Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

■ITIB'HH— i'IéiMI 'Műi WlBIBfMfr 8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. május 9. „NEKED MIT JELENT A KISZ?" T anácskozik a KISZ-kongresszus — a közvéle­mény az ifjúságra figyel. Van miről beszámolni, hiszen az ifjúsági mozgalom számára eredményekben gazdag nt gy és fél esztendőről szól a beszámoló. Megyénk har­minckilenc küldötte is ott ül az Építők Rózsa Ferenc székházában, a kongresszusi teremben, s figyel, vajon a beszámoló melyik részéhez, az értékelés melyik pont­jához lehetne hozzáfűzni azokat a tapasztalatokat, ter­veket, amelyek ottvannak küldötteink jegyzetfüzeté­ben. Munkatársaink is ezekről kértek véleményt fiata­loktól: mi minden történt az elmúlt években, számuk­ra mit jelent a KISZ. Saját munkájukról, életükről be­széltek riportalanyaink, de nemcsak erről volt szó, hi­szen megyénk százezer fiatalját, harmincötezer KISZ- tagját hasonló tervek foglalkoztatják, hasonló eredmé­nyekről másutt is számot adhattak volna. Mert amikor a záhonyi Ruska Tamás az alkotó if­júságról beszélt, szólhatott volna arról is, hogy az ipar­ban több, mint tizenháromezer, a mezőgazdaságban csaknem hétezer fiatal dolgozik a szocialista brigádok­ban; a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben részt vevő 35 ezer fiatal 280 millió forint értékű munkát teljesített; hogy az Alkotó ifjúság-pályázaton több, mint ezer fiatal vett részt, nyújtott többet, mint amit a napi munka megkövetelt. Hozzátehette volna azt is, hogy csak az elmúlt esztendőben kétezer újítást nyújtottak be a fiatalok, a „Kiváló” mozgalmakban 350 ifjúmunkás, mérnök, közgazdász, technikus nyerte el a megtisztelő címeket, s a felsorolás még korántsem len­ne teljes. Az ifjúsági mozgalom iskoláiról beszél a kisvárdai Bíró Sándomé, fiatal tanácstag. Mondataihoz hozzáte­hetjük, hogy a legutóbbi tanácsválasztásokon csaknem kilencszáz fiatalt választottak a községi, nagyközségi, városi tanácsokba, a megyei tanácsba. Több fiatal ka­pott bizalmat a szakszervezeti és népfrontválasztásokon is. S valamennyiükben közös, hogy első közéleti lépé­seiket az ifjúsági szövetségben tették meg, itteni jó munkájukkal bizonyítva érdemelték ki újabb, nagyobb közösségek, köztük az idősebb generáció bizalmát. A Nyíregyházán tanuló zsurki fiatalember, Du­dás Mihály szépen beszélt arról, hogy a szak­mai tudás mellett mennyi más ismeretet szerzett. Ide párosíthatnánk azt a négyezer kitüntetést is, amelyet csak tavaly szereztek a szabol­csi fiatalok, a Szakma kiváló tanulója címért indított versenyben. A KISZ megyei küldöttértekezletén az is elhangzott, hogy a fiatalok már 230 ifjúsági klubban (köztük számos „kiváló” címmel kitüntetett klubban) szervezhetnek programokat, évente több, mint tizenhá­romezer fiatal kapcsolódik be a műkedvelő művészeti csoportok munkájába, s a KISZ más kulturális prog­ramjaiba. Fűzhetnénk kommentárt Simon Mihály szavaihoz, aki csak egyike azoknak, akik a KISZ-esek segítségével napok alatt illeszkedhettek be az új munkahely kollek­tívájába; vagy az ifjúsági lakásépítés hőskoráról beszé­lő Béres Imre mondataihoz, a fiatalok a mostani szű­kös lakáshelyzetben is egyre nagyobb arányban része­sülnek az állami erőből épített lakásokból, s vállalati lakásépítési alapok felénél többel a KISZ-korosztályba tartozó családokat segítettek; vagy Varga Katalin vé­leményéhez, aki a klasszikus diákok ifjúsági érdekvé­delmi munkáról beszélt. Mindez egy-egy részterülete az ifjúsági mozgalomnak. Jelzik: ifjúsági szövetségünk­nek, fiataljainknak ma már természetes, hogy nemcsak önmagukkal törődnek, hanem a közösség ügyeivel, má­sok gondjával, bajával is. I I fjúságunknak mind több a lehetősége, hogy | energiáját, tudásvágyát kibontakoztathassa. E lehetőségekkel együtt növekednek az ifjúság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség társadalmi kötelezettségei is. Erről beszéltek a mi riportalanyaink Nyíregyházán, Záhonyban, Kisvárdán és erről van szó ezekben a napokban a KISZ IX. kongresszusán is. Marik Sándor / Érdemes a fejünket... U // Együtt könnyebb — Hogyne örülnék! Nem kis eredmény ez — a tava­lyi jelentkezés óta várom, hogy sikerüljön. És persze nemcsak vártam: igyekezni is kellett, hogy eljuthassak a vizsgáig. Most aztán má­jus elsején megkaptam az oklevelet: Ruska Tamás motorszerelő elnyerte a Kiváló ifjú szakmunkás cí­met. Két éve dolgozom itt Zá­honyban, a gépesített ra­kodási főnökség téemká- műhelyében. Autó-motor szerelő a szakmám, Nyír­egyházán, a Kossuthban érettségiztem hetvennégy­ben. Érettségi után pár hét­tel már munkába is álltam. Kemecséről járok be min­dennap — reggel féd hatkor jövök, este negyed hétkor érek haza a vonattal. Hosz- szú bizony! Édesapám is a vasútnál dolgozik, a bátyám is... A hagyomány ho­zott ide. Nem bántam meg egy percre sem. Na­gyon jó brigádba kerültem a műhelyben — már arany­koszorús szocialista brigád. Nyolcán vagyunk, többség­ben fiatalok. Idén csak én versenyeztem ebben az egyéni munkaversenyfor­mában — és nem nagy sza­vakat akarok használni, ha azt mondom: nemcsak az én érdemem. A többi tár­samé is. A jó légköré, a közös munkáé... Komolyan veszik a ver­senyt! Kétszázhetvenen je­lentkeztek tavaly az átra­kókörzetben a KISZ által szervezett versenyre. és csak nyolcvanheten nyerték el a címek valamelyikei. Nemcsak a vizsga számít, hanem az egész évi munka is! A munkahelyi vezetők, a szakszervezeti, a KISZ véleményét kérik vizsga előtt a jelentkezőről. Aki a munkájában nem tud ál­landóan bizonyítani, az szóba sem jöhet... Hogyan lehet bizonyíta­ni? A brigád már vagy másfél tucat kisebb-na- gyobb újítást csinált. A mi területünk a vasércrakodó gépek motorjainak a kar­bantartása. Hatalmas jó­Gondolta volna alig két évvel ezelőtt a zsurki Du­dás Mihály, hogy a nyír­egyházi 110-es Szakmun­kásképző Intézet kétezer fiatalja közül egyike lesz annak a kettőnek, akit a diáktanács titkárává vá­lasztanak? A szőke, apród- frizurás, sötét szemüveges, nyúlánk fiatalember má­sodéves víz-gázszerelő ta­nuló a tanév elején bizony nehezen barátkozott a gon­dolattal, amit tisztsége rótt rá. Diákönkormányzat — mérlegelte a szó erejét, je­lentőségét, s bár hivatalos papír rögzítette, mit vár tő­le az iskolai KlSZ-szerve- zet, mindezt még önmaga számára is fel kellett dol­goznia. — Úgy gondoltam — em­lékezik vissza — hogy nem szabad eltúlozni e funkció szerepét. Nem éreztem ugyanis, hogy társaim más szemmel néztek volna rám. inkább azt éreztem, ha le­het, még jobban kell ta­nulnom. dolgoznom. A szakmunkás-bizonyít­vány után különbözeti vizsgát tervez, célja, hogy leérettségizzen. Hasonló korú fiatalemberektől rit­kán hallható bölcsességgel beszél arról, hogy minden­kit fenyeget a szakbarbár­ság veszélye, ezt szeretné elkerülni. Azt mondja, sok apróság vezette rá erre a felismerésre. Például a Fe­kete gyémántok — egy színházi élmény. A mongol táncegyüttes műsora — az­előtt soha nem érdekeitea népzene. A könyvtári tag­ság — rendszeres olvasó. A KISZ politikai vitaköre — azóta figyeli következete­szág egy ilyen motor, nem könnyű mozgatni. Készített a brigád egy egyszerű kis emelőt. Mindjárt gyorsab­ban megy a javítás, hama­rabb munkába állhat a gép. Kevesebb a Kiesés — ez pedig pénzt jelent. Vagy az ékszíjspanoló. Hamar lazul­tak az ékszíjak, megállt a gép. Kitaláltunk egy feszí­tőt, amivel sokkal tovább tud menni... Mindig akad valami hasonló dolog, amin érdemes törni a fejünket. Mert érdemes! Nekünk is könnyebb, meg a vállalat­nak is jobb. Visszatérve a versenyre: nagyon hasznosnak tartom. Egyrészt azért, mert aki eredményt akar elérni, az előveszi a könyveket-füze- teket és felfrissíti a régeb­ben tanultakat. Másrészt pedig a jelentkezés és a vizsga közti egy év alatt jó­kora lendületet ad az em­bernek... Tudja, hogy töb­bet kell nyújtania, mint az átlag. És a példa ragadós is: idén már két újabb fia­tal brigádtag jelentkezett... Én magam pedig tovább akarok lépni: szeretném el­nyerni jövőre a Szakma if­jú mestere címet. Remélem, sikerül. Tarnavölgyi György sen, mi történik az ország­ban, a világban. Az iskola és a KISZ tanulmányi ver­senyei — három tantárgy­ból indult, fizikából és ma­gyarból negyedik lett. ma­tematikából az első. A ma­tematika szakkör — ahol elméleti tudását bővítheti. Népzene és matematika, irodalom és politika — mindez jól megfér együtt. Emellett igazán közösségi embernek érzi magát, hi­szen a kollégiumi KISZ- szervezetben is kapott meg­bízatást, sok társadalmi munkát végez. Ezt a közös­ségi munkát a kollégium ta­nárai nevelői úgy ismerik el. hogy különböző jelvé­nyekkel jutalmazzák a leg­aktívabbakat. Dudás Mihály a legmagasabb fokozat —a piros jelvény tulajdonosa. Kedvezményekre jogosít a jelvény, például arra, hogy a kimenő vége 4 óra helyett fél kilenc, hét végén pedig fél tíz. Miért van minder­re szüksége, hiszen a szak­máját mindezek nélkül is kiválóan művelheti ? így szokott válaszolni társai­nak. — Itt az iskolában, a kol­légiumban, a KISZ-ben mindent megkapunk, ami a szakmához szükséges. Egy­szer azonban nem fogják tovább a kezünket, s azért kelj már most „építkezni” ezekre az alapokra, mert szerintem a későbbiekben nem lesz elég csak a szak­ma ismerete. Úgy gondo­lom. a jövő a sokoldalúan képzett szakembereké. Barakső Erzsébet A Hajtóművek és Festő- berendezések nyíregyházi gyárában sok fiatal szak­munkás dolgozik. Mint ipa­ri tanulók, a harmadik év­től már bekerülnek egy szocialista brigádba, ahol valószínűleg a szakmunkás­bizonyítvány megszerzése után is kezdhetik munká­jukat. Simon Mihály lakatos már tíz éve van a HAFE- ben. A Vasvári Pál ifjú­sági brigádban kezdte. — Nem hagytak ma­gunkra egy percre sem a munkások. Minden tanulót beosztottak egy tapasztal­tabb szakmunkáshoz, aki nemcsak a szakma csin- ját-binját magyarázta el a fiatalnak, hanem beszélt az üzem életéről, a pártszer­vezet munkájáról, a kultu­rális programokról is. A fi­atalok indulását könnyíti a lakatos és az esztergályos szakmai, műveltségi ver­seny is. Simon Mihály a lesze­relése után lett párttag. Pártmegbízatásként éppen az akkori KlSZ-alapszer- vezet átalakítását. jobb munkájának elősegítését kapta. * A VII. KlSZ-kongresz- szuson hangzott cl a felhí­vás, hogy építsenek fel az országban tízezer lakást az ifjúsági akcióban. Nyíregyházán a KISZ- bizottság szervezésében el­sőként 104 lakást építettek a Honfoglalás utcai ifjúsági lakótelepen. Az egyik szer­vező Béres Imre, ma a SZAVICSAV csoportveze­tője. Szívesen beszél az ak­kor újat hozó kezdeménye, zéséről. Kisvárdán a fiatal város öreg gondjainak egy részét a vállára vette egy huszon­éves fiatalasszony, Bíró Sándorné. Három utca la­kóit képviseli a városi ta­nácsban. Munkahelyén, a Kisvárdai Szeszipari Vál­lalatnál viszont gyors tem­póban dolgozik, vagyis ahogy a gép diktálja. Be­tanított munkás a palacko­zóban. A vállalat és a nép­front javaslatára választot­ták tanácstaggá, mert „jó iskolának” bizonyult a gyár, a KISZ-szervezet: mert népszerűségnek örvend a munkáslakta körzetben. Férje az öntödei Vállalat­nál esztergályos, szocialista brigádvezető és KlSZ-veze- tőségi tag. Elérhetőnek, megvalósít­hatónak látszik az érettségi is, az új lakásban nagyobb lehetőség van a tanulásra. Ez év elején „szakmai” képzést is kapott a megyei tanács sóstói továbbképző intézetében, de rendeletek­— Az ÉPSZER építette fel ezeket a lakásokat. A későbbi lakók társadalmi munkában rendbetették a területet, például letörték a kukoricát, kiirtották a gyomokat. Szinte rekordidő alatt készültek el az új la­kások, az elsőkbe már 1968-ban beköltöztek a la­kók. 1971-ben adtuk át_az utolsót. * A főiskolai hallgatók leg­főbb érdekvédelmi szerve a Diákjóléti Bizottság. A ta­nárképző főiskolán Varga Katalin három éven át in­tézte a hallgatók ügyes-ba­jos gondjait. — Hozzánk tartozik a szociális és a tanulmányi ösztöndíjak megállapítása, amelyet a tanulmányi ered­mény és a végzett KISZ- munka alapján, az alap­szervezet véleményének megfelelően határozzák meg. A DJB adja a jutal­mazásokhoz és a kitünteté­sekhez is a pénzt. — Nemrég alakult a fő­iskolán az albérleti bizott­ság. Egyrészt összegyűjti az albérletet felkínálók címét, ellenőrzik, hogy megfelel-e a kért összeg, majd össze­gyűjtik az albérletet igény­lő hallgatók nevét is és kö­zösen választanak minden­kinek albérletet. Az érdekvédelem fontos, de még nem eléggé kihasz­nált területe a tanszéki képviselet. A tanszékek munkájában is részt vesz­nek a hallgatók és a taná­rok javaslatát, véleményét és kikérik a jutalmazások­nál. Tóth Kornélia bői. újságokból is tudja a tanácstag jogait és köteles­ségeit. S mint mondja, mindig érzi, hogy mit kell tennie. Nem választottak rosszul, akik reá adták voksukat. Igaz, várost rengető dolgo- gat nem tud művelni, de közbenjárására kövezték ki a Labanc utcát, amit a la­kók meg is köszöntek. Egy idős néni azért fordult hoz­zá, hogy szociális otthonba kerülhessen. Egyik válasz­tója erélyesen követelte: „A kapum előtt lévő né­hány bokrot megeszik a kártevő ' bogarak. Tessék már intézkedni.” Intézke­dett is: az illetőnek meg­magyarázta, hogy ezt ő is elintézheti néhány deka vegyszerrel... A „panaszos” megnyugodott. Választói körzetének a szélén már elkezdték építeni a műve­lődési központot. Ha fiata­lokkal beszélget, felhívja rá a figyelmüket... Nábrádi Lajos A piros jelvény titka A lakók megköszönték

Next

/
Oldalképek
Tartalom