Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 9. Milyen lesz az új mozgalmi év? A Tisza szerelmese Úttörők a sóstói KISZ-táborban Friss hangú kórus dala tölti be a tábort, tenye­rek csattannak össze, ra­gyognak az arcok: úttörők táboroznak a sóstói KISZ- táborban. Kétszázötven szabolcs-szamári lány és fiú, valamint huszonöt szovjetunióbeli pionír. Az utóbbiak a megyénk és a Kárpátontúli terület út­törőszervezeteinek csere­táborozásán vesznek részt — velük egyidejűleg 25 magyar gyerek tábo­rozik a Szovjetunióban. A két és fél száz úttörő fi­zikai dolgozók gyermeke, és iskolájuk úttörőcsapatában fontos pozíciót töltenek be, az úttörőtanács tagjai. E két szempont alapján kerülhet­tek a tíznapos táborozásra a főleg hatodikos-hetedikes gyerekek. Úgynevezett szakrajokat alakítottak a táborba érkezés után, mindenki olyan rajba került, amilyen szerepe van az úttörőtanácsban — kró­nikás, raj titkár, sportfelelős vagy kultúrfelelős, esetleg a társadalmi munkák szer­vezésének megbízottja. A tíz nap mindegyikére jut va­lamilyen izgalmas program, nincs idő unatkozásra, s a színes események még a né­hány „elsőtáboros” úttörő pityergős kedvét is felderí­tették.., A szakrajok mindegyike tart összesen öt szakfoglalko­zást, amelyeken az úttörők megismerkednek a követke­ző mozgalmi év, illetve évek programjával — az „Együtt — egymásért” jelszó jegyé­ben két úttörőév eseményei zajlanak ősztől. Ez alatt a két év alatt fontos történel­mi és'mozgalmi események lesznek: többek között a NOSZF 60. évfordulója, a kubai VIT, a nemzetközi gyermekszervezet (CIMEA) jubileuma stb. Ezek mind­egyikére készülnek az úttö­rők is. A táborozás egyes napjait valamilyen központi témának szentelték — így tar­tottak „közösség napját”, „Október unokái” című na­pot, szolidaritási napot. A keddi nap a sporté volt, ekkor rendezték meg a tábo­ri olimpiát. Július 7-én, szer­dán egy kulturális játék­kal ismerkedtek az úttörők — „A művészet vándorút- ján” című játékot majd ott­hon, csapatukban is tovább­adják társaiknak. A tábori játék során felkeresték pél­dául a múzeumot, a megyei könyvtárat, „riportot” írtak élményeikről, összesen tíz feladat végrehajtása után este beszámoltak a tapaszta­latokról, a megoldásokról. Rendeznek tábori „Ki mit tud”-ot, végül az utolsó na­pon próbázások lesznek, tel­jesítik több úttörőpróba kö­vetelményeit. A tábor munkájának egy részében aktívan részt vet­tek a szovjet pionírok is — például műsort készítettek magyar barátaik szórakozta­tására, részt vettek a hétfő esti jelmezes karneválon, közösen tanultak dalokat a magyar úttörőkkel, (t. gy.) PLUSZ 15 BALESET. . H ömpölyög a víz. Tükré­ben füzesek, rekettyé- sek kacérkodnak bá­rányfelhőkkel. Medrét pon­tyok túrják. Széleiben víz- behajló fák tövében áldo­zatukra lesőn, harcsák búj­nak meg. Fövenyében te­nyészik a tiszavirág lárvá­ja. A part mentén halász­szenvedélytől fűtve gyere­kek gyalogosan, víz hátán ringó csónakkal felnőttek, kezükben hosszú nyelű ké- részezővel. Gyűjtik a csalit, a nagy halak kedvenc cse­megéjét. A látvány Tiszaadonynál tört ránk. A hidat itt is a hidas, a komp helyettesíti. Kezelője már tíz éve Liba Bernát, a Tisza szerelmese. A 46 éves férfi elkalandozott, majd visszatért a Tiszához. Amikor a sors a községi ta­nács elnökének szólította, tu­lajdonképpen akkor sem sza­kadt el a Tiszától, de szíve mindig a vízre húzta. — A tanácsok egyesítése 10 évvel ezelőtt, aztán éppen kapóra jött. Felajánlottak nekem több állást, de én a kompot kértem. Végül győz­tem. Feletteseim is beleegyez­tek. Itt, a sima víztükör, meg a hullámok hátán érzem igazán jól magam. Pedig nincs mindig nyár. A mi Ügyészségi vizsgálat — a tsz-tagokért Megyénk huszonöt téeszében 1974 második felében 182 balesetet számoltak, az elmúlt év hasonló időszakában már 197-et. Az üzemi balesetek közül 1974 második felében egy volt halálos kimenetelű, az elmúlt év második felében há­rom! A tragédiák szinte kivétel nélkül a munkavédelmi sza­bályok durva megsértése miatt következtek be. A megyei fő­ügyészség — az SZiMT segítségével — ezért is végzett téma- vizsgálatot a 25 termelőszövetkezetben. A vizsgálat eredményéről dr. Marjay Károly ügyész tá­jékoztatta lapunkat. Elmondta: a munkavéde­lem területén — függetlenül a statisztikától — némi javu­lás tapasztalható, de a ter­melőszövetkezeti vezetők je­lentős része a munkavédelem­mel kapcsolatban liberális, vagy kevésbé ismeri az ide vonatkozó jogszabályokat. A szövetkezetek többségé­ben elkészítették a munkavé­delmi szabályzatokat, de ezek­nek chaknem a fele kiegészí­tésre szorul: A záhonyi, a mándoki, az őri, a jármi és a nagyvarsányi tsz-ben nem ké­szült szabályzat, ami előírná és szabályozná a dolgozók balesetvédelmét. A mátészal­kai tsz-ben az új sertéskom­binát működéséhez nem ké­szítették el a munkavédelmi szabályzatot, a tornyospálcai szövetkezetben sem határoz­ták meg, hogy az egyes mun­kahelyeken milyen védőesz­közöket kell használni. Több tsz-ben az egyesülés után szerteágazó tervet készítenek, de ebből kihagyják a balese­tek elleni intézkedési tervet. Több tsz-ben zárszámadáso­kon, vagy egyéb fórumokon a tagságot nem tájékoztatják a baleseti helyzet alakulásá­ról. A vizsgált szövetkezetek — négy kivételével — az éves pénzügyi tervükben meghatá­rozták, mennyit költenek munkavédelmi célokra. Né­hány helyen a gépekhez és a termeléshez viszonyítva á ter­vezett (és kifizetett) összeg rendkívül kevés. Az egészség­re ártalmas munkahelyeken a védőruhákat nem a tsz-tag- nak, hanem a tsz-nek kell megvásárolni. Fáradtságot alig, pénzt egyáltalán nem igényel a dolgozók baleset­oktatása. Számos helyen még­is formálisak és ellenőrizhe­tetlenek az oktatásról szóló jegyzőkönyvek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az oktatást nem min­denütt veszik komolyan. A sajnálatos események egy részét késve jelentik, esetleg el is hallgatják. A ta­valy április 25-én Leveleken történt balesetről csak május 25-én tett jelentést a brigád­vezető. Az apagyi tsz egyik súlyos balesetét hatnapos ké­séssel jelentették. A balese­tekről nem mindenütt vezet­nek nyilvántartást. Számos tsz-ben nem szólítják fel a sérült dolgozót, hogy jelent­se be kárigényét. A jogsza­bály szerint a felszólításra akkor is szükség van, ha ké­sőbb esetleg a kárigényt el­utasítják. Némely helyen a kárigény jogosságát az elnök, vagy a főkönyvelő bírálja el. Kedvező tapasztalatokkal találkoztak a kölesei és a szatmárcsekei tsz-ben. Mind­két helyen írásban is, a gya­korlatban is jól foglalkoznak a munkavédelemmel. Pontos és szakszerű a balesetoktatás a tiszalöki és az ópályi tsz- ben. Több szövetkezetben (például Baktalórántházán és Tiszavasváribarr) függetle­nített biztonsági megbízót tat alkalmaznak, a nagyobb szövetkezetekben létrehozták a munkavédelmi bizottságot is. Néhány helyen — sajnos, nem mindenütt — arra is van példa, hogy a balesetért fele­lős dolgozót megbüntetik. A balesetekkel kapcsolatos döntések közül öt ellen óvást emelt az ügyészség, huszon­hat esetben felszólalási jogá­val élt az ügyész, s tizenöt „jelzést” is küldtek a szövet­kezetekbe. Nábrádj Lajos munkánk csak fagyástól ol­vadásig szünetel... Közben a túlsó oldalon egy motorkerékpáros jelenik meg. Liba Bernát gyakorlott moz­dulattal kiengedi a csörlő nyelvét, majd a partra ug­r rik. Csapófával segít, emel egyet a komp végén, hogy a part menti gyenge sodrás minél hamarabb mozgásba hozza. Mikor aztán már nem fekszi a komp vége a talajt, akkor fürge mozdulattal a fedélzetre ugrik. A csörlő- höz lép, hogy a víz hajtóere­jét kihasználón, a sodrásnak megfelelően állítsa be a komp szögét. Miközben a csiga kötelét hosszabbra en­gedi, meg a rövidebbre veszi, tenyere a fék csörlő dobján. Csend, nyugalom és élet honol körülötte. Míg a víz sodorja parttól partig a kom­pot, addig a vízi ember ter­mészetimádatával a révész­élet örömeiről, tragédiáiról beszél. Ki lehet gyűjtő? Még nagyobb ez a szám, ha ide soroljuk azo­kat is, akik nem tagjai a bélyeggyűjtő köröknek, de szívesen vásárolják meg a szép bélyegeket. Talán furcsának tűnik, hogy ez a kicsiny kis színes papí­ros ilyen nagy érdeklődést tud kelteni. A figyelem oka az, hogy a bélyeggyűj­tés nem csupán kellemes szórakozás, hasznos be­fektetés, de az ismeret- szerzés egyik igen jó esz­köze is. Képei segítségével követni lehet a legfonto­sabb történelmi, politikai eseményeket, megismertet az országok nagyjaival, városaival, természeti kin­cseivel és számtalan egyébbel. Megyénkben 53 felnőtt kör működik 2906 taggal, valamint 50 ifjúsági kör, amelyben 1090 fiatal tesz szert filatelísta ismeretek­re — tudtam meg Csabai Lászlótól, a MABÉOSZ kelet-magyarországi veze­tőjétől. — Az ifjúsági kö­rök munkájában 8 éves kortól, a felnőtt körökébe a 18. év betöltése után le­het bekapcsolódni. A MA­BÉOSZ támogatja őket a Tanít a bélyeg Megyénkben több mint négyezer ember követi fi­gyelemmel az új bélyegek megjelenését. bélyegújdonságok beszer­zésében, a külföldi bélye­gek behozatalában, elő­mozdítja a tagok közötti bélyegcserét, különféle előadásokat szervez a kö­rök tagjai számára, dia­anyagokat, cserefüzeteket, albumokat, vándorkiállítá­si bélyegeket juttat nekik. Az általános iskola 5—8. osztályosai részére olyan anyagokat állítanak ösz- sze, amelyek kiváló szem­léltetési eszközök magyar, történelem, földrajz, bio­lógia és más tárgyak ta­nításához. Az egyik ilyen a szocializmus építését kö­veti nyomon a felszabadu­lástól napjainkig rövid szöveggel ellátva. A MABÉOSZ munkájá­nak fontos része kiállítá­sok szervezése. A legköze­lebbit a Nyírségi Ősz ke­retében rendezik meg, szeptember 20—26-ig a városi művelődési köz­pontban. Ezen Uíigvár és Nyíregyháza bélyeggyűjtői közösen vesznek részt, s a kiállítás ideje alatt az ungváriak városunk bé­lyeggyűjtőinek vendégei lesznek. Annak tiszteletére, hogy 100 éve megyeszékhely Nyíregyháza, egy másik kiállítás anyagát rende­zik. A jövő év nagy ese­ménye a bélyeggyűjtők számára a 15. országos if­júsági kiállítás megrende­zése lesz. Kántor Éva Liba Bernát révész. Nemcsak a két part össze­kötője vagyok. A víz két ol­dalán élő embereket kapocs­ként tartom össze egymás­sal, a szűkebb, meg a tá- gabb világgal. Tudni az em­bernek, hogy fontos, hogy szüksége van rá társainak, nagyon jó érzés. Itt a tragé­diák még megrázóbbak. Hol­tan kihúzni a vízből azt a fiatalembert, aki míg más életét megmentette, maga lett örökké a víz foglya. Vagy követni, csónakon, 200 mé­teren át a virtusságból, bor­gőzösen ladikba szálló fiatal­embert. Követni a tüdejéből egyre gyengébben kiprése- lődő légbuborékok nyomán. Már-már feladva a kimen­tés reményét, míg végre si­kerül egyetlen egy görcsö­sen szorító ujját elkapni és visszaadni az életnek... Liba Bernát akár többszö­rös életmentő is lehetne. A fiatalemberen kívül fürdő­zés közben egymás után két nőt ment ki a víz sodrásá­ból. Ám ő szerény. Ma is hogy sajnálja a szomszéd község csordásfiúját, aki míg a gulya delelt, hűsölni akart egyet, s akit csak hol­tan tudott visszavenni a víz­től. A túlsó parton kiköt. Gya­logutasa érkezett, kienge­di a csörlőt, a fövenyre pat­tan, emelőfájával toll egyet a kompon, majd visszaugrik a fedélzetre. Csiga csikordul, hullám csobban, a víz so­dorja a hatalmas tákolmányt. A révész szeme pásztázza a vizet, a partot. Vált néhány baráti ’ szót utasával, állít a szögön, hogy pontosan kössön ki a par­ton. Szerelme a Tiszával nem kérész életű. Vakítóan süt a nap. Höm­pölyög a víz. Tükrében fü­zesek, rekettyések kacér­kodnak bárányfelhővel. Hul­lám csobban a komp oldalán. A víz ereje Liba Bernát akaratának engedelmesked­ve sodor parttól partig. Sigér Imre FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT A LÉC FÖLÖTT ... Császár Csaba, Nyíregyháza, CsáLyi F. u. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom