Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

6

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

1976. május 9.

„MOST SlRI ÉJFÉL LEPLEZI A KI JELEST;

F) de a setétlO bűs ravatal

n FÖLÖTT

H A HALHATATLANSÁG FÜZÉRE W SORSOT, IDŐT MOSOLYOGVA

FÉNYLIK.”

ra

(VÖRÖSMARTY MIHÁLY; BERZSENYI EMLÉKE)

i hhoz képest, hogy május 7-én emlékezünk születésének 200. évfordulójára, egy kicsit soknak tűnik, hogy feb- [' ruár 24-én már 140 éve volt annak, hogy — K Gulyás Pál „A niklai Berzsenyire” című ríj versének szavait idézve — „ ... lantját Hárít deszbe dobta, / idegeit széttépte és a föld- Wi be ásta.”

De mielőtt visszavonhatatlanul búcsút *jr vett a földi léttől, egy kötetnyi verset, bd emellett „A kupa támadása” címen egy Kj drámai kísérlettöredéket, néhány tanulmányt (A versformákról, Poétikai harmo- nistika, A kritikáról, Észrevételek Kölcsey Recensiójára; Az egyéni mezei szorgalom némely akadályairul) és kritikai munkát (Bírálatok, Kritikai levelek) hagyott hátra. No és természetesen mindemellett a nem E kevésbé értékes levelezésgyűjteményét: [PJ Széchenyivel, Kazinczyval, Döbrentei Gá- jTJ borral, Vitkovics Mihállyal és a kor más rí kiválóságaival folytatott levelezésének ezen , értékes relikviáit.

rí Mint az a fentiekből is kiderül, sokol- rí dalú volt Berzsenyi Dániel munkában eltöltött — az 1776. május 7-i születési és az 1836. február 24-i elhalálozási dátuma közé szorult — 60 éve.

Ám nemcsak sokrétű, hanem ellentmondásos is volt ez az életmű.

Ebben az irodalomtörténeti közhelynek számító ténymegállapításban leli magya- K rázatát, hogy — mint minden eredeti tehetséget, aki nem mástól kölcsönzi ragyogását — már életében is vegyes érzésekkel fogadták. Míg egyik oldalon Kazinczy felfedezte a művelt Magyarország számára, addig a másik oldalon Kölcsey ugyanakkor súlyos kifogásokkal illette.

Aztán? Aztán sokáig még a nevét is alig ejtették ki. A legnagyobbakat ugyan még versre is ihlette, de a közönség körében éppen az élő klasszikusok: Vörösmarty, Arany és Petőfi, később pedig Ady neve mellett az övé szóba is alig került. Feledték. Legalábbis azt a látszatot keltették.

A két világháború között azonban egyszerre ismét előkerült a homályból. Újra divattá vált, de mintha csak azért, hogy

majd egy időre még mélyebb hallgatás vegye körül. r-»

Újabban Vargha Balázs és a Nyíregy- l£J házi Széchenyi István Közgazdasági Szak- M középiskola egykori igazgatója, a Berzse- jg] nyi-kutató Merényi Oszkár jóvoltából je- rn lentek meg monográfiák és műveinek ~ utánnyomásai. «

A közeljövőben, a költő születésének fcj 200. évfordulójára pedig — a Gondolat Könyvkiadó gondozásában — Orosz László kismonográfiája fog napvilágot látni.

Berzsenyi műveinek újabb kiadásaival hosszú időre eldőlt a Berzsenyi-örökség sorsa. Hitelt érdemlően bebizonyítottalak érezzük Németh László — az egykori kaposvári Berzsenyi-ünnepségen Berzsenyi ürügyén elmondott — beszédének idevágó részletét, mely szerint: „Az igazi írót, saz igazi haladást nem kell félteni egymástól. Az igazi írónak, ha az, a tévedése is csak egy rész- fcQ igazságnak lehet a túlbecsülése, s bizonyos, hogy a kollokvium csak gazdagabb lehet vele, ha ezt a részigazságot is befonja maga teljesebb igazságába”.

Irodalomtörténetünk nagy nyeresége,! hogy nem volt végleges az a búcsú. Költészetének legmaradandóbb értékei éppen ez idő tájból és az ezt követő évekből valók. Ekkor vált igazán felvilágosult költővé, s lírája ekkor vált igazán felvilágosult költőhöz méltóan racionális fogantatásává, mely felfogás szerint: „Az ész minden! s ebből foly minden jó, / Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság.”

Ez a racionális gondolkodás mozgatta”^ meg benne az emóciót is. Ez mondatta ve- le a „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” 7] kezdetű „A magyarokhoz” című ódájában, hogy „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!”, s a felvilágosult költő költészetének másik attitűdjét, melyet századokon át üzen az utókornak: „ ... Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

E

zek által vált Berzsenyi Dániel a XIX. ö század eleji magyar költészet —{ Bessenyei, Batsányi, Kölcsey és Csokonai mellett — legjelentősebb képviselői- ’ nek egyikévé, aki a nyelvi kifejezés páratlan tömörítésével, egyéni képalkotásmód-; jával és a klasszikus versformák alkalma-, zásával dunántúli magányában is tudott újf távlatokat nyitni a magyar líra előtt.

Tidrenczel Sándort

A MMImumfci

1 TÉMA 2 VARIÁCIÓBAN

ÜZEM — ISKOLA

A

mikor évekkel ezelőtt meghirdették az „Egy üzem — egy iskola” mozgalmat, sokan talán úgy vélekedtek: ismét megszületett egy mozgalom, de mi változik meg ettől... Nem marad a sablonok, a száraz jelentések „szintjén”? — kérdezték az aggályoskodók. Tulajdonképpen mozgalom nélkül is lehet kölcsönösen jó kapcsolat üzem és iskola között.

Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom azonban mégis kiverekedte önállósodását, a párt-, tanácsi és tömegszervezetek nevelési kérdésekkel foglalkozó munkatársai nem törődtek bele abba, hogy néhány időszakos jelentésben „elintézzék” a nagy lehetőségeket rejtő mozgalmat.

A lényeget a szemlélet és a hogyan alkotta ebben a törekvésben. Szemléletet persze aligha lehet formálni csupán értekezleteken, vitákon. Ehhez a mindennapos tapasztalatok apró, de gondos számbavétele, a legfontosabb tanulságok közhírré és közkinccsé tétele adhatja a hajtóerőt. A hogyanra sem lehet mindenütt érvény« receptet írni, de a legjobban kamatozó módszerek megérdemlik a közfigyelmet.

A mozgalom „első félidejéről” azt mondhatnánk: 1:0 az iskolák javára. Az első egy-két évben ugyanis főként az üzemek kopogtattak az iskolák kapuján. A javító-és karbantartó brigádok rendbehozták a padokat, zárakat, szemléltető eszközöket. Ki tagadná, hogy jól jött a segítség a nem éppen pénzben dúskáló iskoláknak. Szokásos formájává vált a segítségadásnak a buszkölcsönzés is. Az üzemek, vállalatok az iskolások tanulmányi kirándulásához, a bejáró gyermekek szállításához buszt adnak. Elterjedt egyes helyeken a tanszersegély is, amelyet az üzemek fizetnek az anyagilag szerényebb családok gyermekeinek. Ma már a szabolcsi üzemek csaknem kétharmadának van írásos szerződése az iskolákkal, némelyiknek két iskolával is.

S mit kapnak viszonzásul az üzemek, vállalatok?

M

unkacsúcsokon a diákok segítő kezet, üzemi ünnepi alkalmakkor versmondókat, rövid kulturális műsort. De még kevés az olyan iskola Nyíregyháza, Záhony stb. — amelyik a legfontosabbal, a nagyobb tudás lehetőségeivel viszonozza üzemek segítőkészségét. Az üzemi munkások tanulásának elősegítése, kihelyezett osztályok szervezése, a munkásművelődés gyarapítása, pedagógiai tanácsok nyújtása a fizikai dolgozó szülőknek és még igen nagy a tarisznya, amelyből a pedagógusók meríthetnek. De ehhez a szemlélet változására kell ránevelni önmagukat.

Hasonlóan változtatni kell a felfogáson az üzemek többségében is. Néhol az anyagi támogatással akarják letudni az iskolák segítését, mert ez megfoghatóbb, látványosabb. Valójában nem valami praktikus kölcsönös szívességről van itt szó — „én adok és te is adsz” kapcsolatról. A nevelési célok az elsődlegesek, amelyeket még csak kis részben használnak ki az üzemek, iskolák. A gondosan megtervezett üzemi látogatások, találkozások a munkásokkal, ismerkedés a technikával, egy brigád, közösség hétköznapjaival,

— ezek jelentenék a későbbi hasznot a gyermeknek, s kamatoznának az üzemeknek is.

Tulaj donképpen a nyitott ajtók elvét kellene mindenütt élővé tenni az „Egy üzem

— egy iskola” kapcsolatában. „Mi segítünk a gyermekek életre, munkára nevelésében, pályaválasztásában, ti pedig segítsetek nekünk abban, hogy a dolgozóink műveltebbé váljanak...” — fogalmazott az egyik üzemi pártszervezeti titkár. A mozgalom „második félidejében” — amely természetesen igen hosszú lesz — mindkét félnek erősíteni kell, nem a papírmunkát, hanem a tartalmat, mert még óriási értékek rejlenek kihasználatlanul mindkét helyen, üzemben és iskolában.

tt jszerű, a fiatalok fantá- M ziáját megmozgató játékról kaptunk hírt a napokban. Jó néhány szállal összefügg az előbbi témával. „Melyiket válasszam” címmel a Szamuely Tibor Uttö- rőház és a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet szakmaismereti vetélkedőt rendezett. A versenyző gyermekek előzőleg üzemekben jártak, adatokat, tényeket gyűjtöttek, munkásokkal beszélgettek, megismerték az egyes szakmákat, azok testi, egészségügyi követelményeit. A vetélkedőn a hetedikes gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően játékosan számoltak be a zsűri előtt. Minikiállítást rendeztek az üzemi anyagból,

vaktérképen ábrázolták a meglátogatott öt üzem helyét, 2 perces interjút készítettek az üzem életéről, munkájáról, a szakmai pályaválasztási lehetőségekről.

Milyen tanulságokat hozott a játékos pályaízelítő? Izgalmas, élményszerű felfedező utakkal gazdagította a fiatalokat — állapították meg a rendezők. Nem a pályaválasztási kiállításon, hanem a valóságban győződtek meg a résztvevő fiatalok, milyen egy üzem belső élete, munkája, milyen eredményeket érnek el és hogyan, milyen gondokkal küzdenek.

A vetélkedő azonban azt is megmutatta, hogy a gyermekek ismeretei meglehetősen foghíjasok. Jobban ismerik a megyén kívüli nagy üzemeket, vállalatokat és azok juttatásait a leendő munkásaiknak, mint a megyei üzemeket. A vetélkedő „csatakiáltással” végződött, amelyben az általuk képviselt vállalat igényét, pálya- választási felhívását kellett röviden megfogalmazniuk. Több „hirdetés” hangzott így: „ha jól akarsz keresni...”, vagy „nem kell többet kaszálni, kapálni...” Elgondolkoztató momentumok ezek, hisz ma még a társadalmi „beidegződés” is táplálja a nem éppen helyes életszemléletet, amely a pálya választásánál első helyre teszi a pénzt, a kényelmet, a sok-sok juttatást. Emiatt, úgy érezzük, nem a versenyző fiatalok pontszámaiból kellett volna a zsűrinek levonni, hanem a felnőtt közvéleményéből, amely olykor a pályaválasztás könnyű oldalát fogja fél, felületesen akar a hiányzó szakmáknak új híveket szerezni.

A vetélkedőn a tisza- vasvári, a pusztadobosi, a nagykál- lói, a mátészalkai, a kis- várdai iskolák csapatai jeleskedtek. Sajnos, a játék kevés érdeklődőt vonzott. Megrendezése úttörőkezdeményezés volt, a jövőben körültekintőbb szervezéssel bizonyára sokkal több versenyző fiatalt hozhat közelebb az élethez, a munkához, a pályaválasztáshoz. Nem állíthatja senki, hogy ez leime az egyetlen módja a helyes pályaválasztásnak, de érdemes ezen az úton is közelíteni a célhoz. Játékos komolysággal, — jobban kiterjesztve a kört a 'gyerekek százaira, ezreire...

Páll Géza

Crna Gora

Mato Djuranovic ÖRÖM című olajfestménye.

Risto Stljovic PAPAGÁJ című szobra.

Crna Gora — ismertebb nevén Montenegro — század eleji művészetéből ad ízelítőt Budapesten, a Műcsarnokban nyílt képzőművészeti kiállítás. Képeinken: