Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 23. „A szakma kiváló tanu­lója” országos versenyen Tóth István, a 110-es Szakmunkásképző Intézet karosszéria lakatosa 22 versenyző közül az első helyen végzett. Ez a pénz és külföldi jutalomutazás mellett azt is jelentette számára, hogy áprilistól szakmunkásként dolgoz­hat a Volán 5-ös Vállalat­nál. Az ifjú szakmunkás testvérével, aki motorsze­relő, egy műhelykocsival járja a megyét, és javít­ják a meghibásodott Vo­lán-gépkocsikat. (Elek Emil felvétele) ACÉL: A TERMÉSZET VÉDELME Tábor nyílt Tivadarban K edden délután a fe­hérgyarmati. , já­rás ifjúsági és társadalmi szervei­nek vezetői is képviseltet­ték magukat azon az ese­ményen, amelyre Tivadar­ban, a Tisza mentén elte­rülő táborban került sor. Itt nyitották meg a nem­zetközi természetvédelmi és ornitológiái tábort, amelynek hazai résztvevői mellett külföldi vendégei is vannak. A Magyar Ma­dártani Egyesület és an­nak két csoportja — a ti- szavasvári és a szatmár- beregi — bonyolították a szervezést. A korábbi tá­borok sikerei eredményez­ték azt, hogy ebben az év­ben telt ház van a tábor­ban. A tábor résztvevőivel Kónya József ismertette az egyhetes programot, a tábor célját. Fő feladatnak azt tekintik, hogy a társa­dalom legszélesebb köreit figyelmeztessék arra: min­denkinek kötelessége ké­pessége szerint tenni an­nak érdekében, hogy a természet egyensúlya hely­reálljon, az élővilág rend­szere és egysége az ember zavartalan életét is szol­gálja. A tábor résztveyői szek­ciókban folytatják mun­kájukat. Ma szerdán egy­séges kirándulás lesz Szat- már tájaira, majd az öko- lógiai-faunisztikai, a gyű­rűző és vonuláskutató va­lamint a fotószekciók spe­ciális feladatainak meg­felelően dolgoznak, cse­rélik tapasztalataikat. KUKTA-, ALU- ÉS TEF- LONEDÉNY-BEMUTATÓT rendez június 26-án Nyíregy­házán a Kelet Áruház előtt a Kelet Szövker., a VASVILL Vállalat és az alumíniumgyár. Az árusítással egybekötött bemutatót szombaton 8-tól 15 óráig tekinthetik meg az ér­deklődők. NEM MUMUS TÖBBÉ! 1974. szeptember elsejétől 20 szabolcs-szatmári iskola 1. és 5. osztályában ideiglenes matematika-tanterv alapján tanították a gyermekeket. A következő tanévben újabb 28 iskola kapcsolódott a prog­ramba. Kiterjesztették az ok­tatást 2. és 6. osztályokra is. Ez év szeptemberétől 127 is­kolában tanítják majd. 1978- tól fokozatosan új, matemati- ka-tanterveket vezetnek - be valamennyi iskolában. Forradalmi változás ez az általános iskolai matematika- tanítás megújítására, a mate­matika kamplexitásának, ösz- szetettségének, sokszínűségé­nek érvényesítésére. Miről is van szó? Számtan helyett matematika Eddig számolás és mérést tanítottak az iskolában, pe­dig a számtan, mint a mate­matika egyik ága, csak a négy alapművelettel, illetve számjegyekkel kifejezett mennyiségekkel foglalkozik. A technika és a tudományok fejlődése ennél többet: kor­szerűbb, gazdagabb matema­tikát követel. Első osztályban például ilyen témaköröket: halma­zok, logika; számtan, algeb­ra; relációk, függvények, so­rozatok; geometria, mérések; kombinatorika, valószínűség, statisztika. Megtanulhatja mindezt el­sős gyermek? Ha ez van el­sőben, mi jön később? Miért kell általánosba járó gyer­mekből matematikatudóst fa­ragni? Ilyen kérdések gyak­ran hangzanak el. Természe­tesen nem tudósképzést vé­geznek az általános iskolai matematikaórákon, csupán a kor követelményeihez igazod­nak. Több országban ezt ko­rábban megtették. A gyakor­lat pedig bizonyította: az el­sősök is megbirkóztak a kö­vetelményekkel. Sokan a régit féltik. Az egyszeregy hagyományos ta­nulásának megszűnésétől, a mechanikus számolásba' szó­beli és írásbeli műveletek háttérbe szorításától tarta­nak. Mindezeket megtaláljuk az új tananyagban és köve­telményekben is. Csak más­képpen. Nem kiemelten, nem legfontosabb feladatként, ha­nem beépítve a korszerűbe. Az új haszna Bár korábban is így taní­tottunk volna — fogalmazta meg már nem egy, új mate­matikát tanító pedagógus. Emelkedett a tanulók telje- sitményszintje. Jártasságot szereztek a gondolkodási mű­veletek végzésében. Fokozó­dott önállóságuk. Megtanul­tak megfigyelni, értelmezni. Állásfoglalásra, vélemény- nyilvánításra lettek készek, önkritikát is gyakorolhattak, tévedéseiket felülbírálhatták. Mechanikus számolási kész­ségszintjük sem volt gyen­gébb a hagyományos szám­tant tanulókénál. Könyebb volt a többi tantárgy tanulá­sa is. És nem „mumus” többé a matematika. A matematikaoktatáshoz nemcsak tábla, kréta és szi­vacs kell. Fontos munkaesz­közök, matematikajellégű já­tékok kerülnek a gyermekek kezébe. Korongokkal, pálci­kákkal, színesrúdkészlettel, logikai játékkal, lyukas táblá­val és sok minden mással te­vékenykednek. Közben ösz- szehasonlítanak, viszonyíta­nak, rendeznek, megalapoz­zák a későbbi fogalmi, gon­dolati tevékenységet. Munkaeszközök és játékosság Sokan félnek a szemléltető­eszközök nagy mennyiségétől. Valóban, nem közömbös, hogy mennyi kerül az asztalra, és meddig van ott. Mértékkel hasznos, mint a gyógyszer. Ha „teljesíti küldetését” nem kell tovább „szedni”. A tanulók játékosan sajá­títják el az ismereteket. Ez a játék komoly munka. Bar- kochbázik a kis elsős, amikor halmazokba sorol, az ötödi­kes is a relációk tanításakor. A kedvelt Gabi-építő, a gyöngyfűző játék, a Babylon- készlet sokat segít a kombi­natorikai feladatok megoldá­sában. Munkaeszköz és játé­kosság az ésszerűség határain belül nélkülözhetetlen a ma­tematikaórán. A valamennyi iskolára ki­terjedő bevezetés tárgyi fel­tételeit központi keretből te­remtik meg. Felkészülnek az oktatásra a pedagógusok is. Meg kell ismernie az új ma­tematikát a szülőknek is, hogy segíteni tudjanak gyer­meküknek. Boldog a rokon­ság, ha az óvodás gyermek 13-ig elszámol. Ez így önma­gában semmit nem jelent. A gondolkodás lényegét kell megtanítani, gondolkodni, jó értelemben: okoskodni kell megtanulni. Tóth László Megnyílt az énektanárok tanfolyama Két egyhetes tanfolyamnak ad otthont több más mellett ezekben a napokban a nyíregyházi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola. Az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében tegnap­tól, június 22-től az ország valamennyi megyéjéből ér­kezett éneket és zenét tanító pedagógusok gyűltek ösz- sze, hogy a szakfelügyelők társaságában az alsó tagoza­ti énekoktatás kérdéseit ta­nulmányozzák. A tanfolyam részvevői számára elsődle­ges feladatot jelent, hogy a módosított tantervnek meg­felelően igazítsák ismeretei­ket. Közös éneklés, módszer­tani tanulmány, szolfézs, fakultatív alapon kórusok­ban éneklés, kamarazene égé' szíti ki a foglalkozásokat. A tegnap nyílt, majd a jú­nius 28-tól július 4-ig tartó tanfolyamon összesen 200 nevelő vesz részt. A tanfo­lyam megnyitásán elhang­zott: az itt szerzett új isme­reteket az ének- és zenesza­kosok már az idén kezdő­dő 1976—77-es tanévben hasz­nosítani fogják, ezzel is emelve az általános iskola 1—4. osztályos tanulóinak műveltségét, énekképességét. A tanfolyamon részvevők a szakmai foglalkozásokon kí­vül kirándulásokon is részt vesznek, és hangversenyre is ellátogatnak. A múlt keddi Nyitott könyv adás a korán elhunyt Gerelyes Endre írásaira jog­gal — és tegyük mindjárt hozzá —, jól hívta föl a fi­gyelmet. Utóbbiban a költő- barát Baranyi Ferenc je­leskedett különösképpen, ízléses mértéktartással csak annyi személyes közvetlen emléket, megfigyelést mon­dott el pályájukról és ba­rátságukról, amennyi feltét­lenül szükséges volt Gere­lyes emberi-írói egyénisé­gének a nézőkhöz való kö- zelhozásához. Ez az értő­szerető bemutatás nem té­vedt túlzásokba sem, hi­szen az író 1975-ben megje­lent „Tigris” c. kötetéből Katkó István által szeren­csésen, jellemzően váloga­tott novellák és az „Isten veled Lancelot” c. regény részleteinek adaptációd a képernyőn is helyt álltak önmagukért. Legjobban a címadó „Tigris” c. novella és a fentebb említett re­gény részleteinek megjele­nítése tetszett. Mihályfi Sándor rendezése, Illés Já­nos operatőri munkája és a szereplőket jól karakteri- záló színészi munka tette nem csak élményt adóvá, de olvasásra ösztönzővé is a bepillantgatást a képernyőn kinyitott könyvbe. Néha a bonyodalomból is megárt a sók. Ez volt az ér­zésünk „A feladat” c. tudo­mányos-fantasztikus tv-já- ték jócskán késleltetett vég­kifejletéről. Zsoldos Péter —a műfaj kedvelőinek kö­rében bizonyára népszerű — regényéből készített há­romrészes tv-produkcióban tulajdonképpen csak az első rész jelentette a valódi sci- fiérdekességeket: a techni­kai csoda előrejelzéseket a 21. századból, s az emberi agy átprogramozását. (Né­melyeknél több-kevesebb tökéletlenséggel, ami a cse- lekménybonyolítás legfőbb forrásává vált.) A feladat pedig igen világos, egyér­telmű volt: az űrhajónak a galaktikából vissza kell tér­nie a Földre a megszerzett és elektromos agyba táplált oly fontos információk­kal. (Amikre — mint a film végén csattanóként ki­derült — már nem is lehe­tett szükség, s a feladat egyetlen értelme az idő­közben majd egy szálig el­néptelenedett Föld újra be­népesítésének célja lett.) Csakhogy míg az először átprogramozottak — maguk is elpusztulván — újabbak­ba plántálták ót a maga­sabb rendű értelmet és civi­lizációt a feladat érdekében és az utóbbiak végre visz- szaindultak a Földre, addig bizony sokszor az unalom atmoszférája lengte be a képer­nyőt, ismétlődtek a konf­liktusok, s néha nehéz volt negkülönböztetni is az egy­formán torzonborz maszk­ban és „semleges” űrhajós jelmezben sürgő-forgó, alig jellemzett szereplők többsé­gét. Persze, egy tudomá­nyos-fantasztikus tv-játék- tól ne várjunk hús-vér jel­lemeket és hagyományos cselekményt (mert nem ez a lényeg), de egy (ki tudja hányadikként) eljövő szá­zad technikájának az előre vetítéséhez talán némileg feszesebb dramaturgia és szerkesztés lett volna szük­séges. így sem tagadhatjuk meg elismerésünket a ren­dező Várkonyi Gábortól (aki a forgatókönyv társ­szerzője is volt), Ráday Mi­hály operatőri munkájától, Drégelyi László már-már félelmetesen hipermodern díszleteitől, a szakértőktől, a berendezőktől és mind­azoktól, akik a technika va­lódi, vagy elképzelt csodái láthatásában közreműköcT- tek. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT A technika és a tudomány forradalmának korát éljük — hangoztatjuk szinte nap, mint nap. Az emberekben mérhetetlenül megnőtt az ismeretszerzés igénye álta­lában is, de — éppen a tu­dományos és a technikai eredmények hatására — a természettudományok iránti érdeklődés különösen meg­élénkült. Ezért is van nagy jelentősége a sajtó, a rádió, a televízió tudományt nép­szerűsítő szerepének, tevé­kenységének, annak: ho­gyan látják el ezt a felada­tukat a tömegkomunikációs intézmények. Nemcsak az újságíróknak lehetett tanul­ságos az a konzultáció, amelyből Tudomány és ál­tudomány címmel kedden adott részleteket a rádió, hanem a hallgatókat is el­gondolkodtatta. Egyebek között arról, hogy rrieg kell tanulnunk józanul, okosan kételkedni, mérlegeléssel, fenntartással fogadni a tu­dományos eredményekről szóló bejelentéseket, közle­ményeket. Az önálló gon­dolkodást, a reális kritikai szemléletet nem nélkülöz­heti napjaink embere. A jövőt találgató fan­tasztikus regényekben, tv­és rádiójátékokban többnyi­re megtalálható egy bizo­nyos ellentmondás a törté­net technikai oldala és az emberi oldala között. Vagy­is a bennük használt eszkö­zök, felszerelések, gépek szárnyaló fantáziájú fejlett­sége és az őket kezelő föl­di emberek vagy más boly­gólakók gondolkodásának, morális magatartásának az ábrázolt technikához képest való elmaradottsága figyel­hető meg ezekben a fan­tasztikus művekben. Az ember a saját jövőbe­li erkölcsi énjét nehezebben tudja elképzelni, mint meg­álmodni a jövő technikáját. Ezekben a mai fantasztikus művökben a közeli és távoli jövő elképzelt tudományos- technikai körülményei kö­zött napjaink morális kér­déseivel bajlódnak a hősök a világűrben, egymás kö­zött is, a más bolygókon „talált” értökmes lényekkel keletkezett konfliktusaik­ban is. (Egyáltalán: ezek az űrbéli lények feltűnően ás bántóan antropomorfizál- tak, emberarcúak, a gondol­kodást és magatartást értve ezen.) Az tény, hogy a gon­dolkodás, a morális maga­tartás késve és nehezebben fejlődik, mint a tudomá­nyok és a társadalmi be­rendezkedés. Éppen ezért kellene megpróbálni a seifi- íróknak több leleménnyel megrajzolni a jövő század (századak) emberének sze­mélyiségét, erkölcsi énjét. Ez a most vázlatosan emlí­tett néhány gondolat a múlt héten hallott két fantasz­tikus rádiójáték és egy be­fejeződött tv-játék közben vetődött fel bennem. (Egyébként mindhárom — a gyermek, az ifjú és a fel­nőtt korosztály — meg­kapta a heti fantasztikum­adagját e három játékkal.) A Magyar Rádió Kariin- thy-színpada vasárnap su­gározta Páskándi Géza mű­sorának második részét, Az én kabarém! címmel. Nem sok örömem volt benne. Páskándi kiváló író, ebből azonban nem következik az, hogy humoristának (vagy: humoros művek szerzője- ként) is kiváló lenne. Nem az. Amit hallhattunk: álhu­mor. Lapos közhelyek, túl­ságosan hosszú lében tálal­va, igen vékony szellemes­ségdarabkákkal tűzdelve. Csak Az Erna kisasszony ruhája egyidejűleg ... és a Külső zajok avagy Kopa úr­tól nem kell félni című je­lenetekben lehetett felfe­dezni az igazi Páskándit. Seregi István Utazás a matematika körül ŰJSÁGHlR: „Hétfőn, június 21-től 508 tanító és általános iskolai tanár Tóth Imre és Kövesdi József vezető szakfel­ügyelő irányításával 10 napos tanácskozáson készül fel a matematika új tanterv szerinti tanítására.” Ennyi a hír. „Utazzuk körül” az új matematikát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom