Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
1976. július 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS KIALAKULT RENDJE, hogy évről évre növekszik a technikai, technológiai színvonal, ezen belül a kémiai szerek mennyiségi és minőségi alkalmazása. A nyíregyházi AGROKER Vállalat 1974-ben műtrágyából 302 ezer 453 tonnát adott el. Egy évvel később már 373 ezer 394 tonna volt a felhasználás. Ha a SZA- TÉV- és a közvetlen beszerzéseket is figyelembe vesszük a megye területén az 1974. évi hektáronkénti felhasználás átlaga 162,3 kilogrammról, 1975-ben 208,5 kilogrammra nőtt hatóanyagban. Egy év alatt 28,5 százalékos növekedés abszolút értékben sok, de ha viszonyítunk más, országos adatokhoz, akkor nincs miért hurrázni. Az országos statisztika alapján 1974-ben megyénk a műtrágya felhasználásában a 17. volt. A nagyarányú növekedés csak annyiban hozott változást, hogy a 14. helyre rukkoltunk előre. Ezért is, de még inkább a tervezett mezőgazdasági termelésnövelés érdekében, gyenge termőhelyi adottságainkra tekintettel, 1976-ban legalább a negyedik ötéves terv éveinek átlagával, 17,9 százalékkal lett volna célszerű növelni a műtrágyázást. Év elején tervegyeztető tárgyaláson megyénk vezetői a MÉM vezetőitől azt kérték, hogy az országos átlagtól műtrágyakeretben nagyobb mennyiséget kapjunk. A kérést teljesítették. Az üzemek igényét azonban két dolog kedvezőtlenül befolyásolta és befolyásolja: az árváltozás mellett alapvetően az aszály. Az AGROKER Vállalat 1976-ra természetes súlyban valamivel több több mint 380 ezer tonna műtrágyát rendelt. Ez csak kismértékben haladja meg azt a mennyiséget, amenyit az elmúlt évben mezőgazdasági üzemeink vásároltak. Az első fél évben a fel- használás a bázis hat hónaphoz viszonyítva 2 százalékkal növekedett. A második fél évben a felhasználás növekedésével már nem lehet számítani, sőt erős visszaesést jelez az üzemi megrendelések visszamondása. MEGYÉNK ÖT ÁLLAMI GAZDASÁGÁNAK stornója a következő: az eredetileg rendelt 87 ezer mázsa nitrogénből 26 ezer mázsát, az 54 ezer mázsa foszforból 23 ezer mázsát, á 32 ezer mázsa káliumból 15 ezer mázsát, a 7500 mázsa vegyes műtrágyából 3500 mázsát visszamondták. Jóval nagyobb arányú a termelőszövetkezetek igénytelensége. ötvennégy termelőszövetkezet a tervezettől 117 ezer mázsával kevesebb nitrogént, 108 ezer mázsával kevesebb foszfort, 72 ezer mázsával kevesebb káliumot és 30 ezer mázsával kevesebb összetett műtrágyát kíván területén kiszórni. Ismert, hogy az V. ötéves terv időszakában a tervek teljesítését a vállalatoknak, a mezőgazdasági üzemeknek az eddigieknél jóval szigorúbb közgazdasági szabályzók mellett kell végrehajtani. Ha az állami gazdaságoknál, termelőszövetkezeteknél e szigorúságból kiindulva a műtrágya-megrendeléseket azért vonták volna vissza, mert tökéletesítették a talajerő-visszapótlást, akkor a megrendelések stornója dicsérendő lenne. Sajnos azonban ma még nem tartunk ott, hogy a műtrágya-felhasználásban a tudomány, a technika minden lehetséges eszközét maximálisan a termelés javára fordítva hasznosítanánk. A műtrágya-megrendelések visszamondása — mint már jeleztük — az időjárás okozta károk és annak várható pénzügyi hatásait jelzi. A téli kipusztulások, a tavaszi fagy és a kényszerű késői vetés, a júliusi aszály a földművelés nagyobb költségei mellett a tervezettől lényegesen kisebb termésátlagot, alacsony jövedelmet, vagy ráfizetést ígér. Szövetkezeteink közel 80 százaléka kedvező időjárás mellett is kedvezőtlen adottságú, s ez most hatványozott, de vajon a pénzügyi stabilitás megteremtésének járható út- ja-e a műtrágya-felhasználás csökkentése? A mezőgazdasági szakemberek jól tudják, hogy a termelésben elért eredmények a termésátlagok dinamikus növekedése jórészt a növekvő talajerő-utánpótlásnak köszönhető. Egy példa: a közelmúltban a szatmárcsekei termelőszövetkezetben talajerő-gazdálkodással kapcsolatos tapasztalatcserét rendeztek. Ott igazolódott, hogy a kontroll 33 mázsa hektáronkénti búzaterméshez viszonyítva, ahol szerves trágyát, műtrágyát és lombtrágyát a szükséges mennyiségben adagoltak, a hektáronkénti átlagtermés búzából 44,4 mázsa volt. Termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban most helyes és szükséges törekvés, hogy a felhalmozott több millió mázsa szerves trágyát kijuttatják a földekre. A szerves trágya kiszórása javítja a talajszerkezetet, de önmagában nem pótolja a műtrágyát. A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKET ÉRT KÁROK enyhítéséért, csökkentéséért a termelőüzemek tehetnek és tesznek is legtöbbet. Nagyobb munkaráfordítással, eszközfelhasználással növelik takarmányalapjaikat, bővítik termelésüket. Természetes, hogy ezt az erőfeszítést szükségszerűen követnie kell áthidaló pénzügyi intézkedéseknek. Ez megtörtént. Nem akadályozhatja semmi az aszály elleni küzdelmet, de azt sem, hogy az elkövetkezendő évek termelését ne alapozzuk meg. A jövő évi termés megalapozásához szükséges a jó talaj-előkészítés, a vetés hiánytalan elvégzése, az optimális műtrágyaadagok felhasználása. Üzemeinknek, azoknak, amelyek műtrágya-megrendeléseiket visszamondták, felül kell bírálniuk elhatározásaikat. Népgazdasági, megyei és egyben üzemi érdek is, hogy a termelés eddig elért színvonalát ne csak szinten tartsuk, de lehetőségeinkhez mérten növeljük is. Seres Ernő A lehúzott redőny mögött Cseremlyei Zsolt üzletvezető idegesen nézegette az óráját, majd dühösen rászólt a fiatal pincérre: — Józsi! Tíz perc múlva nyitunk! Nagy esemény ez a kerület életében. Százszor megmondtam, hogy minden asztalra pecsétes, ételnyomokat viselő, cigarettával kiégetett abroszt tegyenek. Ki volt az a tökkelülött, aki a sarokasztalra hófehér abroszt tett? Néma csend. dég naponta harminc főtt étel közül választhat. Mi van készen a konyhán? — kérdezte Mari nénit, a szakácsnőt. — Csontleves, sertéspörkölt és pásztortarhonya. Eszik, nem eszik, nem kapnak mást. — Helyes. Hideg sörünk van? — nézett Cseremlyei szigorúan a csaposra. — Szó sincs róla. A fri- dzsiderbe és a hűtőpultba \Avntá$ — Kartársaim! Pontosan tíz óra! Húzzák fel a rollót! Dübörögve szaladtak fel a redőnyök és Cseremlyei meghatott ünnepélyességgel jelentette: — A reprezentatív „Arany Borjú” éttermet ezennel meg- nyitottnak nyilvánítom! Az új vendéglátóipari létesítmény első vendége egy rokonszenves fiatalember volt, akit Cseremlyei sóval és kenyérrel fogadott, amelynek később elkérte az árát. — Most nyitották meg ezt az új éttermet, és máris ilyen állapotban van? — kérdezte ámuldozva a vendég. Az üzletvezető fölényesen mosolygott: — Gondoltam, hogy senki nem meri vállalni. Azonnal cseréljék ki egy ócska, vacak térítőre! Cseremlyei folytatta ellenőrző körútját. Elégedetten bólintott, amikor megszemlélte a törött szélű, csorba poharakat, tányérokat. Kedvtelve nézegette a rozsdás, agyonsmirglizett evőeszközöket. Azt hiszem, minden rendben — jelentette ki derűsen, majd így folytatta: — Üzletünket úgy reklámoztuk, hogy a kedves venJókai összes műveit és az éjjeliőr két flanell hálóingét tettük. — Pompás! — helyeselt Cseremlyei. — Józsikám, a hangulatlámpákból mtg üssön ki vagy húsz villanykörtét, és gondoskodjék arról, hogy a mosdóban ne legyen szappan és törülköző. A zongorát kérem lehangolni, a légkondicionáló berendezés, remélem, már csődöt mondott. — Igenis — mondta alázatosan Józsi. — Mindent a vendégekért. Gyakran előfordul nálunk, hogy megnyílik egy étterem elsőosztályú besorolással, aztán fokozatosan leromlik. Mi nem akarjuk, hogy a kedves vendégeinket csalódás érje. Már a nyitás napján olyan mostoha körülményeket biztosítunk, amire csak néhány hónapi üzemeltetés után kerülne sor. Ezt a mostani alacsony színvonalunkat viszont az idők végeztéig tartani tudjuk... Galambos Szilveszter Műszakonként 700 kilogramm polipropilén fonalat készít Naszádos Mária, a nagyhalászi zsákgyár betanított mu nkása. (Gaál Béla felvétele) ILYEN GAZDAGOK VAGYUNK------------------STT 'Bonyodalmak az alkatrészgyártás —; és ellátás?* körüt Nem végeztek megfelelő piackutatást a gyár felépítése előtt? Elfelejtették megkérdezni a legnagyobb megrendelőt, mennyi alkatrészre ^lesz szüksége hosszú tá- \ron? Félrevezette volna , ,^ őkét a korábban megbíz• ható partner? Netán rossz a termék minősége? Ilyen kérdések ve-, tődnek fel ajs emberben, • ha meghallja, hogy az. éppen két éve felavatott '"<■ korszerű Villaniosszige- •' .telő és Műanyaggyár . kisvárdai egysége az év első felében megrendelés híján nem tudta kihasználni kapacitását. Nem csődről, nem katasztrófáról van szó, ám mégis furcsa, hogy a gépjármüvek számának rohamos növekedése mellett a VSZM termelésének dinamikus növekedésében megtorpanás van. Mi lehet az oka e fonák helyzetnek? Aligha kell magyarázni, milyen várakozás előzte meg Kisvárdán és környékén a Villamosszigetelő és Műanyaggyár építését. Biztos munkaalkalmat, jó keresetet ígért a gyár a háztartásbeli, a környező termelőszövetkezetekből felszabaduló lányoknak, asszonyoknak, s perspektívát a szakmát tanulni akaró fiataloknak. A várakozás nem volt hiábavaló: az 1969-ben megkezdett építkezés színhelyén 1971-ben már megkezdődött a termelés. Kapacitás — kihasználatlanul Nem nagy tételben persze, hiszen még csak egy csarnokban helyezhették el a gépeket, de ízelítőnek már 13 és fél millió értékű fékbetétet adott a,kereskedelemnek a kisvárdai gyár. Aztán gyors fejlődés következett: a még épülő gyár 1972-ben már 38 milliót, egy évvel később pedig 60 milliót termelt. Az építkezés a befejezéséhez közeledett és az átadás évében, 1974-ben már 120 millió értékű fékbetétet adtak a kereskedelemnek. Ekkorra megtanulták a szakmát, elsajátították a gépek kezelését a fiatal szakmunkások, s a tavalyi 222 milliós termelés alapján bizakodással tervezhettek erre az évre 270 milliót. Ekkor kezdődtek a gondok: a legnagyobb partner, az AUTOKER csökkentette a megrendelést! Ez azt jelenti, hogy a három műszakban termelő gépek kapacitását nem tudják kihasználni, s már most biztosnak látszik, hogy a 270 milliós termelési érték helyett az év végén csak 240 milliót tehetnek az asztalra, hacsak nem vállalják, hogy raktárra termelnek, vagy nem jelentkezik náluk néhány olyan nagyvállalat, amelyiknek szüksége van fékbetétre, de a kereskedelmi vállalattól nem tudja beszerezni. Miért ne tudnák beszerezni? Nem lenne jó az ellátás ezekből a termékekből? Az AUTOKER igazgatója ezeket írja: „Az 1974. évi 94 milliós forgalmat alapul véve 1975- re 100 milliós keretbejelentést tett az AUTOKER, a tényleges értékesítés azonban elmaradt, nemcsak a tervezettől, de még az előző év forgalmától is. Az alacsony értékesítés következtében a nagykereskedelem raktár- készlete jelentősen megnőtt és jelenleg is kb. 35 millió a raktáron lévő fékbetétek mennyisége”. És mit mond egy AUTO- KER-bolt vezetője? Rossz az ellátás, hetekig, hónapokig nem tudják a vásárlók igényeit kielégíteni egyes fékbetétfajtákból. Hogy reagál egy nagy felhasználó? A nyíregyházi Volán például több százezer forint értékű alkatrészt használ fel évente, s ebből 150—200 ezret a fékbetétek jelentenek. Ez a vállalat például évekig az AUTOKER ügyfele volt, de mert vagy nem, vagy nagyon hiányosan elégítette ki igényeit, ettől az évtől közvetlenül a gyártó vállalattól veszi — a kereskedelemben szokásos árrés kimaradása miatt — olcsóbban (!) a fékbetéteket, s igényeit pontosan, rövid határidőre kielégítik. Alkatrészek szemétdombon Ellentmondás ez a javából, de nem lenne teljes a kép, ha az AUTOKER válaszának második részét elhallgatnánk. Azt, hogy: „a forgalom visszaesésében jelentős szerepe van a komplett fékbetétek elterjedésének. A különböző javítóvállalatok személygépkocsiknál mindenképpen előnyben részesítik a kész gyári fékbetéteket a helyszínen szegecselt, illetve ragasztott fékbetétekkel szemben”. És ez tagadhatatlanul így van. Nem kell ragasztani, fúrni és szegecselni, elég csak kicserélni a komplett fékbetétet. Itt azonban ismét van ami elgondolkodtató. Az például, hogy miután fékbetéteket csak a VSZM gyárt, így az említett komplett fékbetéteket külföldről vásároljuk. Ám van ennél fontosabb is: a komplettcsere esetén a fékpofát a szemétre kell dobni, pedig ez jelenti a nagyobb összeget, a betét kicserélése — még ha munkaigényesebb is — 20—30 százalékába kerülne az egésznek, s megmaradhatna még évekig a lassabban kopó pofa. Egy mondatban összefoglalva a tényeket: a fékbetétgyár megrendelés hiján nem tudja kapacitását kihasználni, ugyanakkor nem jó az ellátás, a kereskedelmi vállalat raktárán 35 milliós a készlet, s mind eközben külföldről vásárolt alkatrészeket használnak a szervizekben. Egyeztetni az érdekeket! Hogyan lehet ezeket az ellentmondásokat feloldani úgy, hogy mindenki jól járjon? Egyeztetni az érdekeket, s mindenkinek lépni egyet. A VSZM-nek — ezt már a negyedik negyedévben megkezdik — nemcsak sajtolt, hanem fúrott, szegecselt, tehát csereszabatos fékbetéteket kell gyártania, ha erre nagyobb a felhasználók igénye, mert másként aligha érhetik el az ötéves terv végére a félmilliárdos termelési értéket. Tervükben szerepel tárcsafékbetétek, és a maitól kopási, súrlódási tényezőiben jobb fékbetétek gyártása, hiszen öt év alatt a követelmények is nagyot változnak: gyorsabb, erősebb, nagyobb igénybevételnek kitett gépekhez kellenek majd az alkatrészek. Mit léphet az AUTOKER? Mindenekelőtt felül kellene vizsgálni azt a 35 milliós készletet, mert bizonyára olyan fékbetétek is vannak közöttük, amelyek korábban használt típusú kocsikhoz valók, s jobb piackutatással olyanokat rendelni, amelyekre ma is van — méghozzá a jelenlegi ellátástól nagyobb — igény. A felhasználóknak pedig az marad, hogy ha néhány perccel tovább is tart egy alkatrészcsere, mint a komplett csere, akkor sem dobhatnak a hulladékba még évekig használható fékpofát. Mert nem vagyunk ilyen gazdagok! Balogh József Drága takarékosság ^ z üzlet előtt elhelyezett tábla büszkén hirdette: Ma délelőtt tíz órakor nyílik meg a reprezentatív „Arany Borjú” étterem. Szeretettel várjuk az igényes vendégeket!
