Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-23 / 173. szám

1976. július 23. KELET-MAGY ARORSZÁG 3 Eredményes verseny Kétmillió 800 ezer literrel több tej AZ ELMÚLT ÉV NOVEMBERÉBEN látott napvilágot a MÉM, az ágazati szakszervezet és a TOT felhívása a tejter­melési versenyre. A verseny kezdeményezője Kiss István, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Kossuth-díjas tehenésze ver­senyre szólította az ország valamennyi tehenészét. Szabolcs- Szatmár megye állami gazdaságainak, termelőszövetkezetei­nek tehenészei csatlakoztak ehhez a versenyhez, de részt vesznek benne az egyéni kistermelők is. A tej termelési verseny szervezésére, segítésére, értékelé­sére megyei bizottság alakult. Most összesítették 1976 első fél évének eredményeit. Az első kategóriában: 200 darabon felüli tehenészeteknél egy tehénre jutó tejtermelésben — öt állami gazdaság és 29 termelőszövetkezet tehenészei verse­nyeznek. Az első féléves értékelés alapján a verseny első ' helyezettje a Mezőgazdasági Főiskola Nyíregyházi Tangaz­dasága 746 tehénnel, az egy tehénre jutó tejtermelés 2256 li­ter. Második a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet 304 tehénállománnyal 2131 liter tej, harmadik a Kemecsei Álla­mi Gazdaság 450 tehénnel 2125 liter tej, negyedik a Fehér- gyarmati Szamos menti Állami Gazdaság 464 tehénállomáriy- nyal, az egy tehénre jutó tejtermelés 1951 liter. A 100—200 tehénállománnyal rendelkező gazdaságok ver­senyében 33 termelőszövetkezet vesz részt. Első a fábiánházi Kossuth Termelőszövetkezet 106-os állománnyal, az egy te­hénre jutó tejtermelés 1213 liter. A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 111 tehénnél 1522 literes, a kéki Búzakalász Termelőszövetkezet 112-es állománynál 1487 li­teres egy tehénre jutó tejtermelést ért el. A 100 darabon aluli tenyészetek kategóriájában 32 tsz versenyez. Első a nyírmadai Béke Termelőszövetkezet 77 ál­lománnyal, 1838 literes tejtermelést ért el. A második en- csencsi Virágzó Termelőszövetkezet 55 tehéntől 1667 liter, a harmadik kállósemjéni Uj Élet Tsz 45 tehéntől 1569 liter, a negyedik tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezet 93 te­héntől 1510 liter tejet fejt. A TEJTERMELÉSI VERSENY MÁSODIK kategóriájá­ban a 100 hektár mezőgazdasági területre jutó árutejterme­lésben négy állami gazdaság és 15 termelőszövetkezet verse­nyez. Ebben első a Kemecsei Állami Gazdaság 53 ezer 10 li­ter, második a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Tangaz­dasága 41 ezer 688 liter, harmadik a Tiszalöki Állami Gazda­ság 41 ezer 450 liter, negyedik a pátyodi Kossuth Termelő- szövetkezet 38 ezer 700 liter tejtermeléssel. A verseny harmadik kategóriájában az előző évi áru­tejhez viszonyított tejtermelés növelésében három állami gazdaság és 21 termelőszövetkezet versenyez. A tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezet az előző évhez viszonyítva tejtermelését 212,2 százalékkal, a gávavencsellői Uj Erő Ter­melőszövetkezet 151,8 százalékkal, az ibrányi Rákóczi Terme­lőszövetkezet 150,6 százalékkal, a tyukodi Kossuth Termelő- szövetkezet 142,3 százalékkal növelte. A -verseny negyedik kategóriájában a kisárutermelők vesznek részt. A legjobb kisárutermelők országos első helye­zettjei az elmúlt évben is szabolcsiak voltak. A tejtermelés­ben most is élen járnak. A jelenlegi versenyben első helye­zett a nyíregyházi Nevelős Sándor, aki az első fél évben 15 658 liter tejet értékesített. Második Gyurján Mihály Nyír­egyháza 12 593 liter, harmadik H. Vass Sándor Tiszabercel 11 892 liter, negyedik Sándor István Tiszavasvári 11 857 liter tej értékesítésével. A MEGYEI ÉRTÉKELÉS jó eredményekről ad számot. Az állami gazdaságok tehenészeteiben az előző év első hat hónapjához viszonyítva 30,3 százalékkal növekedett a tejter­melés, 5 millió 483 ezer 40Ö liter tejet értékesítettek, 1 millió 278 ezer 800 liter tejjel többet, mint tavaly. A termelőszö­vetkezetek árutejtermelése a bázishoz viszonyítva 8,9 szá­zalékkal növekedett, 19 millió 365 ezer 200 liter tejet értéke­sítettek, 1 millió 587 ezer 400 literrel többet a tavalyinál. A megyében az összes értékesített tej 53 millió 189 ezer 600 li­ter volt, 2 millió 799 ezer 100 literrel több, mint tavaly. S. E. NÉGYEN EGY ÚJSZERŰ TÁBORBÓL Munkások — a művelődésről Munkásnúívelődési tá­bor? Ez meg miféle újabb csodabogár? Jog­gal kérdezhették ezt megyénk tizenhét leg­nagyobb vállalatának vezetői, amikor megkap­ták a megyei művelődé­si központ meghívóját és programját. Bentlaká­sos, egyhetes tanfo­lyamra szólt az invitá­lás, elsősorban függetle­nített népművelők, szakszervezeti és KISZ kultúrfelelősök részvé­telére számítottak, to­vábbá olyan munkáso­kéra, akik alkalmanként kulturális propagandá­val foglalkoznak. Meglepően jó volt a ren­dezvény visszhangja, a ti­zenhétből tizennégy üzem küldte el képviselőit, sőt, né­melyik vállalat több dolgo­zója távollétéhez is hozzájá­rult. Négy nagyüzem képvi­selőjétől érdeklődtünk kül­detésük céljáról, terveikről, valamint a tanfolyamon szer­zett tapasztalatokról. Berecz Margit Nyírbátor­ból érkezett, a Minőségi Ci­pőgyárból. Cipőfelsőrész-ké­szítő, tűzőnőként szalagon dol­gozik. Néhány hónapja vá­lasztották meg a fiatalok a KISZ kultúrfelelősévé. A bejárók művelődése — Azzal indítottak útnak, hogy figyeljek mindenre, ké­szítsek jegyzeteket, mert ha hazamegyek, már az első KISZ-gyűlésen beszámolok, mit hallottam. Különösen a bejáró dolgozók művelődésé­nek lehetőségei érdekelnek, hiszen a gyárban dolgozók nagyobb része szabad idejé­ből sokat áldoz az utazásra. Ezért tetszett az az előadás a legjobban, amelyben a mun­kahely és a lakóhelyi műve­lődési házak kapcsolatáról beszéltek. Margit nem most ismerkedik ezekkel a kérdésekkel, részt vett a művelődési központ korábbi, hathónapos tovább­képzésén is, amelynek kere­tében havonta egyszer hall­gattak előadásokat ebből a témakörből. Szabó Katalin az Öntödei Vállalat kisvár- dal gyáregységének meósa is ott volt a féléves program rendezvényein. Erre a mosta­ni továbbképzésre — a szak- szervezeti bizottság tagja­ként — azért jött szívesen, mert hamarosan változásokat vár a vállalat kulturális éle­tében. Jelenleg, az ebédlő ki­vételével egyetlen olyan he­lyiségük sincs, amely alkal­mas lenne nagyobb rendez­vényekre. Volt egy klubjuk, azt visszavette a tanács — ma sem tudják, miért. A ter­vek szerint jövőre készül el egy korszerű öltöző, amely­hez klub is tartozik. Kapcsolat a területtel — Különösen az érdekelt — mondta el Kati —, hogy mi a teendő, ha a vállalatok magukra maradnak a köz- művelődési célok megvalósí­tásában. Szerintem jobban ki lehetne használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a helyi művelődési házak nyúj­tanak programjaikkal. Eddig nem volt ilyen együttműkö­dés, pedig Kisvárdán több nagyszabású rendezvényso­rozatot is tartanak. Az itt hallottak után arról számo­lok majd be otthon, hogy itt az ideje megtenni az első lé­péseket. Vagy a népművelők­nek, vagy a vállalatnak. Kati két évig dolgozott esz­tergagépen. Tapasztalhatta, hogy a fáradtság nagyabb úr a nyolc órai feszített tempó után, mint a vágy egy ki­kapcsolódó szórakoztató pragramra. Hajdú Évát, a ti­szavasvári Alkaloida gyógy­szergyártóját is saját tapasz­talatai döbbentették rá, hogy a sikertelen kezdeményezé­seknek ez volt az egyik okuk. — A másik pedig az — te­szi hozzá —, hogy a szerve­zést is meg kell tanulni. Ná­lunk, ahol speciális munka­idő-beosztással, úgynevezett négy műszakban dolgoznak a munkások, külön is figyelni kell a rendezvény időpont­jára. Szakszervezeti kultu- rosként sok ilyen program szervezése vár rám, ezekhez gyűjtögettem ötleteket. Meg­tanultam, hogy a figyelem felkeltésének lehetőségei igen változatosak, s ezen fe­lül lelkes emberek együtt­működésére is szükség van. Mi már túl vagyunk a kezde­teken, úgy érzem, most kellene egy szakember, egy népművelő, aki a helyi adott­ságokhoz alkalmazkodva szervezne, tervezne. A helyi művelődési házzal ugyanis semmiféle kapcsolatot nem sikerült kialakítani. Pezsgőbb élet a klubban Tóth Sándornak, a KEMÉV raktárosának nem adtak kü­lönösebb „útravalót” a tábor előtt. Tudja, mit várnak tő­le. — Nálunk is a bejáró mun­kások művelődési igényelnek támogatása az egyik legko­molyabb feladat, ezen felül engem — mint KlSZ-vezető- ségi tagot — a fiataloknak szervezhető programok érde­kelnek. Számomra egy új, eddig ismeretlen oldalról, a szociológia oldaláról elemzett összefüggések voltak a legér­dekesebbek. Mivel vállala­tunknál soha nem kellett ki lincselni a művelődési lehe­tőségek megteremtéséért, már „csak” az van hátra, hogy ezeket kihasználjuk Pezsgőbb életet szeretnék a klubban, új szakköröket, egyszóval nagy tervekkel megyek vissza. ­Négy vállalat — négy képviselője. Helyi adott­ságaik, anyagi erőik kü­lönböznek. Annyiban azonban hasonlítanak egymáshoz és ahhoz a tíz nagyüzemhez, akik szintén elküldték mun­kásaikat, alkalmazottai­kat a tanfolyamra, hogy érzik fontosságukat, fe­lelősségüket a művelő­dés munkahelyi formái­nak megteremtésében. Ehhez adott a képzés öt­leteket, erőt, tájékozódá­si pontokat. Baraksó Erzsébet m »éma maradt a csengő, ly az osztálynaplót sem w nyitotta ki senki. A „felelés” mégis elkezdődött. Előtte rövid jelentés: „ked­ves igazgató úr, osztályfőnök úr, kedves fiúk, srácok...” A „srácok” ötvennyolc, ötvenkilenc, hatvan éves emberek. A nyíregyházi ál­lami tanítóképző 1936-ban végzett hallgatói, akik szom­baton délelőtt negyvenéves találkozóra jöttek össze a régi tanterembe, a nyíregy­házi Kölcseyben. A szélrózsa minden irányból érkeztek, van köztük zenepedagógus, a Tudományos Akadémia fő­osztályvezetője, népművelő, robbantó mester... A többség hűséges maradt a nevelői hivatáshoz, s negyvenéves munkásság után nyugdíj előtt .állnak, vagy már ott is vannak... „Kedves fiúk, negyven év telt el, hogy útra bocsájtot- tunk benneteket — kezdte az első szó jogán a tanítóképző egykori igazgatója, Dohanics János, aki ma 84 éves, s „legidősebb” orvostanhallga­Kedves srácok! tó unokájával, Évával jött el a találkozóra. Az idős peda­gógus jólesően állapította meg, hogy azt az alapot, amelyet az iskola adott va­lamennyien jól kamatoztat­ták. Az egykori osztályfő­nök, Lóky Károly is felidéz­te az együtt töltött hónapo­kat, majd a névsorolvasás és a „felelés” következett. — Megint én kezdjem — szabadkozott nagy derűt keltve a névsor elején álló Aranyosi István. Majd sze­rényen megállapította, hogy ő a negyven év alatt sem­mit sem változott, éppolyan fiatal, mint akkor... Egyéb­ként a miskolci megyei mű­velődési központban dolgo­zik és mindenkit szívesen lát. Címek, irányítószámok kerülnek a noteszbe, s foly­tatódik a felelés. Bányai Emil levélben van jelen a találkozón, Kiss László, a találkozó szervező­je olvassa fel levelét. Néma csend, osztálytársuk elég magányosan él, még mindig nem nősült meg, a Tolna megyei Bikács község a lak­helye. Tovább sorakoznak a fele­letek, Csatári Kálmán buda­pesti tanár örömmel újsá­golja, hogy nagyapa lett, s kimenti Kállay Pista osz­tálytársát, akivel együtt in­dultak el, de Ceglédnél el­romlott a kocsi, s ha sikerül megjavíttatni, talán estére ideér... Erdős Mihály kállósemjé­ni nevelő időben a legmesz- szebbről jött. Ő negyven éve nem találkozott a volt osz­tálytársak többségével. Haj- nalos József következne, de címét a nyilvántartó hivatal sem tudta megmondani. Kis László, aki eddig csak a neveket olvasta, s a talál­kozó fő szervezője, a négy évtizedes kapcsolatok ápoló­ja is sorra kerül. Negyven éve tanít a nyíregyházi ta­nyavilágban, osztatlan isko­lákban. Aztán Király István levele következik, aki ke­rékpáron lábát törte, ezért nem lehet itt. Kristóf János nyugdíjas igazgató kedélye­sen bíztatja osztálytársait, ne féljenek a nyugdíjas évek­től, nem olyan borzasztó az... Többen is rákérdeznek. — Mit csinálok? — kérdez vissza tettetett sértődöttséggel. — Hát tanítok kétműszak- ban. Nevetés, megjegyzé­sek. Az emlékezet kezdi fel­idézni a régi epizódokat, mind több becenév jut eszükbe, s egy kaland is szóba kerül, melynek fősze- retüője egy kerítésen kilóga­tott nagybőgő volt egy éjjeli zenére ingerlő május éjsza­kán. Pintér Lajos a budapesti XIII. kerületi énektanár olyan derűt varázsol az osz­tályterembe, hogy szinte el­felejtik, hogy négy évtized szállt el felettük. — Az úgy volt, hogy egy­szerre voltam a plébánia karnagya és négy üzemi da­lárda vezetője. Amikor bevá- geztük a templomban az éneket, „Te légy velünk urunk,” — ott várt a taxi és tíz perc múlva már ott áll­tam a kalapgyári énekkar előtt és elkezdtük: „Elnyo­más, szolgasors...” Peregnek az emlékezés kockái, új arcok tűnnek elő, Mészáros Szilárd, Nagy Jó­zsef, Pozsgai Zsigmond, Sán­ta János és a többiek. Bol­dogan nyugtázzák, hogy a huszonöt „öregdiákból” hu- szonketten élnek, hármat vitt el a második világhábo­rú. Csendesen emlékeznek a régi, már a temetőben nyug­vó tanárokra, akik egy-egy mondásukkal, tettükkel, lé­nyük egy-egy továbbélő su­garával vannak jelen a negy­venéves találkozón. Páll Géza Kommentár Szociális ellátás Az SZMT elnöksége 1973. október 25-i ülé­sén tárgyalta a költség- vetési üzemek helyzetét, az ott tapasztalt hibákat, a munkavédelmi és szo­ciális ellátottságot. Ak­kor határozat született a gondok orvoslására. Kö­vetkezetességre vall, hogy legutóbbi ülésén az elnökség erre visszatért, s a HVDSZ gondos elem­zése alapján napirendre tűzte, mi történt a hatá­rozat óta. Tíz költségvetési üzem­ben szereztek tapaszta­latokat, hogyan hajtot­ták végre a határozatot. A költségvetési üzemek többsége a IV. ötéves tervben jelentősen fej­lődött. Megnőtt a szere­pük a települések építő­ipari és kommunális fel­adatainak ellátásában. Ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy a fel­ügyeletet gyakorló taná­csok felismerték jelen­tőségüket, és anyagilag is jobban támogatták őket. Ezt mutatja, hogy a képződő nyereségből 1974-ben 7 millió 500 ezer forintot, tavaly már 11 milliót juttattak visz- sza részükre. Az SZMT elnöksége megállapította: általában megvalósult az 1973 ok­tóberében elfogadott ha­tározat, a hibák jelentős részét kijavították. A költségvetési üzemeket létrehozó és felügyeletet ellátó tanácsok eleget tettek a megyei tanács elnöke körlevelében fog­laltaknak. Az együttes intézkedés és cselekvés eredménye, hogy ma már a költségvetési üze­mek döntő többsége ren­delkezik megfelelő szo­ciális létesítménnyel. A nehéz fizikai naunka könnyítésére, az anyag- mozgatás gépesítésére a múlt évben jelentős ösz- szeget fordítottak az üze­mek. A megyei tanács a költségvetési üzemek ré­szére az V. ötéves terv­ben 14 millió forintot biztosít. A dolgozók egészségügyi ellátását körzeti orvosok biztosít­ják. Rámutatott az SZMT elnöksége, hogy bár je­lentős a fejlődés vala­mennyi költségvetési üzemnél a határozat óta, mégis vannak olyan hi­bák, amelyek megoldása halaszthatatlan. Még mindig nem megfelelő például Ujfehéríón és Tiszalökön a munkakö­rülmények és a szociális ellátottság. Több gondot kell fordítani a dolgozók munkavédelmi oktatásá­ra, mert sok a baleset. Előfordul az is, hogy egyes költségvetési üze­mek esetenként erejüket meghaladó vállalkozá­sokba kezdenek. Sokat javult a költségvetési üzemek vezetésének színvonala, de a meglévő gondok és hibák több­sége még mindig a veze­téssel van összefüggés­ben, amelyen javítani kell. (f. k.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom