Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

1970. július 14.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

A LENINI NORMA

„Sehol, senkitől és semmilyen körülmények között sem lehet eltűrni a párt normáinak büntetlen megsértését, erre korábbi érdemek sem szolgálhatnak mentségül.” (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.)

B

aráti beszélgetés során a közmegbecsülésnek örvendő pedagógus tette szóvá felettesének, hogy milyen bajokat lát a párttitkár vezetési és munkastílusában. Hiányolta, hogy nem eléggé kollektív a vezetés, nem hallgatják meg a párttagok véleményét, s ezen változtatni kellene. Kifogásolta ő a nem megfelelő vezetési stílust korábban pártfórumon is. Ott látszólag elfogadták, igazat is adtak neki. Nem gondolta, hogy a bírálat visszaüt, s azok, akik olyan jól fogadták, később ellene fordulnak. Nem tudhatta azt sem, hogy abban az időszakban döntöttek úgy, hogy felterjesztik „Kiváló tanár”-i címre.

Előzetesen fel is terjesztették. Csakhogy, amikor „kerülő” úton a fülébe jutott a párttitkárnak az őt ért bírálat, visszavonták a kitüntetésre történt felterjesztést.

Igaz: ezen már nem változtathatott a városi pártbizottság, de a párt lenini normáinak a megsértéséért, a bírálat ilyen módon történő elfolytásáért, s a hatalommal való visszaélésért a párttitkárt fegyelmileg vonták felelősségre.

E példát említve nem oktalan idézni a XI. kongresszus megállapítását: „Mindenekelőtt a vezetőktől kell megkövetelnünk a párt lenini normáinak és erkölcseinek hiánytalan megtartását, mind vezetői mivoltukban, mind magánéletükben.” S bár kétségtelen, hogy a kongresszust követően a pártfegyelem területén is tapasztalható javulás, a nyíregyházi városi pártbizottság vizsgálataiból kiderül: hogy a pártfegyelemmel való foglalkozás nem lehet kampány- feladat. Ilyan esetek mutatják ezt, amelyekből illik is, fontos is a tanulságokat levon - ni.

Akadnak a hatalmukkal visszaélő, vezető beosztásban dolgozó párttagok, akik megfeledkeznek mindenféle erkölcsi normáról. S ha egyszer a „polcra” kerültek, igyekeznek olyan légkört kialakítani maguk körül, amely megöli a bizalmat.

Az elmúlt évben a bírálat különböző módon történő elfolytásáért Nyíregyházán négyen kaptak pártbüntetést. Persze több hasonló eset fordul elő, csakhogy nem mindig vonnak érte felelősségre az alapszervezetben.

Talán „suba” alatt maradt volna az az eset is, amikor az egyik vállalat igazgatója és beosztottja között mérgesedett el a helyzet, ha a vállalat vezérkara két klikkre nem szakad. Pártfegyelmi vizsgálatot kértek. így derült ki, hogy az igazgató hosszú idő óta figyelembe sem vette a pártvezetőség véleményét fontos vállalati, népgazdaságot érintő kérdésekben. Meg sem kérdezte a pártvezetőséget, ha valakit ki akart nevezni fontos beosztásba.

Mint a városi pártbizottság is megállapította: az esetek többségében a bírálat ilyen vagy olyan fajta elfolytása, megtorlása a hatalomhoz, valamilyen vezetői poszthoz tapad. S hogy a hatalom — legyen az bármilyen csekély is — mire képes, ha megszédül valaki a birtokában, ezt a következő eset is tanúsítja. Az osztályvezetőt a párt- titkár nevelte, segítette, javasolta előbbre. Amikor az oszályvezetői székbe ült, mintha kicserélték volna Foghegyről beszélt az emberekkel. Durva, goromba lett, nem fogadta el a javaslatokat, a jogos bírálatokat visz- szautasította. Amikor e hibáira figyelmeztette a párttitkár a neveltjét, akinek — műszaki beosztásban lévén — a beosztottja volt, az osztályértekezlet előtt azt mondta róla: „Nem rugalmas, alkalmatlan a megnövekedett feladatok ellátására. Javaslom a csoportvezetői beosztásból való leváltását.” S mindezt azért, mert a tapasztalt, a szakmában elismert ember bátorkodott figyelmeztetni az osztályvezetőt hibáira.

Egyik nagy élelmiszeripari üzemünkben

— amikor sor került a vezetőségválasztásra

— a jelölő bizottság elnöke, felrúgva a pártélet elemi normáit, hivatkozva a párttagok véleményére — akikkel nem is beszélt! — saját magát jelöltette párttitkámak. Mint az előbb, ez az ügy is pártfegyelmivel végződött.

P

artunk XI. kongresszusa tovább növelte a párttagok, különösen a vezetők iránti követelményeket. A nyíregyházi városi pártbizottság a pártfegyelmi munka tapasztalatairól készült jelentésében a következőképpen fogalmazott: „Alapvető tényként kell megállapítanunk, hogy a pártszervek és pártalapszervezetek a követelményeknek meg nem felelő párttagokkal és jelenségekkel szemben határozottabban és következetesebben lépnek fel... Ennek bizonyítéka, hogy 1975-ben 65 esetben kellett különböző fegyelmi büntetéseket hozni.”

Ezek közül tanulságképpen említettünk néhány olyan esetet, amelyek figyelmeztetnek: törekednünk kell rá, hogy a kommunista közösségek következetesen szálljanak szembe az önzéssel, a gőggel, a törtetéssel, az anyagiassággal.

Az egész párt érdeke követeli ezt valamennyi tagjától.

Farkas Kálmán

Húszezer szempár tükrében

Szb-ülés a nyíregyházi állomáson

A nyíregyházi vasútállomás dolgozóinak bőven lenne okuk a megelégedettségre, mivel a MÁV területén a szocialista versenyben egymás után többször nyerték el a kiváló vasúti csomópont kitüntetést. És véglegesen a vasútigazgatóság kongresz- szusi vándorzászlaját! Ám a vasutas dolgozóktól távol áll mindenfajta belenyugvás. Erről győződtünk meg a közelmúltban a nyíregyházi állomási szakszervezeti bizottsági ülésén, ahol az szb tagjai arról tanácskoztak, miképpen működnek Nyíregyháza állomáson — Baktaló- rántházától, Üjfehértótól, Dombrádtól, Gégénytől, Tárcáitól Nyíregyházáig a szárnyvonalakon is — az üzemi demokrácia fórumai. Megtárgyalták azt is, hogy melyek a továbbfejlődés tennivalói.

— Nemcsak a megye, de a világ kirakatában is vagyunk egy kicsit, — hallottuk Buczkó Ferenctől, a nyíregyházi állomás főnökétől. Naponta mintegy 20 ezer ember utazik át állomásunkon.Az elnyert kitüntetések köteleznek bennünket, hogy továbbra is megőrizzük jó hírünket. 1976-ban négy és fél millió utas szállítása szerepel a tervünkben. És ráadásul a tőlünk telhető legkulturáltabb körülmények között. A nyíregyházi állomásra 301 ezer tonna áru elszállítása vár ebben az évben. Ezeket a feladatokat csakis fegyelmezett munkával tudjuk megoldani.

— Éppen abból adódóan, hogy kirakatban vagyunk, hibáinkat is többen veszik észre — mondja Csujna József, a szakszervezeti bizottság titkára. — Bizottságunk munkaterületein 1416 vasutas

szolgálja az utazó közönséget és a fuvaroztató üzemeket.

A legutóbbi termelési tanácskozáson százhat hozzászóló mondta el közvetlen munkahelyének az eredményeit, gondjait. Közülük sokan szóltak kimondottan vasutas problémáról. A többiek az utazó közönség és a szállítók jobb, gyorsabb kiszolgálásáról beszéltek. De a szocialista brigádjaink — 69 működik belőlük 600 taggal, tanácskozásain, az újítók fórumán, a személyszállítási dolgozók ankétjén, a munkavédelmi tanácskozáson, és az üzemi demokrácia más fórumain dolgozóink érdek- védelmén túl ügyfeleink kul- túráltabb kiszolgálása is mindig szóba kerül.

Jóleső érzés hallani, hogy a vasutas dolgozók saját érdekvédelmükkel együtt társadalmi gondokra is gondolnak. Gombos Imre szb-tag a Sóstógyógyfürdő környezet- védelméről beszélt. Különösen elítélte azt a környezetrongáló szerepet, amelyet az Alföldi Vendéglátó- és a gebines alkalmi kocsmák okoznak, zavarva a kisvonat- ra várakozók nyugalmát is. Csonka László a baktalóránt- házi állomás épületének tatarozását sürgette.

Az export- és gyorsárurak- tárak balesete veszélyt is rejtenek magukban, — kezdte felszólalását Hernafői János. Egyiknek a padlózata olyan elhanyagolt, hogy a gyors munkát, a . targoncák mozgását akadályozza. A másiknak a tetőszerkezetében tátonganak a rések, s az áruk megóvását sem teszik lehetővé. Ugyanez vonatkozik a villamostargoncákra is. Mindezt azért tette ismételten szóvá, mert ígéretet már kapott, régen, de még ma sem változott semmi.

Az elmúlt két hónap alatt — mondta Bene István — a nyíregyházi kocsiszolgálathoz kilencven rongálási jegyzőkönyv érkezett. Törtek be ablakot, hasgattak fel bőrülést, vittek el égőket. A rongálok számát csak társadalmi erőfeszítéssel lehetne minimálisra csökkenteni.

Az, hogy gondjaikról bátran szóltak, biztosíték arra, hogy javaslataikat, elképzeléseiket meg is valósítják.

(S. I.)

TÖRIK A DOHÁNYT A NYÍRSÉGBEN. A hét elején a máriapócsi termelőszövetkezetben megkezdték a Hevesi dohány törését. A mező- gazdasági szövetkezetben 125 hektár közös és 50 hektár részesműveléses dohányt termelnek az idén. (Elek Emil felvétele)

Magtárban az új termés

A nyíregyházi Dózsa és a nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetből a múlt hét végén érkezett meg az első búzaszállítmány a gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi körzeti üzemébe. A két szövetkezet eddig 17 vagon terményt szállított 18 százalék nedvességtartalommal. A nagycserkeszi mezőgazdasági üzem saját szárítóval is rendelkezik és a levágott búzát helyben is szárítják. A tiszadobi Táncsics Termelő- szövetkezet a betakarított búzáját szintén szárítja és csak ezután szállítja be a GMV-nek.

őszi árpából már 90 vagon került átvételre ezen a telepen és még 30 vagont várnak. Ez nem nagy mennyiség, de figyelembe kell venni, hogy kis vetésterületen az üzemek nagy többsége csak saját szükségletére termelt árpát, így ki tudják elégíteni a

szövetkezetükben és a háztájiban jelentkező takarmányigényeket. Lassan befejezéséhez közeledik a takarmány- gabona aratása Szabolcs- Szatmár megyében.

A nyíregyházi körzeti üzem 3000 vagonos tárolótérrel rendelkezik. A múlt év őszén adták át a 2 ezer vagonos új gabonasilót, amiben tavaly kukoricát tároltak és az idén lesz benne először kenyérgabona. Naponta 80 vagon szemesterményt tudnak szárítani bábolnai és Colimán típusú szárítóberendezéseikkel. így nem kell megvárni a szövetkezeteknek a magtári szárazságot, már 18 százalékos nedvességtartalomnál elindulhatnak a kombájnok a gabonatáblákon. Mind a tároló, mind pedig a szárítókapacitás elegendő. A nyíregyházi járásban 5500 vagon gabona átvételével számolnak. (s. b.)

V

„Jön egy század...

Százötven éve, 1826. július 14-én született Vasvári Pál. összesen 23 évet élt. A nyírvasvári (innen a Vasvári név) görög katolikus papfi történésznek tanult, s már kezdeteiben jócskán túllépte kora liberális szemléletének emelkedéseit is. A francia forradalom eszméin nevelődő ifjú — radikális világnézetének logikus következményeként — 48-ban, az érlelő kovász szerepét betöltő pesti diákifjúság politikai vezetője lett hamarosan. Ebből az alkalomból közlünk írásaiból szemelvényeket.

Vasvári falj emlékeseiére

„Világnézeteket kell szereznünk.

Emberre nézve a helyes vezéreszme az, mi madaraknál a repülő szárny.

A világnézet szárnyat ad az embernek, mellyek vitor-. Iáival a lég’ magas hullámain sajkázhat.

E szárnyak’ segélyével a világ tőiébe emelkedhetünk... Ki világnézetekkel nem bir: az egy szűk völgy’ veitekéhez van lánczolva, s keskeny lát- körén túl nem hatnak szemei, mert magasabbra emelkedni nem bir, nem képes... Az események’ folyama lezúg’ a magas bérczekről, s tekervé- nyesen andalog a sziklák’ völgyeiben. Ha mi nem tudunk felül emelkedni e fényhullámokon: úgy soha meg nem ismerhetjük az egész folyam’ főirányát. Csak a völgyet fognák így látni, ennek szűk látkörén túl tekintenünk nem lehetne... Világnézeteket kell szereznünk. mellyek

iránytűül szolgáljanak az események hullámai közötti E vezérnézetek szerint fogjuk magunkat a tények zavaros tengerén tájékoztatni..."

„Jön egy század, meglehet, melyben új intézvények váltandják föl a mieinket, s a mi napjainkban áll, le fog romboltatni, vagy önkényt összerogyik; mert magán viseli a múlandóság’ bélyegét..."

„... jól megkülönböztessük az úgynevezett cosmopolitá- kat, kik magukat a világ polgárainak, az emberiség apostolainak szeretnék neveztetni... Bizton hihetjük, miszerint az ily cosmopolita azért vallja magát az emberiség’ apostolának, a nagy világ polgárának, hogy körülötte lévő

szegény honfitársaival ne kelljen jót tennie; azért akar fölülemelkedni saját hazáján, hogy a honfikötelességektől föláldozza magát, ö erőnek erejével a világot akarja boldogítani — mely neki hasznát aligha veszi —, de honáról elfelejtkezik, s minthogy az emberiségnek használni nem képes, honának pedig használni nem akar, nem hajlandó: utoljára nyomtalanul elenyészik az élete. Ezekről szokta a magyar mondani: „sem országa. sem hazája...”

„Mi a földet nem tartjuk a siralom-völgyének, s ha tett- leg az volna, ennek okát nem a természetben, hanem a természet ellenes társadalmi viszonyokban kellene keresnünk... A földi nyomorok okát nem a természetben, hanem a tökéletlen világszerkezetben kell keresni!”

„A középponti ifjúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a téAz

ember

munkája

T^Fjságot olvasva, ráII diót, televíziót hallgatva, nézve egy gyakran ismétlődő jelenség kelti fel a figyelmet: munkában kiváló dolgozókat tüntetnek ki. Fiataloknak természetes. Annál inkább gondolatokat ébresztenek idősebb emberekben.

Mert nem mindig volt így. Az egyik beregi tsz idős sertésgondozója mondta nemrég: nem

hitte valamikor, hogy szorgalmas munkájáért kitüntetik.

Valamikor, a felszabadulás előtti világban a munkát űzők serege került leghátulra. A dolgozóra, a munkásokra mondták: nem érnek rá pénzt keresni. Mert a munkáért csak dobtak valamit. Akik dolgoztak, mindenben hátra kerültek. Csak ott tolták őket kegyetlenül előre — háborúban —, ahol életről volt szó.

Ezért és még sok egyébért elgondolkodtató, hogy ma a munkában kiválóak állnak elöl. övék az első szó. Nekik jut lehetőség az élet töbhszínüségéhez. Nem könnyű „ajándék”. Szorgalmasan, kitünően dolgozni soha sem volt könnyű. Tudatosan kitartó erőre, állhatatosságra, a figyelem összpontosítására ma is szükség van.

A hangsúly a munkán van. Az ember azonban első közeg. A hogyanban van az elismerés kulcsa. Ezt találják meg többen. Számuk a tisztelet, a megbecsülés arányában növekszik.

Az iparhoz itt is mindjobban felzárkózik a mezőgazdaság, sok parasztember is kitüntetést kap. Amiről abban a valamikori világban nem is álmodott.

Ez a sorrend a tökéletes. A munka dicsérete — az emberben testesül.

Asztalos Bálint

nyék mezején, mint mennyire nemzetünk el volt készülve.

Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hozzánk a hon minden vidéke. Pest lön a vezérlobogója. Mindnyájan lépteinkre figyeltek, s híven követének bennünket.

De a pesti ifjúság a vezérszerepben messze előhaladott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a láthatárról.

Így szakadtak el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet."

„Nem mindig kell elátkoznunk a múltak embereit, ha azok tévedtek, hibáztak, botiának: minket illethet teljes joggal a szemrehányás, ha elődeink botlásain, tévedésein nem okulnánk."

„Ezen általános reformért félszázad óta imádkoznak a nemzetek. Az ausztriai tartomány népei is forrón óhajtják ezen átalakulást. Csakhogy e népek nem fogják fel e szónak értelmét: testvériség. Azért törekedtek sikertelenül, azért vérzettek el a küzdelem napjain. Mindenik nemzet külön akarta kivívni a szabadságot."