Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-21 / 171. szám
1976. július 21. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Kevesebb papírt! POSTÁT BONTOTT AZ EGYIK VEZETŐ FUNKCIONÁRIUS, amikor beléptem hozzá, s láttam, elkomoruló arccal válogat a súlyra is tekintélyes borítékok halmazában. Hogy mit tartalmaznak? Mint rendesen: tájékoztatókat, összefoglalókat, jelentéseket, tervezeteket. Számoszlopokkal, kimutatásokkal, vita- jegyzőkönyvekkel. S ki győzné felsorolni, mennyi érkezik egy-két hét alatt! Néhány hónapja egy egészen kis faluban jártam, a tanácselnökkel volt dolgom, aki beszélgetés közben egyre sűrűbben pillantgatott órájára. Aztán kifakadt. Most éppen egy tűzrendészeti bizottsági ülésre várták, ahol ott lesz a tsz-elnök, az iskolaigazgató és még jó néhány vezető. Aztán egy állategészségügyi értekezlet lesz, ahol nagyjából ugyanazok lesznek jelen. Az előterjesztések pedig ott lapulnak degeszre tömött aktatáskájában, de őszintén megmondja: még belepillantani se volt ideje. Jó, ha elolvassa azokat, amelyeket alá kell írnia és felfelé küldenie. Azon a héten egyébként a kilencedik bizottsági ülés lesz, amelyen részt vesz. HAT ÍGY ÁLLUNK VALAHOGY A KÖZIGAZGATÁSBAN, s így a vállalati gazdálkodás területén, így szinte mindenütt, ahol őrölnek a hivatalok malmai, és végtermékük, a papír folyamban áramlik felfelé és lefelé. Időnként vannak nagyobb csapolások, mint például a tanácstörvény megszületése, és a közigazgatási munka átszervezése után. Elzárnak jó néhány eret, de aztán eltelik néhány hónap, néhány év, és ismét szinte ott vagyunk a papíráradattal, ahol azelőtt. Mindezeket a bürokrácia megátalkodott konoksága és vasfejüsége teremtené? Régen tudjuk, hogy igen is meg nem is. Van konokság is és vasfejüség — pontosabban szólva egy rossz hivatali magatartásra hangolt- ság, többnyire az egyéntől függően — ez sem lebecsülendő dolog. Ám valóban vannak más, komoly objektív okok, amelyek szívós felderítése, kiküszöbölése, megváltoztatása sokkal-sokkal nehezebb, mint a kö- rülményeskedő tisztviselőt gyorsaságra, egyszerűségre és jó belátásra bírni. Egész adatszolgáltatási és nyilvántartási rendszerünk korszerűsítésre szorul, mind technikai értelemben, mind pedig a követelményrendszer tekintetében. A velük összefüggő jogszabályok, előírások is egyszerűsítést kívánnak, s aki tudja, hogy itt mi mindenről van szó, azt is érti: ez egyáltalán nem csekély dolog! S csak ezekkel összefüggésben lehet és kell nagyon kitartó munkával változtatni az igazgatási-hivatali munka szemléletén. MÉLTATLAN ÉS IGAZSÁGTALAN DOLOG tehát lebürokratázni olyan derék közhivatali vagy gazdasági adminisztrációban dolgozó embert, akit érvényes utasítások és előírások köteleznek ilyen és ilyen adatszolgáltatásra. A bürokrata ott kezdődik, ahol az ember érzéketlenné lesz mindenféle emberi viszonylattal szemben, s ha lehet, még körülményeskedő módon csavar is egyet az ügymeneten: mert irtózik az egyszerűtől. Ami pedig az adatszolgáltatás csökkentését illeti, arra ugyan bő lehetőség nyílik számos helyen, viszont a modern gazdasági és igazgatási apparátusok is természetszerűen egyre több és pontosabb adatot követelnek, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Technikai értelemben ezt csak a számítógéprendszerek, központi elektronikus adattárolók, adatbankok oldják meg kívánatos módon, ügyviteli értelemben, pedig az ilyen eljárásoknak megfelelő egyszerűsített, gyors ügyintézések. Mindenki tudja, hogy ez jórészt anyagi kérdés, és a fejlesztés már is sok éves késésben van a követelményektől. Ha viszont azokra a lehetőségekre és tartalékokra gondolunk, amelyek mindenütt, a saját területünkön mutatkoznak, akkor feltétel nélkül állíthatjuk: kevesebb papírral is lehet! Rövidebben és egyszerűbben, lényegretörőbben is lehet. AZ ADMINISZTRATÍV LÉTSZÁMZÁRLAT, minden nehézségével és problémájával nagyon is felszínre hozta és éles megvilágosításba helyezte az igazgatás, az adminisztráció, a nyilvántartás, és adatszolgáltatás eljárásbeli és technikai-technológiai gyengéit. Oktalanság lenne, ha nem vonnánk le mindenütt a szükséges tanulságokat, ha nem ismernénk fel, hogy merő fecsegés magas termelékenységű munkáról beszélni ott, ahol meddő, időfecsérelő, lassú és körülményes az az adminisztrációs-igazgatási szektor, amely egymással összeköti, informálja, utasítja és szabályozza a termelőfolyamatokat, vagy az állampolgárt, mint egyént is ekként szolgálja. R. L. Határidő előtt A VOR nyíregyházi ruhagyára határidőre teljesítette féléves munkavállalását. A tervezetnél 4 millióval több, azaz 28 millió 800 ezer forint termelői értéket állítottak elő a belkereskedelem részére. Képen a zakógyártó munkaszalag ... Lesku Istvánné a gyártmány minőségét ellenőrzi. Műszakonként 1200 darab nadrág kerül le egy munkaszalagról. (Hammel József felvétele) JEGYZET Borkombináf Sóstóhegyen Kis gazdaságból — nagyüzem Azt hiszem, soha sem hivalkodtak azzal a sóstóhegyi célgazdaság dolgozói, hogy a náluk termelt szőlőből készült borok vetekszenek néhány, márkás, tájjellegű borfajtával. Azt azonban büszkén vallhatták: igenis sok gondot fordítottak az itteni homokon termő szőlők művelésére, és a belőlük nyerhető legjobb minőségű borok előállítására. Sárosi János, a sóstóhegyi borkombinát helyettes vezetője elmondta, hogy húsz éven át a Tokajhegyaljai Állami Pincegazdasághoz tartoztak. Országos jellegű átszervezés után 1974. szeptember 1-től az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság nyírségi borgazdasági üzemeként működnek. Az ösz- szevonás nagy beruházással járt Sóstóhegyen. Polyetilén tornyok Aki csak távolról — mondjuk a Záhony felé tartó vonat ablakából — látja, annak is feltűnnek a szinte torony magasságú polyetilén alapanyagú műanyag tartályok, melyeket olasz és osztrák cégektől vásároltak. Ezekkel és a pincében lévő, csempé- zett belsejű betonhordókkal együtt 24 ezer hektoliterre emelkedett az itteni tároló kapacitás. Az ezek mellé épült hőszigetelt falú épületblokkban kapott helyet a feldolgozóegység, valamint a 30 ezer hektoliter palackozott bor és ötezer hektoliter üdítő ital befogadására alkalmas raktár. A távolsági szállítást iparvágány építésével kívánják gyorsabbá tenni. Modern, a dolgozók kényelmét szolgáló szociális létesítménnyel is gazdagodtak. Itt zuhanyozó, öltöző, ebédlő áll a dolgozók rendelkezésére. Teljes gépesítés A sóstóhegyi üzem 48 gazdasággal tartja fenn szerződéses alapon az üzemeltetési kapcsolatot. Az 5—10 éves hosszú távú szerződéseknek megfelelően veszik át a megye termelőszövetkezeteitől és állami gazdaságaitól a szőlőt, melyért tíz százalékkal magasabb felvásárlási árat fizetnek, mint a mustért. Ezzel céljuk a szakszerű must- és borkezelés elérése. Évekkel ezelőtt még hosszú sorokban álltak a gazdaság udvarán a szőlőt szállító járművek, gyakran egy-egy napot is eltöltve a várakozással. Ma már óránként 100 mázsa szőlő feldolgozására képes szovjet gyártmányú gépsor küszöböli ki mindezt. Érdekessége, hogy emberi kéz érintése nélkül jut a kipréselt must a tárolókba. Egy kézbe került A borkombinát létrehozásával egy kézbe került a termeltetés, felvásárlás, feldolgozás, pincészet és a borelosztó raktár. A sóstóhegyi gazdaság a termeltetés terén jó példát mutat. Uj telepítésű, korszerű ültetvényeiben megoldották a termesztés egyes fázisainak a gépesítését. Tapasztalatcserét rendeznek, melyen szaktanácsadással, metszési bemutatókkal segítik a szőlőtermelő gazdaságokat. Papp Ferenc, borászati vezető arról tájékoztatott, hogy az Egerben palackozott 30 ezer hektoliter bor az itteni raktárból kerül az üzletekbe. Ugyanitt raktározzák az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság által előállított Márka üdítő italokat is. A Sályban lévő palackozóüzem immár hétféle — Márka családhoz tartozó — üdítőt palackoz, melyek közül legkedveltebb a szőlőlé és a meggylé. Hamarosan megyénkben is kapható lesz a Márka J. literes palackokban, amely szintén Sóstóhegyről kerül majd a szabolcsi üzletekbe. S. J. Sorompó... D órán reggel Nyíregyházán akadt egy kis elintéznivalóm, elindultam autómmal Tiszavas- váriból idejében. Első kényszermegállóhelyem Nyíregyháza, a Tiszavasvári úti sorompó. Miután felnyitották, lassan elindult a hosz- szú sor, de nem sokáig haladhattunk, ugyanis mire a sorompó elé értem, újra lezárták. Vigasztaltam magam egy aranymondással — utolsókból is lehetnek elsők. Nos, így is lett! Néhány perc múlva valahonnan hátulról egy motoros balról kikerülve beállt a sorompó és az autóm közé, mint aki jól végezte dolgát. Ezt még jóhiszeműleg elnéztem, de pár pillanat múlva másik motoros fu- rakszik előre a fegyelmezett sorban álló autók közül ... Ekkor a kerékpárosok, talán megúnva a várakozást, vagy megirigyelve a gyalogosokat, akik ügyet sem vetve a lezárt sorompóra, fel, s alá járkáltak keresztül a síneken, gondolván: munkába igyekezve ezt is szabad, ök is, kerékpárjaikkal megkerülve a lezárt sorompót, járműveiket a sínek felé irányították. Mivel a távolság oly nagy a két sorompó között, talán húsz méter is lehet, felültek a nyeregbe és hogy cselekedetük szabályosabbnak látsszék, igyekeztek gyorsan elhagyni ezt a veszélyes helyet. Egyik motorosunk talán fölbúzdulva ezen a látványon. ha nekik lehet, nekem is — mondván — egy gyors mozdulattal indulásra bírta motorját és mint a villám — nem olyan gyorsan, de olyan cikcakkban, az egyenetlen, rázós síneken — ráhajtott, majd az autósok káromló szavainak kíséretében eltűnt szem elől. E kkor megtorpantak gyalogosaink, s a kerékpárosok, egy percet vártak, míg a vonat elmegy és minden kezdődött elölről. Jön az utánpótlás is hátulról, sőt a kerékpárosok már nem is állnak a sorompó elé, mondván, mienk a világ, célegyenesben állva, arccal a vasút felé, a sorompót megkerülve le sem szálltak járművükről, csak hajtanak figyelmetlenül, könnyelműen. Tizenöt perc várakozás alatt sokféle gondolat megfordult a fejemben, többek között az is, olykor nem ártana ha a közbiztonság őrei néhány jó szóval vagy százasokat érő csekkekkel méltányolnák ezeket az életveszélyes produkciókat. Rácz Sándor Tiszavasvári ( □ „diplomás küldönc” lapun^ egyik cikksorozata után fogott tollat, hogy levélben mondja el véleményét a mezőgazdasági szakmunkásképzésről és a fiatal szakemberek foglalkoztatásáról. „Diplomájának” szarvasmarha-tenyésztő szakmunkás-bizonyítványát nevezte, amelynek — mint né- Miány hónapi munka után kiderült — semmi hasznát nem veszi. Munkahelyén, a termelőszövetkezetben nem tartottak igényt szakmai tudására, nem adtak tartósan végzettségének megfelelő munkát, sőt afféle küldöncnek tekintették. Hozzászólásában azt is megírta: nem személyes érdek vezette a levélírásra, inkább arra gondolt, hogy ezzel felhívja a figyelmet hasonló esetekre. írása jó fél évvel ezelőtt jelent meg lapunkban. Néhány napja csengett a telefon a szerkesztőségi szobában. „Én vagyok, a diplomás küldönc” — hangzott a bemutatkozás. Azt kérte, hallgassuk meg, mi történt az elmúlt fél év alatt. Másnap meg is jelent. Higgadt, kiegyensúlyozottnak látszó, jó kedélyű fiatalember. Nagy szókinccsel, pontosan, szépen fogalmazva számolt be rövid, de annál viharosabb pályakezdéséről. Apám vasutas volt. Nagyon szeretett bennünket. Sokat mesélt szakmájáról, talán nem is véletlen, hogy vasút- forgalmi szakközépiskolába jelentkeztem továbbtanulni. A felvételi sikerült, a szejeles lettem. Harmadikban ott voltam a Szakma kiváló tanulója országos versenyen, társaimnál korábban szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt. Az volt az első erőpróba. Mindenki más feladatot kapott, én már előre izgultam, mert egyikünknek ellést kellett levezetni. Azt kaptam. Sikerült. Az volt az állapotban voltak a bocik, nem ettek, némelyik meg se mozdult. Az elhullástól mindig féltem,/ mert nehéz az okait kideríteni. Figyelmeztettem a vezetőket, hogy nem rendesek a feltételek, szűk a ketrec, mem tud benne a jószág megmozdulni. Azt tanultuk, hogy a tejet etetés előtt hőmérőzni kell, mert a hidegebb tej is lehet ludas. Á „diplomás küldönc" mem miatt mégis elutasítottak. Orvosi vizsgán is voltunk, s akkoriban még hármas szemüveget viseltem. Ez volt a kizáró dk. Anyám nagyon bánkódott, mi lesz velem. Akkoriban járt a falunkban egy tanár a mátészalkai mezőgazdasági szakmunkásképző intézetből, fiatalokat keresett, akik ősztől ott tanulhatnának. Megismerkedtünk, kérdezte, sze- retem-e az állatokat? Szarvasmarha-tenyésztő lehetnék. Felmentünk a tsz- irodába, mindent megígértek. Erős 4-sel kezdtem, később első kisborjú, amit az ölembe vettem. Szakosított szarvasmarha- telepe van a tsz-nek, kifogott területem nem volt, felkészítettek bennünket mindenféle munkára. Úgy álltam be, hogy ahová kerülőik, azt fogom megszeretni. A profilaktóriumban az újszülött borjakat bízták rám. Tíz napig maradtak nálam, akkor kellett egészségesen átadnom. Az első hónap csodálatos élmény volt, önállóan dolgoztam. Egy napon észrevettem, hogy valami baj van. Rossz A legfőbb követelmény a tisztaság. Hát arról is beszélhetnénk. Törtem a fejem, mi lehet a magyarázat az elhullásra. Az egyik napon a legkedvesebb jószágom is elkezdett kóka- dozni. Majdnem megsirattam. Ölbe vettem, kivittem a napra, dörzsölgetni kezdtem a szíve táját. Egy jó félóra múlva rám nézett. Újabb félóra múlva talpra állt. Egész nap utánam járt, akármerre mentem. Újra szóltam a szűk hely miatt. A második hónapra szinte teljesen megszűnt a munkám. Azt nem tudom, mi lehetett az elletésnél, de egyre kevesebb jószágot kaptam. Hetente két-három, de néha négy nap is volt, hogy azzal fogadtak: menj haza. nem tudunk munkát adni. Kértem, hogy helyezzenek oda, ahol tudnak. Dolgozni akartam, meg pénzt keresni. Hallottam, hogy az állattenyésztők keresnek a legjobban a tsz-ek- ben, még az analfabétáknak is megvan legalább a 3,5—4 ezer. Nősülni szeretnék, családot, ezt 1500—1600 forintra alapozni felelőtlenség lenne. Alibi munkákat kaptam, ma itt, holnap amott, néha sehol. Meguntam. Bementem az irodába, de úgy, hogy előbb tájékozódtam a jogaimról. Megvettem a termelőszövetkezeti jogszabályokat, 49 forintért. Tanulmányoztam a szakmunkásokra vonatkozó részeket, hogy ne kérjek olyat, ami nem jár. Beszélgetésünk nem tartott hosszú ideig. Közölték, hogy egy feltétellel kaphatok állandó munkát. Ha elvállalom, hogy az általuk kívánt napokon legelői munkát végzek. Magyarul — szakmunkás-bizonyítványommal, s azzal az elméleti tudással, amire három éven át oktattak — csordásnak kellettem volna. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy megyei versenyen harmadik lettem egy szakmai bemutatón. Alá kellett volna írnom, ilyen feltételekkel a nyilatkozatot. Helyette a felmondásomat adtam be. Vallomása az alábbi rövid beszélgetéssel fejeződött be: — Most mivel foglalkozik? — Jegykezelő vagyok a Volánnál. Kalauz. — Ez kielégíti? Miért nem érdeklődött más tsz-ben? — Elég volt az az egy. Életre szóló tapasztalat. — Miért nem járul hozzá, hogy a nevét közöljük? — Higgye el, nem a nyilvánosságtól félek. Bár az sem mellékes, hogy új munkahelyemen szeretnék mindent elölről kezdeni. Elégedettek a munkámmal, az én kocsimról még nem szállt le panaszos utas. Inkább a falu miatt. Anyám beteges, nem akarom, hogy zaklassák kérdésekkel. Meg úgy gondolom, nem ez az egyetlen tsz a megyében, ahol hasonlók történnek. Baraksó Erzsébet
