Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. június 27. Képriportunk nem rendhagyó. Olyan dol­gozó nőket kerestünk munkahelyükön, akik tipikus női munkakör­ben dolgoznak. Gyerekkel foglalkoz­ni, nevelni nagyon szép dolog. Igaz, a legkiseb­bekkel nagyon sokat kell vesződni. Jeszenszki Györgyné már 15 éve a gyermekgondozást válasz­totta élethivatásul. Kis ko­rában erről álmodott, még alig töltötte be a 15. évét. amikor már 4 órás munkakörben böl­csődében dolgozott. Az­óta elvégezte a szakisko­lát és most az Öz közi bölcsődében 38 kisgye­rek gondozója. — Most már jobban megbecsülik munkánkat is, januártól havi 400 fo­rinttal emelkedett a kere­setem. A nyíregyházi Kelet Áruház női divat osztá­lyán 30 nő dolgozik. Bá­nyász Andorné 1955-ben jegyezte el magát a keres­kedelmi szakmával. Első munkahelye a Csemege Áruház volt Jelenleg a szép, korszerű áruház egyik osztályvezető-he­lyettese. — Nagyon nehéz mun­ka az, amit mi végzünk, egész nap talpon és min­dég kedvesnek lenni a vásárlókhoz. Nagy az osz­tály, sok a vásárló, akik a szépet, a legszebbet kere­sik, s ha nem találják, csalódottak. Nekünk ezt a feladatot kell ajehető leg­jobban ellátni. Az egészségügy terüle­tén is nagyon sok nő dolgo­zik. Tisza Miklósné a 23-as számú körzeti orvosi ren­delő asszisztense. — Véletlenül alakult így, hogy erfe a pályára kerültem, de nem bántam meg, örülök, hogy így ala- ; kult. Nagyon jó érzés, ha egy beteget meggyógyí­tunk és elégedetten távo­zik tőlünk. — Munkájá­hoz tartozik, hogy napon­ta járja az emeleteket, külterületet. A fekvő bete­gek ellátásáról is gondos­kodni kell dr. Gulyás István körzeti orvos mel­lett. A fodrászipari szövetkezet Váci Mihály szocialista brigád két tagja a nyír­egyházi Mártírok téri sza­lon kozmetikusai. Hargitai Lajosné és Zupcsik Ist­vánná munkája nyomán ki tudná megszámlálni, hány nő szépítkezett. Vannak olyan napok, amikor szinte szót se tud­nak váltani egymással, olyan nagy a forgalom. A a két bronzkoszorús bri­gádtagot átlagban ötven vendég keresi fel napon­ta — Jó dolog örömet sze­rezni másoknak. Elek Emil összeállítása ÜRES STÁTUSOK Az ápolónők maradnak Vészjóslóan berreg a nővért hívó telefon. Hangjára a min­dég szolgálatkész asszonyok, leányok éjjel és nappal vi­szik a segítséget a nyíregyhá­zi Jósa András Kórház bete­geinek. Viszik annak ellené­re, hogy az 1600 kórházi és rendelőintézeti dolgozóból 57 nővéri státus üres. Százhú- szan a gyermekgondozási se­gélyt vették igénybe. A bent- lévők közül pedig sokan ked­vezményre jogosak. így aztán, aki az ápolónők közül a kórházban „állva marad”, annak szinte se éjjele, se nap­pala. Itt a nőpolitikái hatá­rozatot végrehajtani, — hogy ne forduljon visszájára — művészet. Van például egy éjjel-nappal üzemelő bölcső­déjük, az aránytalanul magas térítés miatt — egy gyerekre a térítési díj jóval többe ke­rül, mint amit az anya éjjeli pótlékért kap — éjjel ki­használatlan. A szabad szom­batok, a szabadnapok kiadá­sa is sok gonddal jár. A nőpolitikában vannak eredményeink is. Bizonyítja ezt többek között Földesi Csa- báné szakszervezeti bizalmi, az I-es belgyógyászat ápoló­nőjének sorsa is. Egyedül ne­veli 6 éves kislányát. Hogy a gyermekét el tudja látni, egy műszakba osztották be. Hogy szereti szakmáját, tíz­éves törzsgárdatagsága bizo­nyítja. Arra pedig, hogy el­fásul t-e feleljen maga: — Speciális kórteremben — ahova a vérképző szervek megbetegedésével kerülnek be a betegek — látom el ápoltjaimat. A közelmúltban is mi történt? Egyik betegem egy idős nénike kiment a für­dőszobába. Ott rosszul lett, eszméletét vesztette. A gyors orvosi beavatkozás is alig kecsegtetett reménnyel. Ami­C sinos, fiatal, szőke asz- szony jön oda az asz­talhoz. Frissen vasalt piros formaruhája jól áll raj­ta. Ügyesen és főként gyor­san szolgálja fel a fagylaltot, az üdítőt, a sört, a kávét, a süteményt. Látszik, nem új a szakmában. Kérésünkre ki­csit csodálkozik, miért be­szélne önmagáról, neki az a dolga, hogy a vendégeket ki­szolgálja. ★ Bodnár Lászlóné az Anna presszóban felszolgáló. Há­rom éve dolgozik a vendéglá­tás területén, először mosoga­tó, majd fagyialtos, a presz- szóban „pultos”, az irodán „bontó” (a pincérek blokkját bontotta, munkájukat össze­gezte), s még csak két hónap­ja (!) felszolgáló. A gyakor­lott mozdulatok, a biztos fel­lépés eszerint nem az eltöl­tött évek számától függ. — Mindig is kereskedő, vagy vendéglátós akartam lenni. Szeretem a szakmámat, igyekszem elsajátítani min­den fortélyát. Az ember rendszerint mun­kahelyén is gondol az ottho­ni tennivalóira; még be kell este vásárolni, nem jön-e ké­sőn a férje, be kell szaladni elintézni valamit a hivatalba. — Arra törekszem mindig — veti közbe —, hogy az ott­hon történtek soha ne befo­lyásolják a munkámat. A vendég ne vegye észre, ha rossz kedvem van, pihenni, szórakozni jönnek ide, nem azért, hogy egy kedvetlen, morcos pincért lássanak. — Kiszolgálni sem egyfor­mán kell mindenkit — foly­tatja. — Amint belép a ven­dég, ránézek, tudom, milyen hangulatban van, hogyan szóljak hozzá először. Volt már úgy: egy vendég nagyon kedvetlenül, rossz hangulat­ban érkezett. Odamentem hozzá, kedvesen kiszolgáltam, láthatóan felderült és nyu- godtabban ment el. Azt hi­szem, ilyen célja is van a munkánknak. Pedig nem is mindig köny- nyű egész nap mosolyogni, több kilométert gyalogolni az asztalokig, számolni. 12 órát kor a néni magához tért, meg­fogta a kezemet és szorította. Órák hosszáig nem engedte el. Rég lejárt a munkaidőm, amikor elszenderedett és én hazamehettem. Az általános sebészet egyik osztályos nővére Sári János- né. 1958-ban lett segédápo­ló. Ma két iskolásgyermek édesanyja. Férje is, maga is három műszakba járnak. így aztán a munka, meg a család ellátása, az egy hold gyümöl­csös igénybe veszi minden, erejét, energiáját. Pedig a kórteremben, ahol a műtött betegek zöme magatehetet­len, kell a fizikai erő. Operál­tat mosdatni, etetni, tisztába tenni, kötözni, ágyneműt vál­tani nem könnyű dolog. — Ha valaki örül, ha gyó­gyultan távozik a beteg, ak­kor én szívből örülök. Ezért érzem, élem át a tragédiát is. Ma is cseng a fülemben egy 7 éves kisfiú síró hangja: „Hoz­zák haza Attilát.” (Húszhóna­pos testvérkéje minden küz­delmünk ellenére bélcsava­rodásban halt meg.) Gyermekosztály. Egy szin­te maga is gyermek, egész­ségügyi szakiskola érettségi­vel két éve praktizáló töré­keny ápolónő, Zsíros Magdol­na. — Jönnek a gyermekkori álmok. Már akkor ápolónő szerettem volna lenni, gyere­keket gondozni. Megvan a gyermekszak-ápolónői vizs­gám, 1900 Ft-ot keresek. Az éjszakai műszakot alig bírom. Meg azt is alig bírom elvisel­ni, amikor tudván tudjuk, hogy a tudomány, a lelkiis­meretes orvos, a hetes, hóna­pos gondos ápolás mind-mind hiábavaló. De arra vállalkoz­tunk, hogy küzdjünk a lehe­tetlennel is... Sigér Imre dolgoznak naponta, most pél­dául Jutka tíz órától éjfélig van. Későn ér haza az albér­letbe. — Ilyenkor a férjem eljön elém. Lakatos a Tempónál és már este otthon van. Félnék ilyen későn hazamenni. Tímáron laknak a szülei, de ő már évek óta Nyíregy­házán él. Szabad idejében legszívesebben olvas és főz, s ha ez kész, a szabadnapo­kon utazik haza. A pincér- lány álma — Most is éjfélkor végzek, szabad szombat és vasárnap lesz. Reggel ötkor kelek, vi­rágot veszek anyukámnak és a reggeli vonattal már Tímá­ron leszek. ★ Tolnai Ilona a Szabolcs- szál'ló éttermében felszolgáló. Most dolgozta le azt a 3 évet, amíg a tanulóidő alatt kapott pénz miatt csak 80 százalék fizetése volt. Július elsejétől teljes fizetést vihet haza. Nyírbogdányi, itt albérletben lakik. Heten vannak testvé­rek, ő a hatodik. Testvérei közt van géplakatos, eszter­gályos, szövőnő, virágkertész, tisztviselő és egy nővére ott­hon a 3 gyereket gondozza. — Én is két-három gyere­ket szeretnék. Vegyesen ... De azt hiszem, itt kellene ak­kor hagynom a vendéglátást. Nagyon fárasztó ez egy nő­nek. Ami most könnyebbé te­szi: a munkatársaimmal se­gítünk egymásnak. Itt van le­hetőség a szakmai fejlődés­re, a szépérzék fejlesztésére. Például terítésnél többféle díszítést alkalmazunk, szín­vonalasabban lehet tálalni. Kórház — kapuján sziré­názva befelé robogó mentő­autóval. Korház — állandó hajrá­val, sok fájda­lommal, pa­nasszal, biza­kodással. Kórház — ahol a kórter­mek zsúfoltak és előírásosak; tiszták és eltür- hetők. Kórház — ahol az ápoló­nők a munká­tól, a látottak­tól elcsigázot­tak. Ápolónők maguk körül életet, derűt su­gárzók. Bete­gek tele jajjal és reménnyel. Kórház az örökre eltávo- zók csendjével. Kórház a gyógyultan tá­vozók örömé­vel. Sokkal jobb érzés, ha meg­elégedve távozik a vendég és máskor is eljön. Szabad idejében kézimun­kázik, matyó abroszt varr, keresztszemes térítőkét, pár­nákat készít. Most jelentke­zett a kereskedelmi szakkö­zépiskolába, estire. Dédelge­tett álma, hogy a vendéglátó­ipari főiskolát elvégezze. ★ Duliczki Józsefné az Omnia presszóban felszolgáló. 13 éves vendéglátós gyakorlat­tal rendelkezik. A vállalat kétszeres kiváló dolgozója, szocialista brigádtag. 8 éves a kisfia és már mindig al­szik, amikor anyu hazamegy. Egyedül neveli gyermekét és elég nehéz beosztani úgy az idejét, hogy a gyerekkel is tudjon foglalkozni. Most kap­tak garzonlakást Jósaváros- ban. — A szabad időmet a kis­fiámmal töltöm. Kirándulni megyünk Sóstóra, Tokajba, a hegyekbe. De iskolaidőben a gyereknek aludni kell már tízkor, mire hazamegyek. Még nem biztos, de lehet, hogy itt kell hagynom a vendéglátást az időbeosztás miatt. Pedig szeretem csinálni. Akár a- pultnál vagyok kiadó, akár az asztaloknál felszolgáló. Érdekes dolog a vendégekkel foglalkozni. Sok-sok türelmet igényel, mert van olyan, hogy nem hiszi el valaki, hogy ha nincs például borsodi sör, nem én tehetek róla. Jó adag emberismeret is kell a szak­main kívül. B arna-sárga mellényes egyenruháján szépen fest az Omnia-baba embléma. Hét eleje van, most még pihentebb, igyekeznie sem kell úgy, mint máskor, a kisfia Nyírpazonyban van a nagyszülőkkel. — Sokat töprengek, meg­váljak-e az Omniától. őszig van még idő eldönteni. Ha megyek, a kereskedelmet vá­lasztom, ez kicsit hasonlít a vendéglátáshoz. Csak ott lesz köztünk a pult. Tóth Kornélia

Next

/
Oldalképek
Tartalom