Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-09 / 109. szám
■ITIB'HH— i'IéiMI 'Műi WlBIBfMfr 8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. május 9. „NEKED MIT JELENT A KISZ?" T anácskozik a KISZ-kongresszus — a közvélemény az ifjúságra figyel. Van miről beszámolni, hiszen az ifjúsági mozgalom számára eredményekben gazdag nt gy és fél esztendőről szól a beszámoló. Megyénk harminckilenc küldötte is ott ül az Építők Rózsa Ferenc székházában, a kongresszusi teremben, s figyel, vajon a beszámoló melyik részéhez, az értékelés melyik pontjához lehetne hozzáfűzni azokat a tapasztalatokat, terveket, amelyek ottvannak küldötteink jegyzetfüzetében. Munkatársaink is ezekről kértek véleményt fiataloktól: mi minden történt az elmúlt években, számukra mit jelent a KISZ. Saját munkájukról, életükről beszéltek riportalanyaink, de nemcsak erről volt szó, hiszen megyénk százezer fiatalját, harmincötezer KISZ- tagját hasonló tervek foglalkoztatják, hasonló eredményekről másutt is számot adhattak volna. Mert amikor a záhonyi Ruska Tamás az alkotó ifjúságról beszélt, szólhatott volna arról is, hogy az iparban több, mint tizenháromezer, a mezőgazdaságban csaknem hétezer fiatal dolgozik a szocialista brigádokban; a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben részt vevő 35 ezer fiatal 280 millió forint értékű munkát teljesített; hogy az Alkotó ifjúság-pályázaton több, mint ezer fiatal vett részt, nyújtott többet, mint amit a napi munka megkövetelt. Hozzátehette volna azt is, hogy csak az elmúlt esztendőben kétezer újítást nyújtottak be a fiatalok, a „Kiváló” mozgalmakban 350 ifjúmunkás, mérnök, közgazdász, technikus nyerte el a megtisztelő címeket, s a felsorolás még korántsem lenne teljes. Az ifjúsági mozgalom iskoláiról beszél a kisvárdai Bíró Sándomé, fiatal tanácstag. Mondataihoz hozzátehetjük, hogy a legutóbbi tanácsválasztásokon csaknem kilencszáz fiatalt választottak a községi, nagyközségi, városi tanácsokba, a megyei tanácsba. Több fiatal kapott bizalmat a szakszervezeti és népfrontválasztásokon is. S valamennyiükben közös, hogy első közéleti lépéseiket az ifjúsági szövetségben tették meg, itteni jó munkájukkal bizonyítva érdemelték ki újabb, nagyobb közösségek, köztük az idősebb generáció bizalmát. A Nyíregyházán tanuló zsurki fiatalember, Dudás Mihály szépen beszélt arról, hogy a szakmai tudás mellett mennyi más ismeretet szerzett. Ide párosíthatnánk azt a négyezer kitüntetést is, amelyet csak tavaly szereztek a szabolcsi fiatalok, a Szakma kiváló tanulója címért indított versenyben. A KISZ megyei küldöttértekezletén az is elhangzott, hogy a fiatalok már 230 ifjúsági klubban (köztük számos „kiváló” címmel kitüntetett klubban) szervezhetnek programokat, évente több, mint tizenháromezer fiatal kapcsolódik be a műkedvelő művészeti csoportok munkájába, s a KISZ más kulturális programjaiba. Fűzhetnénk kommentárt Simon Mihály szavaihoz, aki csak egyike azoknak, akik a KISZ-esek segítségével napok alatt illeszkedhettek be az új munkahely kollektívájába; vagy az ifjúsági lakásépítés hőskoráról beszélő Béres Imre mondataihoz, a fiatalok a mostani szűkös lakáshelyzetben is egyre nagyobb arányban részesülnek az állami erőből épített lakásokból, s vállalati lakásépítési alapok felénél többel a KISZ-korosztályba tartozó családokat segítettek; vagy Varga Katalin véleményéhez, aki a klasszikus diákok ifjúsági érdekvédelmi munkáról beszélt. Mindez egy-egy részterülete az ifjúsági mozgalomnak. Jelzik: ifjúsági szövetségünknek, fiataljainknak ma már természetes, hogy nemcsak önmagukkal törődnek, hanem a közösség ügyeivel, mások gondjával, bajával is. I I fjúságunknak mind több a lehetősége, hogy | energiáját, tudásvágyát kibontakoztathassa. E lehetőségekkel együtt növekednek az ifjúság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség társadalmi kötelezettségei is. Erről beszéltek a mi riportalanyaink Nyíregyházán, Záhonyban, Kisvárdán és erről van szó ezekben a napokban a KISZ IX. kongresszusán is. Marik Sándor / Érdemes a fejünket... U // Együtt könnyebb — Hogyne örülnék! Nem kis eredmény ez — a tavalyi jelentkezés óta várom, hogy sikerüljön. És persze nemcsak vártam: igyekezni is kellett, hogy eljuthassak a vizsgáig. Most aztán május elsején megkaptam az oklevelet: Ruska Tamás motorszerelő elnyerte a Kiváló ifjú szakmunkás címet. Két éve dolgozom itt Záhonyban, a gépesített rakodási főnökség téemká- műhelyében. Autó-motor szerelő a szakmám, Nyíregyházán, a Kossuthban érettségiztem hetvennégyben. Érettségi után pár héttel már munkába is álltam. Kemecséről járok be mindennap — reggel féd hatkor jövök, este negyed hétkor érek haza a vonattal. Hosz- szú bizony! Édesapám is a vasútnál dolgozik, a bátyám is... A hagyomány hozott ide. Nem bántam meg egy percre sem. Nagyon jó brigádba kerültem a műhelyben — már aranykoszorús szocialista brigád. Nyolcán vagyunk, többségben fiatalok. Idén csak én versenyeztem ebben az egyéni munkaversenyformában — és nem nagy szavakat akarok használni, ha azt mondom: nemcsak az én érdemem. A többi társamé is. A jó légköré, a közös munkáé... Komolyan veszik a versenyt! Kétszázhetvenen jelentkeztek tavaly az átrakókörzetben a KISZ által szervezett versenyre. és csak nyolcvanheten nyerték el a címek valamelyikei. Nemcsak a vizsga számít, hanem az egész évi munka is! A munkahelyi vezetők, a szakszervezeti, a KISZ véleményét kérik vizsga előtt a jelentkezőről. Aki a munkájában nem tud állandóan bizonyítani, az szóba sem jöhet... Hogyan lehet bizonyítani? A brigád már vagy másfél tucat kisebb-na- gyobb újítást csinált. A mi területünk a vasércrakodó gépek motorjainak a karbantartása. Hatalmas jóGondolta volna alig két évvel ezelőtt a zsurki Dudás Mihály, hogy a nyíregyházi 110-es Szakmunkásképző Intézet kétezer fiatalja közül egyike lesz annak a kettőnek, akit a diáktanács titkárává választanak? A szőke, apród- frizurás, sötét szemüveges, nyúlánk fiatalember másodéves víz-gázszerelő tanuló a tanév elején bizony nehezen barátkozott a gondolattal, amit tisztsége rótt rá. Diákönkormányzat — mérlegelte a szó erejét, jelentőségét, s bár hivatalos papír rögzítette, mit vár tőle az iskolai KlSZ-szerve- zet, mindezt még önmaga számára is fel kellett dolgoznia. — Úgy gondoltam — emlékezik vissza — hogy nem szabad eltúlozni e funkció szerepét. Nem éreztem ugyanis, hogy társaim más szemmel néztek volna rám. inkább azt éreztem, ha lehet, még jobban kell tanulnom. dolgoznom. A szakmunkás-bizonyítvány után különbözeti vizsgát tervez, célja, hogy leérettségizzen. Hasonló korú fiatalemberektől ritkán hallható bölcsességgel beszél arról, hogy mindenkit fenyeget a szakbarbárság veszélye, ezt szeretné elkerülni. Azt mondja, sok apróság vezette rá erre a felismerésre. Például a Fekete gyémántok — egy színházi élmény. A mongol táncegyüttes műsora — azelőtt soha nem érdekeitea népzene. A könyvtári tagság — rendszeres olvasó. A KISZ politikai vitaköre — azóta figyeli következeteszág egy ilyen motor, nem könnyű mozgatni. Készített a brigád egy egyszerű kis emelőt. Mindjárt gyorsabban megy a javítás, hamarabb munkába állhat a gép. Kevesebb a Kiesés — ez pedig pénzt jelent. Vagy az ékszíjspanoló. Hamar lazultak az ékszíjak, megállt a gép. Kitaláltunk egy feszítőt, amivel sokkal tovább tud menni... Mindig akad valami hasonló dolog, amin érdemes törni a fejünket. Mert érdemes! Nekünk is könnyebb, meg a vállalatnak is jobb. Visszatérve a versenyre: nagyon hasznosnak tartom. Egyrészt azért, mert aki eredményt akar elérni, az előveszi a könyveket-füze- teket és felfrissíti a régebben tanultakat. Másrészt pedig a jelentkezés és a vizsga közti egy év alatt jókora lendületet ad az embernek... Tudja, hogy többet kell nyújtania, mint az átlag. És a példa ragadós is: idén már két újabb fiatal brigádtag jelentkezett... Én magam pedig tovább akarok lépni: szeretném elnyerni jövőre a Szakma ifjú mestere címet. Remélem, sikerül. Tarnavölgyi György sen, mi történik az országban, a világban. Az iskola és a KISZ tanulmányi versenyei — három tantárgyból indult, fizikából és magyarból negyedik lett. matematikából az első. A matematika szakkör — ahol elméleti tudását bővítheti. Népzene és matematika, irodalom és politika — mindez jól megfér együtt. Emellett igazán közösségi embernek érzi magát, hiszen a kollégiumi KISZ- szervezetben is kapott megbízatást, sok társadalmi munkát végez. Ezt a közösségi munkát a kollégium tanárai nevelői úgy ismerik el. hogy különböző jelvényekkel jutalmazzák a legaktívabbakat. Dudás Mihály a legmagasabb fokozat —a piros jelvény tulajdonosa. Kedvezményekre jogosít a jelvény, például arra, hogy a kimenő vége 4 óra helyett fél kilenc, hét végén pedig fél tíz. Miért van minderre szüksége, hiszen a szakmáját mindezek nélkül is kiválóan művelheti ? így szokott válaszolni társainak. — Itt az iskolában, a kollégiumban, a KISZ-ben mindent megkapunk, ami a szakmához szükséges. Egyszer azonban nem fogják tovább a kezünket, s azért kelj már most „építkezni” ezekre az alapokra, mert szerintem a későbbiekben nem lesz elég csak a szakma ismerete. Úgy gondolom. a jövő a sokoldalúan képzett szakembereké. Barakső Erzsébet A Hajtóművek és Festő- berendezések nyíregyházi gyárában sok fiatal szakmunkás dolgozik. Mint ipari tanulók, a harmadik évtől már bekerülnek egy szocialista brigádba, ahol valószínűleg a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után is kezdhetik munkájukat. Simon Mihály lakatos már tíz éve van a HAFE- ben. A Vasvári Pál ifjúsági brigádban kezdte. — Nem hagytak magunkra egy percre sem a munkások. Minden tanulót beosztottak egy tapasztaltabb szakmunkáshoz, aki nemcsak a szakma csin- ját-binját magyarázta el a fiatalnak, hanem beszélt az üzem életéről, a pártszervezet munkájáról, a kulturális programokról is. A fiatalok indulását könnyíti a lakatos és az esztergályos szakmai, műveltségi verseny is. Simon Mihály a leszerelése után lett párttag. Pártmegbízatásként éppen az akkori KlSZ-alapszer- vezet átalakítását. jobb munkájának elősegítését kapta. * A VII. KlSZ-kongresz- szuson hangzott cl a felhívás, hogy építsenek fel az országban tízezer lakást az ifjúsági akcióban. Nyíregyházán a KISZ- bizottság szervezésében elsőként 104 lakást építettek a Honfoglalás utcai ifjúsági lakótelepen. Az egyik szervező Béres Imre, ma a SZAVICSAV csoportvezetője. Szívesen beszél az akkor újat hozó kezdeménye, zéséről. Kisvárdán a fiatal város öreg gondjainak egy részét a vállára vette egy huszonéves fiatalasszony, Bíró Sándorné. Három utca lakóit képviseli a városi tanácsban. Munkahelyén, a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál viszont gyors tempóban dolgozik, vagyis ahogy a gép diktálja. Betanított munkás a palackozóban. A vállalat és a népfront javaslatára választották tanácstaggá, mert „jó iskolának” bizonyult a gyár, a KISZ-szervezet: mert népszerűségnek örvend a munkáslakta körzetben. Férje az öntödei Vállalatnál esztergályos, szocialista brigádvezető és KlSZ-veze- tőségi tag. Elérhetőnek, megvalósíthatónak látszik az érettségi is, az új lakásban nagyobb lehetőség van a tanulásra. Ez év elején „szakmai” képzést is kapott a megyei tanács sóstói továbbképző intézetében, de rendeletek— Az ÉPSZER építette fel ezeket a lakásokat. A későbbi lakók társadalmi munkában rendbetették a területet, például letörték a kukoricát, kiirtották a gyomokat. Szinte rekordidő alatt készültek el az új lakások, az elsőkbe már 1968-ban beköltöztek a lakók. 1971-ben adtuk át_az utolsót. * A főiskolai hallgatók legfőbb érdekvédelmi szerve a Diákjóléti Bizottság. A tanárképző főiskolán Varga Katalin három éven át intézte a hallgatók ügyes-bajos gondjait. — Hozzánk tartozik a szociális és a tanulmányi ösztöndíjak megállapítása, amelyet a tanulmányi eredmény és a végzett KISZ- munka alapján, az alapszervezet véleményének megfelelően határozzák meg. A DJB adja a jutalmazásokhoz és a kitüntetésekhez is a pénzt. — Nemrég alakult a főiskolán az albérleti bizottság. Egyrészt összegyűjti az albérletet felkínálók címét, ellenőrzik, hogy megfelel-e a kért összeg, majd összegyűjtik az albérletet igénylő hallgatók nevét is és közösen választanak mindenkinek albérletet. Az érdekvédelem fontos, de még nem eléggé kihasznált területe a tanszéki képviselet. A tanszékek munkájában is részt vesznek a hallgatók és a tanárok javaslatát, véleményét és kikérik a jutalmazásoknál. Tóth Kornélia bői. újságokból is tudja a tanácstag jogait és kötelességeit. S mint mondja, mindig érzi, hogy mit kell tennie. Nem választottak rosszul, akik reá adták voksukat. Igaz, várost rengető dolgo- gat nem tud művelni, de közbenjárására kövezték ki a Labanc utcát, amit a lakók meg is köszöntek. Egy idős néni azért fordult hozzá, hogy szociális otthonba kerülhessen. Egyik választója erélyesen követelte: „A kapum előtt lévő néhány bokrot megeszik a kártevő ' bogarak. Tessék már intézkedni.” Intézkedett is: az illetőnek megmagyarázta, hogy ezt ő is elintézheti néhány deka vegyszerrel... A „panaszos” megnyugodott. Választói körzetének a szélén már elkezdték építeni a művelődési központot. Ha fiatalokkal beszélget, felhívja rá a figyelmüket... Nábrádi Lajos A piros jelvény titka A lakók megköszönték
