járási hivatalok szerepe? — A tanácstörvény a tanácsigazgatás területi beosztásánál érintetlenül hagyta a járási területi beosztást, bár alapvető szervezeti változások történtek a járásoknál. Megszűnt a járási tanácsi testület, és a törvény újszerű rendelkezése alapján jött létre a járási hivatal, lényegében a megyei tanács vb kihelyezett szerveként. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy megyei szinten is lehetséges a községek érdekeinek összefoglalása, rangsorolása — járási képviseleti szerv közbeiktatása nélkül is. A megyei tanácstagok nagy többségét ugyanis a községi tanácstagok közül választották, és kötelesek a megyei tanácsban a községek érdekeit képviselni. A megyei tanácsülésen tehát a községi érdekeket össze lehet hangolni. Ennek természetesen nemcsak az a jelentősége, hogy így jelzik a tanácstagok a helyi érdekeket, hanem az is, hogy ezen keresztül válik a megyei tanács a tanácstörvény egyik fő céljának megfelelően a megye valóságos koordinációs központjává. A járási hivatalok létrehozása a községek önállóságának fokozását tette lehetővé. De a járási hivataloknak továbbra is fő feladatuk, hogy segítsék a községi tanácsi tevékenység, önállóságfejlesztését, színvonalának emelését — a saját igazgatási feladataik ellátása mellett. Engedjen meg egy „laikus” kérdést. Ki irányítja most a tanácsot, például egy községi tanács döntése milyen felügyeleti szervtől függ? — Ebben változások történtek. A tanácstestületek korábbi alá-, fölérendeltségi kapcsolata megszűnt. Ez azt jelenti, hogy a tanács saját hatáskörében önállóan jár el, csupán a törvényességnek van alávetve (vagyis, a jogszabályi rendelkezéseket kell megtartania döntései meghozatalánál). A kérdés szóhasználatával élve tehát a testület nincs semmilyen felügyeleti szerv alá rendelve. De hasonlóan fontos rendelkezés volt a tanácsi szakigazgatási szervek kettős alárendeltségének megszüntetése is. Ezek korábban a felsőbb — tehát járási, megyei — szakigazgatási szerveknél is alá voltak rendelve. Most saját végrehajtó bizottságuk irányítja a szakigazgatási szerveket. A helyi államigazgatás központi irányítását a változatlanul kettős alárendeltségű végrehajtó bizottságok útján és jogszabályok kiadásával lehet megoldani. A Korábban gyakori kifogásként hangzott el a tanácsi munkával kapcsolatban, hogy túl sok mindent intéznek a járásnál, megyénél. A tanácshálózat fejlődésének adatai már jelzik, hogy ez sokat változott a községek javára. Jelenleg a tanácsoknál intézhető ügyek száma hogyan oszlik meg a község, járás, megye szintjén? — A tanácshálózat és -szervezet nagy arányú korszerűsítése tulajdonképpen megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a tanácstörvényben meghatározott elveknek megfelelően felülvizsgálták a tanácsi, illetve igazgatási hatásköröket. Ilyen hatáskörrendezés közigazgatásunk történetében még nem volt. A községekben előfofduló köz- igazgatási hatósági ügyeknek ma már több mint 80 százalékát helyben intézik, többek között a boltok, üzletek működési engedélyének kiadását, adóügyben méltányosság gyakorlását, szociális segélyek megállapítását, szabálysértések elbírálását, az iparhatósági jogköröket hagyták meg a helyi tanácsok. Figyelemre méltó az is, hogy mintegy 100 hatáskör került a tanácsoktól a végrehajtó bizottságokhoz, illetve a szakigazgatási szervekhez. Ezzel a testületek mentesültek a viszonylag kisebb jelentőségű ügyek intézésének terhei alól. A szakapparátus hatáskörének ilyen módon történt növelése egyben gyorsabbá tette az ügyek intézését, továbbá a felelősség a korábbinál sokkal jobban elhatárolható. A Hogyan fogadta a sok új feladatot a w tanácsi apparátus? — A tanácsokhoz került szervek működésével, az átvett feladatok, hatáskörök ellátásával kapcsolatban nem volt általánosítható probléma. Gondként az jelentkezett, hogy nem voltak meg minden esetben a feltételek az átadott feladatok ellátásához. Az államigazgatás egységesítése érdekében tett intézkedések azonban a gyakorlatban helyesnek bizonyultak, a decentralizálás tapasztalatai összességében kedvezőek. Nőtt a nagyközségi, községi tanácsi szervek tekintélye és felelősségérzete, rövidült az ügyek elintézési ideje.» A Ez egyben azt is jelenti, hogy közw vetlenebbé vált a tanácsok és a lakosság kapcsolata? — Feltétlenül. A tanácsi szervek és a lakosság kapcsolatát elsősorban a helyi tanácsi szervek jogkörének bővülése és munkájuk színvonalának javulása segítette. Hozzájárult ehhez a tariácstagok személyi összetételének változása, a fizikai dolgozók, nők, fiatalok arányának növekedése is, de értékes részét képezték a jelölő gyűlések, tanácstagi beszámolók, falugyűlések, s az itt elhangzott bejelentések, javaslatok megfelelő intézése. Nagyon lényeges a tanácsi testületek, bizottságok, tanácstagi csoportok egyre aktívabb működése, és társadalmi, nem tanácsi szervekkel kialakított jobb együttműködése. A lakosságnak a tanácsi feladatokban való eredményes részvételét bizonyítja az is, hogy az utóbbi években a társadalmi összefogás, a társadalmi munka jelentős eredményeket hozott. Mostani feladataink között kiemelkedő gondot fordítanak a lakosság ügyeinek szakszerű, gyorsabb intézésére, a bürokratizmus visszaszorítására. A tanácsok ügyintézés közben napról napra az állampolgárok tízezreivel kerülnek kapcsolatba, a jó hatósági-igazgatási munka közérdek és politikai jelentőségű. % Marik Sándor
