Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 21. Az alkoholizmus ellen Egy jogi ankét margójára AZ ALKOHOLIZMUS KÖZPONTI HELYET FOGLALT EL a bűnözési statisztikában, hatása első okként szerepel a házasságok felbontásánál is. Az italozó ember a munkahe­lyén gyakran összeütközésbe kerül a munkarenddel, hanyag, selejtes munkát végez. A súlyosabb balesetek jelentős része is alkoholfogyasztással függ össze. Az alkololisták gyakran megsértik az együttélési szabályokat. Az alkoholizmushoz viszonylag hosszú út vezet. Fontos megismerni: milyen ez az út? Csak így lehet megelőzni, az ehhez vezető zsilipeket elzárni. Tapasztalataink jelzik, hogy a megelőzésre az eddigiek­nél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Csak a meggyőzés és következetes szigor összehangolt alkalmazása hozhat ered­ményes változást. A kedvezőtlen helyzet megváltoztatásához azonban szükség van jelentős szemléletváltoztatásra, még azok körében is, akiknek feladatuk lenne, vagy példát kelle­ne mutatni az alkoholizmus elleni harcban. Az alkoholizmus elleni tevékenység fő csatatere a mun­kahely. A munkahelyi közösségben együtt dolgozó emberek­re elsősorban a munkahelyen helül lehet és kell hatni. En­nek legfontosabb előfeltétele, hogy a munkahelyi légkörben kialakuljon egy határozott, stabil állásfoglalás. Elismert ma­gatartási szabályként kell tisztelnünk „a nem ivás szabad­ságát”. Tegyük lehetővé, hogy a munkahelyi rendezvénye­ken, de családi ünnepeken, név- és születésnapokon, társa­ságban — ne igyon, aki nem akar. Ne legyen sértés, ha va­laki nem koccint. AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI KÜZDELEM üzemi fel­adatai, á felvilágosító, megelőző munka propagandája dön­tően a balesetelhárítás, munkásvédelem keretei között ma­radt. Természetesen nem lebecsülendő ez a tevékenység, de még itt sem történik meg minden, amire szükség van. Az alkoholizmus elleni küzdelem üzemi modellje mindjobban elterjed. Egyes nagyobb üzemekben alakultak alkoholizmus elleni bizottságok, amelyek a felvilágosító tevékenység mel­lett az alkoholisták felkutatását, gyógyításra, elvonókezelés­re való irányítását és társadalmi utógondozását végzik — eredményesen. Helyes lenne, ha minél több nagyvállalatnál, szövetkezetnél, intézményeknél -alakulna ilyen bizottság. Számos példa bizonyítja, hogy a szocialista brigád össze­fogása nyomán sikerült az alkoholistát eredményesen • meg­gyógyítani. A meggyőzés mellett egyes esetekben alkalmaz­zák a táppénzt vagy a családi pótlékot az alkoholista csa­ládjának folyósítják. Egyedülálló esetében a szocialista bri­gád osztja be a fizetését, biztosítva ezzel a megélhetéséhez szükséges feltételeket. Az alkoholizmus betegség. Ezt az eddiginél szélesebb körben kell elismertetni. Jelenleg ugyanis elsősorban azok ismerik így el, akiket gyógyítanak, akik a gyógyulásba el­szánták magukat. Sajnos az utóbbiak 'száma még igén ke­vés. A beteg szerepének vállalása a környezet szemében a csökkentértéküséggel azonos. Sokszor a valóság feltárását az alkoholista elleni cselekedetnek tekintik. Pedig éppen azok segítenek a betegen, akik őszinték. Az is igaz, hogy sokszor félnek az alkoholisták megtorlásától; nem is alaptalanul. EZ A MAGYARÁZATA ANNAK, hogy eddig viszony­lag kisebb számban kerültek a munkaterápiás intézetbe azok, akik családok életét tették tönkre káros szenvedélyükkel. A társadalomnak itt kell operatívabban segíteni. Szinte lehe­tetlen, hogy az alkoholizmus családon belül maradjon és a munkahelyen, lakóhelyen valamilyen formában ne tükröződ­jön! Pedig mennyivel könnyebb volna segíteni, ha a család és a munkahely együttesen támogatná a rászorulót az alko­holizmustól való megszabadulásban. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete a közel­múltban jogi ankéton, társadalmi oldalról vitatta meg az 1974. évi 10. sz. tvr. végrehajtását. Ez lehetővé teszi, hogy az alkoholizmus legveszélyesebb, legsúlyosabb rabjai is meg­gyógyuljanak és visszatérjenek a józan, becsületes munkás­élethez, önmagukhoz, környezetükhöz. Az ankét megállapí­totta: a tvr. végrehajtása vontatottan indult, főleg a rendőr­ség kezdeményezett munkaterápiás intézetbe való beutalást. Pedig a jogszabály állami vagy társadalmi szervet, továbbá szövetkezetei, illetőleg a lakóhelyi, munkahelyi kollektíva bármely tagját is feljogosítja az eljárás kezdeményezésére. Jobban kell tudatosítanunk, hogy a hosszabb ideig tartó munkaterápia a beutaltak nagy részét megszabadítja a káros szenvedélytől. Ez a jogszabály az alkoholisták javát, a tár­sadalom érdekeit szolgálja. Olvastam egy levelet, amelyet az intézetbe beutalt írt szüleihez. Ebben elismeréssel szólt az intézeti kezelésről, az ottani életkörülményekről és már az elbocsátás utáni terveiről is beszél. A BEUTALTAK TELJES GYÓGYULÁSÁNAK fontos feltétele a külső családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolatok megőrzése, illetve megteremtése ott, ahol ezek a kötelékek megszakadtak. Ezt segíti elő az a jogszabályi rendelkezés, hogy aki munkaviszonyából került az intézetbe, munkáltató • ja a beutalás alatt nem szüntetheti meg munkaviszonyát. Nagy segítséget nyújthatnak a munkahelyi kollektívák, társadalmi szervek. Annak tudata ugyanis, hogy őket még a családjuk, a közösség visszavárja, számít rájuk, nagy erőt ad a gyógyuláshoz. A jogi ankét feltárta, hogy az alkoholisták kötelező in­tézeti gyógykezelésével kapcsolatos eljárás még rendkívül lassú. Számos javaslat hangzott el, amelyek az eljárás egy­szerűsítését és gyorsítását szolgálják, s hogy az érdemi dön­tések megalapozottak legyenek. Összegezésként: többet kell tennünk az alkoholizmus megelőzéséért, s nagyobb felelősséget kell érezni azért, hogy az alkoholistákat elvonókúrára irányítsuk. EGYSÉGES VOLT A NÉZET ABBAN IS, hogy kedve­zőbb eredmény csak a szervezettebb, összehangoltabb társa­dalmi erőfeszítéstől várható. Dr. Kovács Pál, a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetének elnöke A kisvárdai VSZM-gyárban kiegészítő gyárt­mányként akkumulátorokhoz fedéllemezt készí­tenek. Maczkó Jánosné présgéppel formázza a darabokat. (Hammel József felvétele) Ügyfélszolgálat ? Nem hinném, hogy sokat lógathatják a lábukat a Nyír­egyházi Városi Tanács ügy­félszolgálati irodájának dol­gozói. Mindig van ügyfelük, — munkakönyvét kérő, ható­sági bizonyítványért kopogta­tó, elveszett tárgyat kereső, a tanács más osztályaira igyek­vő és eligazításra váró. A na­pokban újabb íróasztal került az irodába — itt végzi mun­káját a járlatlevél kiadásával foglalkozó tisztviselő. Eddig külön helyiségben dolgozott, amire nagy szükség is volt — komoly értékek fordulnak meg az íróasztalán. A minap kiváncsiságból megkérdeztem, hogy aznap hány ügyet intézett már el. Vala­mi hatvanat — mondta hirte­len fejszámolás után. Mindez tíz órakor történt, és fél ki­lenctől van félfogadás ... Lát­hatóan ideges volt. És nyil­ván az ügyfélszolgálati iro­da többi dolgozója sem telje­sen nyugodt — eddig is gyak­ran volt telt ház a helyiség­ben, ma pedig már az ajtó előtt sorba állnak az ügyfe­lek ... Nemrégiben olvashattuk a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának rendelkezését az újságokban: az ügyfélforga­lom gyorsítása, könnyebbé té­tele, egyszerűsítése a cél. Ez­zel az „átcsoportosítással” azonban a nyíregyházi taná­cson nem tettek jó szolgála­tot az ügyfeleknek — sem a tanácsi dolgozóknak ... (tarnavölgyi) Új szakmunkások Fehérgyarmaton Rohamosan iparosodott az elmúlt ötéves tervben Fe­hérgyarmat is. Az ipari lé­tesítmények beüzemelése rendszerint csak úgy volt kezdetben megoldható, hogy az anyavállalat segített szak­emberrel. A szakmunkásgon­dok megszüntetéséért sokat tett a fehérgyarmati 142-es számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet. Június 16-án az intézetben is megkezdődtek a szakmun­kásvizsgák. Tizenöt vizsga­csoportban hét szakmában 220 nappali tagozatos tanuló számol be a tananyagból. Az iskola és a HÓDIKÖT fehér- gyarmati gyára életében egyaránt kiemelkedő ese­ménynek számít, hogy a kö- tő-hurkoló ipari konfekciós szakmában most kapnak bi­zonyítványt az első szakmun­kások. Az iskolások mellett a korábbi betanított munká­sok, másfél éves sikeres tan­folyami munka után, most ugyancsak szakmunkásvizs­gáznak. Hasonlóan segíti • a szakembergondok megoldá­sát. hogy a géplakatos szak­mában szintén vizsgáznak olyanok, akik mindennapi munkájuk mellett vállalták a tanulást. A beiskolázási ter­vet az intézet teljesítette. A népgazdasági igényeknek megfelelően, építőipari és kö- tő-hurkoló szakmában még korlátlanul vesznek fel fiú­kat és lányokat. Az iskola ve­zetősége tervezi egy tanuló­szoba létesítését. Gondot je­lent, hogy kevés oktatóterem áll rendelkezésre. A bővítés állami támogatással oldható meg, a KISZ-es fiatalok és az üzemek társadalmi mun­kájára támaszkodva. KÉPERNYŐ ELŐTT n Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának küzleménye A Lengyel Népköztársaságban újból szabályozták az országból utas- és postaforgalomban kivi­teli tilalom és kiviteli vám alá tartozó áruk körét. A kiviteli tilalom az alábbi árucikkekre terjed ki: minden­nemű szőrmére és bundabőrre, mindenféle bőrből készült cikk­re, pamut és gyapjú anyagokra, valamint ezekből készült árukra, 11 éven aluli gyermekek számára készült mindennemű ruházati cikkre, mindenféle alsó fehérne­műre, mindennemű lábbelire, aranyból vagy platinából készült ékszerre, valamint drágakövekre, féldrágakövekre és igazgyöngyök­re, varrógépre, gumiabroncsok (kerékpár, motorkerékpár, gép­kocsi), folyékony üzemanyagra. A cipőkre, a pamutból és gyap­júból készült árucikkekre vonat­kozó kiviteli tilalom nem érinti az ajándék jellegű készítménye­ket, a művészi kisipari alkotáso­kat és a „cepeli” üzletekben kap­ható cikket. Az említett áruk nem A négy nagyüzem dolgo­zóiból álló közönség és a huszonnégy közismert játé­kos — bemondónők, ripor­terek, színészek, öttusázók — fergeteges jókedve átra­gadt miránk, a televízió né­zőire is pénteken, az Egri János által ugyancsak en­nek megfelelő hangulatban vezetett „Nyári bolondsá­gok” c. vidám csapatjáték láttán. A sok ötlettel tarkí­tott, kitűnő, újszerű vetél­kedőműsor bizonyság volt arra is, hogy a felvétel kö­zönségének „érdekeltté” té­tele mennyire fokozhatja az izgalmat, feszültséget —, ami természetesen még a kívülálló nézőkre sem ma­radhat hatástalan. Szívesen látnánk több ilyen jó han­gulatú „bolondságot” ősszel, télen és tavasszal is... A kéthavonta jelentkező, Szakáig István szerkesztet­te „História”, a tévé törté­nelmi magazinja ezúttal az élő történettudomány mű­helyeibe nyújtott közérdek­lődésre számottartó bepil­lantást. A nyár a régészeti ásatások évadja. Az egyik legjelentősebb munkálatról, a keszthely—fenékpusztai magyar—szovjet közös fel­tárásról kaphattunk pl. ér­demi (és közérthető!) és jó tájékoztatást. Helyet ka­pott a műsorban — sajnos csak nagyon röviden — a turistvándi vízimalom be­mutatása is. A téma többet rejt magában, különösen a néprajzi vonatkozások irá­nyába tágítva. A gyönyörű felvételezés azonban némi­leg kárpótolt a kurtára fo- gottságért. Ránki György mértékadó értékelése a Ma­gyarország történetének nagyszabású, 10 kötetre ter­vezett marxista összefogla­lása* elsőként nemrég meg­jelent 8. kötetéről és tájé­koztatása az 1980-ig meg­jelenő többiről bizonnyal széles körű érdeklődést kel­tett. Az adás „csemegéje” a népszerű „Századunk” új sorozatából egy részlet be­mutatása volt, a „Mézes­madzag és korbács” című 24. részből, a Kállai-féle hintapolitika korszakából. (Az adásból megtudtuk, hogy a „Századunk” újabb 5 részét októberben kezdi sugározni a tévé.) Alapkoncepciójában (még ha ezt vitathatnánk is) és nem egy fordulatában lé- legzetállítóan izgalmas tu­dományos-fantasztikus da­rab volt a Karel Capek drá­májából készített tévéjáték, a „R. U. R.” az ember for­májú robotok lázadásáról, s egy párjuk oly fokú tökéle­tesedéséről. hogy az embe­riség kipusztítása után „ter­mészetes módon” kezdődhe­tett minden elölről. A tudo­mányos-technikai fejlődés csapott össze a darabban egy általánosan humánus, polgári etikai felfogással, tulajdonképpen igazi felol­dás nélkül. Amit kiemelhe­tünk, a munka, az értelmes emberi tevékenység és a lét folytonos megújítása szük­ségességének a bizonyítása, mely nélkülözhetetlen az emberi moralitás minden­kori fenntartásához. A nagy cseh író nem mindennapi művét Zádor András kivá­lóan alkalmazta televízióra és Marton László ugyanígy rendezte meg. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT kereskedelmi mennyiségben 1000 zloty összértékig vámmentesen hozhatók ki a Lengyel Népköz- társaságból. Élelmiszert csak az utiszükség- letnek megfelelő mennyiségben hozható ki. Gépkocsihoz üzemanyagot csak a beépített tartályban szabad ki­hozni. Felhívjuk a Lengyel Népköztár­saságba utazók figyelmét, hogy a lengyel vámszervek tájékoztatása szerint az említett tilalom, illetve korlátozás alá eső áruk külföld­re történő kivitelének megkísér­lése esetén ezek letétbe helyezé­sére a lengyel határon nincs lehe­tőség, amennyiben emiatt eljárás­ra kerül sor, a vámvizsgálat meg- hosszabodik, s ezen felül az ilyen áruknak az ország belterületére való visszaszállításával kapcsola­tos költségek is az utast terhe­lik. Az utasforgalomra vonatkozó magyar vám- és devizajogszabá­lyokban változás 1976. április 1 óta nem történt. A szín, a változatosság és érték együtt volt jelen leg­utóbb Hámori Éva „Ez is, az is” című műsorában, amely a férfi és a nő kap­csolatának örök próbáját, a hűséget-hűtlenséget válasz­totta témájául. A szerkesztő nem hagyta kétségek között a hallgatót: a mindkét nem által elkövetett vétségek, huncutságok és bűnök vál­tozatos bemutatása után a szintézist, a feloldást két olyan költői művel terem­tette meg, amelyek a hűség és az állhatatosság értékét, szépségét hangsúlyozták: Ingeborg Bachmann „Undi­ne elmegy” című rádióra alkalmazott írásával és Isolda szerelmi halálával Wagner zenedrámájából. A többi zeneszám is szerve­sen kötődött a műsornak nemcsak egyes számaihoz, hanem hangulatához is. Mindennek van ellentéte, a számtalan emberi maga­tartásnak különösképp. A jóra rögtön tudunk rossz példát mondani és megfor­dítva is. Az utóbbi művelet­tel a sötét elkeseredéstől óvjuk magunkat, mert ha az emberi kapcsolatok mélyére tekintünk, nem egyszer len­ne rá okunk. A Szombat délelőtt műsorában hangzott el egy ilyen ellentétes riport­pár, olyan témában, amely — úgy látszik — soha nem fog lomtárba kerülni. A be­teg, öreg szülőt embertele­nül magára hagyó gyermek és ugyene szülőkön segítő társadalom témája ez. Messze kellene menni a kö­vetkeztetéseken, ha azt kez­deném bpncolgatni, miért van az, hogy az öreg, beteg szülőkön nem az egyén (a gyermek), akinek elsődleges kötelessége lenne, hanem a társadalom (a kisebb, na­gyobb közösség) akar (tud) segíteni. A Szombat dél­előtt szerkesztőinek problé­maérzékenységét mutatja, hogy ezt a témát sem hagy­ták ki egy olyan műsorból, amely inkább tájékoztató, orientáló jellegű. Óvatossá­guk pedig dicséretes: fenn­tartással, maliciával fogad­ták a látványos látszatmeg­oldást választó fiú bejelen­tését. A hivatalos tájékoztatás nélkülözhetetlen lenne a szocialista demokráciának, s a lakosság informálásá­nak gyakorlatához tartozik ma már az is, hogy az or­szág életének irányítói gyakrabban nyilatkoznak a sajtónak, a rádiónak, a te­levíziónak. Többször, mint régebben, de még mindig nem elég gyakorisággal. Tu­dom, bármit el lehet kop­tatni. szürkíteni, csupán az­zal, ha túlságosan gyakran találkozik vele a hallgató, a néző, az olvasó. Az inter­júkat is. Nem hiszem azonban, hogy ártana akár általában a vezetői tekintélynek, akár a (hallgatói, nézői) közfi­gyelemnek, ha az irányító személyiségek gyakrabban beszélnének — őszintén és okosan — a lakosságot és a vezetőket egyaránt érintő, érdeklő kérdésekről, akár a legkényesebbekről is, nem nagygyűléseken, aktívákon elhangzott beszédek ha­nem rádiós, tévés beszélge­tések formájában is. Mind­ez annak a közvetlen han­gulatú, őszinte és gazdag tartalmú beszélgetésnek hallatán ötlött fel bennem, amelyet a Közoktatás fóru­ma keretében dr. Hanga Mária oktatási miniszter- terhelyettessel folytatott Tomkai Judit. Jó lenne, ha az ilyen interjúk, beszélge­tések olyannyira meghono­sodnának a rádióban és a televízióban, hogy megszo­kottá, de nélkülözhetetlen­né válnának a hallgató szá­mára. Seregi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom