Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 30. Utolsó simítások Damaszkuszbao? Elutazott Budapestről Jerzy Lukaszewicz A DAMASZKUSZI RÁDIÓ SZERINT „az utolsó simítá­sokat végzik” azon a megállapodáson, amely Szíria és a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet képviselői között ötödik napja folyó tárgyalások eredményeként született. A hivata­los közlemény még késik, de a beiruti lapok máris szellőz­tetik az egyezmény részleteit. Eszerint Damaszkuszban a két delegáció megállapodott a harcok beszüntetésében Libanon egész területén. Megegyeztek abban is, hogy kibővítik a fegyverszünetet ellenőrző hármas bizottságot, amelyben a továbbiakban Libanon, Szíria és a PFSZ mellett helyet kap­nának a libanoni bal- és jobboldal képviselői. A tárgyalópartnerek szükségesnek vélik a Palesztinái— libanoni kapcsolatok újjárendezését, mégpedig az 1969-es, erről szólt kairói egyezmény alapján. E megállapodás politi­kai akciószabadságot és katonai jelenlétet biztosít a PFSZ- nek Libanonban, ez utóbbi pedig köteles tartózkodni a be­avatkozástól a vendéglátó ország belügyeibe. Egyetértettek Damaszkuszban abban is, hogy a tűzszünet megszilárdítása után a szemben álló felek tárgyalóasztalhoz üljenek a véres belviszály politikai rendezésére. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint a da­maszkuszi megállapodás hírére némileg elcsitultak a har­cok, de a szilárd tűzszünet még odébb van. Bejrut üzleti ne­gyedében továbbra is lövöldöznek, s a jobboldal fegyvereséi folytatják a Teli Zaatar palesztin menekülttábor ostromát. Ez is egyik közvetett jele annak, hogy a libanoni jobb- és a baloldal egyaránt fenntartással fogadta a damaszkuszi megállapodás egyes pontjait. Chamoun, a jobboldal egyik vezetője azt nehezményezte, hogy a damaszkuszi tárgyaláso­kon nem vettek részt Libanon képviselői. A baloldal pedig kifogásolja, hogy a rendezésre Frangié elnöki égisze alatt kerüljön sor. A haladó erők véleménye szerint Éliasz Szarkisz megválasztott elnökre kell bízni a politikai tárgyalások le­bonyolítását. FELTŰNIK, HOGY A DAMASZKUSZI MEGÁLLAPO­DÁSTERVEZETBEN nincs szó arról, hogy a Libanonban tartózkodó Szíriái csapatok milyen szerepet játszanak a to­vábbiakban. Pedig éppen e csapatok jelenléte gyorsította meg Libanon dezintegrációs folyamatát, erősítette a jobbol­dal pozícióit és sodorta veszélybe a palesztin ellenállási moz­galmat. A szíriai csapatok kivonása és mindenféle külföldi beavátkozás beszüntetése a libanoni válság tárgyálásos ren­dezésének két elsődleges előfeltételének mondható. Ezek nél­kül csak ingatag megállapodások születhetnek. TELEX... MOSZKVA A Novosztyi szovjet sajtó- ügynökség rámutat, hogy az elmúlt években lényegesen megnőtt a Szovjetunió terü­letére irányított külföldi rá­dióadások mennyisége: míg a hatvanas évek végén 35 külföldi rádióállomás a Szov­jetunió 19 nyelvén sugárzott műsorokat, összesen napi 200 órában, addig ma már 40 rá­dióadó ad műsort 25 nyelven, és a napi műsoridő 250 óra. A külföldi rádióadók nagy része — állapítja meg a szov­jet sajtóügynökség — a szo­cializmus elleni ideológiai küzdelem szolgálatában áll, és egyre aktívabban te­vékenykedik. Az Amerika hangja és az izraeli rádió például az utóbbi években napi három—három órával bővítette orosz nyelvű adá­sainak időtartamát. GENF A hadászati támadófegyve­rek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet és ameri­kai küldöttség képviselői csü­törtökön Genfben újabb ta­lálkozót tartottak. A résztve­vők — a korábbi megállapo­dás értelmében — bejelen­tették, hogy a tárgyalásokat szeptember 21-ig szünetelte­tik. HAVANNA Kuba keleti tartományában tett egynapos látogatását kö­vetően szerdán visszatért Ha­vannába Agostinho Neto an­golai államfő és vendéglátó­ja, Fidel Castro miniszterel­nök. Az angolai államfő lá­togatásáról közös közleményt adnak ki. Neto államfő an­golai látogatásra hívta meg a Kubai Kommunista Párt el­ső titkárát, Fidel Castrót. RÓMA Giulio Andreotti kijelölt olasz miniszterelnök csütör­tökön a Quirinale-palotában tájékoztatta Leone köztársa­sági elnököt arról, hogy ke­reszténydemokrata kisebb­ségi kormányt szándékszik alakítani. Annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy kisebbségi kormánya életké­pes lesz, ha a kommunista párt a parlamenti bizalmi szavazáson tartózkodik majd. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására július 26— 29 között baráti látogatást tett hazánkban Jerzy Luka­szewicz, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szívélyes, baráti lég­körű találkozón fogadta Jer­zy Lukaszewlczet. Jerzy Lukaszewicz megbe­szélést folytatott Győri Im­rével, a Központi Bizottság titkárával. Kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártja­iknak a szocializmus építé­sében szerzett tapasztalatai­ról, és véleménycserét foly­tattak a két párt agitációs és propagandatevékenységé­ről. Az agitációs és propa­gandamunka területén való együttműködés további el­mélyítésére két évre szóló munkatervet fogadtak el. Jerzy Lukaszewicz ma­gyarországi látogatása hoz­zájárult a két párt kapcso­latainak további erősítéséhez és fejlesztéséhez. Jerzy Lukaszewicz csü­törtökön elutazott Budapest­ről. A magyar UNESCO - bizottsá g közgyűlésének ünnepi ülése A magyar UNESCO-bizott- ság közgyűlése csütörtökön ünnepi ülést tartott Amadou- Mahtar M. Bow, az UNESCO főigazgatójának magyaror­szági látogatása, s az UNES­CO megalakulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetében. Dr. Jóboru Magda, a ma­gyar UNESCO-bizottság el­nöke, az UNESCO közgyűlé­sének jelenlegi elnöke köszön­tötte az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetének főigazgatóját, aki ezután előadást tartott az UNESCO helyzetéről, tevé­kenységéről. | A főigazgató nagyra érté­kelte a magyar UNESCO-bi­zottság munkáját: egyike a legtevékenyebb nemzeti bi­zottságoknak, amelyek jelen­leg a világon működnek. Je­lentősen hozzájárult az UNESCO következő időszak­beli feladatait körvonalazó dokumentumok kidolgozásá­hoz, s gyümölcsöző tevékeny­séget fejtett ki a közgyűlés 8. ülésszakán megszavazott program végrehajtásában. Látogatásának tapasztala­tairól szólva gyümölcsözőnek minősítette azokat a megbe­széléseket, amelyeket a ma­gyar politikai vezetőkkel, a tudományos, a kulturális élet képviselőivel, a magyar UNESCO-bizottság elnökével folytatott. Afrika déli részén A felszabadító harc döntő szakasza következik Afrika déli részén döntő szakaszába lépett a felszaba­dító harc — állapítja meg a Pravda csütörtöki kommen­tárja. Az izraeli légierő Uganda ellen végrehajtott kalózakciója azt jelzi, hogy az imperialista körök kísér­leteket tesznek korábbi po­zícióik megőrzésére, s nem kívánnak passzív szemlélői lenni a dél-afrikai fejlemé­nyeknek. Az Entebbe repülőtér elle­ni támadás Uganda védelmi képességének megrendítését, légierejének megsemmisíté­sét. végső fokon pedig az or­szág demoralizálását célozta. Az a tény, hogy Izrael a szomszédos Kenya repülőte­rét használta fel ehhez az akcióhoz, bonyolulttá tette a két afrikai ország kapcsola­tait. Kenya lezárta Ugandá­val közös határát, S ezzel megfosztotta szomszédját az üzemanyagtól és más fontos áruktól. A jelenlegi helyzet­ben bármely határincidens az ugandai—kenyai határon komoly konfliktust vonhat maga után. A két afrikai ország kísér­leteket tett a helyzet norma­lizálására. Bizonyos nyugati köröknek azonban ez nincs ínyére. Minden eszközzel igyekeznek fenntartani a bi­zalmatlanság és ellenséges­kedés légkörét, s Kenyát az Uganda elleni blokád továb­bi szigorítására ösztönzik. Mindezek a cselekmények a független afrikai országok imperialistaellenes egységé­nek bomlasztását célozzák. Afrika népe ebben a hely­zetben erőiket és energiáikat a faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás elleni küzde­lemre összpontosítja — írja a szovjet kommentátor. Szeberényi Lehel \A rétn REGÉNY 8. Kisvártatva a trafikos fél­fordulatot tett a széken. Szembekerült a söntéssel, amely előtt pohárral a kéz­ben ácsorogtak. — Az a keresztes vitéz nemde a Zsabka gyerek? — kérdezte az asztalostól. — Ö az — hitelesítette az asztalos, s e hitelesítést mo­sollyal toldotta meg, aláhúz­ván a legény kétes hírét. — A főkolomposuk vagy fővezé­rük, mindegy. Mióta a bör­tönből megjött, ahol bicská­zásért ült, még nagyobb a te­kintélye a többi előtt. — Hallottam — mondta a trafikos, és nézte a fickót'. — Ide kellene hívni. Ez állító­lag járt ott, elvezethetne oda. Odahívták a Zsabka gyere­ket. A Zsabka gyerek sárga sö­rénye rövidebb volt, mint a töhbieké, mert a börtön óta nem tudott még megnőni, de lánca szép sárgarézből volt, s a keresztje eredeti cábnt- gallérból. Nem volt nagyon magas, de erős és vállas. Arca vad és gúnyoros, tán a tekintetétől, mely egyébként rettenthetet­len közönyt sugárzott, igazi tompa közönyt, tán csak úgy magától, a feketén fénylő zsírosságtól, s az elkapart pörsenések szürke foltjaitól. Megállt az üres poharával az asztalnál, terpeszben. — Iszol egyet? — kérdezte a trafikos. — Ha fizet — mondta a Zsabka gyerek, rebbenéste- len szembenézett a kis em­berrel. A trafikos rendelt. A Zsab- ka gyerek egy hajtásra le­húzta. — Mikor jártál a Vaskapu­sziklánál? — kérdezte a tra­fikos. A Zsabka gyerek arca any- nyit se mozdult, mint egy porban heverő kő. Mindösz- sze árnyék suhant át rajta. — Én mem jártam sehol — mondta. — Hagyjuk, öcskös, az óhé­ber dumát — felelte a trafi­kos. — Nem akarsz keresni? — Mit akar? — engedett fel óvatosan a Zsabka gyerek a helyzet rövid felmérése után. — Semmit. Csak megmuta­tod a rácsot, és kész. A Zsabka gyerek arca most se rándult, a szeme kuta­tott. A kártyába akart látni. — Mit fizet, ha megmuta­tom? — Egy százas elég lesz? — Kettő. — Ejha! — Annyi a segédmunka... Ján az ujjaival ütögette a maiakart lapot, Sandi a tar­kóját vakargatta. Csak aztán szólott... — Rendben. A Zsabka gyerek letette az üres korsóját az asztalra. — Tudja mit — szólott —, nem mutatom meg. Ha magá­nak ennyit megér, nekem is. Otthagyta őket. A hegyek közt korán beáll a sötét. Még a leghosszabb nap táján is. Kilenckor már igen-igen sötét volt, midőn a kis ember az asztalossal a kocsmaajtón kilépett. A fénynyaláb a tér köze­péig ért, onnan vaksötét. Az autóbusz a fényben állt, csen­desen berregett, indulás előtt. A verebek most is ott ül­tek a híd padkáján. Vihog­tak. A Zsabka gyereknek kedveskedtek, ki az arabian állt, teli korsóval. A busznak füttyentgetett. A buszban gyér világ pis­lákolt. Inkább csak lányok ültek benne és fiatalasszo­nyok. Beszélgettek, vártak az indulásra. Egy szőke lány mosolyogva intett a trafikosnak. Anyicska volt. * ★ Az autóbusz felkapaszko­dott a völgyből. De csak any- nyira, míg az út egy kanya- rintásnyit tett, s felért a la­posra. Itt ritkás volt az er­dő, s a rétek foltjai még nem olvadtak bele egészen a sö­tétségbe, mert az égbolt messzire kitárult, egészen a távoli csillagokig. Olyan tá- voliakig, hogy nem lehetett szétválasztani, melyek tar­toznak az égi és melyek a földi világhoz. A földL világ­hoz is sok csillag tartozott ott messze. Amerikai választások Zsokék a döglött elefánton? 1/ ét nekivadult zsoké, Gerald Ford és Ronald Reagan üti a maga elefántját, ám a republikánus párt jel­képállata mindkét versenyző alatt roskadtan, talán -már döglötten hever. A Chicago Tribune epés rajzolója látja ekként a versengést a köz- társasági párt elnökjelöltsé­géért Ford elnök és Reagan kormányzó között, alig húsz nappal a „cél”, vagyis a Kansas Cityben tartandó konvenció előtt. Mivel bonyo- lut szabályok kötelezik többé vagy kevésbé a konvenció küldötteit, az amerikai lapok is eltérő számokat közölnek: az egyik szerint Fordnak már csak 16, a másik szerint még legalább harminc küldött voksát kell biztosítania ah­hoz, hogy Kansas Cityben megkapja a jelöltséghez szük­séges minimumot; az 1130 szavazatot. Csak abban egyez­nek meg a vezető lapok, hogy mindkettőjük listáján Ford áll az élen, s Reagan negy­ven—nyolcvan voks hátrány­ban van. Vajon valóban döglött vol­na már a republikánus ele­fánt, kimerültén összerogy­ván a kíméletlen verseny­ben? A legfrissebb közvéle­ménykutatás, a Harris-iinté- zet felmérése erre vall: a de­mokraták jelöltje, Carter 66:27 százalékos fölénnyel ve­zet Ford, és 66:26 arányban Reagan ellen. Ez persze csak fokozza a republikánus ma­rakodást, hiszen mind Ford, mind Reagan azzal győzködi az el nem kötelezett küldötte­ket, hogy nem a párton belü­li érzelmek a fontosak, hanem az: ki állhat jobban helyt Carter ellenében? Ha egyfor­mán maradnak le, az Ford ellen szól: inkább veszítsünk — ha úgyis — a magunk em­berével, mondogatják a re­publikánus jobboldal csökö­nyös reaganistái, (akik 1964- ben Goldwater zászlajával meneteltek a politikai öngyil­kosságba). S maga Reagan legutóbb bosszúsan közölte: semmilyen körülmények kö­zött sem fogadná el Fordtól az alelmökséget! Ford belső köre ugyanis újabban bátorítja a híreszte­lést: Reagan lehetne Gerald Ford alelnökjelöltje, vagyis a párt jobbszárnya bízvást el­fogadhatja az elnököt, „nem érdemes” tönkre tenni a ver­sengésben a pártegységet. Mert Reagan kifakadása is jelzi: a késhegyig menő harc után akárki kapja is az el­nökjelöltséget, a vereséget szenvedett tábor — bosszúból — elfordulhat a hivatalos je­lölttől, és végignézi novembe­ri vereségét. Erre már nem egyszer volt példa az ameri­kai választásokon, ezért látja a karikatúrista is döglöttnek a republikánus elefántot. C arter környezete azon­ban óvatos. Ha egy­szer meglesz valahára a re­publikánus jelölt, és ha az mégiscsak Ford elnök, alig­hanem zsugorodik majd a mai 66:27-es szakadék. A Carter—Mondale páros balra áll Fordtól (Reaganról nem is szólva), és a konzervatívok végül is felzárkózhatnak. Fő­leg a független választók tö­megére hathat az elnökként korteskedő elnökjelölt, aki mellett az szól, hogy őt már ismerik, szemben az ismeret­len Carterrral. Igaz, a demok­raták a nagyobb párt, és most mindent megtesznek a hatalom visszaszerzéséért, ám máris akad a liberális olda­lon egy pártütő: McCarthy volt szenátor harmadik el­nökjelöltként kíván indulni. Ha csak 3—5 százalékot kap is, azt mind a demokrata je­lölttől viszi majd el. Persze, ha Carter tartja mai előnyét, ezt is elbírja. A demokrata táborban azonban intő jelszó 1948; akkor Truman elnök látszott vesztesnek még a vá­lasztás napján is, mégis meg­tartotta a Fehér Házat. Nem engedünk az elbizakodottság csábításának — mondogatja Jimmy Carter. A politikában ugyanis feltámadhatnak az elefántok. Avar János Sarlós István látogatása Veszprém megyében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára csü­törtökön Veszprém megyébe Játogatott. Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei Bizottsága első tikárának kí­séretében felkereste a bala- tonedericsi KISZ-épitőtábort, ahol budapesti és pestkör­nyéki szakközépiskolások és szakmunkástanulók dolgoz­nak. Kéthetes turnusokban a vasúti rekonstrukció utáni pálya- és pályakörnyéki ren­dező munkában vesznek A lapos nagyon emlékezte­tett a repülőterek kifutóira, de ez senkinek se jutott eszébe. így a tágabb röptű hasonlatok se, melyek ide kívánkoztak volna. Felérve, a motor átkapcsolt leheletkönnyű duruzsolásra, s az autóbusz negyven per­cen át gurult a sötét erdő­ben. Csendesen, óvatosan, alig engedő fékek között. A ka­nyarokban néha elővillantak a háromszög alakú táblák, futó szarvasokkal. Máskor egy híd korlátja fehérlett a vizes árok felett, hogy utána megint a fák sűrű sötétje kö­vetkezzék. Mindezt csak az elöl ülők látták, a többiek csak tudták, akiket hátrább ringatott a busz, a vaksi ablakok között, honnan visszaverődött a lám­pák gyér világa. Fák szerint tudták, merre járnak, mint a vakok ismerik az untig ko- cogtatott út köveit. Negyvenpercnyi gurulás után szétcsattantak az ajtók. Néhány ostornyeles lámpa birkózott a sötéttel, az asz­falt csak kihaltabb volt tő­lük, s a város már behúzó­dott a házakba. De az autó­buszból kiugráló lányok és menyecskék jól tudták, hogy részt. Ezt követően Sarlós István a Közép-dunántúli Kőbánya Vállalat uszai köz­pontját és bányáját kereste fel. A bányában nagyszabású műszaki fejlesztéssel már tel­jes egészében kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát. A lá­togatás következő állomása a Könnyűbeton- és Szigetelő­anyag-ipari Vállalat tapolcai gyára volt. Sarlós István meg­tekintette a perlitüzemet és az épülő új bazaltgyapot- gyárat. A népfront főtitkára végül a tapolcai „Szent- györgyhegy” Termelőszövet­kezetet kereste fel. ha nem is gondoltak rá, mily messzire kerültek az ottho­nuktól. Helyi vonat zakatolt velük keveset, s újra leszálltak. A sinek túloldalán a sárga fa­lat éles fények világították meg. A távoli hegyek felől hűvös szél fújt. Anyicska ösz- szehúzta magán a kardigánt. A kiskapun még együtt mentek be, sorban blokkol­tak, de a tágas udvaron, hol a lámpák félgömbjei minden fényt a földre vertek, a bála­hegyekre — elváltak egymás­tól, ki erre, ki arra tért. A szövődébe, meg a cérná- zóba mentek a legtöbben. Anyicska a fonodában dol­gozott. De az öltözőből nem egye­nest ment be, hanem hátul­ról. Csak úgy meggondolta magát. „Szeretem itt a színe­ket” — mondta. S kíváncsian tekergette a fejét, míg átha­ladt a bűzös festődén, az örö­kös hurcolkodásra emlékezte­tő előkészítőn, a bálák közt. Mivel hiába tekergette a fejét, váratlanul érte a hang. Megrezzent tőle, de nem na­gyon, a szív kis kalimpálása erejéig. (Folytatjuk) ■mPfWPNPIWppVgppJMPlfPI i ] BÉ |»Tt j ti (I | TB 01 ill I IT 1 ii T ImI ■ÉÉMÉHÉBUaÉÉÉÉÉInAtÉHÉÉÉÉÉÉáÉÉlMfl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom