Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-03 / 156. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 3. NDK—indiai tárgyalások Pénteken Berlinben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások India és az NDK küldöttsége között. Az NDK delegációját Erich Honec- ker, a NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az indiai küldöttséget Indira Gandhi miniszterelnök vezeti. Képünkön: az indiai kormányfőt fogadja Erich Honecker. flllamcsínykísérlet Szudánban Nyugati hírügynökségek európai és afrikai fővárosokból keltezett jelentéseikben az INA iraki hírügynökségre, illetve diplomáciai és egyéb jólértesült forrásokra hivatkozva, pénteken arról számoltak be, hogy Szudán fővárosában, Khartoumban hajnalban a hadsereg egyes alakulatai államcsínyt kíséreltek meg Nimeri elnök uralmának megdöntésére. Az államcsíny szervezőinek kilétéről és közvetlen célkitűzéseiről, valamint további részletekről egyelőre semmi sem ismeretes. Nimeri elnökről is ellentmondó jelentések érkeztek. A szudáni államfő csütörtökön este Párizsban Giscard d’Es- taitng francia elnök vacsoravendége volt, majd éjfélkor repülőgéppel elhagyta a francia fővárost, hogy rövid khartoumi pihenő után pénteken továbbutazzék a Mauritius-szigetén lévő Port Lou- isba, az Afrikai Egységszervezethez tartozó országok államfőinek találkozójára. Egyes értesülések szerint Nimeri elnök jelenleg a khartoumi repülőtéren tartózkodik, amelyet a fellázadt katonai egységek támadnak. Más jelentések szerint a harcok kirobbanásának időpontjában gépe már felszállt és elindult Port Louis felé. Az AESZ-csúcstalálkozó színhelyén tartózkodó szudáni küldöttség meglepetéssel fogadta a puccskísérletről szóló híreket. Az Afrikai Egységszervezet szóvivője nem tudott nyilatkozni arról, hogy jelezték-e Nimeri tábornok érkezését. A legfrissebb jelentések szerint azonban a szudáni államfő repülőgépe a tervezett időpontban nem szállt le Port Louis repülőterén. Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam újraegyesítése alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DÜC THANG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének, TRUONG CHINH elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének, PH AM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya elnökének Hanoi Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és országgyűlése, egész dolgozó népünk nevében forrón köszöntjük önöket, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságát, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlését és kormányát, a testvéri vietnami népet a történelmi jelentőségű esemény, szabad hazájuk újraegyesítése alkalmából. Az egységes szocialista Vietnam annak az állhatatos, önfeláldozó harcnak a gyümölcse, amelyet marxista—leninista pártjának vezetésével, a szocialista országok testvéri támogatásával, a világ haladó erőinek szolidaritásával a hős vietnami nép évtizedeken át vívott az idegen hódítók, az agresz- szorok és lakájaik ellen. Vietnam újraegyesítése megteremtette a feltételét annak, hogy a vietnami nép, a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével, végrehajtva Ho Si Minhnek, a vietnami nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának végakaratát, felépítse a független és szocialista Vietnamot. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép az egységes haza keretei között, történelmileg rövid idő alatt befejezi a szocializmus alapjainak a lerakását, sikerrel oldja meg a békés építőmunka, a nép anyagi és kulturális felemelkedésének mindmegannyi feladatát, továbbra is a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke és a biztonság szilárd védelmezője lesz Délkelet-Ázsiában. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép szilárd elhatározása, hogy tovább erősíti és fejleszti a két párt, a két nép nehéz időkben kikovácsolódott, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátságon gyümölcsöző együttműködésünket. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezzel hozzájárulunk a szocialista országok egységének és szolidaritásának erősítéséhez. Népünk erejéhez mérten a jövőben is segíti Vietnam békés építőmunkáját, támogatja az egységes Vietnamnak az indokínai népek közötti barátság szilárdítására, a szocializmus és a béke ügyének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit. Felelősségteljes és nemes megbízatásunk, népük felvirágoztatását és közös ügyünk, a szocializmus felépítését szolgáló tevékenységük ellátásához sok sikert kívánunk. Budapest, 1976. július 2. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, •LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. Tűzszünet Libanonban Amerikai választások 1. Áz előválasztások után A MEN A egyiptomi hírügynökség szerint Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára Beirut- ban bejelentette: az összes érdekelt felek megállapodtak abban, hogy pénteken éjféltől (közép-európai idő szerint 22,00 órától) tűzszünetet léptetnek életbe. Az egyiptomi politikus, aki az Arab Liga megbízásából a tunéziai és a bahreini külügyminiszter társaságában pénteken érkezett Beirutba, a bejelentés után Damaszkuszba utazott. A tűzszünet elfogadásáról szóló bejelentést a jobboldali erők által ellenőrzött beiruti rádióadó az erről szóló elnöki közlemény ismertetésével erősítette meg. A közlemény szerint a megállapodás, amely az Arab Liga főtitkárának a jobboldali vezetőkkel folytatott megbeszélésein született meg, kilátásba helyezi, hogy a tűzszünettel egyidőben érvényt szereznek a libanoni kormány és az országban állomásozó palesztin erők helyzetét szabályozó 1969-es kairói egyezménynek. A tűzszünet bejelentésének időpontjában folytatódott Teli Zaatar ostroma. A 130 harckocsi által támogatott jobboldali erők körülzárták^ tábort, s egyes jelentések szerint annak belső védelmi vonaláig nyomultak előre. A tízezer menekültsek védelmet adó Teli Zaatar védői — fel- tételezések szerint mintegy 1200—3600 ember — bejelentették, hogy utolsó csepp vérükig harcolnak. É ppen ellenkező eredménnyel ért véget június 8-án az amerikai előválasztások sorozata, mint amit az első, a New Hampshire-i előtt a politikai szakértők elsöprő többsége jósolt: a demokrata akadályversenynek egyértelmű győztese van, a februárban még „outsider”-nek minősített volt georgiai kormányzó, a sajtóban csak Jimmynek becézett James Carter. Cartert az utolsó forduló után legtöbb legyőzött ellenfele is támogatni ígérte, miáltal jelölése a júliusi New York-i demokrata konvención a legutóbbi két elnökválasztás során meghasonlott párt nagy egységdemonstrációjának ígérkezik. Ezzel szemben a republikánusok szakadtak gyakorlatilag ketté, hiszen a hivatalban ülő elnöküknek egészen az augusztusi Kansas Cityben rendezett konvencióig (és talán még azon is), elkeseredett küzdelmet kell folytatnia ve- télytársával. Ezekben a hetekben Ford és Reagan harcol további konvencióküldöttekért. A harminc előválasztás eredményeként Ford- nak 975, Reagannak 855 küldött ígérte a voksát és a jelöléshez 1130 kell. Ezekben a hetekben már mindössze 283 küldöttet jelöltek, illetve jelölnek az előválasztást nem tartó államokban és Fordnak meg Reagannak jóformán mindegyikért késhegyig menő harcot kell vívnia, amellett, hogy lázasan próbálják elhódítani a 182 megválasztott, de egyelőre „el nem kötelezett” konvemciókül- döttnek a voksát. Ezeket a küldötteket az előválasztást nem tartó államok pártértekezletein jelölik ki. Ha Ford és Reagan az előválasztások során rendre több tucat, vagy több száz küldöttért korteskedett, most legalább ugyanekkora energiával harcolhatnak alkalmanként mindössze néhány delegátusért (és főként a helyi pártkorifeusok jóindulatáért). így lesz ez egészen július végéig. Az eredmény valószínűleg csak magán a konvención derül ki. A demokraták eközben már magát az elnökválasztási kampányt indíthatják el, hiszen Carternak immár csak az alelnökjelöltje kiválasztásával kell törődnie. H ivatalosan a két uralkodó párt kongresszusának szerepét betöltő konvenció feladata az elnök- és alelnökje- lölt kiválasztása. (A négyévenként összeülő konvenciók között a pártok elvben nemzeti bizottságuk irányítása alatt álnak, noha közismert, hogy a hatalomban osztozkodó két amerikai polgári párt gyakorlatilag csak a választási években funkcionál.) 1832-ben vált rendszeressé a konvenció gyakorlata. Korábban, a múlt század vége előtt korántsem volt ez a maihoz hasonló méretű és csirunadrattás esemény. Ma viszont a nagyvárosok komoly summákkal próbálják leke- nyerezni a pártvezetőségeket, hogy nekik ítéljék a konvenciók megrendezésének jogát (hiszen a delegátusokon és családtagjaikon kívül, sok ezer ember seregük a városba, lendíti fel a Szálloda- és vendéglátó- ipart ___). Manapság a biztonsági szempontok is szerepet játszanak (1972-ben mindkét párt a rendőrileg jól ellenőrizhető Miami Beach szigetén rendezte konvencióját). Amelyik párté a Fehér Ház, az rendszerint hallgat az elnök szavára és az ő választáspolitikai elképzelései szerint dönt a konvenció székhelyéről. A konvenció a jelölésen kívül meghatározta a párt politikai programját is. Régen ez rövid és lakonikus volt, manapság egyre terjedelmesebb, sőt terjen- gősebb. viszont annál kétértelmübb és általánosságban mozgó. Hiszen, nemcsak az elnök—alelnök párosnak kell ezzel a programmal korteskednie, hanem az országos és helyi választások minden szintjén a párt jelöltjeinek. Mindenesetre a konvenció és a programegyeztetési vita lehetővé teszi a párt egyes szánnyai kompromisszumának kialakítását; vagy éppenséggel véglegessé teszi szakításukat és — amint a demokraták esetében 1968-ban és 1972-ben történt — jóformán garantálja a párt elnökjelöltjének vereségét. Avar János Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÁTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (19.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN — Az jutott eszembe, hogy az ebédlő ablakát nyitva láttam. A gyilkos ott kidobhatta a fecskendőt — mondta Blore, Valóban, meg is találták dr. Armstrong fecskendőjét az ablak alatt... és mellette egy néger babát... „Közülünk az valaki... itt van köztünk a gyilkos ...” Egész nap ez zakatolt a fülükben, öt ember... öt begyulladt ember . .. mintha vadállatokká fejlődtek volna vissza . . . Wargrave mint egy teknösbéka kuporgott a székben, meg sem moccant, csal: a szeme járt ide-oda. Blore fel-alá járkált, léptei Icpakció vadra hasonlítottak. Philip Lombard minden neszre figyelt, gyakran elmosolyodott, s ajka ilyenkor felhúzódott hocszú, fehér fogairól. Vera kábultnak látszott, olyan*volt, mint egy kis madár az emberi kézben: nem mert mozdulni abban a reményben, ha nem mozdul, megmenekül. Dr. Armstrong volt a legszánalmasabb idegállapotban, egyik cigaretát a másik után szívta cl, rángatózott, a keze remegett: — Nem szabad itt tétlenül ülnünk. Mi volna, ha máglyát gyújtanánk? — javasolta. — Ilyen időben? kérdezte komoran Blore. Megint ömlött az eső s a szél lökésszerű rohamokban fújt. Közben besötétedett. Gyertyákat gyújtottak, hiszen nem volt már Rogers, aki a villanymotort bekapcsolja. Vera nem bírta tovább, felragadott egy gyertyát és felment a szobájába, hogy hideg vizzel felfrissítse magát. Törékeny alakja eltűnt az imbolygó fényben. A szobában hirtelen megállt, a tenger szaga csapta meg. Olyan szag, mint amikor elvonul a dagály s a sziklákat a napsütésben száradó moszatok borítják. — „Andrew, Andrew! Itt vagy?” — „Miss Claythorne, kiúszhatom a szigetre?” Vera határozottan érezte, hogy valaki ott van a szobában, arra még volt ideje, hogy az ajtót bezárja. Aztán hideg, nyirkos kéz érintette meg a ny át... Egy vizes, tengerszagú kéz ... — Ügy látszik, Miss Claythornet is megvisellek a történtek! De uraim, nekem sincs kedvem vacsorázni, — Wargrave véleményéhez a másik három úr is csatlakozott. A következő néhány perc olyan volt, mintha vígjátékból vágták volna ki. A négy férfi egymás után ballagott fel a lépcsőn, majd megálltak a szobájuk ajtaja előtt, egyszerre tették kezüket a kilincsre s aztán — mintegy adott jelre — beléptek a szobályukba. Reteszkattanás, kulcszörgés, bútortologatás hallatszott. Kisvártatva halkan nyílt Lombard ajtaja és Philip sóvárogva nyomta le Vera kilincsét. Az ajtót azonban zárva találta . .. (Folytatjuk)
