Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

1976. május 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A KlSZ-kongresszus dokumentumai Tízezer Szabolcs- Szatmár megyei szakmunkásta­nuló sajátítja el az egyes szakmák mesterségbeli fo­gásait a szakmun­kásképző intéze­tekben. Huszon­hat szakmai cso­portban végzik a képzést, a legné­pesebbek a laka­tos és szerszámké­szítő, forgácsoló, motorszerelő, az építőipari. vala­mint a növényter­mesztési szakmák. Képünkön: a la­katos tanulók egy csoportja a 110-es számú szakmun­kásképző intéztet tanműhelyében gyakorlati mun­ka közben. (Elek Emil felvétele) MÉRLEGEN Ál ELSŐ NEGYEDÉV (1.) Tudományos munkaszervezés- haszonnal „A népgazdaság első negyedévi tapasztalatai összességük­ben kedvezőek. Kezdeti eredmények vannak a termékszer­kezet korszerűsítésében, az ésszerű, takarékos gazdálkodás­ban. A fő figyelmet a Központi Bizottság 1975. novemberi határozatával összhangban, továbbra is a társadalmi terme­lés hatékonyságának növelésére, az anyagi és szellemi erő­források ésszerű hasznosítására kell fordítani. Az iparban a gazdaságos termelés bővítésére törekedni, folytatni kell a termékszerkezet korszerűsítését, javítani kell az üzem- és munkaszervezést.” Jó tapasztalatok a Szatmár Bútorgyárban A KISZ KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGA megvitatta és elfogadta a KISZ IX. kong­resszusa elé terjesztendő beszámolóját, javaslatot tett a kongresszus határo­zatára és a szervezeti sza­bályzat módosítására. Úgy döntött, hogy a IX. kong­resszus május 8-án, délután kezdi meg a munkáját. A kongresszus két alap- dokumentumát, a határo­zattervezetet és a szerveze­ti szabályzat módosítására tett javaslatot a több mint 900 küldött ezekben a na­pokban tanulmányozza. Felelősségteljes, komoly munkát igényel ez vala­mennyiüktől, hiszen a KISZ és szélesebb körben az egész magyar ifjúság újabb öt esztendőre szóló tennivalóját kell vélemé­nyükkel, szavazataikkal eldönteniük. „Arra törekszünk — ol­vashatjuk a dokumentum­ban —, hogy az ifjúság kö­rében erősödjenek a mun­ka, a gondolkodás, a ma­gatartás szocialista vonásai. Váljék általánossá a fiata­lok között a munka társa­dalmi fontosságának és ér­tékének felismerése és egy­re nagyobb mértékben le­gyen természetes élet- szükséglet az egyén és a társadalom érdekében hi­vatásérzettel végzett tevé­kenység.” A határozattervezet mon­danivalója arról tanúsko­dik, hogy az ifjúkommunis­ták egyetértenek a párt XI. kongresszusának határo­zatával, a programnyilatko­zattal, sajátjuknak vallják ezeket és tettekkel akarnak résztvenni annak valóra váltásában. A KISZ EGYIK LEG­FONTOSABB FELADA­TÁNAK TARTJA, hogy tagjait és az egész ifjúságot mozgósítsa társadalomépí­tő gazdasági céljaink meg­valósítására, az új és jobb, a hatékonyabb módszerek elsajátítására és terjeszté­sére. Az ifjúsági szervezet tovább erősíti mozgalmait. E mozgalmak keretében ed - dig is tömegesen járultak hozzá a fiatalok az orszá­gos és helyi termelési fel­adatok elvégzéséhez. A dokumentumban meg­fogalmazott célok reálisak, társadalmi ügyet szolgál­nak — és a KISZ eddigi gyakorlatát ismerve — minden bizonnyal teljesül­nek is. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a párt-, állami és gazdasági szer­vek, vezetők teremtsék meg a fiatalok értelmes tenni- akarásához szükséges fel­tételeket, higgyenek, bízza­nak bennük. A KISZ azt is elvárja tagjaitól, hogy általános és szakmai műveltségük meg­felelő ideológiai, politikai ismeretanyaggal párosul­jon. Ifjúkommunistákhoz méltóan ismerjék, képvisel­jék, védjék és tettekkel szolgálják a párt politiká­ját. Elkötelezett szocialis­ta emberré kívánja nevel­ni tagjait, akik közül a legkiválóbbakat a párt so­raiba ajánlja. A KISZ IX. kongresszu­sának — minden bizonnyal — egyik kiemelt kérdése lesz majd az ifjúság testi nevelése, a tömegsport és turisztika témaköre. Erre utal a határozattervezet, amikor azt mondja: ^sze­mélyes érdekünk, nemzeti ügyünk a testnevelés, a sport, a turisztika fellendí­tése”. A MÁSIK DOKUMEN­TUM, a KISZ szervezeti szabályzatának módosítá­sára tett javaslat tükrözi azt a folyamatot, amely a KISZ szervezeti életében, belső rendjének, fegyelmé­nek erősödésében, demok­ratizmusának fejlődésében az utóbbi két év során vég­bement. Terjedelmében lényegesen rövidebb, mint a korábbi szabályzat, ugyanakkor részletesebben és konkrétabban fogalmaz­za meg a KISZ-tagok joga­it és kötelességeit, a szerve­zethez való tartozás felté­teleit. Nagyobb lehetőséget teremt a KISZ mozgalmi jellegének továbbfejleszté­sére, a szervezetek kezde­ményezésére, önállóságára. A KISZ IX. kongresszu­sát érdeklődéssel várja a KISZ tagsága, és az egész magyar társadalom. Meg­érdemli ezt a figyelmet, hi­szen ifjúságunk nevében kí­ván hitet tenni nemzeti ügyünk, a fejlett szocialis­ta társadalom építése mel­lett. Petroszki István az MSZMP KB munkatársa A Központi Bizottság 1976. április 22-i üléséről kiadott közlemény megyénk ipari üzemeinek eredményeit is értékelte, ugyanakkor a mi üzemeink figyelmét is a leg­fontosabb teendőkre irányí­totta. Mit tettek, s mit tesz­nek a végrehajtásért a mun­ka- és üzemszervezés terén a Szatmár Bútorgyárban? Ezt az elmaradást se hoz­zák be év végéig a szalkaiak — mondtuk sokan tavaly, amikor napvilágra került, hogy az év első négy hónap­jában 25 milliós értékkel ter­meltek kevesebbet, mint amennyi a tervükben szere­pelt. Különösen megoldha­tatlan feladatnak látszott ez két szám tükrében: az 1974- es 92 millió helyett 75-ben 244 millió lett a terv. Aztán jött az év vége, s a gyár kol­lektívája rácáfolt a kétke­dőkre: 100,7 százalékra tel­jesítették a tervet, s ez alapot teremtett arra, hogy erre az évre már 50 százalékkal töb­bet, 244 helyett 366 milliót tervezzenek. — A dinamikus növeke­dést döntő mértékben segí­tette a munka- és üzemszer­vezés — mondja Berecz András, a bútorgyár termelé­si osztályvezetője. Az új gyárban 1974 júliusában kezdtük a termelést, s mint minden új helyen, nálunk is alapvető fontosságú volt a termelés folyamatos megszer­vezése, az üzemrészek mun­kájának szinkronba hozása, az anyagellátás biztosítása. A Szatmár Bútorgyár mun­kájának megszervezését a Könnyűipari Szervező Inté­zet kezdte, s bár a vállalati munkafolyamatok összehan­golása volt a fő feladat, mégis piaccentrikus terv ké­szült. Az ugyanis vaskos melléfogás lehetett volna, ha gördülékenyen megy a ter­melés, csak éppen nincs piac a gyár termékeinek. Ebből a piackutatásból derült ki, hogy a 240 millió értékű bú­tornak biztos piaca van, ám ha ennél többet akarnak, új termékkel is kísérletezni kell. Új gyártmány- család A termelés megkezdése után a Bútoripari Tervező Intézettel is kapcsolatba lép­tek, s a két intézet felülvizs­gálta a vállalat gazdálkodá­sának miiiden részfolyama­tát, majd elkészítették az anyaggazdálkodás, a készlet- gazdálkodás terveit, a kész­letnormák kialakítását és a kooperációs kapcsolatok ki­alakítását. Felülvizsgálták a gyártmányfejlesztés rendsze­rét és egy teljesen új gyárt­mánycsaládot tervezték, amely az őszi BNV-n mutat­kozik majd be. Felújították a Szamos gyártmánycsaládot, amellyel a Szatmár 4 garni­túrát helyettesítik majd. A szervezés eredménye tu­lajdonképpen a múlt év má­sodik negyedében jelentke­zett: az első negyedévi 36 millió helyett 71 millió ér­tékű volt a termelés, ekkor­ra alakult ki a ciklusos gyártási rendszer. — Előkészítő, megmunkáló, felületkezelő és szerelő terü­letre osztottuk a szekrénysor- gyártást. Azt akartuk elérni, hogy mind a négy terület 4—4 nap alatt készítsen el 150 szekrénysort. Nem volt könnyű feladat a teljes össz­hang megteremtése. Külön- külön beszéltük meg gond­jainkat minden origóddal, s miután teljes volt az egyet­értés, a létszámot is úgy cso­portosítottuk, hogy teljes szinkron legyen a részmun­katerületek között. Ezután a három üzemrész szinkronál­lapotát kellett megteremteni, vagyis hogy ne csak a szek­rénysorok, hanem a komp­lett lakószobák is négy nap alatt készüljenek el. Szabász­térképek A kárpitos üzemrészben szeptemberben kezdődött a szervezés: megszűnt az egy- munkahelyes termelés, soro­kat alakítottak ki, gépesítet­ték a szővetbeh ázást, elekt­romos kézi szerszámokat kaptak a dolgozók, s az ered­mény 25 százalékos termelé­kenységemelkedés lett. A szervezés tehát mindkét üzemrészben bevált, teljes lett az összhang, a begyakor­lottsággal pedig szinte szem­látomást nőtt a termékek szá­ma. A 150 szekrénysorból év végére már 220 lett, most 260-nál tartanak, a 180 heve- rős, valamint a 40 rekamiés kárpitból pedig 200, illetve 80 a mostani négynapos terme­lés. A szervezőintézeteken kí­vül a múlt év áprilisától két saját szervező végzett vesz- teségidő-tanulmányokat. vizs­gálták a gépek kapacitásá­nak kihasználását, a géphiba, esetleg anyaghiány miatt ki­esett időket, s ezek alapján készítették el az V. ötéves terv kapacitásszámításait. Másik nagy feladatuk a sza­básztérképek elkészítése volt, hogy a nagy táblákban ka­pott forgácslapok kiszabása­kor a lehető legminimáli­sabbra csökkenjen a hulla­dék. Évi 12 ezer köbmétert dolgoz fel ebből a gyár, s egy köbméter csaknem negyezer forintba kerül. Ha csak egy százalék a megtakarítás, máris milliókról van szó. A számítógépekkel elkészített szabásztérképek eredménye, hogy a gyár hulladéka az országos norma alatt van. A szervezés eredménye, hogy kialakult az anyaggaz­dálkodás, a készletgazdálko­dás rendszere, ezzel a gyárt­mány tervezésétől a legyár­tásig egységes rendszer ala­kult ki, amely egy normatív utókalkulációs rendszer meg­teremtésének lett az alapja. Ez pedig lehetővé teszi a könyvelés, a nyilvántartás, az egész számviteli tevékeny­ség átszervezését, amely a féléves mérleg elkészítése után mutatkozik be a szálkái gyárban. Van a szervezésnek egy másik, de nagyon fontos ol­dala. az emberi oldal, amely­ről Mátészalkán a legkorsze­rűbb gépek üzembe állítása­kor sem feledkeztek meg. Senki és soha nem állt mel­léjük stopperral és az évi normakarbantartások rend­szere is eltér a másutt meg­szokottól. Szocialista szerző­déseket kötnek a brigádok­kal, s a brigádok önként vál­lalják a veszteségidők csök­kentését, amelyet természe­tesen az alapbér-emelkedé­sen túl mozgóbérrel és azon­nal kiváltható csekkel hono­rálnak. A lapmegmunkáló üzem­részben például 3 százalékos normaemelést vállaltak, s ezután is 106 százalékra tel­jesítették a tervet. Ez az idő­csökkenés újabb termelés- és termelékenységnövekedést jelent, s ennek tudható be, hogy tavaly már 70, idén pe­dig 95 százalékra használják ki a gépek kapacitását. Ez olyan hatékony termelést je­lent, hogy az V. ötéves terv minden évében 7,5 százalé­kos béremelést valósíthatnak meg, s tavalyi 28 212 forint helyett 1980-ra 39 500 forint lehet a dolgozók átlagkere­sete. A veszteségidők csök­kentéséhez természetesen a téemkások jó munkájára is szükség van. Velük is szocia­lista szerződést kötnek, s ha az egy gépsorra adott napi 35 perc javítási időt csökkentik, magasabb lesz a keresetük. A mátészalkai Szatmár Bú­torgyár első negyedévi tervét rajtuk kívülálló okok — im­portanyaghiány, az olasz mű­torok leégése — miatt nem tudta 100 százalékra teljesí­teni, de ezt rövid idő alatt pótolni tudják. Ezaiatt azon­ban a szervezők sem pihen­hetnek, mert a Szamos. a megmaradó Szatmár 5 és a még névtelen garnitúra al­katrészeinek tipizálásán dol­goznak, hogy ha megKezdő- dik a termelés, a lehető leg­kevesebb idő vesszen kárba a gépek átállításával, aztán a termelés teljes szinkronba hozása lesz a feladat. Tehát kezdődik minden elölről, hogy minden anyag, minden szerszám ott legyen amikor, s ahol kell, hogy ne kapkodás, hanem folyamatos termelés legyen, amely nemcsak a gyár kollektívájának, hanem a népgazdaságnak is érdeke. Balogh József ff Ha szót kapok a kongresszuson... fT Bíró Jolánt nem is olyan egyszerű bemutatni. Legalábbis jó néhány sor kellene ahhoz, hogy az ilyenkor szokásos alapve­tő adatokat ismertessük. Szerencsére a rokon­szenves, határozott fiatal lány segített. — Szakmunkás vagyok — mondta —, a Gávaven- csellői Vegyesipari Szö­vetkezet bőrdíszművese. Jelenleg részlegvezető-he­lyettesként dolgozom. Bíró Jolán a nagyköz­ségi KISZ-bizottság titka­Kötődni munkahelyhez ra, a megyei KlSZ-bizott- ság tagja. A megyei kül­döttértekezleten országos küldöttnek is megválasz­tották. Rákérdeztünk. — Miről beszélne a kongresszuson ? — Ha az az újabb, nagy megtiszteltetés érne, hogy szót kapnék a kongresz- szuson? — kérdezett visz- sza. — őszintén megval­lom, alaposan rendszerez­ném előtte a gondolatai­mat. Elsőként a KISZ VIII. kongresszusa óta a me­gyénkben végbement ked­vező változásokról szól­nék. Arról, hogy egyre tartalmasabb élet zajlik a KISZ-alapszervezetekben. Elsősorban a gávavencsel- lői hét KlSZ-alapszerve- zet — félezer fiatalt szám­lálnak — példája alapján mondanám. Ma már nem­csak szórakozni vágynak az alapszervezetekben, ha­nem szívesen művelődnek, vesznek részt a társadal­mi életben is. Ha látják, hogy van értelme! — Ezt hogy érti? — Úgy, hogy a KISZ-fi- atalok — épp életkoruk­nál fogva — nagyon tud­nak lelkesedni. Kis túl­zással azt is mondhatnám, hogy talán a hegyeket is meg lehet velük mozgat­ni, ha a munkahelyén őszintén és komolyan ve­szik őket. — Tehát a munkásfia­talok helyzetéről is szól­na. — Feltétlenül és eleve hangsúlyoznám, hogy egy­re kulturáltabb, szerve­zettebb munkakörülmé­nyek között dolgozhatnak. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy az eddigi­nél is több segítséget kell adni számukra. Ahhoz, hogy egyre erősebb szá­lakkal kötődjenek munka­helyükhöz. — Mit mondana még? — A KlSZ-fiatalokhoz is szólnék. Elmondanám, hogy érdemes komolyan venni az életet. Őszinte magatartással, becsületes munkával, tanulással mi magunk is formálhatjuk saját sorsunkat. (bézi) a

Next

/
Oldalképek
Tartalom