Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
1976. július 18. KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 NINCS UBORKASZEZON Nyíregyháza hullámhosszán Az a mondás járja, hogy néhány nyári hónap sok esetben uborkaszezon a sajtó munkatársainak. Ilyenkor röppennek azután világgá a kétfejű borjútól, a marslakók kö- zeledtéről beszámoló híradások. Nos, bepillantva a nyíregyházi rádiósok nyári műsortervébe nyugodtan állíthatjuk; az idén ismeretlen fogalom lesz az uborkaszezon a Nyírség és a Hajdúság mindennapjairól tudósító nyíregyházi rádiósok körében. A sort Plavecz János összeállítása, a „Táguló látóhatár” nyitja meg. A július 10- én elhangzott műsorban olyan emberek szólaltak meg, akik a nyári betakarítás idejére szinte elszakadnak a családjuktól, hisz gyakorta nyújtott, vagy még annál is hosz- szabb műszakban dolgoznak a betakarítás sikeréért, mindennapi kenyerünkért. Egészen más témával foglalkozik a Szilágyi Szabolcs szerkesztette adás, a „Sereg hullámhosszán”. A katonafiatalok zenés magazinműsora ezúttal harmadszor jelentkezik. A hamar népszerűvé vált programban a sok zene mellett a rádió mikrofonja ellátogat az MHSZ-Építők lövészlányainak verseny előtti felkészülésére, s Marik Sándornak, a Ke- let-Magyarország rovatvezetőjének jóvoltából beszámolót hallhatunk a Magyar Honvédelmi Szövetség Szabolcs-Szatmár megyei klubjairól. Tudósítás hangzik el az ifjúgárdisták nyári programjáról s a 110-es számú ipari szakmunkásképző intézet lövészklubjáról. Az adásból az is kiderül, hogy min nevet a század, más szóval a katonahumor legújabb és legsikeresebb viccei is elhangzanak a magazinban. Huszonkét percben nehezen summázható feladatra vállalkozott Barkóczi János és PÁLYÁZAT Váci Mihály versmondó verseny Szinte a fiatalok valamennyi rétege számára írtak és írnak ki vers- és prózamondó versenyeket, vetélkedőket. Van már szervezett versmondó pódiumuk a közép- és főiskolásoknak, kétévenként találkoznak a szakmunkásfiatalok legtehetségesebb versmondói. Mind ez ideig azonban az alkalmazotti réteg, az oktatás és közművelődés területén dolgozó és verset kedvelők számára nem nyílott alkalom a versengésre. Ezért van hézagpótló és egyúttal nagy jelentősége a Népművelési Intézet pályázati felhívásának, amelyben ezt a réteget szólítja „csatasorba”, nekik nyújt alkalmat a versenyre. Az intézet felhívására szeptember 13-ig jelentkezhetnek az alkalmazotti minőségben dolgozók. Az alföldi megyék versenyének házigazdája Nyíregyháza lesz, míg a dunántúliak seregszemléjét a szekszárdiak bonyolítják le. A szabolcs-szatmári résztvevők a megyei művelődési központba adhatják le nevezéseiket. E lapon fel kell tüntetniük 5—5 vers címét, a XX. századi magyar klasszikus és a felszabadulás utáni hazai irodalomból. A megyei szintű elődöntők után az alföldiek november 12-én és 13-án Nyíregyházán, a dunántúliak pedig november 19-én és 20-án Szekszárdon rendezik meg a középdöntőket. Ezt követően a döntőket ugyancsak e két városban bonyolítják le. A nyíregyházi finálé időpontja november 14. a szekszárdié pedig november 21. lesz. A legjobb helyezést elért versenyzők mindkét döntőből jogot nyernek a Radnóti versmondó versenyen, valamint a televízió „Ki mit tud” vetélkedőjének országos selejtezőjén való részvételre. Haskó József. „A Szarvas utcától a Jósavá- rosig” című riportjuk augusztus 5-én a Petőfi adón hangzik majd el 12 óra 33 perckor. A munkatársak Nyíregyházát szeretnék bemutatni a rádióhallgatóknak. Azt a Nyíregyházát, amely az 1960-as években még Krúdys hangulatú, szunnyadó város volt. Szinte semmiféle iparral nem rendelkezett. Ma a városnak 93 ezer lakosa van, üzemei és gyárai 25 ezer embert foglalkoztatnak. Az Északi és Déli városnegyed után házgyári elemekből épül az új városrész, Jósaváros, mely ma már 16 ezer embernek otthona. A riporterek ezt a kamaszkorát élő Nyíregyházát fedezik fel a rádióhallgatóknak a múlt és jelen párbeszédével. „Péter—Páltól a búzakoszorúig.” Ezt a címet viseli az augusztus 10-én, 17 óra 10 perctől a nyíregyházi rádióban elhangzó műsor, amelynek riportere Kulifay László, idős parasztembereket szólaltat majd meg. Az ő emlékeikben még élnek az aratás egykori szokásai, a hagyományok és babonák. A megszólalók erről ejtenek szót a műsorban. Augusztus 18-án érdekes kérdésre keres választ „A húszon innen, húszon túl” ifjúsági magazin stábja. Podráczki Zsuzsa szerkesztő-riporter és munkatársa Haskó József azt kutatja, ki miért és ki miért nem jár a nyíregyháza-sóstói ifjúsági parkba? S ha már van ilyen jó lehetőségük, kiváló alkalmuk, miért nem használják ki a nyíregyházi fiatalok? Az indokok, érvek „pro és kontra” 18-án szerdán, 17 óra 25 perctől hangzanak el Nyíregyháza hullámhosszán ... Kalenda Zoltán Lakatos József kiállítása a hajdúsági nemzetközi művésztelepen Hétfőn a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézetben Hajdú és Szabolcs megye képzőművészeinek az állami és társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében Nemes László tanácselnök-helyettes megnyitotta az újjászervezett hajdúsági nemzetközi művésztelepet. Köszöntve a részt vevő 11 külföldi és 10 hazai képzőművészt az elkövetkező egy hónapra jó munkát kívánt. A megnövekedett társadalmi megbecsülés ellenértékeként kérte a művészeket, hogy tetteikkel legyenek a köz- művelődési határozat részeseivé. Szijj Rezső, az ismert művészettörténész méltatta Lakatos József művészi útját, jelenlegi kiállítását. Felhívta a figyelmet a művész, nemzeti múltunkká váló jelenünk e sajátos népi emlékeit a böszörményi régi faragott fakapukat és a szatmárcsekei fejfákat feldolgozó képeire. A kapuk és fejfák rusztikus ábrázolása részleteinek kinagyítása, faragott motívumainak képpé alkotása a kiállítás. Képzőművészetünkben .Tóth Imre olasz szobrász emlékezetes kiállítása óta Schaár Erzsébetet is foglalkoztatta a kapu problémája. Lakatos kapufélfái és fejfái figurális nélkül e problémakört tovább szélesítik. Kapufélfa és fejfa. mindkettő határjel. A körülhatárolt kis tér és nagy tér a lét és nem lét határmesgyéjén áll a kapu, áll a fejfa. Lakatos művészetének nagy elismerése, megbecsülése, hogy a művésztelep vezetősége e nemzetközi rendezvényt az ő kiállításával nyitotta. A külföldi és hazai művészeknek ezáltal nem szavakkal, hanem képi tettekkel adott egy hónapra művészi programot. Tóth Sándor •ggf® Mezőladány kác- meg gyümölcsfák lombkoronáA jában a Tisza partján húzódik meg Mezőladány. Szántó, kaszáló, legelő, rekettyésekkel tarkítva, Tiszától ölelve veszi körül. Tipikus szabolcsi szalagtelepülés. Az egyesülés előtti név, az őrmező, örladány gyepű rendszerű, tehát Árpád-kori települést őriz. Talaja Tiszától öntözött, löszös-homok. Mezőladányt valahogy még nem csapta meg igazán a felfokozott élettempó szele. Nyáridőben vasárnap benépesednek az utcai kispadok. Az asszonyok idősebbje itt beszéli meg a hét történéseit, szólja, szapulja a kevés otthon maradt, meg a vasárnapra hazatévedt fiatalt. A férfinép a kocsma szűkössége, meg a jó illem miatt pihenéssel tölti a délutánt. No meg többen kártyázással. A tűző nap elől ünnepnapokon a kapu előtt álló dió, vagy más, hűst nyújtó fák árnyékában gyűlnek össze, és három-négy csoportban keverik az ördögbibliát. A fiatalok egy része nappal a Tiszán hüsöl, más részük a községen kívül tölti a vasárnapot. Este a művelődési ház várja őket. De az élet nem csak vasárnapokból áll. A hétköznapok krónikája más... Az új rend váltása, a termelőszövetkezeti gazdálkodás, Kisvárda iparosodása, Záhony szárazföldi „kikötővé” alakulása a község munkaképes lakosságát megharma- dozta, felezte. Az emberek életmódjában jelentős változásról, meg múltat őrzésről lehet számot adni. Az 1700 hektáron gazdálkodó termelő- szövetkezetnek (Újkenézt is ideértve) 444 tagja van. Felük nyugdíjas és járadékos. A termésszerkezet is átalakult. Ágazataik: növénytermesztés, — búza, rozs, kukorica, borsó; rendszerben cukorrépa, burgonya; gyümölcskertészet, — alma; — állattenyésztés — szarvasmarha, juh. A közös gazdaságban 44 szakmunkást tartanak számon. A családokban is jelentős módosulások álltak be, — jellemzi a községet Lippai Éva vb-titkár. — A paraszti foglalkozás ma már nem száll törvényszerűen apáról fiúra, .a csak háztartás anyáról, leányára. Az ipari segéd- és szakmunka minden házból elvisz egy-két embert. A szakközépiskolákba, főiskolákra, és egyetemekre is jutnak el a községből. A fiatalok közül, aki tovább tanul, abból alig kerül valaki vissza a községbe. Mondjuk meg őszintén, a mezőgazdasági végzettségűek kivételével nincs is rájuk szükség. A községben 180 iskolás korú gyermeket tartanak számon. Huszonnégy százalékuk cigánygyerek. Oktatásukat, nevelésüket 12 pedagógus látja el. A község nagykérdőjelei itt sorakoznak. — Rég elhordott és kinőtt ruhában járunk —, mondja Lakatos Mária magyar— történelem szakos tanárnő, az általános iskola igazgatója. — A nyolc tanulócsoport a község három különböző pontján lévő négy tanteremben tanul. A felsőtagozatos nevelők is ezek között a tantermek között „ingáznak”. Raktár, szertár nincs. A meglévő szemléltetőeszközöket így — van írásvetítőnk is — nem csak tárolni, de használni sem tudjuk. Napközis csoport nem működik. A művelődési ház nem alkalmas sem a testnevelési, sem a szakköri foglalkozások állandó megtartására. A szakos ellátottság 70 százalékos. G ond a körülmények nevelőkre kényszerített hatása is. Ahhoz, hogy a háztartásukba szükséges zöldségét, húst elő tudják teremteni, kell kertészkedni, állatot tartani. Ez hátráltatja tudásuk fejlesztését, önképzésüket, ami munkájuk színvonalában hagyhat kívánnivalót A lakosság lassan növekedő kulturális igényét a televízió, rádió, napi sajtó mellett a mozi és a hatezer kötetes könyvtár szolgálja. Az olvasók természetesen az iskolás gyermekekből verbuválódnak, akik alkal- makadtán egy-egy könyvet visznek szüleiknek és a rokonságnak. A kulturált időtöltést véve alapul a községben maradt fiatalok — ideértve a középiskolába bejáró diákokat is — hátrányos helyzetben vannak. A művelődési ház és a KISZ-szervezet nem találta még meg azokat a foglalkozási módszereket, amelyek biztosítanák tudásuk gyarapodását, kulturális igo- yeik kielégülését. — Az utolsó kétszáz évben nagyot fordult itt a világ, — halljuk Dévai József nyugdíjastól. — A Tisza szabályozásáig apáink halászatból éltek. Magam is többször halászatra adtam a fejem, de valameny- nyiszer abbahagytam. Mindig jobb kenyér- kereső foglalkozás után kellett nézni. Postás lettem, majd hivatalsegéd a tanácsházán. Most is szolgálok. Mentős vagyok a Tiszán, a strandon. Így aztán ha nem is hálóval, de horoggal meg-megakasztok egy halat. Ma már a Tiszát szerencsére nem vásárolhatják meg egyesek. Az is a közé lett... — És a hagyományos földművelés is a múlté, — veszi át a szót Kruppa Imre tsz- tag. — Hol vannak már a faekék, az igát húzó ökrök? Az én kezemből is régen kiesett a gyeplő. Évek óta masinával emelem át a Tisza vizét a töltésen és nyomatom rá a szántóföldi növényekre. Belekeverjük a műtrágyát is. Most éppen pétisóval dúsítjuk a vizet. A régi öregek azt mondták, amit egyik növényen elvesz a Tisza, azt a másikon meghozza. Most nem vesz el semmit, csak hoz. — Régen a mák meg a dinnye hozta az év első pénzét a mezőlaiiányiak konyhájára, — idézi a múltat a 73 esztendős Szakszón1 Lajos. — Meg a parton kikötő tutajosok adtak fuvarlehetőséget. Most havonta folyik be a pénz a családi kasszába. A nincsen ma nem parancsol senkinek. Minket gyerekeink tartanak el, az unokák — kilencen — meg éltetnek. — Engem meg a munka éltet — folytatja a gondolatot dr. Rónai László körzeti orvos. — Jönnek én hozzám a páciensek mindenféle bajjal, meg jajjal. A körzeti orvos nemcsak a betegséget gyógyítja, tanácsot ad házasság előtt, szakrendelésre küld, táppénzre vesz és elutasít, ellátja az anya- és csecsemővédelmet. Vezet le minden tilalom ellenére házi szülést! Egy beszélgető társasággal összeállíttattuk a mezőladányi vasárnapi ebédmenüt, íme: húsleves, főtt hús, paprikás csirke galuskával, uborkával, töltött káposzta, rántott sertéshús, sütemény. — '■'«•mód! Élelmezési szokások! Itt van pác. •'immel hadakozásom fő góca, — folytatja az orvos. — Nem tudok vált-, itatni az évszázadok óta beidegződött étkezési szokásokon. Zsíros, fűszeres, jó magyar konyha, meg a szesz. Nem tudom megszerettetni, belediktálni körzetem lakosságába a tejtermékeket, a főzelékeket, a gyümölcsöt. Pedig mennyit ágálok mellettük. Az iskolában a fiatalokba kell jó mélyen beleplántálni az egészséges táplálkozás alapelemeit. A szesz és a nikotin ártalmait is itt kell belevésni a tudatba. Régen az a nóta járta a mezőladányi búfelejtőben, hogy: „Ez a csárda kívül-belül fakó, / benne iszik Lakatos meg Bakó.” Az egykori kocsma törzsvendégei — Rózsa Sándor cimborái — kihaltak ugyan, de különösen pénteken és szombaton új bérlői ma is állandók. A nóta is járja. Az életmód, a beidegződések itt is keveset változtak... o rmezőből, és örladányból M< :őla- dány lett. A halászatot a fi rnű- velés váltotta fel. Az ökrös, óvas kisparaszti gazdaságok helyén gépesített, s egyre gazdagabb termést betakarító közös gazdaság, még a környéken meghonosodott ipar biztosít napról napra köny- nyebb, gondtalanabb életet. A gazdaság, a környező világ gyorsan változik. Az életmód lassabban. Így van ez Mezőladányban is, ahol az előrelépésbe ma még belevegyül a zsíros ebéd szaga, az egyesek“ által bérelt kocsma lármája, fizetésüket rosszul beosztok panasza, a törtetők ügyeskedése, a fürdőszobát ma még kamrának használók tudatlansága. De ott vannak már az ezeket háttérbe szorító tényezők, az egészséges életmódot biztosító jelenségek, a növekvő tudás, a korán kelő tsz- tagok fáradozása, a Záhonyba, a gyárba siető munkások termelési kedve, a tudás minden várát elfoglaló mezőladányi fiatalok rajai. Sigér fmre Anya gyermekével. (Czinder Antal grafikája)
