Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

1976. május 9. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 NAPJAINK-NAP NYÍREGYHÁZÁN Szomszédok köszöntése Hír: ma, május 9-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel az irodalmi presz szóban, a Szabolcs-szállóban, a Miskolcon megjelenő folyóirat, a Napjaink szerkesztői és szerzői találkoznak az irodalomkedvelő és értő közönséggel. yc, szaki szomszédunk, H Borsod-Abaúj- 1 Zemplén megye iro­dalmi folyóirata mutatko­zik be Nyíregyházán. A 15. évfolyamát élő havilap már régen országos rangot ví­vott ki magának, s joggal jegyzik előkelő helyen tár­sai sorában. Nem csupán azzal vált ismertté, hogy helyt ad észak-magyaror­szági íróknak, költőknek, hanem elsősorban azzal, hogy elkötelezett hangvé­telével méltó reprezentánsa egy nagy ipari megye szel­lemi életének. A folyóirat, amely újságformátumban jelenik meg, irodalmi és művészeti kérdésekkel fog­lalkozik, mégpedig úgy, hogy sohasem csak a vájt- fülűekhez szól. A legjobb értelemben vett közművelő szerepet tölt be, tiszta pro­fillal, töretlen programmal. Példányai, sajnos a rossz terjesztés miatt csupán el­vétve jutnak el hozzánk, amit csak sajnálhatunk. Mert a Napjaink .jóllehet miskolci, tágabban borsodi, de egy pillanatra sem pro­vinciális, minden száma messze túlmutat a megye határain. Szépprózája, az itt napvilágot látó versek szervesen épülnek bele a magyar irodalmi életbe, kritikái a legjobb hagyo­mányokat követik, . szocio­lógiai riportjai. írásai min­denütt és mindenki számá-' ra érdekeset és értékeset jelentenek. Éppen ezért is öröm, hogy itt koszönthet­KALASZ LÁSZLÓ: jük a folyóirat főszerkesz­tőjét, Papp Lajost, aki két költőtársával, Serföző Si­monnal és Kalász Lászlóval jött, hogy bemutatkozzék. Vajon mi szükség lehet erre — kérhetnek? Nos, az irodalmi presszó kezdemé­nyezése. amely • sorában meghívta már a debreceni Alföld íróit, szerkesztőit, jó célt szolgál. Ismerkedést, tapasztalat szerzését. Lát­hatjuk, miként gazdálkodik a szellemi erőkkel és tehet­ségekkel a szomszéd terü­let, bepillanthatunk műhe­lyük munkájába, megis­merhetjük jobban az ott élőket, és ami talán a leg­fontosabb, ízelítőt kapunk egy országrész mindennap­jaiból. ízelítőt, a szó míve­sei révén, akik soha nem feledik, hogy hazánk egyik munkásközpontjában élnek. Az így kialakuló kapcso­latok jelenthetik a jövőben azt is, hogy különböző me­gyék, jó szomszédok alko­tói is közelebb kerüljenek egymáshoz. Mindez nem egyszerűen publikálási kér­dés, hanem szellemi csere. Mindenkinek van új és ér­ték a tarsolyában, s csak gazdagodunk akkor, ha egymás kenyerét ízlelget­jük. írók, költők, újságírók kapnak így alkalmat, hogy hírvivői legyenek területük életének, tágítsák sok ezer olvasó szellemi horizontját. A mostani találkozó, iro­dalmi presszó alkalmával megszólalnak majd a ven­dégek versei, de még ennél is több lesz az. amit el­HÁT HOL VANNAK PAPP LAJOS: MIMUS azok a híres erők: szerelmek és hatalmak hát hol vannak azok a híres varázslatok szent mágiák hol élnek végül a szorgalmak holdtól holdig hajladozók hol élnek fekete bikák felhőként viadalozók hol támad föl ellenük borsként lazult közösségből a szemcse fickók mérföldes csizmában mikor térnek vissza te föld? a kapuban a kapuban furton újabb sárkányok várnak az utak is az utak is mintha mindig szétágaznának legyen most eszed csöpp szerény legkisebb fia a jónak! legyen most szíved csöpp kemény! hasznot kaparni országodnak dögös e kiöntött világ ólomból formádzott virága gép-isten fémekből ötvözött eltájolt keze csinálta és elferdülnek valahol sorsunkban a betáplált tények s nem leled nem leled sehol az eredményt sem a miértet a táltos csak üszköt szagol nem fal s nem ugrik: nincs parázs tüzes szekéren lohol s nem tér vissza Éliás a mindennapi iszonyat buktat mesékbe legendákba fel-élne táltosunk a vad s nem találna igaz irányra? hát hol vannak azok a híres megtartó erők ős-hatalmak hát hol vannak azok a híres varázslatok vén mágiák? Egy mozdulat? a megfoghatatlan színeket ölt. Ott áll, kérdőjelek fénykörében A kezét sem emelte föl. Fehéren izzó árc? Emberibb bármelyik csontos vagy kövérkés, hamvas vagy vénülő képkereténél elnyíló szájnak, rezdülő szemeknek, táguló orreimpáknak. Lábát sem hajlította a kérdőjelek fénykörében. Egyetlen kiáltó válasz; ott áll. Fehér virágok, sokujjú-reményü fák ég felé tárt tenyér öble; szerelem, gyűlölet, elmúlás. Minden, aminek súlya van, a kéz is lefelé hullik. Csend van? Körülötte, a körben a sokféle szavak tökéletes csenddé olvadnak össze. Csend; fehér korong. Arc, kezek, lábak, kezek, lábak, arc, kezek, kezek, kezek, arc. arc, csend. SERFÖZÖ SIMON: AZ ÖRÖMÖK Várjuk az örömöket, hátha felénk is idetévednének. Beállítanának a házba, hisz másokhoz falkákban járnak. Betalálnak az ajtón. Hozzánk pénzért se, nagyon, mert az is elfogy. S kikerülik a széket, pedig ellehetnének. De hát úgy jönnek, mint akik mindjárt mennek, S nem tudjuk mindig borral kínálni őket, amikor nekünk kenyér is kell, s kiscipő: szaladjon a gyerekkel. Hát sietnek kifelé innen. Mintha nem becsülnénk meg őket. Másfelé mennek. MEGYÉNK TÁJAIN SÉNYÖ Nagy csoportban állnak az emberek az autóbuszmegál­ló előtt. Jórészt iskolás ko­rú lányok és fiúk, kevés köztük a dolgozó felnőtt. Az idősebbek már elmentek a hat órai busszal. Ez a „hetes” járat a fiataloké. Nagy zör­géssel fut be az öreg csuk­lós, s hamar „fölszívja” a tömeget. Aztán elindul a község egyetlen, hullámzó kövesútján be, Nyíregyházá­ra, az iskola, a munkahely felé. Ezután kevesen mozgolód­nak a faluban. Lassan népe­sül be a sényői utca. Először néhány asszony tűnik föl, oldalán gyermekével. A ta­nácsháza előtt gyülekeznek, amely összeépült az óvodá­val és a napközi otthonnal. Szép, műemlék épúljt, leg­alább 450 éves. Ezért nem lehet hozzányúlni. Még új helyiségek sem emelhetők mellé. Pedig lassan szűk lesz a hely. Igaz. az óvoda min­den jelentkezőt fogad, de napközi már nem jut vala­mennyi gyermeknek. Pár perc múlva érkezik meg Sípos Sándorné — Klá­rika — aki adminisztrátora tanácson. Tőle tudják meg az asszonyok, hogy bura Ist­ván tanácselnök másnap várható Sényőre. Ugyanis 1973-tól, a Sényői és a Nyír­turai Községi Tanács egye­sülése óta csak minden más­nap van a községben „hiva­tal”. Pedig mennyi elintéz­nivaló akad itt nap mint nap. Akinek sürgős az ügye, autóbuszra száll, s átrándul Nyírturára. Klárika is éppen a szom­széd faluba készül. így az ő kalauzolásával sikerül be­szélni a tanácselnökkel. Bu­ra István legelőször a gon­dokra tér ki: — Kevés az ivóvíz Sé- nyőn. Az egész községben mindössze két mélyfúrású kút van. s néhány utcai csap. Évről évre épülnek az új, fürdőszobás házak, de csak néhányban van benn a víz. — A közlekedés a séayői- ek másik legégetőbb gondja — folytatja a tanácselnök. — Vasútállomás legközelebb Kemecsén, vagy Apagyon található. Az egyetlen kö- vesút a KPM kezelésében van. Lényeges gond ez. mivel a község 1469 lakosa közül a többség más vidékekre jár el dolgozni. Sényőn mind­össze egy munkalehetőség kínálkozik: a termelőszövet­kezet, amely ez év január 1-én egyesült Zöld Mező né­ven a szomszédos Nyírtura szövetkezetével. A sónyőiek közül 460-an dolgoznak itt. A 360 rendes tag között — érdekesség — hogy mind­össze 140 a nő. A többi száz dolgozó a gépjavítóban, a szeszfőzdében, az Irodában, a tavaly fölújított falatozó­ban, húsboltban helyezkedett el. 1975-ben adták át a téesz- iroda épületét is. Itt kapott helyet a posta, s alig egy hónap múlva ide költözik a tanács. A régi helyiséget a napközi veszi át, konyhabő­vítésre. A sényői termelőszövetke­zet gyenge, nagyrészt ho­mokos földet, s 29 milliós vagyont hozott magával az egyesüléskor. Jövedelmező melléküzemága, a szeszfőz­de, nagy forgalmú falatozója és húsboltja "bizonyítja: jó szövetkezet volt a Búzaka­lász. Fejlődőképes, hiszen öt év alatt 10 millióval gyara­podott a közös vagyon. Ta­lán ezért jöttek vissza páran az ingázók közül. Néhány éve a fiatalok sem kerülik el. Fő profilja — a dohány —, a gyümölcstermesztés, az állattenyésztés — hozott leg­többet a „konyhára”. Nem is fizetett rosszul a szövetke­zet. Tavaly egy 10 órás mun­kanapra 95 forintot kaptak kézhez a tagok. De most mind a 460 ember csupa vá­rakozás. Egy kérdés bujkál az arcokon: hogyan lesz to­vább?.. * — Aggodalomra nincs ok — szögezi le Torda László, a volt sényői tsz elnöke, a je­lenlegi Zöld Msző elnökhe­lyettese. így együtt jobban nyílik mód nagyoöb beru­házásokra, a terület kedve­zőbb kihasználására, a ta­karékosságra. Január 1-től 2306 hektáron gazdálkodunk, s 602 a tagok száma. Ez az első esztendő — próbaidő. Most dől el, képes-e tevé­keny közösséggé formálódni a két szövetkezet. 1976-ra közepes, nem feszített tervet dolgoztunk ki. Év végén 5 milliós tiszta nyereségre számítunk, melynek egyhar- madát az ipari jellegű te­vékenység teszi ki. Ez utób­bit a szeszfőzde és a nyír- turaiak nyereséges mű­anyagüzeme adja, ahol édes­ipari csomagoló cikkeket gyártanak. Az egyesült Zöld Mező Termelőszövetkezet egyik legfontosabb terménye a do­hány. Idén 100 hektáron termesztik, akár a burgo­nyát. Igen fontos az állatte­nyésztés is. Állománya 250 sertésből, 300 szarvasmarhá­ból és ezer juhból áll. Az V. ötéves terv időszakában jelentős. 4 millió forintos be­ruházást terveznek. — Jelenleg a tavaszi elő­készítő jellegű munkákat végzi a tagság — folytatja Torda László. — Közel 50 asszony dolgozik a burgo­nyaültetésnél, s tart a 600 holdas erdő kivágott fáinak újratelepítése. Már előre gondolunk a nagy gyü­mölcsszezonra, megkezdtük a ládaszegezést. Most a do­hánymelegágyak gondozása a legfontosabb. Sényőn minden családban van legalább egy tsz-tag. így valamennyi család ren­delkezik átlagosan egy hold háztájival. Legtöbben krump­lit, zöldséget, gyümölcsöt termelnek. A termés egy ré­szét a család maga fogyaszt­ja el, a többit fölvásárolja a szövetkezet. Sertés, aprójó­szág, csaknem valamennyi háznál van. Közel 60 helyen tartanak szarvasmarhát, amit rendszerint — szerző­déses alapon — az állatfor­galmi vesz át. A tsz segíti a háztáji állattartást. Szarvas- marhánként 300 négyszögöl lucernaterületet kapnak a tenyésztők, szalmát pedig mindenki korlátlan mennyi­ségben igényelhet. — A falatozó építésével megoldódott az étkeztetés. Hat forintért mindennap ízletes ebédhez jutnak a ta­gok. Igyekszünk segíteni a nagycsaládosokat: év elején iskolaszer támogatást kap­tak. Gondolunk a nyugdíja­sokra is. Idén június 1-én tervezzük a régi tsz-irodából 60 ezer forintos költséggel átalakított öregek napközi otthona átadását, melyben közel 30-an kapnak helyet. Akkor miért járnak el a községből dolgozni az embe­rek? — Az uram 16 évvel ez­előtt ment ei Sényőról mun­kát keresni ’■*- emlékezik Patakiné. — öt gyermekünk van, kellett a pénz. Azóta vendég itthon. Pénteken jön, vasárnap újra utazik. A fő­városi út- és közműépítő vállalatnál betanított mun­kás. Azóta három lányom férjhez ment, nagyobbik fi­am gépszerelő Nyíregyhá­zán, a MEZÖGÉP-ben. ö ké­sőn ér haza a városból, ezért az itthoni munkát ketten vé­gezzük a 9 éves Csabával. A kicsi óra után rögtön eljön az iskolából és ellátja az ál­latokat. — Én — folytatja — kez­dettől fogva a szövetkezet­ben dolgozom. Nekem elég az ottani munkat meg a háztáji, soha nem vágytam el. Tagja vagyok a vezető­ségnek, részt veszek a nőbi­zottság munkájában, s veze­tem az egyik brigádot. Két éve fejeztem be a nyolcadik osztályt. Kicsit nehéz így. a férjem nélkül. Mit is mond­jak? Megszoktuk már. Sényő község létezéséről 740 éve tudunk. Egyetlen is­mert munkásmozgalmi ese­ménye a tanácsköztársasági direktórium. Egy tagja, a most 87 éves Mikulás István bácsi ma is él. De még csa"k emléktábla sem őrzi- e né­hány nap dicsőségét. Az évszázadok mégsem múltak el nyomtalanul a község fölött. Bizonyítják ezt a mindennapok, az egyre in­kább emelkedő életszínvo­nal. Uj házak. 26 személy- gépkocsi. Valamennyi lakás­ban van rádió, s csaknem minden család rendelkezik televízióval. A végzős általá­nos iskolások — ez évben két tanuló kivételével — to­vábbtanulásra jelentkeztek. De a felnőttek is képzik ma­gukat. Tizenöt éve működik Sényőn a felnőttoktatás, me­lyen eddig 150-en végeztek. Idén a 20 esti iskolás felnőtt között öt nő is vizsgázik a nyolcadik osztály tananya­gából. Fejlődik az egészség­ügy. Már készen van az új orvosi, vöröskeresztes váró, rendelő. Napok kérdése és birtokba vehetik az embe­rek. Házi Zsuzsa mondanak munkájukról, j Hatalmas megye, nagy je- len és gazdag múlt meg- / annyi előnye és súlya öt- / vözi tevékenységüket, ala- j kítja, formálja felelősség- j teli mondandójukat. Akik ^ rendszeres olvasói a Nap- / jainknak, tudják, ez nem j egyszerű dolog. ízlést for- j málni, alakítani, tehetséget / felfedni. útnak indítani, j igényt kelteni, emberi és / társadalmi problémát élve j boncolni nem könnyű. Nem az akkor, amikor olyan ol- / vasótábor jelenti a minden ; havi lektort, amely maga a ' hatalom, a mecénás. A magyar irodalmi : életben a Napjaink j nem egy száma, írá- j sa nozott újat. Meghökken- / tő riportjaik, közleményeik a cigánykérdésről, legjobb- j kereső erőfeszítéseik a mun- / kások művelődéséért, ke- \ mény kritikusi tevákenysé- ' gük a csak jóért, mind több ; és- több embert nyer meg a / lapnak. Illusztrációik, me- ' lyek minden esetben a jó j művészet termékei, nevel- / nek, s újszerűségükkel is / véleményt formálnak. Mindez így együtt sok. Ta- nulságos. Jelzője annak, / hogy a szomszéd megye jól / megértette, milyen helyet' kell biztosítania az iroda- ; lom munkásainak a köz-' gondolkodás formálása iga­zán történelmi folyamatá-' ban. Többek közt ettől is lesz izgalmas a mai talál­kozás. (bürget) f

Next

/
Oldalképek
Tartalom