Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 1. Kié lesz600 lakás? igénylés, elosztás, válogütps^csere '■ Tetvek, gondok a megyeszékhelyen Ezen a héten hagyta jóvá Nyíregyházán a városi ta­nács végrehajtó bizottsága a lakáselosztási tervet. 1977. végéig mintegy 600 lakás sorsáról intézkednek a név­jegyzékek. Sokan régen várják már ezeket a híreket, hiszen az előző lakáskiutalási és érté­kesítési névjegyzékek 1974- ben keltek, s ráadásul még néhány kielégítetlen lakás­igény ezekből is terhelte a most elosztásra kerülő lakás­számokat. Érdekes „átrétegződés” ment végbe az utóbbi egy­két évben a nyíregyházi la­kásigénylésekben. Míg ko­rábban a bérlakások iránti kereslet volt nagy, most megfordult a helyzet. Fél év: 1300 újabb igénylő Két adatsor: 1976. január 1-én 846 tanácsi bérlakás, 1812 tanácsi értékesítésű la­kásigénylőt, s 2325 egyéb (OTP, lakásszövetkezeti) la­kásigénylést tartottak. nyil­ván. A helyzet 1976. július 1-én: 1139 tanácsi bér-, 2118 tanácsi értékesítésű és 3032 egyéb lakást igénylő adatait tartják nyilván a tanácson. Első látásra is szembeötlő, hogy hat hónap alatt is rend­kívül gyors ütemben nőtt a lakásigénylők száma. A tanács vb most a ta­nácsi bér- és a tanácsi érté­kesítésű lakások elosztásával foglalkozott. A lehetőségek: 1976- ban várhatóan 229, 1977- ben 333 tanácsi bérla­kást oszthatnak el, a tanácsi értékesítésű lakások száma 1976-ban 195, 1977-ben 132 lesz. A tervek: az 562 tanácsi bérlakásból 211-et kap’nak a névjegyzékre felvett nyír­egyháziak, 258-at a lebontás­ra ítélt házakból kiköltöző családok (elsősorban a jövő nagy tömegű lakásépítései­nek helyén lakók), negyve­net az életveszélyes lakások­ból kiköltöztetettek, huszon­hetet a közületi szervek bér­lőkijelölési joggal kapnak, tízet vesznek igénybe házfel­ügyelői lakás céljára, tizen­hat pedig megyei és városi tanácsi vb kerete. A 327 ta­nácsi értékesítésű lakásból 288-at a névjegyzékek alap­ján ítélnek oda. Változatlan a korábbi cél: az új lakások 70 százalékát fizikai dolgozók vagy a ter­melést közvetlenül irányító műszaki dolgozók kapják; a lakások 25—40 százalékát fiatal házasok részére kell kiutalni. Javasol a társa­dalmi bizottság A lakáselosztásban az idén is folytatták a korábbi évek­ben kialakult gyakorlatot. A tanácsi lakásügyi csoport mintegy 1200 igénylést adott át a lakásügyi társadalmi bi­zottságnak. Ez körülbelül fe­le a bentlévő igényléseknek, de kétszerese az elosztható lakásoknak. A mintegy 1200 család mindegyike (igényjo­gosultsága alapján) akár hol­nap megkaphatná a lakást, de rajtuk kívül is sokan vannak olyanok, akik igény- jogosultak, ám pillanatnyi körülményeik alapján nem kerülhettek be a legindokol­tabb 1200 közé. Ebben egyéb­ként a lakáselosztással fog­lalkozó tanácsrendelet alap­ján a család létszáma az egy főre jutó jövedelem, a jelen­legi lakáslehetőség a döntő. Bekerült a névsorba minden olyan család, akiknek 1971 előtt volt igénylése, és azt az új lakásrendelet megje­lenése után megújította. (Csaknem minden ilyen csa­lád meg is kapja a lakást.) Szintén bekerültek a 3 vagy több gyermekes családok, akiknek tanácsrendelet biz­tosítja, hogy két éven belül lakáshoz juthatnak. A lakásüsvi társadalmi bizottság taaiai több hónapi® tartó munkával valamennyi családnál helyszíni tájékozó­dást végeztek. Ennek ered­ménye alapján szűkült felé­re az egyébként teljes lét­számban is indokolt lakás­igénylők köre, s a több, mint 600 nevet tartalmazó kétféle névjegyzék így került köz­szemlére május 31-től június 30-ig. Ez idő alatt a széles körű társadalmi kontroll so­rán 216 felszólalás történt, de ezek többségé újabb igény­lők névjegyzékre történő fel­vételével foglalkozott. Mind­ezek egyeztetése után kerül­tek az újabb névsorok a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága elé. Számos észrevétel hangzott el itt is, hiszen a névjegyzé­kek kifüggesztése óta a párt­ós társadalmi szerveknél so­kan kérték lakásigénylésük támogatását, és több általá­nos állásfoglalást igénylő kérdés is felvetődött. A vb ülésén elhangzott: a lakásigénylések rendkívül gyors ütemű növekedése mi­att sok jogos igénynek nem tudnak eleget tenni. Ebben a helyzetben csak a nyílt, őszinte, a nyilvánosság előtt zajló lakáspolitika oldhatja fel ezt a feszültséget, ami ilyenkor azokban fellép, akik most nem kaphatnak lakást. Javult a lakásügyi csoport munkája is, amelyet nemré­gen új munkatársak vettek át. Ennek ellenére tovább kell javítani a munkát, hi­szen a nyilvántartások nem frissek (az igénylők többsé­ge nem jelenti be a fontos változásokat sem, személyes kivizsgálásra pedig csak a kiutalások előtt vállalkoz­nak.) Fontolják a számítógé­pes nyilvántartás bevezetését is. Számos gondot okoz, hogy nem mindenki kaphat lakást az alacsonyabb szinteken, emiatt sok a panasz és a kért lakáscsere is. Sokan nem számolnak azzal, hogy milyen anyagi terheket ró a családra az új távfűtéses, összkomfortos lakás; főleg az alacsony jövedelmű családok hamar kérik a lakások el- cserélését; mások üzletelnek ilyesmivel. Festés helyett csere? A vb egyébként is foglal­kozott a lakáscserékkel, mert olyan szóbeszéd is ter­jedt a városban, hogy egye­sek a néhány éves lakásuk festése helyett inkább cse­rét kérnek. Ez részben igazo­lódni látszott az idei név­jegyzékben is mert már több Korányi Frigyes utcai, Kun Béla utcai (tehát 3—5 éves) lakást is el akarnak cserélni. A vb állást foglalt: ha nem történt alapvető vál­tozás gyermekek születése, szülők odavétele stb.) öt éven belül nem lehet elcserélni a lakást. A már kiírt, az. elő­zetes névjegyzékben szereplő lakáscseréket is újra meg­vizsgálják ebből a szempont­ból. A vb azzal is foglalkozott, hogy az új és a csere folytán megüresedő lakások minél rövidebb ideig legyenek bér­lő nélkül. Ebben az esetben nem fizetnek lakbért, a használatbavételi díj megfi­zetése késik, előfordul az ön­kényes beköltözés is. Kidol­gozzák a gyorsítás rendsze­rét. Lezárják a jogtalan válo­gatásokat is. Jelenleg ugyan­is jó néhányan vég nélkül válogatnak, nem fogadják el a felajánlott lakásokat. Az állásfoglalás: ha jogos igényt kielégítő lakást ajánlanak fel és ezt az illető nem fo­gadja el, igénylését elnapol­ják, s csak hosszabb idő után térnek vissza rá. Mindezekkel a szűkös la­káshelyzetben a még jobb lakásgazdálkodást kívánják megvalósítani. Marik Sándor Négy főiskolás Tokajtól Belgrádi« Sikeres expedíció a Tiszán Egy késő éjszakába nyúló beszélgetés szülte az ötletet. A négy szobatárs, Vitányi Béla, Rákosi János, Darai Márton és Szűcs Csaba — valamennyien földrajz—testnevelés sza­kos hallgatók — ekkor határozta el, hogy két túrakajakkal nekivág a Tiszának, végighajózza s feltérképezi a folyót, is­merkedik a víz menti települések néprajzi szokásaival, ha­gyományaival. Az elhatározást tettek követték. A földrajz tanszék pártfogása alá vette a fiatalokat. Külön tanácskozást is rendeztek, ahol szó esett a folyó sajátosságairól, rejtelmei­ről, fontosabb ismérveiről. « Tucatnyian tartották kivitelezhetőnek a tervet s álltak a vállalkozás mellé. A Nyíregyházi Konzervgyár termékei­vel szerelte fel a diákok éléskamráját, a Taurus gumigyár is sokat segített. A főiskola KISZ-bizottsága pedig túraka­jakjait kölcsönözte számukra. •, . , Közei félesztendős előkészület, tréning, a szükséges for­maságok elkészültével június 30-án érkezett, el az indulás napja. Dr. Frisnyák Sándor tanszékvezető, a tanszék mun­katársai, a KlSZ-szérvezet, képyiselői, búcsúztatták Tokajban az expedíció négy utasát.'Rövid kis ünnepség után szálltak ■vízre s indultak hosszú útjukra. Az első napokban némi gondot okozott nekik az alacsony vízállás és természetesen a néha-néha jelentkező izomláz Is. Útközben gyakorta került elő a felszerelésből az a film- és fotófelszerelés, melyet bármely filmes stáb is megirigyel­hetett volna. Felvételek készültek a folyó érdekes kanyaru­latairól, a part menti vidék élővilágáról s szinte megállás nélkül dolgozott az expedíció operatőre, Szűcs Csaba, aki filmre vette az út legizgalmasabb pillanatait. A tapasztaltak emellett bekerültek az expedíció naplójába, melyet világ­látott hajósokhoz illő komolysággal és precízséggel vezettek a fiúk. Jugoszláv vizeken haladva a településföldrajzi és part­védelmi megfigyeléseken kívül jutott idejük a partraszállás­ra. A jugoszláv vízmenti falvak és városok látványa életre szóló emlékként marad valamennyiük emlékezetében. Majd háromhetes víziútjuk Titelig tartott a Tiszán, on­nan Belgrádi® már a Dunán hajóztak. Most, újra itthon. Nyíregyházán a tapasztalatok feldol­gozása, kiértékelése maradt hátra. Annyi máris bizonyos, hogy a tudományos megfigyelések, a fotók, felvételek egy diákköri dolgozat részeit képezik, amelyet a jövő évben az országos tudományos diákköri konferencia földrajzi szek­ciójában ismertet majd a négy nyíregyházi főiskolás. (kalenda) Ez a mi rádiónk avagy nyílt levél a holnap esti nyíregyházi rádiókabaré elé A nyíregyházi rádiókabaré tucatnyi szerzője, közremű­ködője, szóvivője fejét le­hajtva esedezik bűnbocsá­natért 114 524 ismerőséhez, barátjához és rokonához, va­lamint 241 713 egyoldalú is­merőséhez és 273 763 leendő ismerőséhez, tekintettel arra, hogy a június 12-i nyilvános rádiófelvételre, a nyíregy­házi Móricz Zsigmond me­gyei Könyvtárba mindössze 147 meghívót tudtunk elkül­deni ismerőseinknek, roko­nainknak, egyoldalú ismerő­seinknek és a szabolcsi hu­mort, szatírát szerető feleba­rátainknak. Mi, tucatnyi szabolcsi és szatmári „humoristák” ösz- sze is ültünk nyomban a nyilvános felvétel után és ^bűnünket úgy vezekeltük le, hogy felváltva mondtunk vic­ceket, de senkinek sem volt szabad nevetni. (Egymás vic­cén persze nem is nevettünk, csak a sajátunkon.) Nekem például ez a viccem tetszett a legjobban, hogy ... Persze, nem lövöm le a poént! Tes­senek türelemmel lenni. Azután rájöttünk, hogy ilyen fagyott hangulatban nem ülésezhetünk eredmé­nyesen, nem szélesíthetjük tömegkapcsolatunkat a tréfá­inkra éhező-szomjazó-áhíto- zó tömegekkel és nem is bűn­hődünk eléggé. Postánkban pedig egyre szaporodtak a jogos felháborodástól duzza­dó levelek. Ilyenek mint pél­dául ez itt: „Hát ide figyel­jenek! Maguk ott a könyv­tárban elkacarásztak, elvi­gyorogtak egy egész délután, nekünk meg aznap csak áramszünet és melegvíz-kor­látozás jutott itt, a Savanyú utcában . . . Én meg kaptam egy kis csomagot, rövid levélke kísé­retében : „Kedves Barátom! Ezt nem feltételeztem volna rólad. Jól tudod, hogy heted­hét határban híres a göndör kacajom. A pesti kabarétól külön honoráriumot ígértek minden kis mosolyomért már évekkel ezelőtt. És hogy tudd meg, mit veszítettél, mellé­kelten magnószalagon kül­döm egy gyengébb Móricka- vicc után serkent mosolyin- tásomat.” A szalagot feltettem otthon a magnómra. Az elrepedt hangszórót még ma is csi­nálja a GELKA. Kollégáim, szerzőtársaim — szegények — kaptak még sok-sok levelet. Csupán szo­lidabb és kulturáltabb fosz­lányokat idéznék, engedel- mükkel: „kisemmiztek ben­nünket ...” „pult alatt osz­tották a meghívókat...” „zsugori vigyoriak ...” „bá­nom is én, nekem úgyis van jegyem a Fővárosi Nagycir­kuszba ...” „jön még maga friss tepertőért a mi boltunk­ba...” stb. A helyzet aggasztóvá vált. összeültünk tehát és elhatá­roztuk, hogy az alábbi felhí­vással fordulunk 630 ezernyi ismerősünkhöz, ismeretlen barátunkhoz, rokonunkhoz mindazokhoz, akiket bűnö módon kisemmiztünk a júni usi nyilvános felvételkor: „Kedves szabolcsi rádiótu­lajdonosok! Holnap, augusz­tus 2-án, hétfőn este, 19 óra 15 perckor — a szokásos ka­baré műsoridőben — hangol­ják készüléküket a Kossuth- adóra, önmagukat pedig vi­dámságra. Meghívjuk Önö­ket az ,Ez a mi rádiónk’ cí­mű műsorsorozat nyíregyházi kabaréadásának hallgatásá­Á rádiókabaré „étlapja" SZÓVIVŐI BEVKZETÖ SZILÁGYI SZABOLCS: Ha Sza­bolcs vezér na élne ... (Gerbár Tibor és a szerző.) HASKO JÓZSEF: legfrissebb nyírvidéki hire,; :«z elmúlt 80 évből. (Bessenyei Zsófia, Csáky Magda. Heller Ta­más, Sárközy Zoltán.) ANGYAL SÁNDOR: Interjú egy ingázóval. (Csákányi László és Heller Tamás.) TÁRNÁ VÖLGYI GYÖRGY: Sza­bolcsból jelentik. (Oláh György, áárosd.v Rezső.) ANGYAL SÁNDOR—BALOGH JÓZSEF—HASKO JÓZSEF— TARNAVÖLGYI GYÖRGY: Nyíregyházi hírek. (A szer­zők és Rózsavölgyi Erzsé­bet.) BARCS ENDRE: Hogyan élnek a parasztok a riportokban? (Csáky Magda. Oláh.György, Sárosd.v Rezső és T. Nagy András.) Az rgriee együttes műsorá­ból. BALOGH JÓZSEF—GESZTY PETER: Sírfeliratok. (Heller Tamás, Kóti ■;érpád, Oláh György.) BALOGH JÖZSE1': Villámtré- fák. (A Csokonai Színház villámtársulata.) * NÓVOBÁCZKY SÁNDOR: Há­zinéni. (Vay Hús és Nagy Imre.) TARNAVÖLGYT GYÖRGY: Ne­vető lexikon. ;sárosdy Re­zső és Rózsavölgyi. Erzsé­bet.) G. SZABÓ JUDIT: Ifjú férjek iskolája. (A Csokonai Szín­ház társulata.) GÁDOR SíELA: Betyár a mik­rofon előtt. (Gílvölgyi Já­nos.) „ , (A műsor ismét!ésct szombat, " Petőfi, 11,20.) ra. Ez a holnapi 70 perc ne­künk izgalmat, önöknek (re­méljük) szórakozást tartogat. Csupán azt kérjük, ha vala­mi tetszik, mondogassák ma­gukban nyugodtan: ,Ez igen, ez a mi rádiónk!’ Ha pedig egy poénunk nem tetszik, ak­kor is nyugodtan mondogas­sák: ,Ez a mi rádiónk’.” Nevetésükre számítva, ma­radok nyíregyházi „humoris­ta” és debreceni valamint pesti színész kollégáink ne­vében is szóvivői tisztelettel: Szilágyi Szabolcs A legfrissebb nyírvidéki hírek az elmúlt 80 esztendőből... Előadják: Sárközy Zoltán, Csáky Magda, Bessenyei Zsófia és Heller Tamás, a debreceni Csokonai Színház művészei. A kótaji „borotvások” Egy hét végi vonaton buda­pesti munkahelyéről hazafelé tartott Szilágyi János és Balogh Gyula — mindketten kótaji la­kosok. Amíg a vonat Miskolcon várakozott, a restiben megittak cgy-egy fél decit és vásároltak 3 liter bort. A kocsmaszerű fül­kében a másfél órás utazás alatt a 3 liter bort elfogyasztották és már szédelegve szálltak le a lépcsőkről. Bementek a nyíregyházi resti­be, ahol sorba kellett állniuk. Az érkezési sorrend miatt Szilágyi­nak nézeteltérése támadt egy fi­atalemberrel, aki szintén részeg volt. Előbb szándékosan egymás lábára léptek, majd Szilágyi ar­cul ütötte „ellenfelét”. Ezt kö­vetően a „magyaros virtusnak” megfelelően elhangzott a „gyere ki velem, ha mersz”. Kimentek az állomás elé, ahol jelentős szá­mú nézőközönség előtt ütötték egymást. Rendőrt senki sem hí­vott, nem is csitították őket. Sőt, az oda érkező Balogh ezt kiáltotta: „Vágd el a nyakát”. Szilágyi majdnem megfogadta a rossz tanácsot, nyomban előrán­totta borotváját és több helyen megvágta a részegen is védekez­ni tudó fiatalembert. Dulakodás közben a vérző or­rú fiú orkándzsekije leesett a földre. Balogh a dzsekit hóna alá csapta, felszállt a kisvonat­ra és mim aki jól végezte dol­gát, hazautazott. Barátjáról és a borotváról megfeledkezett, de a dzseki zsebeit nem felejtette el ki­forgatni. Az egyik zsebben talált 300 forintot. Ebből hetvenet elivott, s hazament lefeküdni. A házku­tatás során a rendőrök a dzsekit és a maradék pénzt megtalálták, mire Balogh ilyen naiv módon védekezett: „Azért hoztam haza a dzsekit, mert azt hittem, hogy az enyém”. A másik helyszínen a borotvás verekedésnek akkor lett vége, amikor az arra portyázó katonai járőrök meglátták a vérző fia­talembert. Az ügyet a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Sándor Vilmos taná­csa tárgyalta. A bíróság súlyos­bító körülményként vette figye* lembe, hogy a két támadó kö­zösségellenes magatartása ria­dalmat és megbotránkozást kel­tett, a borotva emberi élet ki­oltására alkalmas, s a garázda jellegű erőszakos cse/ekmények gyakoriak megyénkben. Enyhítő körülménynek számított, hogy mindkét vádlottnak kiskorú gyermeke van. A mérlegelés után a bíróság Szilágyit egy év fegyr házbüntetésre, Baloghot pedig nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tu­domásul vette, a vádlottak eny­hítésért fellebbeztek. N. L. Műszaki átadá­sok, tervbirálat Kisvárdán befejeződött 84 OTP-iakás építése. A korsze­rű otthonok műszaki átadását július 30-án tartotta a NYIR- BER. Ugyancsak július 30-án adták át műszakilag Nyírbá­torban a strandfürdő közmű- rendszerét. Elkészítették a Nyíregyházi 4-es számú Álta­lános Iskola bővítési tervét. A tervbírálatot július 30-án bonyolította le a megyei be­ruházási vállalat. Vízfogyasztási csúcsok Három helyen született víz­fogyasztási csúcs júliusban a megyében. Kisvárdán július 18-án több, mint 3 ezer 500, Nyírbátorban július 21-én csaknem 3 ezer, július 23-án Mátészalkán pedig több, mint 5 ezer 500 köbméter ivóvizet használtak fel. Ez nemcsak júliusi, hanem éves vízfo­gyasztási rekord is a három városban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom