Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-03 / 156. szám

t 1976. július 3. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Nemcsak a métermázsa EGY PILLANATIG SEM VONOM KÉTSÉGBE, hogy a magyar termelőszövetkezetek és állami gazdaságok sokat ter­melnek. A grafikonokon a hektáronkénti termés métermázsáit ábrázoló oszlopok esztendőről esztendőre feljebb törnek. Mégis, egy ismerősöm szerint, az eredmények kétségbe- vonhatók. Állítja: a magyar mezőgazdaság szemfényvesztő, pénzpazarló. Gyorsan hozzáteszem, hogy az illető nem reak­ciós. Alig serdülő korában került el faluról, ma középkorú, tisztességes munkásember, gyakran fordul meg vállalata vi­déki telephelyein. Jóllehet, látja a földeket, ám az is igaz, csak a busz vagy a vonat ablakából. Hosszasan elgondolkoztam vádjain és sikerült megérte­nem álláspontját. Talán a szakemberek is egyetértenek ve­lem abban,/ hogy aki 10—15 éven át kizárólag messziről lát­ta a határt, az a mai terméshozamokat szemmel nem tudja felmérni. Nincs ma már hullámzó búzatenger, vagy hatal­mas csöveket mutogató kukoricatábla. Az alacsony, kemény szárú, tehát alig moccanó, kefeszerű, intenzív búzatáblát, vagy az inkább a tövek számával győzedelmeskedő kukori­catáblát csak az tudja felbecsülni, aki évről évre belülről is­merkedik a fejlődéssel. Ehhez jön a már sokak által ismert jelenség, az, hogy napjainkban általában a határban évszámra nem látni em­bert. Eltűntek a cukorrépát egyelő, vagy kukoricát kapáló tarka ruhás asszonycsapatok, az izzadtan hajlongó aratóban­dák. Egy-egy táblán rendszerint csak néhány gép megy vé­gig és évente legfeljebb néhány alkalommal. Persze sok minden van, ami valóban fölháborítja az em­bert. Ott hever a sok száz szalmabála, esetleg csak a rendre leszórt szalma és nem történik vele semmi. Esetleg egy szom­baton füstkígyók szállnak az ég felé: felgyújtották a szalmát. De a tarló még mindig ott van. Felveri a gyom, már azt se látni, hogy tarló-e vagy valami elgazosodott kultúrnövény, amíg végre megjelenik egy óriási masina és egyetlen nap alatt elsimított barázdák alá takarja a korábban még bosz- szantó látványt. AZTÁN AZ ÖNTÖZÉS. A parasztember jól tudja, hogy bármely öntözésre szánt táblába rengeteg pénzt beleölnek. Aztán műtrágyát, nemes magot, vegyszert, gépi munkát. De ha elmarad az öntözés, akkor elmarad a várt termés is. És híre terjed, hogy a rengeteg befektetés nem térül meg soha, tehát a „mezőgazdaság pazarolja a nép pénzét”. Ezernyi ok késztet arra vezetőt és beosztottat, hogy ne maradjanak csúfoskodó, az időjárás által reménytelenül meg­viselt, pusztuló táblák a betakarítás végére. Vagyis, ne any- nyi gépet tartsunk, amennyivel éppen „visítva” be lehet ta­karítani a határt, hanem valamivel többet. Kiszámították a közgazdászok, hogy 1000 hektár búza termésbetakarítási vesz­teségeiből meg lehet vásárolni egy kombájnt. Több ezer hek­táréból annyi kombájnt, hogy optimális időben végezhessünk a munkával. És kombájn most kapható! Tudjuk, hogy a betakarítás nem fejeződik be, amikor magtárba kerül az árpa, a búza, a kukorica. A szalmát, a szárat össze kell gyűjteni és felhasználni. A szalma népgaz­dasági érték, ami nemcsak a papírgyárakban, de az istállók­ban is gyakran hiánycikk. Alapvető feladatunk a tarló meg­munkálása is. Az agyongyomosodott tábla pazarolja a talaj nedvességkészletét, tápanyagkészletét, sőt esetleg azzal a kö­vetkezménnyel jár, hogy a következő évben a vegyszerezés ellenére is gyomos lesz a vetemény. Aki pedig kapát venne a kezébe, ma már nincs. Bűnös pazarlás az is,, ha az istálló­trágyát veszni hagyjuk, de a műtrágyával is gyakran nagy­vonalúbban bánunk a kelleténél. A kiadásoknál maradva: az öntözővíz nem felesleges ki­adás." Mert mostanában is csak látszólag volt elegendő eső, a talaj vízkészlete nem elégséges. Az öntözőberendezéseket tehát az ország területének nagyobbik részén igenis működ­tetni kell, mert a rengeteg befektetés csak így térül meg. TERMÉSZETES, HOGY MINDENKI ARRA TÖREK­SZIK: teremjen több a földjeinken. De az sem közömbös, hogy milyen áron termelünk? A választ magától értetődően nem a véletlenszerűen a határba tévedt vendégektől várjuk, hanem az agrárszakemberektől, lelkiismeretesen és felelős­ségteljesen dolgozó parasztságunktól. Földeák! Béla Befejeződött a szervezés- tudományi nyári akadémia A termelésirányítási rend­szer szervezésének tapaszta­latai című előadással kezdő­dött a szervezéstudományi nyári akadémia 5. napi prog­ramja pénteken Nyíregyhá­zán, a tanárképző főiskolán. Az előadást dr. Kurin Tibor, a Szerszámgépipari Művek szervezési főosztályának veze­tője tartotta. Az előadást vita és konzultáció követte. Dél­után a /nyári akadémia mun­kájának értékelésére került sor. A tapasztalatokról He­gedűs Tibor, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság elnökségének tagja, a Veszprémi Vegyipari Egye­tem tagozatvezetője számolt be. A nyári akadémia dr. Fábián Lajosnak, a megyei tanács vb-titkárának, az SZVT megyei elnökének zár­szavával ért véget. A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban Pinczés József asztalos páros körfűrésszel méretre vág­ja a szekrények fedéllemezeit. (G. B. felv.) Szovjet exportra kerülő tolmácsleválasztó ké­szülék forrasztásán dolgoznak Karácsonyi Bertalanná és Fülöp Sándorné, a nyíregyházi UNIVERSIL szakmunkásai. (Gaál Béla felvé­tele) EZ IS JUTTATÁS Munkások előnyben Egyre többen vannak azok, akik a nehéz munka fáradalmait itthon, pontosabban a Sós­tó közelében pihenik ki. A tó partján sorakozó szebbnél szebb vállalati üdülők külföldi csere­üdülésre is lehetőséget adnak. Az üdülők fenn­tartásának, illetve fejlesztésének első sorban a fizikai dolgozók és a nagycsaládosok veszik hasznát, az üdültetés egyik fajtája a béren kí­vüli /juttatásoknak, öt vállalati üdülőben érdek­lődtünk: a nyáron mire számíthatnak a pihenni vágyók? A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat új üdülőt épített, amely a berendezésekkel együtt mintegy négy és fél millió forintba került. A vál­lalat dolgozói jelentős társa­dalmi munkával is segítették az építkezést. Az új létesít­mény megnyitására június 15-én került sor. Tíznapos turnusokban szeptember 25- ig tölthetik itt szabadságukat, illetve szabad idejüket a va­sasok. Tizenegy szobája van az üdülőnek, mindegyik négy­ágyas. Szép park teszi még vonzóbbá a helyiséget. A vál­lalat szakszervezeti bizottsá­ga megállapodást kötött a SZAVICSAV-val, a, meleg- strand üzemeltetőjével, s a megállapodás értelmében az üdülők belépőjegy nélkül át­mehetnek a strandra, ahol kedvezményes áron ebédet is kapnak. A közeli években csereüdültetésre is alkalmas­sá teszik az új létesítményi. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat sóstói üdü­lőjében június 1-től'szeptem- ber 5-ig tart az idei szezon. Váltakozóan egy- és kéthetes turnusokban fogadják a ven­dégeket. Tegyük hozzá, hogy Az 5. sz. Volán Vállalat üdülője június 14-én nyitot­ta meg kapuit a vendégek előtt. Az első három turnus­ban a vállalat dolgozóinak gyermekei üdülnek. Egy-egy turnus 10 napig tart, s a gyermekek pedagógus fel­ügyelete» alatt üdülnek. Ver­senyek és vetélkedők teszik emlékezetesebbé az üdülést. Ebben az üdülőben felújított gyermekmedence is találha­tó, az ebédet a KISZ-tábor konyhájáról kapják a gyere­kek. Július 17-én lengyel köz­lekedési dolgozók érkeznek ide, természetesen ettől az időponttól a szabolcsi felnőtt volánosok is igénybe vehetik az üdülő szolgáltatásait. A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat sóstói munkás- szállását július 15-én üdülővé alakítják át, s ez a helyiség hat hétig üdülőként „üzemel”. Július 17-én 39 dolgozót küld a TITÁSZ lengyel üdülőbe. Augusztus 1-én 39 lengyel elektromos szakember viszo­nozza a látogatást. Már meg­kezdték az épület bővítését, ennek azonban csak a jövő nváron veszik hasznát az üdülők. (n. 1.) LEHETNE ■llTMI Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának állandó javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell, mit kell tenni a hatéko­nyabb munkavégzés érde­kében. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban munka­helyi vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: — milyen terüle­ten lát még kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Szeles Gé­za, a Kisvárdai Építő- és Szerelőipari Szövetkezet szakipari építésvezetője. — Szövetkezetünk fő profilja a lakásépítés. Múlt évi eredményeink alapján elnyertük a Kiváló szövet­kezet címet és kiemelt la­kásépítő szövetkezet let­tünk. Ennek ellenére az el­ső negyedévi tervünket másfél milliós lemaradással zártuk, pedig nem volt túl­feszített. Nagyon keveset tudtunk termelni a rendkí­vül kemény téli időjárás következtében az év el­ső három hónapjában. — A lemaradás miatt termelési tanácskozást tar­tottunk. Pártvezetőségünk és a szövetkezet vezetősége is megvitatta, hogyan tu­dunk túljutni a mélypon­ton. Elbeszélgettünk a szo­cialista brigádvezetőkkel és tagokkal. Az eredmény? Most készül az első fél év értékelése és meglátásunk szerint sikerült a lemara­dást behoznunk. Egy Ricsit előre tekintve: az éves ter­vünket feltétlenül teljesít­jük, hiszen kettős, népgaz­dasági és egyéni érdek fűzi ehhez dolgozóinkat. — Éves tervünk 42 mil­lió forint, ebből 32 millió a lakásépítésre fordítandó összeg. Munkáslétszámunk 260. Állandóan képezünk VÁLASZOL: Szeles Géza szakmunkástanulókat és ha megtetszik nekik a szövet­kezetünk, alkalmazzuk őket. Most 21 tanulónk vég­zett, ebből tizenhatan ma­radtak nálunk. Szövetkeze­tünknél minden szakágnak szaktechnikus a vezetője. Milyen a minőség? — Erre egy példával vá­laszolok. Építettünk Kis­váráén egy új utcát. Az itt készült lakóházak minősé­gére a tervezőmérnök mondta, sokai jobbak a me­gyei átlagnál. Mégis, ho­gyan tudnánk előbbre lépt nli? — Nagyobb gondot kell fordítanunk az üzem- és munkaszervezésre, irányí­tásra, biztosítanunk kell a folyamatos munkaellátást. Tervszerűbbé kell tennünk a gépek és eszközök kar-, bantartását és ha ez meg­valósul, ésszerűbben lehet kihasználni a rendelkezé­sünkre álló munkaerőt, .gé­peket, eszközöket. Normá­lis anyagfelhasználás mel­lett teljesíteni tudjuk a tervünket, de fontos, hogy az anyag időben és kellő mennyiségben a felhaszná­lási helyen legyen. Javult is az anyagellátásunk, azon­ban ez még mindig nem az igazi. — Eddig kétszer értük el a Kiváló szövetkezet címet, kemény munka árán, de ha meg akarjuk tartani, még jobban kell dolgoznunk ér­te és ehhez megvan min­den lehetőségünk. Csak ki kell tudnunk aknázni eze­ket. Jogsegélyszolgálat a SZÁÉV-nél Jól vizsgázott a nagyválla­latoknál tavaly bevezetett há­zi jogsegélyszolgálat. A ked­vező tapasztalatok nyomán ebben az évben újabb vállala­toknál vezetik be ezt a szol­gáltatást. A Szabolcs-Szatmár megyei vállalatok közül el­sőként a megyei állami épí­tőipari vállalatnál vezették be a jogsegélyszolgálatot július elsejétől. Június hónapban 300 pél­dányban elkészült már a jog­segélyszolgálati bizottság ügyrendje, amelyet a mun­kahelyi vezetők és a szak- szervezeti aktívák megkap­tak. A vállalat telep- és mun­kahelyeinek szétszórtsága miatt a szolgáltatást 7 he­lyen kéthetenként tartják maid az igényeknek megfe­lelően. Rendhagyó, vagy rend­kívüli esetekben a vállalat központjában természetesen segítenek a dolgozók gond­jain. a felújítás és a park csinosí­tása után szebb és vonzóbb környezetben. A vállalat dol­gozóin kívül a Hajdú megyei építők, a Budapesti 'Vasbe­tonipari Művek dolgozó* és lengyel építők is jönnek ide csereüdülésre. A SZÁÉV dol­gozói természetesen mind a három helyen „viszont üdül­nek”. Az üdülőben az Alföl­di Vendéglátó Vállalat főzi az ebédet, a napi étlapot lengyel nyelvre is lefordítják. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­lat a Sóstó közelében hétvégi faházat biztosít dolgozóinak. A faházban a legszükségesebb felszereléseken kívül a színes televízió is megtalálható. A vendégek egyébként önellá­tóak. Július végén lengyel építőmunkásök érkeznek a hétvégi házba, augusztus 3-án a KEMÉV dolgozói mennek pihenni egy lengyel építő vál­lalat üdülőjébe. Megfigyelői kik üt de tés S zeretek világot látni, ezért irigylem a szövetségi kapitányt, aki a futballvá- logatottunk egy-egy nemzetközi erő­próbája előtt hivatalos kiküldetésben kül­földre utazik, hogy az eljövendő ellenfelün­ket valamelyik korábbi mérkőzésén megfi­gyelje. Mivel megfigyelésem szerint én is jól tudok megfigyelni s arra számítva, hogy a szövetségi kapitány esetleg más elfoglaltsága miatt egyszer le is mondhat egy ilyen kül­földi utazást, elhatároztam, tot:ábbfejlesztem megfigyelői képességeimet, hogy szükség ese­tén kéznél lehessek. E célból múlt vasárnap Cinkotán végignéztem az ottani Borzecset Művek csapatának az Óbudai Kőporgyár labdarúgóival lejátszott bajnoki mérkőzését. Azt mindjárt megfigyeltem, hogy a Borz­ecset SE játékosai igyekeznek a labdát a sa­ját térfelükről az ellenfél térfelére átvinni. Általában az egész meccs folyamán a saját kapujukat védelmezni, míg az ellenfél kapu­ját támadni igyekeztek. Azt is jól megfigyel­tem, hogy hátravont középcsatárral, viszont előretolt középhátvéddel játszanak. Fontos­nak tartom azt a megfigyelésemet, hogy a fejjátékot nem erőltetik, gyomorszájig min­dent inkább, csak rúgnak, olykor még a lab­dát is. Helycserés támadást a vendégektől nem láttam, csupán a nézőtéren került sor néhány helycserére, mert több fiatalember állóhelyre szóló belépőjeggyel a lelátó dísz­páholyában és a korzóüléseken foglalt he­lyet, s itt a rendezők közbeléptek. Kilestem azt is, hogy a cinkotai játékosok lestaktikát nem alkalmaznak, inkább csak a pályaórái lesték a mérkőzés vége felé, amikor már nyilvánvalóan fáradtak voltak. Jól megje­gyeztem, hogy a gólszerző játékost a társai összecsókolgatják; ez alól csak a balhátvéd­jükkel tettek kivételt, amikor az öngólt rú­gott. Nagyon érdekes, hogy a kapusuk, ha nincs dolga, hol fel s alá, hol pedig alá s felé sétál a gólvonalon. Egyébként meglepően fe­gyelmezettek a játékosok: feleselgetést nem tapasztaltam részükről, sőt bíróverés is alig volt a pályán. Végezetül: a hazai pálya előnyét főként abban láttam kidomborodni, hogy a közön­ség soraiból kizárólag a vendégcsapat játé­kosait dobálták meg sörösüvegekkel. Ennyi hasznos megfigyelés összegyűjtése után joggal remélem, hogy mihamarabb sor kerül futballmegfigyelőként külföldi kikül­detésemre. Nem félek a strapától, ha kell, az idei olimpia alkalmából akár Montrealija is elmegyek. Heves Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom