Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 18. * # Fiatalok a ígyárért jt Nyaralnak az állami gondozott fiatalok Irénke. Este pedig lerajzoltuk, hogy aznap mi volt a legérdekesebb a táborban. Itthon, az intézetben kiállították a rajzokat. A nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek nyaralásáról is gondoskodik az intézet. Lip- pai Ferencné évek óta vállal állami gondozott gyerekeket. Most is négyen laknak nála. Kmetz Ibolya és Kúti József már nagyobbak, segítenek is otthon port törölni, mosogatni, vizet is hoznak alkalomadtán. Józsi augusztus 3-án megy két hétre Középhutára. A két kisebb, Máté Erzsébet és Bakó Mária most éppen alszik ebéd után. — Nagyon szeretjük egymást itthon, hiszen már testvérek vagyunk. Vasárnaponként moziba megyünk, de mindig meg kell mondani, hányra jövünk haza, elkésni nem szabad — mondja Ibolya. — Én sokat olvasok — folytatja Józsi. — Az iskolában év végén a Tenkes kapitánya című könyvet kaptam. A történelmi regények érdekelnek. Én szobafestő szeretnék lenni és kifesteném itt anyukának az egész lakást. — Én pedig varrónő lennék, ha felvesznek — mondja Ibi. Segítenek az osztálytársak Öntözik a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet földjeit. (Elek Emil felvétele) A nevelőszülők közt nem egy van olyan, aki férjhez adta a „lányát”, stafirungöt is adott neki — mondja Soós Edéné, a nyíregyházi otthon vezetője. Elbert néni például magával vitte két „kislányát” Pestre nyaralni. Kalucza Mária a mátészalkai óvónői szakközépiskola harmadikos tanulója. A nyíregyházi intézetben lakik. Az osztállyal Visegrádra, Pestre és a Balatonra megy. — Először nem akartam menni, mert 600 forintot kellett befizetni. Az osztálytársaim összegyűjtötték a pénzt, csak akkor szóltak nekem. Az intézettől pedig 200 forint zsebpénzt kapok. Ha leérettségizek a tanárképzőre vagy a szarvasi óvónőképzőbe jelentkezem. Tóth Kornélia A VOR nyíregyházi gyárában igen sok fiatal dolgozik. Ezek közé tartozik Matejkó Anna, aki az előforduló gyártási hibákat javítja ki igen ügyesen. Az utolsó csengőszó után boldogan rohantak haza kicsik és nagyobbak, végre mehetnek nyáron üdülni, kirándulni, nagymamához. De vajon hová mehetnek ilyenkor az állami gondozott gyerekek? A társadalom minden segítséget, támogatást megad nekik a tanulásban és a kikapcsolódásban egyaránt. De lehet-e pótolni a szülői gondoskodást, törődést, a családi légkör nyugalmát? A gyermek- és ifjúságvédő intézetek a nevelőszülőkkel együtt mindent megtesznek, hogy a megye 2733 állami gondozott gyereke eljusson nyáron valahová. L. Nagy László’, a nyíregyházi gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója és Bodnár Imre igazgatóhelyettes elmondta: az örökbe fogadott gyerekek esetében nincs is probléma. A nevelőszülőknél elhelyezett fiúk és lányok közül sokan eljutnak az intézet üdülőibe. Hasonló a helyzet az állandóan intézetben élő gyerekeknél is. Szervezett üdülés — Intézetünknek Középhután van egy üdülője. Kéthetenként 25 gyereket hoznak el ide. Egész nyáron hat turnusban sok állami gondozott fiatal üdülését oldják meg. A gyerekeknek kitüntetés is ez: a jó tanulás és magatartás jutalma — mondja Baksa Gyuláné gyógypedagógus. — Az is kikapcsolódás a gyerekeknek, hogy jó néhá- nyan elmehettek a Keme- csei Állami Gazdaságba fekete ribizlit szedni. A keresetükből kirándulni mennek. — folytatja Török Ferenc pártfogó felügyelő. A nyíregyházi intézetből először vitték a gyerekeket a sóstói Szeréna-lakba üdülni. Szintén két hétig pihennek itt. Az első turnus június 7-én indult. Balogh Irén és Talpas Lajos is ekkor mehetett. Kipihenve, lebarnulva' tértek vissza a Szarvas utcai intézetbe. Megtréfált az időjárás — az öntözőkről szándékoztam írni, és zuhogott az eső, amikor Rakamazra érkeztünk. — Pontosan kilenc egész nyolc tized milliméter eső esett — közölte szabatosan Héri János a termelőszövetkezet központjában. — Van egy „házi meteorológiai állomásunk”, s rendszeresen figyeljük a csapadékot. Különösen most, az utóbbi hetek szárazsága idején ... Héri János az öntözők brigádvezetője, fiatal ember. állítottuk- a vizet; amikor komolyabbra fordult az eső. De sajnos, csak körülbelül másfél órát állhattunk. Ennyi eső nem elég, újra meg kellett indítani a szivattyúkat. Röviddel később már a rakamazi tsz öntözőfürtjének szívében beszélgettünk, a szivattyútelepen. Pár perc múlva motorberregés halt el a kapu előtt, lebarnult arcú férfi lépett be: Nagy Ferenc, a termelőszövetkezet öntözési ágazatvezetője. A falon függő térképen mutatta be a szövete kezet öntözött területeit. Megyei elsők — A mi tészeszünkben 1240 hektáron van csőrendszer, ehhez jön még a tímári szövetkezet 108 hektárja — ezeknek a területeknek mind erről a telepről megy a víz. Hat szivattyúnk van. Több növényi kultúrát is öntözünk, árpát, zöldségest, lucernát, zöldbabot. A zöldbabbal éppen a napokban álltunk le, mivel megkezdődött a szedése... Mintegy harminc ember dolgozik az öntözésnél a szövetkezetben — fele öntöző szakmunkás-bizonyítvánnyal. A téesz benevezett az ifjú öntöző szakmunkások megyei versenyére májusban. A ven- csellői, a tarpai és a milotai termelőszövetkezetek fiataljaival mérték össze tudásukat. A rakamazi csapat tagjai Héri János, Kék Béla, Kotier István voltak. A megyei versengésben a rakamaziak elsők lettek, s a vencsellőiekkel jogot szereztek arra, hogy indulhassanak az országos döntőben. — Júniusban rendezték az országost Szolnokon, illetve Kisújszálláson. Elméleti és gyakorlati feladatok voltak. Általános növénytermesztési tudnivalók, vízgazdálkodási ismeretek, gépismeret, munkavédelem szerepelt többek között az elméleti kérdések között. Emellett általános és ifjúságpolitikai kérdéseket kaptunk. Az elméleti versennyel elégedettek voltak a rakamaziak a gyakorlatival már kevésbé ... — Kihúztuk a tizenkilences feladatot — egy régi, talán már nem is használt szivattyú üzembe helyezését és ismertetését. Az ismertetés ment is, a beüzemelés viszont már nem ... Utólag is az a véleményünk, hogy nem lehetett megcsinálni — egyszerűen rossz volt a szivattyú... No, de már mindegy, túltettük magunkat a bosszúságon. Legyint, és tekintete kéri: ne bolygassuk a témát. Majd legközelebb jobban sikerül. A munkájukról, a napi feladatokról kezd inkább beszélni. Csőhálózat 48 kilométeren — összesen negyvennyolc kilométer hosszú a csőhálózat a területen, ha teljes üzemmel megyünk, 600 körüli a kihelyezett szórófejek száma. — Márciusban kezdtük az öntözést, azóta nyolcszázhar- mincezer köbméter vizet kaptak a földek — jegyzi meg Nagy Ferenc. — A szárazság miatt az utóbbi hetekben szüntelenül működik a rendszer. Becslésem szerint legalább száz milliméter csapadék hiányzik a talajból ... — Mikor lehet leállni? — Ha mondjuk, egymás utáni napokon esne vagy harminc-negyven milliméter eső. Az talán kicsit helyrebillentené az egyensúlyt. — Reggel négykor kezdjük az öntözést — folytatja Héri János. Egész álló nap megy a víz és este hatkor zárjuk el. Hattól kilencig ugyanis csúcsidő van az áram- fogyasztásban, s ekkor sokkal drágább az energia. Mem érné meg. — Éjszaka miért nem> öntöznek? — Nem megy, pedig lényegesen jobb az éjszakai öntözés, mivel nappal a nedvességnek a fele is elpárolog a tűző napon. Éjjel ez a veszteség minimális. Csakhogy már sötét van kilenc után, nem tudjuk üzembiztosán újraindítani a rendszert ... Egyébként nem állunk rosszul így sem: a tervezett öntözési terület gyakorlatilag megkapta az előírt vizet. — Kiépített, gépesített rendszerről öntöznek. A dolgozóknak csak fele szakmunkás ... Ifjak szakmája — Akiknek most már van végzettségük, azok mind itt, a téeszben szerezték. 1972- ben indult egy tanfolyam, azt végeztük el — mondja Héri János. Hogy még több szakmunkás legyen, idén ősszel újabb tanfolyamot tervez a — Alig van KISZ-taggyűlés, hogy ne esne szó a termelésről. Az is megtörténik, nem is ritkán, hogy rendkívüli taggyűlést hívunk össze, ha- szorít a határidő, hogy „tegyünk rá egy lapáttal gyerekek, sürgetnek a befejezetlen szállítások.” Ugyan kihez forduljanak segítségért egy olyan vállalat, mint a Nyíregyházi MEZŐGÉP vezetői, ahol a dolgozók 60 százaléka KISZ-korosztályú — mondja Suszta László, aki hosszú éveken át volt KISZ-vezető, alapszervi titkár, három évig pedig a csúcsvezetőség titkára. S bár ez év tavaszától függetlenített szakszervezeti titkár, jelenleg is tagja a városi KlSZ-bizott- ságnak és a vállalati központ I. számú KlgZ- alapszervezetének. Beszélgető partnereink Dobránszki János, a nyíregyházi gyáregység szerszámgépfelújító üzemének hibafelvételezője, a II. számú alapszervezet ágit. prop. felelőse, és Pálffy László fényező, a III. számú KISZ- alapszervezet szervező titkára. Példákat sorolnak. Csupán a közelmúlt időkből — bár ezek nem egyedi esetek — máskor is előfordultak hasonlóak. A II. számú alapszervezet márciusban KISZ-műszakot tartott szabad szombaton, saját szervezésben, a központi gyár negyedéves terve teljesítésének segítésére. Hogy nem csupán a KISZ-tagok jöttek be a rendkívüli műszakra? Közülük kerülnek ki a holnap KISZ-esei, természetes, hogy az alapszervezet figyeli az aktivizálható, áldozatot vállalni tudó fiatalok mindennapi tevékenységét. Pálffyék háza táján az exportra gyártott élelmiszeripari gépek végfestése miatt vált szükségessé a félévi hajrában egy alkalommal vasárnapi munka. Zömmel KISZ-esek és általában a fiatalok vállalkoztak erre. A KISZ-alapszervezetek éves programjában konkrét, termelést segítő határozatok kerülnek. Például évek óta KlSZ-védnökség- gel készül a vállalatnál a CV—71 típusú sze- menkénti cukorrépamag-vető gép, és ugyanígy épült rekordidő alatt az országos hírűvé vált dunavarsányi tehenészeti telep is. A lies KISZ-alapszervezet vállalta egy külföldi gyártmányú, fontos megmunkálógép, rizont fúró-maró mű teljes felújítását. A be- szerezhetetlen alkatrészek hiányában maguk készítik el a hozzávalókat. — A kongresszusi dokumentumokban, valamint akcióprogramunkban nagy hangsúlyt kapott, hogy a gazdasági munkában legfontosabb tennivalónk a vállalat erőpróbát jelentő ötödik ötéves tervének, mindenekelőtt az ezt megalapozó idei termelési feladatok teljesítése. Sok lehetőség rejlik a szocialista munkaversenyben, ezek feltárásában segítséget adnak a fiatalok, akik ott vannak minden brigádban, sőt külön ifjúsági brigádok is dolgoznak. A gazdasági munkát segíti, ha az eddigieknél is több fiatal vesz részt az újítómozgalomban. Szalai Sándornak, a vállalati KISZ-bi- zottság titkárának véleményéhez csatlakozik a három alapszervezet képviselője, akik hozzáfűzik, hogy mindezekhez — mindenek előtt — a munkafegyelmet kell erősíteni. Valljuk be őszintén — mondják — van mit tenni ennek érdekében. Nem mintha jellemző lenne a lazítás, a lógás a fiatalok körében, ennek ellentmondana a MEZŐGÉP Vállalat megyeszerte elismert tevékenysége, de vannak ilyenek is. Vannak akik a vállalattól is elpályáznak, mert úgy találják, sok és nehéz itt a munka. Rendszerint ennek azután az a vége, körbejárják a város vállalatait, eltelik egy-két év és újra itt kötnek ki. Ennek kapcsán elmesélik — nagy derültség közepette — hogy az egyik érettségizett esztergályos elment 1800-ért táppénzellenőrnek (!). A vállalatnál egy átlagos képességű szakmunkás 100 százalékos teljesítmény mellett, — pedig az ilyen teljesítmény ritka — simán megkeresi a 2500 forintot. Az újabb ifjúsági parlamentre készülődés hónapjaiban is, ugyan miről esik a legtöbb szó, mint azoknak a javaslatoknak a tervezgetéséről, közös megvitatásáról, amelyek a megnövekedett követelményekhez igazodva segíthetik a vállalat tervteljesíté- sét. a ho- Kádár Edit szövetkezet egy szakmunkás- képző kihelyezett osztályaként. Legalább harminc résztvevőre számítunk — többségükben fiatalokra! Rendkívüli tempóban fejlődik az öntözés technikai színvonala, nem elég már hozzá a betanított munkás ... Ezt a legjobban az országos versenyen tudtuk lemérni: egy csomó új, korszerű gépet, berendezést mutattak nekünk, ami után bizony fáj is a szívünk. Úgyhogy — visszatérve a versenyre — az biztos: ha a szereplésünk nem is volt a legjobb, roppant hasznos volt a részvétel szakmai szempontból... S hogy munkájuk nem hiábavaló, arra Nagy Ferenc mondott egy példát (amire bizony fel is kaptam a fejem): — A nem öntözött árpánál hektáronként huszonnégy mázsa volt az átlagtermés. Amit öntöztünk, annál pedig kicsi híján ötven ! !... Tarnavölgyi György — Nagyon jól éreztük magunkat a táborban — kezdi a beszélgetést az ötödik osztályos Irénke. — Minden reggel zászlófelvonással kezdődött a nap. A reggeli torna is érdekes volt. Délelőttönként a strandra mentünk. Rajz a napi eseményekről — Ebéd után pedig csendes pihenő következett — folytatja a negyedikes Lajos —, pedig soha nem fáradtunk el. Csak a kicsik mentek aludni, mi játszottunk. Esténként valamilyen vetélkedőt rendeztek. Volt például dalverseny, ki mit tud... — Ne hagyd ki a szalonnasütést sem — vág közbe EGY ŰJ SZ«pjA MŰVELŐI Mégis pótolható a szeretet? „Reggel négytől öntözünk”
