Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

1976. július 9. KELET-MAGYARORSZÄG 3 // Szépséghibák " a kollektívben NÉHÁNY ÜZEMBEN kis „szépséghibával” készültek el, s írták alá az új, öt év­re szóló kollektív szerződé­seket. Elhangzott néhány vállalatnál „nem is változ­tat azon már senki”. Nem így van. Legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége úgy döntött, hogy a hibákat most kell kijavítani, pótol­ni a mulasztásokat, s erre szeptember végéig adott a lehetőség. Most a vállalatok szakszervezeti bizottságain, s a gazdasági vezetőkön a sor, hogy kiegészítsék amit múlasztottak. Kétségtelen, sok-sok mun­ka előzte meg a kollektív szerződéseket, amelyekbe sok javaslata került a dol­gozóknak. Ennek ellenére is fontos, a dolgozók érdekeit érintő, a gazdaságosságot befolyásoló, a szocialista munkaversenyt és brigád- mozgalmat lendítő dolog maradt figyelmen kívül. S, ha most ezekből idé­zünk egy csokorra valót, csupán figyelemfelkeltés­nek szánjuk, hogy ott is nézzenek utána, ahol eset­leg úgy látják, „minden” rendben. Ugyanis nem mindegy, hogy a munkavál­lalókat érintő kérdések már ez évben a törvényes ren­delkezéseknek megfelelően fogalmazódnak meg, s ezek­nek az elveknek az alapján intézik a vitás ügyeket, öt év hosszú idő, felejteni könnyű.^ Néhány vállalatnál a kollektívben például nem rözítették a bérfejlesz­tést. Ezt tapasztalta az SZMT közgazdasági osztá­lya vizsgálatai során a Be­regi Vízgazdálkodási Tár­sulat kollektív szerződésé­ben, a Mátészalkai ÁFÉSZ- nél, s a Nyírfa Áruház üze­mi alkotmányában. Csak egy évre szabályozták e he­lyeken a bérfejlesztést, s szükséges differenciálás nélkül. Elemzések során bukkan­tak rá, hogy például több kollektív szerződésben vagy tervezetben emelkedett a tervezett túlmunka. Köz­ismert milyen nagy vonzó hatása van a termelésre a szocialista munkaverseny­nek, a szocialista brigád- mozgalomnak. Ennek elle­nére a szocialista brigád cím különböző fokozatait nem dotálják kellően. Ala­csony a kitüntetésekhez adott díjazás például egyes ÁFÉSZ-eknél, nincs sza­bályozva az Öntödei Válla­lat kisvárdai gyárában. Ha­sonlóan szabályozatlan a különböző kitüntetésekkel járó anyagi elismerés több vállalatnál. Nem foglalko­zik a kollektív szerződés a jóléti alap részletes felosz­tásával a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál. NEM MELLÉKES az sem, szabályozzák-e vagy sem a változó munkahelyeket. Ha­sonlóan homályos a szak­mai képzésre fordítandó jut­tatás a MÉK-nél. a Nyírma- dai Állami Gazdaságnál és másutt. Kevés kollektív szerződésben rögzítették a társadalmi bíróságok meg­alakítását. Több kollektív szerződésben munkaruha- juttatásként szerepelnek a védőruhák. Egyes helyeken nem szabályozták a leszere­lő katonák rendkívüli sza­badságát. Figyelemre érde­mes az is, hogy a fejleszté­seket tekintve a vállalatok jelentős része túlzottan óvatos. Különösen jellemző ez az építőiparra és a ke­reskedelemre. SZÜKSÉGTELEN MA­GYARÁZNI, hogy nem cse­kély hibák pótlásáról van szó. Sok esetben olyanokról, amelyek így vagy úgy be­folyásolhatják a termelést, a kollektívák hangulatát, munkakedvét, segíthetik vagy gyengíthetik az üzemi demokrácia gyakorlati ér­vényesítését. Nem is szólva a rendeletek megtartásának fontosságáról. Igaz, hogy szeptember végéig van még idő pótolni a mulasztásokat. De pótolni illik, pótolni kell, s minél előbb, annál jobb. Ez ügyben segítik a válla­latok szakszervezeti bizott­ságait. a gazdasági vezető­ket, a szakmai megyebizott­ságok, az SZMT közgazdasá­gi osztálya, s októberben az SZMT elnöksége újra meg­vizsgálja, mi törtést e helye­ken a hibák kijavítása ér­dekében. F. K. „SZTO LAT. .SZTÓ LAT...” Miként van O Szabolcsban ■ Lengyel mezőgazdasági szakemberek tanulmányúton Bejárja a megyét a Lengyelországból ér­kezett 30 mezőgazdasági szakember. Nyolc ter­melőszövetkezetbe, három állami gazdaságba, és a nyíregyházi MÉK-hez látogatva eljutnak Szabolcs-Szatmár minden szögletébe. A nö­vénytermesztéstől a kertészeten keresztül a korszerű állattenyésztésig mindent láthatnak. A lengyelek egyik 15 fős csoportja a hét elején a nyír- tassi, a Dózsa Termelőszö­vetkezetbe és az állami gaz­daságba látogatott. Elöljá­róban attól, hogy mit láttak talán fontosabb, hogy mi érdekelte őket. Ez kiderült a szűnni nem akaró kérdé­sek özönéből. — Milyen állatokat nevel­nek a termelőszövetkezet­ben? — Állami támogatás­ban részesül-e a termelő- szövetkezet és milyen mér­tékben? Milyen a gépiellá­tottság ? Milyen eredménye­ket érnek el a gyümölcsös­ben? Milyen a felsőfokú végzettségű dolgozók ará­nya, kitől kapják a fizeté­süket? A tagokat milyen formában fizetik? Hány órá­sak a munkanapok? ' Hány párttag van? A nyugdíjasok, járadékosok kitől kapják a pénzt és mennyit kapnak? Találkozás Hyírtasson A vendégek Nyírtass köz­pontjában, a művelődési ház, a KISZ újonnan létesült, — szombaton avatásra kerülő — pinceklubjában foglaltak helyet. Lakatos András, a termelőszövetkezet fiatal agronómusa korához mérten szokatlan mondatokkal kezd­te a tájékoztatót. — A paraszti múltra itt az volt jellemző, hogy a telepü­lés hét kastély és három to­rony árnyékában húzódott meg. A föld 90 százaléka a földbirtokosoké volt, a la­kosság csaknem teljes egé­sze cselédként dolgozott, sze­gények és analfabéták vol­tak. — A nyírtassi Dózsa Ter­melőszövetkezet 1961. janu­ár 18-án alakult 580 tag­gal, 1954 hektáron. Még ak­kor is szegényes eszközök­kel, főleg lófogatokkal, ké­zierővel dolgoztak, de az ál­lami támogatás a termelő­szövetkezeti tagság bizalma gyors fejlődést hozott. 1964- ben már négy traktor volt. Nem volt hosszú a beszéd, de tartalmazta mindazt, ami az összkép kialakításához feltételnül szükséges. A ter­melés jelenleg 80—90 szá­zaléka gépesített. Átszervez­ték az üzemszerkezetet, a növénytermesztés mellett meghatározó lett a kertészet, és a gépesítéssel felszaba­dult kézierő nagy részét az 1969-ben létesített termelő­szövetkezeti konzervüzemben foglalkoztatták, foglalkoztat­ják. Közben a kérdésekre is választ kaptak a vendégek. Nézték a konzervüzemet, ahol sokat és mégis keve­set láttak. Sokat azért, mert a termelőszövetkezet 13 mil­lió forintos saját beruhá­zással egy ezer négyzetmé­ter alapterületű új üzem­csarnokot épített, három korszerű gépsorral szerelte fel. Keveset azért láttak, mert a feldolgozás az új üzemben e hét végével a meggy konzerválásával kez­dődik. A meggyet követi majd az őszibarack, az ubor­ka, paprika, paradicsom, és év végére 18—20 millió érté­kű árut dolgoznak fel. ...és a rzeszówi járásban ? A lengyel termelőszövet­kezeti szakemberek a beszél­getések sorába bele-belefűz- ték a saját helyzetüket, job­ban mondva a rzeszówi járás mezőgazdaságát. Ott a ter­melőszövetkezeti mozgalom még a kezdeténél tart, a földterület 3—4 százalékán van termelőszövetkezeti, ál­lami gazdálkodás. Most már az élet sürgeti, hogy előbb­re kellene lépni. A parasztok kiöregednek, fiaik, lányaik az iparban helyezkednek el, a hozamok kicsik. Megoldás számukra is a szövetkezeti gazdálkodás lenne, de ho­gyan? Megy a busz végtelennek tetsző almatáblák útján. A vendégek szorosan az ablak­hoz tapadva nézik az aszály közben is méregzölden vi­ruló fákat, a tiszta, gyom­mentes területet. Látják a korszerű hűtőtárolót, és a gépeket. Az egyik lengyel azt kérdezte a mellette ülő ter­melőszövetkezeti tagtól: „könnyen ment-e, könnyen ráálltak-e az emberek a szö­vetkezeti gazdálkodásra?” — Ajaj, — volt a válasz, — amikor jöttek a szervezők a harmadik falu határáig sza­ladtam, hogy meg ne találja­nak. Most már vasvillával sem lehetne elkergetni ezek­ről a földekről. A főagronómus nem győ­zött a kérdésekre válaszol­ni, csakúgy, mint a Nyírtassi Állami Gazdaság párttit­kárnője, Zilahi Istvánná. Sirokkó rendszerű szárítók előtt A gazdaságnak három fő profilja a gyümölcskertészet, a borsó- és a zöldségtermesz­tés. Az alma szüretelésén kí­vül minden gépesítve van. A dohányt ‘ kombájnnal ül­tetik és ugyanaz a kombájn­nal törik a leveleket. Sirokkó rendszerű dohány­szárítók sorakoznak ott, ahol a vendégek csoportja áll. Nem a korszerű technikai eszköz, technológia érdekli őket, hanem a borsócséplés látványa. Az egyik tábla ott van a közvetlen közelben, csöveket szednek le, és íz­4 járási székhely for­galmas buszmegál­lója közelében tör­tént, volt ez a találkozás. — Aztán hogyvagy, mintvagy, mesélj, gügyögj, hallom férhez mentél mostanában és mivan-mi- van — faggatódzott a ■modern és drágább ru­hákba öltözött, aki maga­sabb volt társánál. meg csinosabb!? — Hát iigen .. tényleg férjhez mentem — felelte a fiatal asszony és enyhe pír öntötte el arcának nagy részét. — Na és milyen krapek a férjed? Vagyis az urad, vagy mit tudom én ho­gyan babusgatjátok egy­mást. Hisz emlékszel rá, mennyit marháskodtunk a suliban az ilyesmi felől is?! Magas, alacsony, bar­na, szőke, beszélj-beszélj mert úgy odavagyok a kíváncsiságtól — szeleske- dett az tovább? Az asszony nem kérette magát. Mondta, sorolta a fontosnak vélt dolgokat, hogy barna — mert ez il­lik az ő szőkeségéhez, mely a szeplőtől sem men­TALÁL­KOZTAK tes — aztán termetre kö­zepes, csontozatban szin­tén, tartása pedig egyene­sen szép. Az igaz, hogy a haja elöl a homlokánál kevesebb a kelletnél, de az szinte jól áll neki. Nem vén szivar, nem, hisz’ csak három esztendő a különb­ség és a keresete is meg­felelő. A lakatos részleg vezetője a nagy almatáro­lóban és igen becsülik sza- vatartisága miatt. — Remek öregem, re­mek, mindig tudtam én, hogy rendkívüli csaj vagy — lelkendezett a másik! Na de gyújtsunk rá gyor­san, mert tudod, olyan helyről jövök — váltott a suttogásba — ahol nuku volt a bagózás és ilyenkor olyan ingerem támad, hogy majd belegebedek. , Ele­gánsnak vélt mozdulattal nyújtotta a félig kinyitott dobozt barátnője felé. — Kösz ... már nem élek vele — hárította el a férjezett a kínálást és újabb pirhullám öntötte el arcát. — Micsodán ... meg­őrültél?! Te nem élsz ve- vele?! Te, aki után az egész banda ment a suliban!? Nem öregem, ez viccnek is rossz... — Az volt... ez van .. . Egy pillanatig szinte farkasszemet néztek. — Te — húzta fel fes­tékkel kiegészített szem­pilláját a barátnő — csak nem az urad miatt van mindez? — De. — Hát téged, öregem, közszemlére teszünk ki, amikor a találkozónk lesz és úgy körül röhögünk, de úgy hogy, bele fogsz geb- bedni! A fiatal asszony csak el­mosolyodott a másik igye­kezetén, és a maga igaza birtokában csak ennyit mondott: — Ö nem dohányzik és az első napokban valóság­gal rosszul lett, ha köze­ledett hozzám... — Amikor cső ...? — Persze és hidd el, hogy nem kockáztathat­tam ... A bővebb magyarázko­dásnak azonban, véget ve­tett a hangosbemondó mikrofonja, mely náthás ember módján ismételget­te a járatok indulási idő­pontját, közbe-közbe vet­ve, hogy melyik irányba, melyik az utolsó járat ezen a napon. A barátnő búcsúzott. — Szia, szia! Csókollak- csókollak! Az uradat is, na. Azt különben nem, mert majd rosszul lesz — jutott eszébe az előbbi — és mindenkit a régiek kö­zül. Aztán az integetésnek is vége szakadt, mert kö­nyörtelenül csapódott be mögötte az önműködő aj­tó ... A fiatal asszony is in­dult tovább, abban a bol­dog tudatban, hogy ime, nemcsak önmagával tu­dott már szembenézni. Szállási László lelik a termést, a szemek na­gyok, édesek. — A borsóterület 110 hek­tár, most kevesebbet fog te­remni az aszály miatt — kö­zölte az egyik kérdésre a párttitkárnő. Természetesen a hozamcsökkenés ellenére jövedelmező lesz az ágazat, bár a veszteséget, amit az aszály okoz, azt almával kell pótolni. Igazában csak a lengyelek tudják mit éreztek és érez­nek a látottak után. Mond­ták és mondják, hogy jó, hogy szép, hogy nekik is ilyen kellene. A látvány, a szívélyes fogadtatás és a készség, hogy mindent meg­mutassanak, minden kérdés­re választ adjanak a vendég­látók, örömmel töltötte el és tölti el őket. Ennek a po­hárköszöntőnél, ebédközben adták tanújelét, amikor a vendéglátók néhány szavas beszédére szépenhangzó énekkel válaszoltak: „Sztó lat, sztó lat...” ami végig azt jelenti, hogy száz évig, száz évig és még azontúl is éljen ez a barátság. Seres Ernő A primőr ára J öjjenek ki és nézzék meg, hogy mit csi­nálnak itt nálunk az ÁFÉSZ-nél! Először is há­rom helyre vittem a zöld­babot, míg a negyedik boltban megvették, pe­dig úgy tudom, rendelet van rá, hogy a zöldséget és gyümölcsöt minden mennyiségben fel kell vá­sárolni a termelőktől. Má­sodszor pedig engem jól be­csaptak. Nyolc forintot ad­tak egy kiló zöldbabért, ők meg húszért árulták kilóját. Hol van itt a ter­melő megfizetve és miért vághat zsebre a kereske­delem ekkora hasznot?” Meglepődve fogadtuk a Kisvárdáról érkezett hírt, hiszen az utóbbi időben olyan információkat sze­reztünk. hogy mind az ál­lami, mind a szövetkezeti kereskedelem felvásárolja a felkínált terméket, árpo­litikájukat ismerve pedig elképesztően magasnak találtuk a felvásárlási és a fogyasztói árak közötti különbséget. Amikor a termelő megkérdezte: mennyit kaphat a zöldba­bért, akkor valóban húsz forint volt az ára és a ter­melőnek 16-ot fizetett a szövetkezet kilójáért. A termelő nem aznap, ha­nem másnap vitte áruját a boltba, akkorra azonban megérkezett a szövetke­zethez a MÉK árjelzése, amelyen a zöldbab ára az előző napi 20 forintról 9 forintra csökkent. Ennek alapján még a hivatalos árjegyzék kiküldése előtt értesítették a boltvezetőt, hogy a 9 forintos fogyasz­tói árnak megfelelően 8 forintért vásárolja a zöld­babot. Az árjegyzék rövid időn belül megérkezett és az előző nap 16 forintért vásárolt, de még meglévő zöldbabot is 9 forintért árusították tovább. Az ügy tehát tisztázó­dott, sőt a panaszos szem­pontjából is megnyugtató­an rendeződött. Természetes dolog, hogy ilyen esetben az érdekek összeütközéséről van szó: a termelő minél többet kí­ván kapni árujáért, a szö­vetkezet pedig minél ke­vesebbet szeretne adni ér­te. hogy olcsóbban árul­hassa, s hogy e gyorsan romló egyik óráról a má­sikra változó — a szezon­ban rendszeresen csökke­nő — árú termékekre se fizessen rá. A kereskedelemnek jó figyelembe venni, hogy milyen pontos, a gyors információ, a tár­gyilagos felvilágosítás. Meg kell mondani a termelő­nek, hogy ma még ennyi­ért vásárolunk, holnap ta­lán már változnak az árak. Mert a fogyasztók szem­pontjából fontos árcsök­kenés pontos tájékoztatás híján a termelőben bizal­matlanságot kelt, s akkor gyanakvó lesz. Balogh József ÉRTÉKELTÉK AZ EL­MÚLT ÉVBEN VÉGZETT TÁRSADALMI MUNKÁT a Nyíregyházi Városi Tanács június 22-én megtartott ünne­pi tanácsülésén. Az értékelés alapján a Hazafias Népfront hét városi körzete összesen 1 millió forint fejlesztési alap­juttatást kapott. A Nyíregy­házáért jelvény arany fokoza­tát tizenkilencen, ezüst foko­zatát tizenheten kapták meg, huszonnégyen elismerő okle­velet vettek át. Emellett ti­zenegy vállalat, illetve szö­vetkezet szocialista brigádjai részesültek jutalomban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom