Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. június 27. Képriportunk nem rendhagyó. Olyan dolgozó nőket kerestünk munkahelyükön, akik tipikus női munkakörben dolgoznak. Gyerekkel foglalkozni, nevelni nagyon szép dolog. Igaz, a legkisebbekkel nagyon sokat kell vesződni. Jeszenszki Györgyné már 15 éve a gyermekgondozást választotta élethivatásul. Kis korában erről álmodott, még alig töltötte be a 15. évét. amikor már 4 órás munkakörben bölcsődében dolgozott. Azóta elvégezte a szakiskolát és most az Öz közi bölcsődében 38 kisgyerek gondozója. — Most már jobban megbecsülik munkánkat is, januártól havi 400 forinttal emelkedett a keresetem. A nyíregyházi Kelet Áruház női divat osztályán 30 nő dolgozik. Bányász Andorné 1955-ben jegyezte el magát a kereskedelmi szakmával. Első munkahelye a Csemege Áruház volt Jelenleg a szép, korszerű áruház egyik osztályvezető-helyettese. — Nagyon nehéz munka az, amit mi végzünk, egész nap talpon és mindég kedvesnek lenni a vásárlókhoz. Nagy az osztály, sok a vásárló, akik a szépet, a legszebbet keresik, s ha nem találják, csalódottak. Nekünk ezt a feladatot kell ajehető legjobban ellátni. Az egészségügy területén is nagyon sok nő dolgozik. Tisza Miklósné a 23-as számú körzeti orvosi rendelő asszisztense. — Véletlenül alakult így, hogy erfe a pályára kerültem, de nem bántam meg, örülök, hogy így ala- ; kult. Nagyon jó érzés, ha egy beteget meggyógyítunk és elégedetten távozik tőlünk. — Munkájához tartozik, hogy naponta járja az emeleteket, külterületet. A fekvő betegek ellátásáról is gondoskodni kell dr. Gulyás István körzeti orvos mellett. A fodrászipari szövetkezet Váci Mihály szocialista brigád két tagja a nyíregyházi Mártírok téri szalon kozmetikusai. Hargitai Lajosné és Zupcsik Istvánná munkája nyomán ki tudná megszámlálni, hány nő szépítkezett. Vannak olyan napok, amikor szinte szót se tudnak váltani egymással, olyan nagy a forgalom. A a két bronzkoszorús brigádtagot átlagban ötven vendég keresi fel naponta — Jó dolog örömet szerezni másoknak. Elek Emil összeállítása ÜRES STÁTUSOK Az ápolónők maradnak Vészjóslóan berreg a nővért hívó telefon. Hangjára a mindég szolgálatkész asszonyok, leányok éjjel és nappal viszik a segítséget a nyíregyházi Jósa András Kórház betegeinek. Viszik annak ellenére, hogy az 1600 kórházi és rendelőintézeti dolgozóból 57 nővéri státus üres. Százhú- szan a gyermekgondozási segélyt vették igénybe. A bent- lévők közül pedig sokan kedvezményre jogosak. így aztán, aki az ápolónők közül a kórházban „állva marad”, annak szinte se éjjele, se nappala. Itt a nőpolitikái határozatot végrehajtani, — hogy ne forduljon visszájára — művészet. Van például egy éjjel-nappal üzemelő bölcsődéjük, az aránytalanul magas térítés miatt — egy gyerekre a térítési díj jóval többe kerül, mint amit az anya éjjeli pótlékért kap — éjjel kihasználatlan. A szabad szombatok, a szabadnapok kiadása is sok gonddal jár. A nőpolitikában vannak eredményeink is. Bizonyítja ezt többek között Földesi Csa- báné szakszervezeti bizalmi, az I-es belgyógyászat ápolónőjének sorsa is. Egyedül neveli 6 éves kislányát. Hogy a gyermekét el tudja látni, egy műszakba osztották be. Hogy szereti szakmáját, tízéves törzsgárdatagsága bizonyítja. Arra pedig, hogy elfásul t-e feleljen maga: — Speciális kórteremben — ahova a vérképző szervek megbetegedésével kerülnek be a betegek — látom el ápoltjaimat. A közelmúltban is mi történt? Egyik betegem egy idős nénike kiment a fürdőszobába. Ott rosszul lett, eszméletét vesztette. A gyors orvosi beavatkozás is alig kecsegtetett reménnyel. AmiC sinos, fiatal, szőke asz- szony jön oda az asztalhoz. Frissen vasalt piros formaruhája jól áll rajta. Ügyesen és főként gyorsan szolgálja fel a fagylaltot, az üdítőt, a sört, a kávét, a süteményt. Látszik, nem új a szakmában. Kérésünkre kicsit csodálkozik, miért beszélne önmagáról, neki az a dolga, hogy a vendégeket kiszolgálja. ★ Bodnár Lászlóné az Anna presszóban felszolgáló. Három éve dolgozik a vendéglátás területén, először mosogató, majd fagyialtos, a presz- szóban „pultos”, az irodán „bontó” (a pincérek blokkját bontotta, munkájukat összegezte), s még csak két hónapja (!) felszolgáló. A gyakorlott mozdulatok, a biztos fellépés eszerint nem az eltöltött évek számától függ. — Mindig is kereskedő, vagy vendéglátós akartam lenni. Szeretem a szakmámat, igyekszem elsajátítani minden fortélyát. Az ember rendszerint munkahelyén is gondol az otthoni tennivalóira; még be kell este vásárolni, nem jön-e későn a férje, be kell szaladni elintézni valamit a hivatalba. — Arra törekszem mindig — veti közbe —, hogy az otthon történtek soha ne befolyásolják a munkámat. A vendég ne vegye észre, ha rossz kedvem van, pihenni, szórakozni jönnek ide, nem azért, hogy egy kedvetlen, morcos pincért lássanak. — Kiszolgálni sem egyformán kell mindenkit — folytatja. — Amint belép a vendég, ránézek, tudom, milyen hangulatban van, hogyan szóljak hozzá először. Volt már úgy: egy vendég nagyon kedvetlenül, rossz hangulatban érkezett. Odamentem hozzá, kedvesen kiszolgáltam, láthatóan felderült és nyu- godtabban ment el. Azt hiszem, ilyen célja is van a munkánknak. Pedig nem is mindig köny- nyű egész nap mosolyogni, több kilométert gyalogolni az asztalokig, számolni. 12 órát kor a néni magához tért, megfogta a kezemet és szorította. Órák hosszáig nem engedte el. Rég lejárt a munkaidőm, amikor elszenderedett és én hazamehettem. Az általános sebészet egyik osztályos nővére Sári János- né. 1958-ban lett segédápoló. Ma két iskolásgyermek édesanyja. Férje is, maga is három műszakba járnak. így aztán a munka, meg a család ellátása, az egy hold gyümölcsös igénybe veszi minden, erejét, energiáját. Pedig a kórteremben, ahol a műtött betegek zöme magatehetetlen, kell a fizikai erő. Operáltat mosdatni, etetni, tisztába tenni, kötözni, ágyneműt váltani nem könnyű dolog. — Ha valaki örül, ha gyógyultan távozik a beteg, akkor én szívből örülök. Ezért érzem, élem át a tragédiát is. Ma is cseng a fülemben egy 7 éves kisfiú síró hangja: „Hozzák haza Attilát.” (Húszhónapos testvérkéje minden küzdelmünk ellenére bélcsavarodásban halt meg.) Gyermekosztály. Egy szinte maga is gyermek, egészségügyi szakiskola érettségivel két éve praktizáló törékeny ápolónő, Zsíros Magdolna. — Jönnek a gyermekkori álmok. Már akkor ápolónő szerettem volna lenni, gyerekeket gondozni. Megvan a gyermekszak-ápolónői vizsgám, 1900 Ft-ot keresek. Az éjszakai műszakot alig bírom. Meg azt is alig bírom elviselni, amikor tudván tudjuk, hogy a tudomány, a lelkiismeretes orvos, a hetes, hónapos gondos ápolás mind-mind hiábavaló. De arra vállalkoztunk, hogy küzdjünk a lehetetlennel is... Sigér Imre dolgoznak naponta, most például Jutka tíz órától éjfélig van. Későn ér haza az albérletbe. — Ilyenkor a férjem eljön elém. Lakatos a Tempónál és már este otthon van. Félnék ilyen későn hazamenni. Tímáron laknak a szülei, de ő már évek óta Nyíregyházán él. Szabad idejében legszívesebben olvas és főz, s ha ez kész, a szabadnapokon utazik haza. A pincér- lány álma — Most is éjfélkor végzek, szabad szombat és vasárnap lesz. Reggel ötkor kelek, virágot veszek anyukámnak és a reggeli vonattal már Tímáron leszek. ★ Tolnai Ilona a Szabolcs- szál'ló éttermében felszolgáló. Most dolgozta le azt a 3 évet, amíg a tanulóidő alatt kapott pénz miatt csak 80 százalék fizetése volt. Július elsejétől teljes fizetést vihet haza. Nyírbogdányi, itt albérletben lakik. Heten vannak testvérek, ő a hatodik. Testvérei közt van géplakatos, esztergályos, szövőnő, virágkertész, tisztviselő és egy nővére otthon a 3 gyereket gondozza. — Én is két-három gyereket szeretnék. Vegyesen ... De azt hiszem, itt kellene akkor hagynom a vendéglátást. Nagyon fárasztó ez egy nőnek. Ami most könnyebbé teszi: a munkatársaimmal segítünk egymásnak. Itt van lehetőség a szakmai fejlődésre, a szépérzék fejlesztésére. Például terítésnél többféle díszítést alkalmazunk, színvonalasabban lehet tálalni. Kórház — kapuján szirénázva befelé robogó mentőautóval. Korház — állandó hajrával, sok fájdalommal, panasszal, bizakodással. Kórház — ahol a kórtermek zsúfoltak és előírásosak; tiszták és eltür- hetők. Kórház — ahol az ápolónők a munkától, a látottaktól elcsigázottak. Ápolónők maguk körül életet, derűt sugárzók. Betegek tele jajjal és reménnyel. Kórház az örökre eltávo- zók csendjével. Kórház a gyógyultan távozók örömével. Sokkal jobb érzés, ha megelégedve távozik a vendég és máskor is eljön. Szabad idejében kézimunkázik, matyó abroszt varr, keresztszemes térítőkét, párnákat készít. Most jelentkezett a kereskedelmi szakközépiskolába, estire. Dédelgetett álma, hogy a vendéglátóipari főiskolát elvégezze. ★ Duliczki Józsefné az Omnia presszóban felszolgáló. 13 éves vendéglátós gyakorlattal rendelkezik. A vállalat kétszeres kiváló dolgozója, szocialista brigádtag. 8 éves a kisfia és már mindig alszik, amikor anyu hazamegy. Egyedül neveli gyermekét és elég nehéz beosztani úgy az idejét, hogy a gyerekkel is tudjon foglalkozni. Most kaptak garzonlakást Jósaváros- ban. — A szabad időmet a kisfiámmal töltöm. Kirándulni megyünk Sóstóra, Tokajba, a hegyekbe. De iskolaidőben a gyereknek aludni kell már tízkor, mire hazamegyek. Még nem biztos, de lehet, hogy itt kell hagynom a vendéglátást az időbeosztás miatt. Pedig szeretem csinálni. Akár a- pultnál vagyok kiadó, akár az asztaloknál felszolgáló. Érdekes dolog a vendégekkel foglalkozni. Sok-sok türelmet igényel, mert van olyan, hogy nem hiszi el valaki, hogy ha nincs például borsodi sör, nem én tehetek róla. Jó adag emberismeret is kell a szakmain kívül. B arna-sárga mellényes egyenruháján szépen fest az Omnia-baba embléma. Hét eleje van, most még pihentebb, igyekeznie sem kell úgy, mint máskor, a kisfia Nyírpazonyban van a nagyszülőkkel. — Sokat töprengek, megváljak-e az Omniától. őszig van még idő eldönteni. Ha megyek, a kereskedelmet választom, ez kicsit hasonlít a vendéglátáshoz. Csak ott lesz köztünk a pult. Tóth Kornélia
