Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
/ 1976. július 24. KELET-MAGYARORSZÁG £ Pályázattal ésszerűbben EZEKBEN A HETEKBEN — az egyetemi-főiskolai felvételik és az eredmények közlésének időszakában — különösen sok szó esik a diplomások lehetőségéről, elhelyezkedésükről, s természetesen az idén bekerülők perspektíváiról is. Társadalmi méretekben sem közömbös, mennyi végzett felsőfokú szakemberre számíthat az ország az elkövetkező évek során; hogyan színeződnek be majd fokról fokra azok a „fehér foltok”, amelyek szakemberek hiányát jelzik a munkaerő-térképeken. Vegyünk ki ebből a térképből néhány adatot. Számtalan erőfeszítés ellenére is az tapasztalható — az elmúlt öt évet tekintve —, hogy az általános iskolákban a pedagógushiány 1,9 százalékról 2,7-re növekedett; ugyanakkor a képesítés nélkülieké 5,1 százalékról 6,9-re emelkedett. Ha az orvosok számát tekintjük: tény, hogy a 10 ezer lakosra jutó orvosok, fogorvosok száma országosan 20,2-ről 22,4-re, vidéken 15,6-ról 17,7-re, Budapesten pedig 39,1-ről 41,4-re nőtt Szabolcs, Pest és Békés megyében azonban ez az arány a 15 százalékot sem éri el. Kevés1 a jogász is; elsősorban a bíróságok, az ügyészségek és a tanácsok küszködnek szakember- hiánnyal. (Csak zárójelben: a bíróságokon a fogalmazói és titkári álláshelyek 15 százaléka betöltetlen, Hajdú és Szabolcs megyében, de még másutt is hasonló súlyos szakemberhiány mutatkozik.) A most felvételiző 35 ezernél több jelentkezőre gondolva — csupán a nappali tagozatokon ennyien tettek vizsgát — s az orvosi egyetemek, a jogi karok, a tanárszakok iránti „rohamra” emlékezve, ellentmondásosnak tűnhet a jelenség. Tartalma azonban, bizonyos munkaerőmozgási elemzések elvégzése után, egyértelműen kiderül: a végző orvosok, jogászok és pedagógusok jelentős része nem a szakemberhiánynyal leginkább küszködő munkaterületeken vállalt állást az utóbbi esztendőkben. Néhány nappal ezelőtt elemezte a végzők elhelyezkedésének főbb tanulságait a Minisztertanács; a megszületett határozat az irányítottabb elhelyezkedés egyik fontos lépéseként értékelendő. A VÉGZŐKET 1968 ÓTA — általában — pályázatok sora várta, rendkívül gazdag elhelyezkedési lehetőségeket kínálva. De... nem kötelező lehetőségként szerepelt az elhelyezkedés módjaként a pályázat, a végzők java nem is élt ezzel ' a lehetőséggel. Egyéni utakat kerestek, vagy — idézve a minisztertanácsi előterjesztésből — „egy részük a képzettségét kevésbé igénylő vagy más területeken vállalt munkát”. A növekvő munkaerőgondok, egy-egy megyében a szak- emberhiány súlyos problémái, a pályázati rendszer lazaságai tették szükségessé azt az irányítottabb elhelyezkedési módszert, amely — elsőízben az 1977. január 1. után az egyetemek nappali tagozatán végző orvosok, gyógyszerészek, jogászok és pedagógusok tekintetében — csak és kizárólag pályázati úton engedélyezi a munkába állást. Illetve: a munkáltatók ezeket a végzőket az oklevél megszerzésük napjától számítva — „amíg felsőfokú szakismereteik gyakorlati alkalmazását igénylő munkakörben, illetve szövetkezeti tagsági viszonyban három évet nem töltenek el — csak pályázat útján alkalmazhatnak”. A pályázatokat a megyék reális munkaerő-szükségletét figyelembe véve írják ki. Tehát pályázati úton oda irányítanak több végzőst, ahol munkájukra a legnagyobb szükség van. Természetes velejárója ezeknek a pályázatoknak, hogy a megyék tanácsai, más szervei minél több segítséget adjanak a pályakezdő szakembereknek. Segítsék letelepedésüket, könnyítsék meg a lakáshoz jutásuk útját, enyhítsék családalapítási gondjaikat; egyszóval adjanak „startjukhoz” minél több és differenciáltabb segítséget. A .TÁRSADALMI ÖSZTÖNDÍJAK RENDSZERÉT is érinti a minisztertanácsi határozat. Elsősorban a rosszabbul ellátott területek írjanak — és írhatnak — ki ösztöndíjakat, ezzel is vonzóbbá téve a későbbi letelepedést. A tapasztalatok elemzése után kerül majd sor arra a későbbiekben, hogy az említett foglalkozási körökön kívül más diplomás kategóriákra is kiterjesszék az irányítottabb munkába állás módozatait. V. M. Emberek, gépek a gáton Aszály idején — az ár ellen A cégénydányádi védett fák a töltésig húzódnak, a falevelek hervadtan csünge- nek alá, a közeli Szamos olyan keskeny, hogy szinte át lehet ugrani. A töltés és a folyó közötti terepen hatalmas munkagépek verik a port, néha megjelenik és munkához lát egy locsolókocsi. Az alacsony töltésre hordott földet barnára sült emberek egyengetik. A munkatempóról akár arra is lehetne következtetni, hogy a Szamos megint veszélyezteti a Szatmári falvakat. A munka lényegéről Fülöp Lajos munkahelyi vezető ad rövid tájékoztatót: Határidő előtt — Több, mint három éve kezdtük a Számos-töltés megerősítését a magyar—román határitól, s tervünk az, hogy 1980-ig eljussunk Vásá- rcsnaményig. Függetlenül az aszálytól, időarányosan akarjuk teljesíteni tervünket, sőt szeretnénk egy kicsit előbbre lépni. A megelőző munka nagyon fontos. Felajánlottuk, hogy augusztus 20-ra a cégénydányádi rámpáig megerősítjük a gátat, s ha ez sikerül, a munkálatok feléhez, érkezünk. Szocialista brigádunk két szabad szombatját is felajánlotta a 20-i siker érdekében. Átlagosan 60 centiméterrel magasodik a töltés, a magasba törést azonban kissé akadályozza a száraz, porha- nyós föld. A leülepedést, a tömörséget is akadályozza a víztartalom hiánya, ezért néha a töltés koronájára is felkapaszkodik a locsolókocsi és a szitáló víz összetartásra készteti a száraz földdarabokat. A munkavezető szerint havonta 2—300 métert haladnak előre, s ez figyelemre méltó teljesítményinek látszik. Főleg akkor, ha azt látjuk, hogy csupán 8—10 ember forgatja a lapátokat, s alig több, mint tizen vannak azok, akik kuplungot, gázpedált kezelnek. Kamilla cukor nélkül Szikár, de erős ember Szabó Menyhért rápolti kubikos. Azt mondja, a talicskát néha a modern kubikosnak is meg kell markolni. Erre főleg az útátjáróknál, rámpáknál van szükség. Ezekre a helyekre követ és betont is kell hordaniuk. — Reggel öt után indulok Rápoltról kerékpárral, s csónakkal jövök át, mivel az alacsony vízállás miatt a komp nem közlekedik. Rengeteg port szívok munka közben, jó lenne egy kis leves, de azt ebédelek, amit a feleségem a táskába tett. Este a meleg vacsora után mindjárt lefekszem. Nehéz, vándorló munka ez, mégis 16 éve vagyok a vízügy dolgozója. Sáfár Ferenc, az egyik legerősebb kubikos akkor lett a vízügyi igazgatóság dolgozója, amikor a gáterősítés megkezdődött. — Azelőtt Csepelen dolgoztam. A földmozgatás főleg ott nehéz, ahol fák vannak és nem jár a levegő. Itt tanultam meg, hogy sok vizet nem jó inni. Cukor nélküli kamillateát teszek a táskámba és azt iszom egész nap. Itt hosszabb a nap mint Csepelen, mégis szívesebben lapátolok, mert esténként már messziről felbukkan előttem a falum tornya. 40 fok ventillátorral Kanyó Sándorné vízhordó egyszerre 2—3 kannát is akaszt a kerékpárjára, mert a piros gépek ablakán gyakran integetnek neki a gépkezelők. Pásztor László gépkezelő óránként átlagosan 17 köbméter földet mozgat meg, vezetőfülkéjében ventillátor forog, mégis 40 fokos a hőség a motor közelében. Nem is akarja tudni, hogy naponta hányszor nyúl a kannafedél után. Erősen nyomja a gázpedált, keveset pihen, nem akarja, hogy az értékes gép kihasználatlan legyen. A hosszú hajú Szaniszló József fürdőnadrágban vezeti munkagépét, mint mondja, őt az anyagiak is serkentik: a nyári hónapokban a 4600 forintot is megkeresi. A gépek üzembiztonságára Fábián Imre nagyhalászi gépszerelő vigyáz. Hajnal háromkor kel, elvégzi a javításokat, karbantartásokat, aztán visszajön a lakókocsiba, s együtt reggelizik a kisfiával, aki itt tölti vakációját, s majdan szintén szerelő akar lenni. Apa" és fia mutatja be a két lakókocsit, amelyben tévé és rádió is található. A meleg lakókocsikat a következő években még öt falu határában állítják le — és a Szamos menti emberek a víztől biztonságban érezhetik magukat. Nábrádi Lajos LEHETNE JOBBAN ? VÁLASZOL: Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának állandó javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell, mit kell tenni a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban munkahelyi vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: — milyen területen lát még kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Czakó Zoltán, a SZAÉV KISZ- bizottságának a titkára. Bevezetőben seperjünk a saját portánkon. A SZÁÉV 4300 dolgozójának közel fele 30 éven aluli. A KISZ-ta- gok száma a 14 alapszervezetben 600 körül mozog. Ezzel bizony nem lehetünk elégedettek. Igaz, a, fiatalok nagy része vidékről jár be a munkahelyre. A KlSZ-alap- szervezetek találják meg a módját a szervezeten kívüli fiatalok mozgalmi életbe való bevonására. A gazdasági vezetéssel együtt teremtsék meg- a lehetőséget egyéni feladatvállalásaik jobb teljesítéséhez. A társadalmi munkát úgy szervezzék, hogy azzal ne a vállalaton belüli üzem- és munkaszervezés miatti lemaradást akarják pótolni. — És ha már itt tartunk, akkor azt is mondjuk meg, hogy létszámnövekedés nélkül, a belső tartalékok feltárásával a vállalat 916 millió forintos éves terv megvalósítására vállalkozott. Nyugodtan teheti-e a szívére a kezét vállalatunk valamennyi fiatalja, hogy ő mindent megtett a munkaidő jó kihasználásáért, az anyagtakarékosságért, ereje és tudása maximumának a nyújtásáért. Igaz, építünk üzemeket, gyárakat, kórházakat, iskolákat, lakóházakat — 1976-ban a megyében 821-et —, KISZ- védnökséggel baromfifeldolgozó kombinátot Sátoraljaújhelyen, de apróbb hibákkal, amelyeket figyelmességgel, nagyobb törődéssel, a szakmák jobb összhangjával kiküszöbölhetnénk. így vehetnénk elejét a reklamációknak, a későbbi garanciális javításoknak. Gépparkunk sincs kellően kihasználva. E téren a fiatalokra, de az idősebbekre is hárulnak feladatok. A gépek kihasználása döntő többségében igazán munkahelyi, középvezetői feladat. ■m Jt ;§3iHlkiri Czakó Zoltán Azon áll vagy bukik a gépek jobb kihasználása, az emberek munkaidejének a kitöltése, hogy van-e idejében kellő mennyiségű és minőségű anyag biztosítva. Ma már nem engedhető meg, hogy egy brigád munkahelyi szervezési okokból naponta háromszor álljon át más munkákra. A SZÁÉV 25 éves vállalat. Nagy múlttal, gazdag tapasztalattal. A bérfejlesztés évek óta átgondolt. Ma mégis gondjaink vannak. Ez abból adódik, hogy nincs összhang a megye építőipari vállalatainak, szövetkezeteinek a bérpolitikájában. Azt nem mondom, hogy van tisztességtelen csábítás. Az viszont elgon- dodgoztató, hogy ezer forintokban mérhető éves bérszintkülönbségekkel lehet találkozni. Ez nem egyszer oda vezet, hogy egyik- másik a vállalatnál már hagyományokkal rendelkező szocialista brigád szedi a sátorfáját és átmegy a pillanatnyilag jobban fizető céghez. — Dolgozóinknak a fokozott élettempó, a tudományos-technikai forradalom, a nagy valumenű építkezések diktálta ütemhez jobban kellene alkalmazkodni. Elhisszük, hogy jó a családhoz közel lenni, naponta hazajárni. Ám az építőipar változó munkahely. A brigádoknak lakóhelye közelében ritkán terveznek jelentős építkezéseket. A vállalatnak ahhoz, hogy élni, termelni tudjon, hogy 4300 embernek és családjának kenyeret adjon, a megyén kívül Borsodban és Budapesten is kell munkát vállalni. Ezt látni kellene a brigádoknak, a munkavállalóknak; és áthelyezésnél nem rögtön a munkakönyvét kérni. — Az emberekkel, a beosztottakkal való törődésben, ügyesbajos dolgaik intézésében is léphetnénk előbbre. Ez még meghittebbé tenné a munkahelyi közérzetet. Fvl ok kisfiúnak nagyot ■■ dobban a szíve, amikor meglát egy katonát. Ha megkérdezik tőle: „Mi leszel, ha megnősz?” Azonnal kész a válasszal: „Hát katona!” De így vannak a nagyobbak is. Tetszik az egyenruha, a sok csillogó gomb, a vállon a csillagok és természetesen a tányérsapka. Mégis szorongva várja mindenki a behívóját, hiszen nem könnyű kiszakadni a megszokott környezetből és teljesen új, addig ismeretlen közösségbe lépni, megbirkózni a nehéz, de férfias feladatokkal. A két év letelte után megem- beresedve léphetnek ki ismét a polgári életbe, azonban van, akinek a két év csak az első lépcsőfokot jelenti. A tiszthelyettesképző iskola ízlésesen berendezett KISZ-klubjában beszélgetünk Tóth Lászlóval, aki most még hallgató, de egy nap múlva a Magyar Néphadsereg hivatásos őrmestere lesz. — Nagyon várjuk társaimmal együtt az avatás napját, amikor a váll-lapjainkra tűzhetjük az ezüst csillagot, hogy elkezdődjék „igazi” katonaéletünk. Befejeződött a vizsga és a csapatoknál szakaszparancsnoki beosztásba kerülünk. Emberekkel fogunk foglalkozni, kiképezzük az újoncokat a korszerű harci technikára, politikailag, erkölcsileg is neveljük őket. Szavaiból máris kicsendül a hivatás szeretete. önként adódik a kérdés: miért választotta ezt a pályát? — Hadd kezdjem azzal — mondja a húszéves, tiszaszal- kai születésű fiatalember — én katona akartam lenni. Már a polgári életben is — ahol kenyérgyárban dolgoztam — érdekelt a honvédség, a technika, a fegyverzet. Édesapámtól, a bátyámtól, aki szintén hivatásos tiszthelyettes, sokat hallottam a katonaéletről és megszerettem. örömmel jelentkeztem a tiszthelyettesi iskolára. Két év alatt sok élménnyel gazdagodik a katona. Bevonulás után rögtön elkezdődik az alapkiképzés nehéz, fárasztó, de katonailag talán a legfontosabb időszak. Itt találkozik először az újonc a fegyverrel, a katonaélettel. Kezdetben nehéz megszokni a fegyelmet, a jelentést. Ahogyan Tóth László utólag, az öreg rutinjával- mondja: „Saját esetlenségünkön nevettünk. De rövid idő alatt megszoktuk a rendet, a fegyelmet, megtanultuk hogyan kell viselkednie a katonának.” A tiszthelyettes hallgatók kétéves katonaidejük alatt állandó kiképzésen vettek részt. Az alapkiképzés során elsajátított ismereteiket bővítették, adott harci körülmények között alkalmazták a tanultakat. Az iskola elméletileg is magas követelmények elé állította hallgatóit. A honvédelmi tantárgyak mellett állandó politikai képzést is kaptak. Pedagógiából és neveléselméletből első év végén vizsgázniuk kellett. Persze más az elmélet és más a gyakorlat. — A vizsgaidőszakban volt időnk jól felkészülni. Oktatóink konzultációkat tartottak, közösen beszéltük meg a tételeket. így felkészülten mindenki nyugodt lelkiismerettel állhatott a vizsgabizottság elé. Minden ősszel népgazdasági munkán vettek részt. Fel- szabadulásunk 30. évfordulóján a Vorosilov laktanya tiszthelyettesi hallgatói nagy sikerrel vonultak fel a díszszemlén. Persze nemcsak kiképzésből áll a katonaélet. A KISZ-klubban — ahol beszélgettünk — délután öt órától takarodóig tölthetik szabad idejüket a hallgatók. Rádió, televízió, lemezjátszó, újságok és játékok alkotják a klub berendezését, Az ajtó mellett bárpult fogadja a belépőt, ahol kávét, colát, cigarettát vásárolhatnak a katonák. — Háromtagú klubbizottság gondoskodik az állandó és folyamatos műsorokról. Rendszeresen szervezünk sakkversenyeket, politikai vetélkedőket, amelyek elősegítik a kiképzést. Nemzeti ünnepeken a szovjet katonafiatalokkal baráti találkozókat szervezünk. Nyolc-tíz személyes körletekben laknak a leendő őrmesterek. Minden héten kétszer van tisztacsere, de mosógép és centrifuga azért van a századnál. Ilyen helyen tényleg jó katonának lenni, persze bármilyen szép is a katonaélet, mégiscsak jóleső érzés kimenőre vagy eltávozásra menni. ' — Közel lakom az alakulathoz, így én kéthetente haza tudtam utazni. Azért a távolabb lakók is elég gyakran tölthették családjuk körében a hétvégeket. Megismertük a ránk váró szolgálatokat is a kiképzés folyamán és a két év során hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is szerezhettünk. Szeretnék a közeljövőben leérettségizni, távolabbi tervben pedig a tiszti vizsga letétele szerepel. Tóth László maga választotta hivatását, érzi és tudja, szorgalmasan kell dolgoznia és tanulnia ahhoz, hogy jól megállja helyét, megtudjon felelni a nehéz követelményeknek. Mint párttagtól ezt várják elöljárói is. Néphadseregünknek szüksége van tiszthelyettesekre. Tanulásukban, munkájukban támogatják őket, most már rajtuk múlik, hogyan élnek a kapott lehetőségekkel. Sípos Béla ^A^ßlsdpzästcsillog^
