Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-12 / 138. szám

1976. június 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mindenütt racionálisan NEM KELL AZT STA­TISZTIKAILAG HOSSZA­SAN BIZONYGATNI, hogy Magyarországon jelenleg és még hosszú ideig nem nö­velhető számottevően a foglalkoztatottak száma, hogy végleg lezárult az a körülbelül másfél évtize­des időszak, amikor a nemzeti jövedelem növe­kedésének körülbelül egy- hatoda a létszámemelés­ből származott. Az isko­lákból kikerülő fiatalok jó­szerével még a nyugállo­mányba vonulókat sem pó­tolhatják, szabad munkaerő gyakorlatilag nincs, le kell tehát mondani minden faj­ta létszámbővítésről. Mindez persze aggoda­lomra is adhatna okot, ne­tán bizonyos fokú kétség- beesésre is, ám ne feledjük: lenne honnan és lenne ho­gyan növelni a munkaerő- hiány miatt kevés munka- időalapot. Ennek lehetősé­geit a legkülönbözőbb vizs­gálatok, elemzések taglal­ják, amelyek közös monda­nivalója: a meglévő mun­kaerőt jóval ésszerűbben lehet és kell foglalkoztatni. Mert bár a munkaerőhiány nem újkeletű jelenség (az ipari centrumok éppen e gond enyhítésére kezd­ték a 60-as évek elején a vidéki ipartelepítést), a gond racionális megoldá­sáért eddig még nem sokat tettünk. Maradva az ipartelepítés példájánál: 1960 és 1970 között Bács megyében 28, Somogybán 1*7, Szabolcs- Szatmárban 8 budapesti székhelyű ipartelep létesült, sorrendben 10 ezer, 5400 és 3 ezer fő létszámnövekedés­sel. AZ IPARTELEPÍTÉS SZEMPONTJÁBÓL általá­ban ügyes húzás volt, hogy a megyék erőteljesen fej­lesztették a tanácsi ipart, majd az így létrehozott „ipari magokat” többnyire minisztériumi vállalatok­nak adták át. A megoldás nem volt rossz üzlet a tele­pítő vállalatok számára sem, hiszen a meglévő kis üzemek átvétele és bővítése mindig olcsóbb volt, mint a „zöldmezős” beruházással végrehajtott ipartelepítés. Ma már az is nyilvánva­ló, hogy az ilyen jellegű iparosítás során elsőszámú szempont volt a kézi foglal­koztatottság színvonalának emelése. Emellett jóval ke­vesebb figyelmet szentel­tek a gomba módra szapo­rodó ipari üzemek térbeli elhelyezésére, a tervszerű szakosodásra. Ahol szabad munkaerő volt, oda ipart telepítettek. Pedig a terme­lési körzetek ésszerűbb ki­alakításának, a specializá- ciónak kézenfekvő előnyei vannak: a gazdaságosan ki­használható kooperációs le­hetőségek, a szállítási költ­ségek csökkentése, vagy éppen megtakarítása, a szakmunkások olcsóbb és jobb kiképzése (közös tan­műhelyek stb. révén), az üzemek közötti esetleges munkaerő átcsoportosítás lehetősége. Vagyis mind­azok az előnyök, amelyek a nagyobb ipari agglomerá­cióban eleve adottak. MINDEBBŐL KÖVET­KEZIK AZ AKTUÁLIS TENNIVALÓ: ezeket a kis, gyakran “manufakturális körülmények között dolgo­zó üzemecskéket a gaz­daságosság követelményei szerint kell átszervezni. Ez persze nem egyszerű fela­dat... (V.) Szabad szombat az iskolákban? Korszerűbb oktatás szeptembertől Nyíregyházán VÁLASZOL: Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvona­lának állandó javítására. Minden ember a maga mun­katerületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell, mit kell tenni a haté­konyabb munkavégzés ér­dekében. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban mun­kahelyi vezetőt és beosztot­tat, ipari és mezőgazdasági munkást: — milyen terüle­ten lát még kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Boros And­rás, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szakszervezeti bizottságá­nak a titkára. — Az utóbbi idők egyik fontos vívmányának tartom a gazdaságunkban is beve­zetett jogsegélyszolgálatot. Az első időben egyes közép­vezetők aggódva figyelték, jogaik csorbítását vélték benne felfedezni. Ezt a né­zetet ma már teljesen elosz­lattuk. A dolgozók arra ins­pirálnak bennünket, hogy ne termelőegységenként tartsuk a fogadónapokat, hanem menjünk ki az egyes munkahelyekre. — A szakszervezet az ér­dekvédelmet elsősorban a termelés hatékonyságának, a munka termelékenységé­nek növelésével, az álló- és forgóalapok, a felhasználási eszközök jobb kihasználá­sával szolgálhatja a leg­méltóbban. Ennek érdeké­ben a munkahelyeken fö- kozni kell a termelési agitá- ciót, a prapagandát. — A szakszervezet ter­melési agitátorrá lépett elő? — kérdezhetik egyesek. A válasz egyértelmű" igen, mert csak is a szorgalmas munkával és eredményes gazdálkodással lehet meg­termelni azokat a javakat, amelyeket bérfejlesztésre, a munkakörülmények javítá­sára, a szociális, kulturális igények kielégítésére lehet fordítani. — Gazdaságunk Szabolcs­Szatmár és Hajdú-Bihar megyékben 4300 dolgozóval 23 termelő egységben —18 hagyományos erdészet, öt fafeldolgozó üzem — 64 ezer hektár erdőterületen gazdálkodik. Az érdekvé­delem, az élő munkával való takarékosság, a jelentkező munkaerőhiány arra kész­tet bennünket, hogy a meg­lövő gépek jobb kihasz­nálása mellett további fi­zikai munkát könnyítő gé­peket vásároljunk. — A modern gépek meg­követelik a magas szakmai és általános műveltséget. Nem nyugodhatunk bele, Boros András hogy 917 dolgozónknak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége.-'Nem, még akkor sem, ha ezek egy része az idős korosztály tagjaiból tevődik ki, másik része pedig az erdőművelés­ben dolgozik, ahol első lá­tásra nincs szükség több tudásra. — A tudatformálással függ össze az őszi, tavaszi otthoni mezőgazdasági munkák idején jelentkező magas táppénzes százalék csökkentése. A társadalom- biztosítási tanács e feladat­tal egyedül nem képes meg­birkózni. A munkahelyi kol­lektívák a 170 szocialista brigád rendszabályozhatja meg az indokolatlanul hi­ányzókat. — Munkahelyeink a ha­gyományos erdészetekben nem csak szétszórtak, de az esetek többségében a mű- utaktól is távol esnek. Ép­pen ezért minél előbb meg kell oldanunk dolgozóink lakásukról munkahelyükre és visszaszállítását. Nem en­gedhetjük meg sokáig, bpgy idejüket; energiájukat a vo- natozgatás, a hosszú távú kerékpározás, gyaloglás eméssze fel. Erdei munka­helyeinken mozgatható pi­henő- és melegedőházak beszerzésével kell jobb munkakörülményeket bizto­sítani. — Ezeknek az eszközök­nek a megszerzéséhez pénz kell. A pénz előteremtésé­hez kemény munka. Ezért folytat termelési agitációta szakszervezet, meg azért, mert az V. ötéves terv leg­főbb gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit így lehet megva­lósítani. — Parkerdő! Pihenőerdő! Milyen szépen hangzik. Azt is elértük, hogy erdészeink nem nézik rossz szemmel az erdőben játszadozó gye­rekeket, sétáló, pihenő em­bereket. Azt viszont ne tűrjük el, hogy néhány ma­gáról megfeledkezett sze­mély szeméttárolónak tart­sa az erdőt. A tanév befejeződésével, a megérdemelt nyári pi­henő előtt a pedagógusok máris az új tanév felada­taira készülnek. Nyíregy­házán ezek az új feladatok számos gondot — régeb­bieket és újakat — is je­lentenek. llj intézmények lépnek az oktató-nevelő munka szolgálatába, fon­tos változások, átszerve­zések várhatók, a tantervi reformra készülve to­vább korszerűsödik az ok­tatás, s ugyanakkor szá­molni kell az új lakótele­pek óvodás és iskolás korú gyermekeinek megfelelő elhelyezésével, a pedagó­gusok ésszerű és gazdasá­gos foglalkoztatásával. Ezekről az előkészületek­ről tájékoztatta lapunkat Fodor Géza, a Nyíregyházi Városi Tanács művelődés­ügyi osztályának vezető­je. A megyeszékhely óvodái­nak ismert zsúfoltságán eny­hít az új jósavárosi 150 sze­mélyes óvoda, melyhez böl­csőde is tartozik. Átadását szeptemberre tervezik, ehhez azonban az építők intenzí­vebb munkájára lenne szük­ség. Ezzel az intézménnyel huszonnégyre nő a város óvo­dáinak száma, s még így sem oldható meg valamennyi óvodás korú elhelyezése. Több, mint 300 volt az el­utasított gyermekek száma, s ugyanennyit vittek naponta a jósavárosi szülők a város más óvodáiba. Ezt a gondót csak enyhíti, de nem oldja meg az új óvoda, tehát to­vábbra is megértést kérnek majd azoktól a szülőktől, akiknek a munkahely közelé­ben lévő, kevésbé zsúfolt óvodákat ajánlják gyermekük elhelyezésére. Biztatóak azonban a további tervek, amelyek szerint újabb 150 személyes óvodát kap a vá­ros. Ennek az épületnek a ter­vei már készülnek. Az ötö­dik ötéves tervben összesen 1600-zal bővül az óvodai he­lyek száma. Ilyen körülmények között igen megerőltető az óvónők és dajkák munkája. Ezért szerencsés, hogy jól bevált az esti-levelező óvónőképzés. Nyolcvanan szereztek eddig ilyen oklevelet, s ezután is — csökkentett ütemben — folytatják a már dolgozó óvó­nők képzését. Új iskola Jósavárosban Jósaváros „vezetett” az is­kolák között is az elmúlt tan­évben legáldatlanabb állapo­tával. A 12 tantermes épület­hez 46 csoport tartozott, köl­csönvett üzlethelyiségekben is tanítottak. Szeptembertől komoly változás várható az új 24 tantermes iskola belé­pésével. így a régiben 24 ta­nulócsoport marad, míg az új, 9-es számú iskolában 40 cso­port lesz a napközisekkel együtt. Visszaadják a nyolc üzlethelyiséget, s egyidejűleg átcsoportosítják a tanulókat. A 9-es iskola egy műszakban csaknem teljesen alsó tagoza­tosokat fogad. Továbbra is nagy különb­ségek lesznek az iskolák kö­zött a tanítás feltételeiben, körülményeiben. Hamarosan szűk lesz a környéknek az l-es iskola, ahol előbb az élelmezés, később az oktatás feltételeinek javítását terve­zik. Ebben az ötéves tervben 4—6 tanteremmel bővítik. Alapos korszerűsítésre vár a város központjában lévő 2-es és 3-as iskola összesen négy épülete. Meglétükre a perem­kerületi iskolák zsúfoltsága miatt még sokáig szükség lesz, azonban a korszerű ok­tatás feltételeinek már ma sem felelnek meg. Hasonló korszerűsítésre vár a 4-es iskola, itt 8—10 tantermes bővítést terveznek, amellyel az l-es iskola zsúfoltságán is szeretnének enyhíteni. A legnehezebb tanévet az 5-ös iskola kezdi. Teljes két műszakos tanítás mellett is szükség lesz a Városmajor utcai négy tanterem szintén két műszakos kihasználására, s ennek ellenére igen nehe­zen halad a „felmentő sereg” szerepét betöltő új iskolarész tervezése, amely a tervek szerint 1977 őszére az Árok utca sarkán épülne fel. Eb­ben az ötéves tervben bővítik a 6-os és 7-es iskolákat, az előbbiben néhány év múlva várhatók, az utóbbiban már szeptemberben lesznek elhe­lyezési gondok. A város külterületén Rozsrétbokorban a 8-as, Sóstóhegyen a 11-es, a Vécsey közben a 12-es, a Guszev la­kótelepen a 13-as iskoláknak nem lesz a többiekéhez ha­sonló gondjuk, a 10-es szá­mú borbányai és a 14-es szá­mú új kisteleki iskolákban azonban nem fogják tudni a napközis igényeket kielégíte­ni. Átmenetileg ezeket a gyermekeket a város közpon­ti iskoláiba irányítják. Meg­szűnik a 9-es iskola a Benkő- bokorban (ennek számát használja az új jósavárosi is­kola), felső tagozatosainak elhelyezését diákotthonokban, az alsósokét a 7-es iskolához csatolva tervezik. A 16-os, nyírszőlősi iskolában a legna­gyobb gondot a befejezetlen építkezés jelenti. Ha elkészül, itt is megszűnik a zsúfoltság, s a későbbiekben a diákott­hon felújítását is tervezik. Ismert tény, hogy a demog­ráfiai hullám máris, érezteti hatását, a későbbi években is hasonló létszámok várhatók. Az elhelyezés javulása, a zsú­foltság enyhítése az ötéves terv ideje alatt épülő 70 tan­teremtől várható. A pedagó­gusok tehát továbbra is áldo­zatos munkát vállalnak, ami­kor mostoha körülmények között oktatják, nevelik a gyermekeket. S ezek mellett még számos új feladatra is fel kell készülniük. „Tizenegy napos oktatás" Ilyen lesz mindenekelőtt az áttérés a 11 napos oktatás­F rindt Györgyöt, az Ön­tödei Vállalat kisvár- dai gyárának műveze­tőjét Kiváló népi ellenőr címmel tüntették ki. Porban és melegben dolgozik a tége­lyek közelében, hosszú éjsza­kákat kell talpon lennie, mégis van kedve, ideje és te­hetsége a nagy-nagy felelős­séggel járó társadalmi meg­bízatás teljesítésére. Vajon milyen ember lehet? Ötvenöt éves. Nyáron 40— 50 fokos melegben is helyt kell állnia. Többnyire szem­üveget visel és ezen sem le­het csodálkozni, hiszen néha fehéren izzó fémeket kezel. A több évtizedes kemény munka nem megtörte, hanem megedzette. A gyárban egye­bek között a népgazdaságnak ra. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő feltételekkel ren­delkező intézményekben — például egy műszakos okta­tás — a gyerekek minden második héten szabad szom­batot kapnak. Az iskolák na­gyobb részében várható en­nek az intézkedésnek a beve­zetése. Szabad szombatokon is gondoskodnak azonban a felügyelet nélküli gyermekek foglalkoztatásáról, ez főleg közös játékokat jelent. A kijelölt iskolákban át­térnek az úgynevezett auto­matikus továbbhaladásra; vagyis az első osztályos gyermekek év végén nem kapnak osztályzatot, munká­jukat csak a második év vé­gén értékelik. Ősztől vala­mennyi első és ötödik osz­tályban megkezdődik a komplex matematikaoktatás, míg két később kijelölendő iskola negyedik osztályosai szaktanári oktatásban része­sülnek. Szaktanárok a napköziben Változtatnak a tagozatos beosztáson is. Az új tanév­től fokozatosan megszűnik a 2-es iskolában a testnevelés tagozat, s a feltételek megte­remtésével és javításával a későbbiekben a 9-es, illetve a már eddig is testnevelés ta­gozatos 6-os iskolában foglal­koznak kiemelten e tárgy ok­tatásával. Marad ének-zene tagozatosnak a 4-es iskola, míg a 2-es iskolában német, a 6-osban orosz tagozatos osztályok lesznek. S végül még egy fontos in­tézkedés: az alsó tagozatos napközis csoportokban szep­tembertől elsősorban szakta­nárokat alkalmaznak, akik a napköziben hatékony segít­séget tudnak adni a korre­petálásra szoruló tárgyakból — főleg oroszból, magyarból és matematikából —, s akik a későbbiekben — amikor a mostani nagy létszámú alsó­sok ötödikesek-nyolcadikosok lesznek — a több szaktanári létszámot kívánó oktatás szolgálatába állhatnak. Baraksó Erzsébet igen fontos termékeket, radi­átorokat és féktuskókat ké­szítenek. Az olvasztó mű ve­zetését bízták rá, szervez és irányit, de gyakran a tége­lyeket is kezeli, ha kell, az elakadt csillének is nekidől. Falun nevelkedett, megismer­te a paraszti munkát, most munkás és városlakó. Gaz­dag élettapasztalatát, em­berismeretét a népi ellenőr­zésben is hasznosítani tudja. Még romokban hevert az ország, amikor a gyár dolgo­zója lett. Azon kevesek közé tartozik, akik mindvégig hű­ségesek maradtak a gyárhoz. A kifogásolható vezetés és a kifogásolható munkakörül­mények miatt ezrek és ezrek mentek el- innen, s újabb ez­rek és ezrek jöttek a helyük­be. Demecsertől Záhonyig, Mándoktól Anarcsig minden faluban van ismerőse, régi munkatársa. Nem csak az emberi arcokat és az emberi viselkedéseket véste emléke­zetébe, figyelemmel kíséri a járás fejlődését, számon tart­ja az örömöket és a gondo­kat. Munka mellett végezte el a kohó- és gépipari tech­nikumot, érdekli a technika fejlődése is. 1948 óta párttag, s hogy politikai ismereteit is gazdagítsa, elvégezte a marx­ista—leninista esti egyetem hároméves általános tagoza­tát. Tekintélynek és népsze­rűségnek örvend a gyárban, ezért is választották meg pártcsoportbizalminak. — A népi ellenőrzésben végzett munkám már nem egyértelműen népszerű — kezdi a beszélgetést. Leg­többször hibákat tárunk fel, hiányosságokra hívjuk fel a figyelmet. De szeretem a rendet, a törvényesség meg­tartását, ezért is teljesítem társadalmi megbízatásomat a kezdettől fogva, vagyis 1958 óta. Azért sem könnyű meg­bízatás ez, mert csak akkor lehet erkölcsi alapom az el­lenőrzésre, ha magam is a törvényes keretek között és példamutatóan élek, s dolgo­zom. Számos esetben előfor­dult, hogy éjszakai műszak után is ellenőrzésben vettem részt. — Az utóbbi években mi­lyen fontosabb ellenőrzések­be vonták be? — Záhonyban az újítások­kal kapcsolatos ügyeket vizs­gáltuk. Főleg a műszaki jel­legű vizsgálatokba vontak be, de a tanácsok munkájának ellenőrzésében is többször részt vettem. Hívtak a terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sának ellenőrzéséhez, ellen­őriztük a nevelő szülőknél lévő gyermekek ellátását, ami különösen nevelő és figyelmeztető jellegű mun­ka volt. — Sokrétű ellenőrző mun­kájának ellátásához elég csupán az élettapasztalata? — Szakemberek vannak az apparátusban, minden terü­letre jut „szakértő”. Hogy engem a legtöbb ellenőrzésbe bevonnak, az főleg a szemé­lyes ismereteimnek és a fel­lépésemnek köszönhető. Per­sze aktákból is készülök egy- egy nagyobb ellenőrzés előtt. a művezető felkészülé­sére, segítségére, em­beri és baráti tanácsa­ira a jövőben is számítanak a népi ellenőrök. N. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom