Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
1976. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 KERESZSZEDOK Molnár Pál tollrajza tésére A Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei küldöttértekezletének résztvevői kezdeményezést fogadlak el az Olvasó népért mozgalom folytatására és továbbfejlesztésére. Erről felhívást juttattak cl valamennyi megye nép- frontbiaottságához. A felhívás így hangzik: A Hazafias Népfront V. kongresszusa állás- foglalásának megfelelően mozgalmunk átvette a Magyar írók Szövetségének kezdeményezésére 1969-ben elindított és jelentős sikereket elért Olvasó népért mozgalom irányítását, szervezését. Ezzel szélesebb társadalmi bázist, egyúttal nagyobb hatékonyságot adott a megizmosodott, tevékenységében is sokrétűbbé vált olvasómozgalomnak. A meghirdetett nemes célok és a vállalt feladatok további erőfeszítést igényelnek, mert az Olvasó népért mozgalom nem kampány, hanem több évtizedre szóló szocialista emberformáló tevékenység, melynek során .......egyrészt új rétegeket kell megnyerni az olvasásnak, másrészt a már olvasó ízlését, igényességét is fejleszteni kell. Hiszen nemcsak az a kérdés, hogy kik ölvasnak, hanem az is, hogy akik olvasnak, mit olvasnak? Nem elegendő tehát az olvasók táborának számszerű növelése, munkálkodni kell azon is, hogy finomodjon az ízlés és mélyebb legyen a műveltség”. Az eredmények és a további feladatok számba vételére az Olvasó népért mozgalom I. országos konferenciája éppen Nyíregyházán, 1973. júniusában került sor, annak jeléül is, hogy megyénk párt-, állami szervei, kulturális intézményei, gazdasági egységei, s — Veres Péter szavával — a népben-memzet- ben felelősen gondolkodók teljes mértékben magukévá tették a mozgalom céljait, és eredményesen munkálkodtak megvalósításukon. Korszerűsödtek könyvtáraink működési feltételei, eredményes volt az új olvasótáborozási és a jó irodalompropaganda, s a művelődési munkaközösségek révén is kibontakozóban van az „ ... olyanfajta társadalmi aktivitás, amelyek már nemcsak felülről irányított, hanem önmagát is teremti és újjáteremti” — mint Darvas József mondotta. M indez arra indít bennünket, hogy felhívással forduljunk a népfrontbizottságokhoz, a már eddig is bevált kezdeményezések folytatására, fejlesztésére és terjesztésére: — az iskolai és közművelődési könyvtárhálózat ellátási és működési feltételeinek javítása; — a példamutató helyi kezdeményezések, mint például a Gyerekek az olvasó népért Pest megyében, az Otthont a könyveknek, Otthont a művelődésnek Szolnok megyében, vagy a Megyei gyer- mekkönyvhónap Szabolcs- Szatmárban és más akciók; — olvasótáborok szervezése; — az ifjúsági klubok, könyvhetek és könyvhónapok, jeles évfordulók tartalmi megünneplése. A tudományos-technikai forradalom és a fejlett forradalom és a fejlett szocialista társadalom építésének korszakában is a legfontosabb információs forrás, önművelési, önálló ismeretszerzési eszköz az írott-nyomtatott gondolat, a könyv és az egyéb módon közkinccsé tett írás marad, mert — mai ismereteink szerint — megőrzi elsődlegességét a technicizált tömegkommunikáció korában is. pi ppen ezért: — folytatni és továbbfejleszteni kell az eddig bevált Olvasó népért kezdeményezéseket, a könyvtárhálózatok, új könyvtártípusok bővítésének, illetve korszerűsítésének programját; — nagyobb figyelmet kell fordítani az iskolai olvasóvá nevelésre és az iskolai könyvtárak fejlesztésére, mert hiszen itt kezdődik az önművelésre, önálló ismeretszerzésre, olvasó emberré való formálás; — szorgalmazni kell — továbbra is, összefüggésben a művelődési munkaközösségekkel — a különböző olvasókörök (irodalmi társaságok, könyvbarát egyletek, ifjúsági klubok stb.) alakulását; — segítsük fokozottabban elő a munkások, a nők és fiatalok műveltségének emelését, a szocialista brigádok vállalásai teljesítésének segítését, az ingázó munkásoknak a művelődésbe való bevonását szolgáló eszközöket és módszereket, illetve azok megkeresését; — támogassuk a könyvpropaganda és a tömegkommunikáció eszközeinek és fórumainak olyan értelmű mozgósítását, hogy olyan művek iránt keljen fel az érdeklődés, „... amelyekben az alkotók társadalmunk legégetőbb, legfontosabb kérdéseit tárják föl és amelyek elengedhetetlenül szükségesek az önművelődéshez, az önálló tájékozódáshoz”; — újabb kezdeményezésekkel bővíteni kell a mozgalom hatókörét; serkenteni Kell minden olyan új változást, amely az önművelés, a közös művelődési ügyét szolgálja. Következetesen figyelni és figyelmeztetni kell arra, hogy az önművelés és a közös művelődés legfontosabb műhelye, kútfője a könyvtár; tehát minden olyan kezdeményezést, amely a közművelődési, vagy az iskolai könyvtárakat fejleszti, hatókörét bővíti, előnyben kell részesíteni ; — feladattá kell tenni az előre kidolgozott műsorú irodalmi estek, rendhagyó irodalmi órák biztosítását az ország hátrányos földrajzi-gazdasági helyzetű településein; — az anyanyelvi műveltség, a szép magyar beszéd serkentése a mozgalom legfontosabb tennivalói közé tartozik, szolgálatára újabb kezdeményezéseket kell indítani és újabb módszereket kikísérletezni. K érjük a népfrontbizottságokat, hogy csatla- lakozzainak az Olvosó népért mozgalom változatlan célú, új formákat és eszközöket kereső és megvalósító feladatainak valóra váltásához. A Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei küldöttértekezlete ORSZÁGOS KEZDEMÉNYEZÉS SZABOLCS-SZATMÁRBAN Az Olvasó népért mozgalom folytatására és továbbfejleszMEGYENK /~\l ________ tájain Olcsvaapati Három folyó gyermekének nevezik Olcs- vaapátit, a Tisza, Szamos és a Túr völgyében meghúzódó ikerfalut. Vadregényes vidék ez, legalábbis az idegen számára. Olcsvát és Apátit — a közigazgatásilag korábban már egyesített községet — a Szamos választja el egymástól. Amíg nem volt komp, a ladik jelentette a „szomszédolás” egyetlen eszközét. A legények olykor úszva mentek „estézni” Olcsváról Apátiba és megfordítva. A jó öreg kompon keltünk át mi is Őrjártunkkor, melyet kifogyhatatlan erő, a Szamos energiája hajt. A felnőtteknek 1 forintot kell fizetni. Mosolyogva olvasgatjuk a kifüggesztett díjtáblázatot: „motorkerékpárvezetővel, vagy nagyobb állat egyszeri átkelése 2 forint”. Megvan a tarifája a szamárnak is, a kutya átkelése 1 forintba kerül. S haladva a korral a táblázaton feltüntették: „gépkocsi egyszeri átkelése, vezetővel együtt: 12 forint”. A révész javakorabeli ember megszokott mozdulattal tekeri a láncos csigát, hogy zökkenő nélkül érjenek partot a járművek. Közben azt újságolja, hogy a szomszéd faluban egy férfi este összeszólalkozott a feleségével és nekiment a Szamosnak ... — Előtte levetkőzött és ahol a legmélyebb... — elgondolkozva folytatja, .milyen beleszólása van itt a folyónak az ember életébe. Aztán szaporán megfordítja a kompot, indul vissza, mert odaát már ünneplős, fekete ruhás emberek várják: temetésre jönnek Olcsváról Apátiba. Most már nem gumicsizmában, mert Apátiban is megpatkolták a sarat, legalábbis az utcák egy jó részében már betonkockákon haladhat az ember. 1975-ig csak hírből hallottak az emberek a „falszter- ról”... — Ha Namény felett megláttuk a felhőt, már húzhattuk is fel a gumicsizmát — mondták a falubeliek. S megtoldották azzal: kora tavasztól késő őszig, sőt néha télen is, a gumicsizma nem került le a lábakról. A sár uralt itt mindent. Az emberek szinte bele is törődtek, hogy így éltek az ükapáik, nagyapáik, így kell élni nekik is. Amikor kiutazásunk előtt Fehérgyarmaton a járási hivatal vezetőjénél érdeklődtünk a hosszú ideig gazdátlannak is nevezhető Olcs- vaapáti iránt, nagyon szűkszavúan azt mondták: úgy szóljunk már a .községről, hogy ne sértődjenek meg a vásárosnaményiak. Olcs- vaapáti ugyanis egészen 1975. január 1-ig a naményi járáshoz tartozott. Földrajzilag nem esett távol, alig 8—9 kilométerre a járási székhelytől, de igazában sokkal messzebb volt ez a község. A fejlődés sok gondjával küszködött az évek, évtizedek során. A Szamoson túli Apátit a folyó mögötti hátrányos helyzete méginkább mostohaságra ítélte. Mondogatták is olykor az emberek Apátiban; olyanok vagyunk mi Olcsvához képest, mint a szegényebb rokonok ... Valójában az elzártság, a magárautalt- ság, a szeszélyes vizek, a körülményes közlekedés, a természeti erőkkel való egyoldalú küzdelem határozta itt meg a falu életét. S kell-e csodálkozni azon, hogy elsőrangú „programmá” vált a lakosság, a községi tanács számára az úgynevezett „sárrázók” építése. A sárrázó nem más, mint egy keskeny úttest, szilárd anyagból. S tavaly elkezdték a járdák lerakását is. De nem ment ez ilyen simán... . — Falugyűlést tartottunk — emlékezett a szomszéd falu, Panyola tanácselnöknője, Su- rányi Amália, ugyanis tanácsilag Panyolához tartozik Olcsvaapáti. — Féltem én az itteni emberektől, bevallom. Azt mondták rájuk, hogy nem lehet velük mit kezdeni, nem érdeklődnek a község dolgai iránt. Nyíltan megmondtam a falugyűlésen, egy fillérünk sincs jelenleg, de ha összefog a falu, sok mindent elérhetünk közösen. És később talán pénzt is tudunk előteremteni... Olcsvaapátiban is bebizonyosodott az, ami más hasonló községekben. Ha értelmes célokat tűznek maguk elé az emberek, amiből egyformán haszna lesz a közösségnek és az egyénnek, eltűnik a közöny, a restség. Még a fukarság is. Mindössze három ember szavazott a családonkénti 1500 forintos út-jár- da hozzájárulás ellen ... Megszavazták az olcsvaapátiak a sár elleni programot és hozzá is láttak a munkához, a Bajcsy, a József Attila, a Petőfi, a Kossuth utcák sártengerére rákerültek a betonlapok. Hetvenéves nénik söprögették a frissen lerakott lapokat, mint tulajdon konyhájukat. „Ezt is megértük, Olcsvaapátiban betonjárda ...” A kisebb községek sorában Olcsvaapáti, ahol emberemlékezet óta fillérnyi társadalmi munkát nem lehetett kimutatni, 200 ezer forintos díjat nyert, amelyet természetesen a falu építésére, szépítésére költhettek. Rendbehozták tanácsi erővel az iskolát, ahol mindössze hatvan gyermek tanul. „Kihozták” a postahivatalt is az eldugott utcából a főút- cára. Felújították a művelődési házat, amelyet hivatalosan klubkönyvtárnak neveznek. Az ikerfalu olcsvai részén szép egészségházban tartják a rendeléseket, a terhestanácsadást. (Ez a korábbi években épült.) Gyógyszertár legközelebb Vásárosnaményban, illetve Fehérgyarmaton van. Szász Ilona tsz-könyvelő, KISZ-titkár és az olcsvaapáti művelődési otthon vezetője azt mondta: tálján az elzártság, talán az ébredező művelődési igények kedveltetté tették a faluban az olvasást. A 625 lakost számláló faluban 2687 könyv található a helyi könyvtárban, az olvasók száma megközelíti a százat. Sajnos, — mondták többen is — a mozi csak kéthetenként vetít, így ki-ki a televízió műsorával vigasztalódik. De nem tagadják, egyik terebélyes gondjukat sem: elég sokan nem a tévé mellett vigasztalódnak, hanem a kocsmában. Alig merték kimondani a magas számot, negyedévenként több mint negyedmillió forintot forgalmaz az italbolt. Ha ehhez hozzászámítjuk az egyéni főzéseket — a tsz-nek „bor-gyümölcs szeszfőzdéje” van a faluban — aligha cáfolható, hogy az alkohol- fogyasztásban Olcsvaapáti felveszi a „versenyt” a nagyobb községekkel is. De igazságtalanság lenne csak a helyiekre „testálni” a magas fogyasztást: az itteni emberek vendégszeretők, első látásra előkerül a pálinkásbutykos. Sehol, a környéken nem főznek olyan jól, mint itt — mondják. Vendégek, rokonok, barátok, kiszállásra járók mindig szerették megkeresni a falut, itt nem lehet szomjan, éhen maradni. — Nálunk az italbolt egyúttal a találkozások, a tereferék színhelye is, mondták. Itt kelnek szárnyra a legújabb hírek, ki halt meg, kit ért baj, ki házasodik, mennyit fi-, zet a tsz ... Nem szívesen ejtenek«zót az utóbbiról: Pa- nyolával egyesült a tsz-ük, nagy a várakozás, hogy a hullámvölgyből kikászálódva — a közös asztalnál Olcsvaapáti is jól fog lakni, természetesen a jól végzett munka után. Van vagy huszonöt-harminc ingázó is, többnyire fiatalok, akik Fehérgyarmatra és Vásárosna- ményba járnak dolgozni. Közülük többen áldják a buszközlekedést, mert szombati napokon képtelenség hazajutni Gyarmatról. Többen albérleti szobát váltottak a járási székhelyen, a mostoha szombati közlekedés miatt. Emiatt megoldatlan az Olcsvaapátiból a pa- nyolai napközibe átjáró napközis gyermekek utaztatása is. A természet furcsa játékot űz a faluval: amerre a szem ellát, víz, három folyó öleli szorító karokkal Olcsvaapátit, mégis a következő évek egyik legnagyobb álma az, hogy vizet fakasztanak. Ivóvizet. Két mélyfúrású kút van a faluban, kevés ez. Sajnos, annak idején lekéstek a törpe vízműs községekhez való csatlakozásról, de ezt már nem érdemes háborgatni. A baj még azzal tetéződött, hogy az elmúlt évek során a község vezetői furattak ugyan egy 185 méter mélységű kutat, de messzebb a falutól, árterületen. Ha közelebb lenne, legalább három utca vízellátását megoldaná hidroforral... — mondták. így még jóidéig érvényes a községben a mondás: előbb juthat az ember borhoz, pálinkához, mint ivóvízhez ... A zártság, a láthatatlan burok, amely a falut körülvette — eltűnőben van. Az olcsvaapáti emberek akarnak és tudnak is változtatni a falu helyzetén, készek áldozni a jobb, maibb életfeltételek megteremtéséért, ha közös bölcsességgel megvitatják velük a dolgokat. Mert jó itt élni, ha tudják, számíthatnak egymásra és a nagyobb család támogatására is. Páll Géza
