Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

1976. június 13. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 „Tanyagazdák” H a az ember Nyíregyházáról Ti- szavasvári irányába halad gép­kocsin, önkéntelenül is megakad a szeme egy röpke pillanatra valamelyik üres tanyai épületen. Az üveg nélkül ásító ablakkeret, a roggyant tető, a felkiáltójelként ható korhadt kútágas múltat idéz és kissé lehangol. Néhány helyen már csak csupasz falat láthatunk, amely az esőtől egyre kisebb lesz. Egyik városi ismerősöm mesélte: megvásárolt egy régi tanyai épületet és berendezte hétvégi háznak, pihenő­helynek. I A kétszoba, konyhás (még jó kar- 1 ban lévő) tanyai ház a jó vizű gémes- kúttal, a kis kerttel és a néhány gyü­mölcsfával mindössze 30 ezer forint­ba került. Okos volt a messze költöző tulajdonos, mert tudta, hogy lakásként, drága pénzért senkinek sem kell az épület. Jól járt az új tulajdonos is, aki fáradtság és nagy anyagi áldozat nél­kül jutott a pihenőhelyhez. „Tanyagaz­dának” nevezi magát és nem vikend- ház-tulajdonosnak. Lehetősége van az igazán aktív pihenésre, kertészkedhet, családjával jó ízű halászlevet készít­het ... Kár lenne összehasonlítani ezt a tanyát a modern vikendházakkal. Any- nyi azonban bizonyos, hogy hasznos a kezdeményezés, mert Nyíregyháza kö­zelében eggyel kevesebb épület tátong üresen. S azt mondják, hogy újabban a nagykállói járásban is több tanyát meg­vásároltak a járási székhely lakói és a nyíregyháziak. A „tanyagazdák” száma tehát szaporodik. Több szempontból is figyelmet érde­mel mindez. Először is azért, mert a még értékes épületeket nem az enyé­szet lakja, az új tulajdonosok gondoz­zák a fákat, művelik a kertet. Úgy is mondhatnánk, hogy összekötik a kelle­mest a hasznossal. A tanyai ház — ha régi is — szintén értékes és drága épí­tőanyagból van, amit nem szabad oda­dobni a rozsdának, a korhadásnak. Ha nincs vevő, jó ha ezeket a házakat ide­jében lebontják, a még használható épí­tőanyagot mindig lehet hasznosítani, vagy értékesíteni. Az ilyen bontások azért is hasznosak, mert nem csúfítják a tájat. A kártevők által pusztított fa, a gazzal benőtt termőtalaj különösen el­gondolkodtató. Csak a Tisza vasvári felé vezető úton vajon hány hold, vagy hek­tár föld található parlagon? A régi por­ták gizgazos helyén levesbe való zöld­ség, vagy díszes virág teremhetne. Kü­lönböző fórümokon többször elhangzik a figyelmeztetés: ahol lehet, termővé kell tenni minden talpalatnyi földet. S ezek az új „tanyagazdák” -— és a visz- szatérő régiek — a figyelmeztetés hatá­sára, vagy a maguk hasznára olyan munkát végeznek, amelyet szükségtelen méltatni. Néhány tanyai középület is ott áll ki­használatlanul, vagy csak részben ki­használva. Persze, a középületeknél több a jó példa. A nagykállói járásban például 1960-ban 121 tanyát, illetve ta­nyai települést számláltak, jelenleg már csak 77-et számlálhatnak. Az említett időszakban a járás területén tizennégy tanyai iskolának zárták be a kapuját. Figyelemre méltó, hogy tíz megszűnt is­kola épületében ifjúsági klubot, vagy könyvtárat alakítottak ki. Egy iskolá­ból boltot alakítottak, s a Nagykállói ÁFÉSZ paplankészítő üzeme szintén egy régi iskola épületébe költözött. A még üres iskolákat is addig kellene hasznosítani, amíg az idő ki nem kezdi azokat. Milyennek rendezze be a beton közt lakó városi ember a tanyáját? Semmi­képpen sem modernnek. A hagyomány- őrző, hagyománytisztelő ember a falat fehérnek hagyja, a parányi ablak he­lyére nem tesz tágas ablakot. A bútor­zat legyen kényelmes, de a földes szo­bához illő. Persze a földes szobához nem fontos ragaszkodni, a parketta nem rontja a tanyaképet. Ezekben a la­kásokban a sok hasznos időtöltés mel­lett mód van a néprajzi hagyományok ápolására is. Dr. Forgács Andrással a mátészalkai városi MSmm pártbizottság első titkárával Á gazdaságpolitika ■ |// #/ I # I # ■ ##i időszerű kérdéséiről A Pártunk XI. kongresszusán meg­határozó szerepet kapott gazdaság- politikánk. Céljaink megvalósításá­nak, az V. ötéves terv sikeres végre­hajtásának legfontosabb eleme, ho­gyan valósítjuk meg gazdaságpoliti­kai terveinket. Hogyan értelmezi ezt? — Pártunk mindig nagy jelentőséget tu­lajdonított gazdasági építőmunkánk szerve­zésére, gazdaságpolitikai feladataink ered­ményes végrehajtására. Társadalmunk fejlő­désének, életkörülményeink további javulá­sának alapja és forrása gazdasági feladata­ink sikeres teljesítése, a termelés jobb meg­szervezése, nagyobb értékek előállítása. A jövőben sem születnek csodák, minden te­rületen — városunkban is — tovább kell ja­vítani gazdasági irányító munkánkat, jobban kell szerveznünk a termelést. Nagy értéke­ket fektetünk be a városba, most az a fel­adat, hogy megfelelően hasznosíthassuk a város és a népgazdaság javára. A A „nagypolitikát” most a gazda­ságpolitika jelenti. Mit ért ezen? — A gazdaság nem más, mint sűrített politika. A „nagypolitika” mindig a hatalom és a társadalom fejlődésének kérdése. Ebben viszont a gazdaságpolitika jelentős szerepet tölt be. Hazánkban és a szocialista orszá­gokban emellett két tényező miatt kerül kö­zéppontba a gazdaságpolitika. Egyik ténye­ző, hogy társadalmi fejlődésünk intenzívebb szakaszába érkeztünk, ahol a minőségi ele­mek kerülnek előtérbe. Ez nagyobb felké­szültséget, fokozottabb hozzáértést igényel. Minden területen, az üzemtől a központig, a munkástól az igazgatóig megfelelő szerep és felelősség van. Ha jobban akarunk élni, töb­bet kell termelni. Gazdasági munkánkat úgy kell szerveznünk, hogy számunkra kedvező­en tudjuk kihasználni a külső piacot. Ismeretes, hogy Mátészalka Sza- bolcs-Szatmár megye egyik legdina­mikusabban fejlődő városa. — Városunk a párt és a kormány helyes te­rületfejlesztési politikájának következtében az egész megyével együtt indult gyors fejlődés­nek. Megfelelő lehetőséget kaptunk a város- fejlesztéshez is. A központi támogatást jól egészítettük ki a helyi fejlesztési lehetősé­gekkel. Az iparfejlődés volt a meghatározó. Uj üzemek jöttek létre; a MOM szemüveg- lencse és vízóra gyára, a Szatmár Bútor­gyár, az Ipari Szerelvény és Gépgyár és a régieket is jelentős mértékben korszerűsí­tettük. Az elmúlt négy évben 2600 új mun­kahely létesült. így most 6200 munkás dol­gozik az iparban, építőiparban és a közleke­désben. Mátészalkán is a munkásság lett a legnépesebb lakosság. Az ipari termelés 135,3 százalékkal növekedett, s meghaladta a 2 milliárd forint értéket. A szakmunkások aránya 49 százalékra, a munkatermelékeny­ség 60 százalékkal, a műszakszám pedig 1,3- ről 1,8-re növekedett. Jelentős mértékben fejlődött a mezőgazdaság. A Mátészalkai Ál­lami Tangazdaság valamennyi termelési ágában az iparszerű termelés vált uralkodó­vá. A termelőszövetkezet túljutott a szerve­zési, irányítási, gazdálkodási nehézségeken. A sertéstenyésztés, a kukoricatermesztés zárt rendszerben történik, s mind eredménye­sebben fejlesztik a többi termelési ágat is. A várossá nyilvánítás óta 12 413 főről 16 500- ra gyarapodott a város lakossága. Többségé­ben fiatalok költöztek a városba. így a la­kásépítés mellett a gyermekintézmények há­lózatának fejlesztése is fontos feladatunkká vált. S bár 1712 lakás épült, ennek ellenére több mint 500 család lakáskérelmét nem tudta teljesíteni a városi tanács. Jelentős mértékben előreléptünk a közmű- és az ok­tatási hálózat fejlesztésében. Az iparfejlesz­tés szempontjából nagyon fontos, hogy mű­ködik egy 1200 fős ipari szakmunkásképző intézetünk és egy gépészeti szakközépisko­lánk. ön szerint Mátészalka egyszerre lett város és ipari város? — Még nem tekinthetjük Mátészalkát igazán városnak és méginkább nem ipari városnak. Kaptunk egy városi státust vá­rossá fejlesztési lehetőségekkel. A várossá fejlesztésnek még csak a kezdeténél tartunk. Az igaz, hogy a várossá fejlődés az ipar fej­lődésével együtt halad. Mi ennek az előnye és milyen hátrányai vannak? — Nagyon összetett és sokirányú fela­datokat kell egyszerre megoldani. Ez jelen­tős mértékben igénybe veszi a város politi­kai és állami vezetését, azonban örömmel mondhatom, hogy a megyei és központi szer­vek segítenek gondjaink megoldásában. Fel­emelő érzés egy ilyen dinamikusan fejlődő város építésének részese lenni, amely ter­mészetesen problémával is jár. 1970-ben 229, 1975-ben 460 gyerek született, s így a terve­zett 125 óvodai hely helyett 350 helyet épí­tettünk. A lakosság többsége magáénak érzi a várost, szereti és építésében jelentős mér­tékben segítséget nyújt. Évenként átlagosan 5 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Önnek, s a városi pártbizottság­nak az utóbbi években sok gondot okozott néhány üzem gazdasági ve­zetőjének a visszaélése, alkalmatlan­sága, az ezekkel járó következmé­nyek. — Sajnos, voltak ilyen gondjaink. Eze­ket a vezetőket ki kellett cserélni, mert nem feleltek meg a követelményeknek. Részünk­ről is nagyobb körültekintéssel kell kiválasz­tani a jövőben a vezető funkcióra alkalmas embereket. Fontos követelménynek tekint­jük, hogy rendelkezzenek vezetői készség­gel, értsenek a szakmájukhoz és az embe­rekhez is. A Milyen gazdaságpolitikai célok megvalósítása a feladat az V. ötéves tervben? — Elsősorban a beruházások jó minő­ségben és a tervezett határidőre váló átadá­sa. Szeretnénk a tejporgyárat augusztus 20- án, a BFK konfekcióüzemét pedig a terve­zett határidőtől egy évvel hamarabb átadni. Ipari üzemeinkben a hatékonyság javítása a legfontosabb teendő. Ezt részben az 1,8 mű­szakszámnak kettőre való növelésével, a minőség javításával, a MEZÖGÉP-nél és az ISG-nél a gépek korszerűsítésével, a jelen­legi 49 százalékos szakmunkásarány növe­lésével, s mindenekelőtt a vezetés és irányí­tás színvonalának emelésével szeretnénk el­érni. A Mátészalkai Állami Tangazdaságban az elért színvonal megtartása, stabilizálása, a termelőszövetkezetben a vezetés színvona­lának növelése és a termelési lehetőségek jobb kihasználása a fő feladat. A Sok függ az idei, az V. ötéves tervet megalapozó esztendő sikerei­től. Hogyan készültek fel erre a vá­ros üzemei, vállalatai? — Az első feladat volt az 1975. évi gaz­dálkodás alapos elemzése. Jó alapot és fel­tételt nyújtottak az idei tervek teljesítésé­hez az 1975. évi gazdasági eredmények. Több mint 300 millió forint termelési érték­kel — 17,8 százalékkal — termeltek többet ipari üzemeink, mint 1974. évben. A többlet- termelésnek már 56,8 százaléka származott a munkatermelékenységből. Az évi eredmé­nyes munka alapján 6 üzem élüzem, illetve Kiváló vállalat címet, 3 ü?em pedig minisz­teri oklevelet kapott. Vállalataink elkészí­tették az 1976. évi tervet, melyet a dolgozó kollektívák is megvitattak. A Tárgyalták-e, s ha igen milyen w fórumokon az V. ötéves tervet és az 1976. évi tervet? — A városi pártbizottság az MSZMP KB, s a megyei pártbizottság határozatai alapján 1976. január 20-án tárgyalta az V. ötéves és 1976. évi tervet, a gazdaságpoliti­kai feladatokat. A meghatározott feladatokat gazdaságpolitikai aktívaértekezleten vitattuk meg, s megbeszéltük az üzemek politikai és gazdasági vezetőivel az ebből adódó felada­tokat. A városfejlesztési tervet elfogadás előtt népfrontfórumon is véleményeztettük. Nagyon sok javaslatot és véleményt kapunk a város és az üzem fejlődését érintő kérdé­sekben. Az üzemekben jók a tapasztalatok a munkások véleménynyilvánítására és azok figyelembe vétele szempontjából. Milyen módszerekkel igyekszik a gazdaságpolitikai célok megvalósítá­sát segíteni a városi vezetés? — A városi pártbizottság minden év ele­jén alaposan értékeli az előző évi gazdaság- politikai feladatok végrehajtását és megha­tározza a következő év tennivalóit. A meg­határozott feladatok végrehajtásának ellen­őrzése és segítése sokirányú. Elsősorban a pártalapszervezetek irányító munkájának se­gítésén keresztül, ahol rendszeresen beszá­moltatják a gazdasági vezetést a legfonto­sabb feladatok végrehajtásáról. A városi párt- vb a fontos gazdaságpolitikai párthatároza­tok végrehajtásáról szintén beszámoltatja az üzemek párt- és gazdasági vezetőit. Ez évben végrehajtó bizottsági ülésen 6, titkári érte­kezleten pedig 4 vezetőt számoltattunk be a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásá­ról. Ezen túl rendszeresen kapcsolatot tar­tunk az itt működő üzemek felettes gazdasá­gi vezetőivel. A Terveznek-e az üzemekben ter­^ mékszerkezeti változásokat? — Általában új üzemek vannak váro­sunkban. így nem tervezünk profilváltozást. Azonban volt ilyen eset is a MEZÖGÉP-nél, ahol a KD—160-as háztáji darálók „kifutot­tak”, s az üzem „átáll” állattenyésztési, gyü­mölcstermelési gépek és felszerelések gyár­tására. A bútorgyárban több modern bútor­család készítésének tervét dolgozták ki, a MOM-ban a plasztiklencse gyártását — mely nagyobb jövedelmezőségű — nagyobb mér­tékben tervezik. A Mit tesznek az export, a minő­^ ség és a hatékonyság növelése érde­kében? — A város termelőüzemei közül az ál­lami tangazdaság és a MÉK-almatároló ex­portál almát. A tangazdaság szarvasmarhát, a MOM szemüveglencsét, az ISG acél- és ammóniaszelepeket. A szemüveglencse-ter­melés 30 százalékát exportálta az üzem az elmúlt évben. Ennek a növelésére lehetőség van a Szovjetunióba, az USA-ba, Olaszor­szágba, az NSZK-ba és Svédországba, a sze­lepek exportálásának növelésére Svédország­ba és Csehszlovákiába. Az exportnövelés feltétele a termelés növelése és a minőség javítása. Ezzel probléma volt az elmúlt év­ben a bútorgyárban és a MOM plasztiklen­cse termelésénél. Tovább kell javítani az ISG-ben is a termelés minőségét. A városi párt-vb mind a három üzem gazdasági tevé­kenységét értékelte, s úgy döntött, készítse­nek intézkedési tervet a minőség javítására. Több irányú intézkedést kellett tenni: a technológiai fegyelem jobb betartására, az alapanyag jobb előkészítésére, a MOM-nál a szállítás, a hőkezelés javítására. Gondot oko­zott az ISG-ben, de a MOM-ban is az alap­anyag minősége is. A hatékonyságnak is fon­tos feltétele a technológiai fegyelem követ­kezetesebb megtartása, a jobb munkaszerve­zés, a fluktuáció csökkentése és a már emlí­tett szakképzettség növelése és a műszakszám emelése. A Gazdaságpolitikánk megvalósí­^ tása jórészt az első vonalban dolgozó üzemi, vállalati pártszervezetek he­lyes irányító és ellenőrző munkájá­tól függ. — Az üzemek fejlődésével együtt fejlőd­tek — létszámukat és az irányító munka színvonalának növekedését tekintve — a pártalapszervezetek is. Az üzemekben önál­ló alapszervezetek jöttek létre, s ma már az alapszervezetek ismerik és mind jobban ér­tik is pártunk gazdaságpolitikáját. Rendsze­resen értékelik a gazdasági tevékenységet és a gondok megoldására intézkednek. Termé­szetesen tovább kell fejleszteni az irányító munka színvonalát. Mint ahogy gazdasági te­vékenységünket is hatékonyabbá kell tenni, így ennek irányítása mélyebb, átgondoltabb elemzést igényel. Nagyon fontos, hogy a gaz­dasági kérdéseket mindig a politika, az em­ber oldaláról közelítsük meg. A termelést végző munkással együtt értékeljünk, elemez­zünk és dolgozzunk. — A pártbizottságnál kialakított terü­letfelelősi hálózat keretében rendszeres a pártapparátus és a pártvezetőségek találko­zása, a feladatok megbeszélése. Hogyan értékeli az első három hónap gazdaságpolitikai munkáját, a tervek teljesítését? — Több üzemünknek szokatlan volt a negyedévi tervkészítés és az általunk kiala­kított következetesebb gazdaságpolitikai párt­vezetés. Az éves terveket reálisnak tekint­jük, több üzemben a negyedéves terv nem a gazdasági tényezők negyedévenkénti meg­oszlása alapján készült. A korábbi évekhez viszonyítva javult a gazdálkodás, a munka- fegyelem, nagyobb törekvés tapasztalható a feladatok következetes végrehajtásában. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva növekedett a termelés, javult a minőség és az exporttermelés. Reméljük, így lesz a jö­vőben is. Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom