Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-11 / 87. szám

1976. április 11. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 VÁLTOZÓ SZAKMUNKÁSKÉPZÉS Lányok is választhatnak... Megyénk 12 szakmunkás- képző intézete 3250 fiatal fel­vételét biztosítja az 1976/77- es tanévben. A 3250-es keret­számból 1000 lány és 180 kö­zépiskolai előképzettségű ta­nuló továbbtanulására kerül­het sor. Bővült azoknak a szakmák­nak a száma is, amit lányok választhatnak. Lányok részé­re indul a képzés szövő és fo­nó szakmában, 30—30 fővel. Az elméleti oktatást a 107. sz. „Mező Imre” Ipari Szakmun­kásképző Intézet Nyíregyhá­za, Dugonics u. 6. sz.) fogja biztosítani, míg a gyakorlati oktatást az Üjpesti Gyapjú­szövőgyár újfehértói üzeme, a Magyar Gyapjúfonó és Szö­vőgyár demecseri üzeme és a nagykállói Magyar Posztó­gyár. Amennyiben az Egyesült Izzó kisvárdai üzeme június 30-ra létrehozza mechanikai műszerész szakmában az elő­írásszerű modem vállalati tanműhelyt, úgy a 111. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zetnél (Kisvárda) 1 osztály (30 fő) mechanikai műszerész tanuló (10 fiú és 20 lány) to­vábbtanulására kerülhet sor. Jelentős profiltisztítás veszi kezdetét az 1976/77-es tanév­től. A teljesség igénye nélkül csak néhányról: a mezőgaz­dasági gépszerelők képzését a 115. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézet végzi az egész megyére kiterjedően. A tisza- vasvári iskola megfelelően felszerelt iskolai tanműhely- lyel, a mezőgazdasági gépsze­relő szakmunkásképzésben kitűnő tapasztalatokkal és a fiúk elhelyezésére szolgáló kollégiummal is rendelkezik. A hegesztők képzését Vásá- rosnamény, Fehérgyarmat és Mátészalka körzeteket figye­lembe véve Mátészalkán a 138. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben, homogén osztály (azonos szakmájú és évfolyamú) szervezésével oldjuk meg. A mátészalkai jól felszerelt iskolai tanműhely kitűnő le­hetőségeket tud biztosítani a hegesztő szakma korszerű alapképzéshez is. Minden igényt — jelenleg — kapaci­tás hiányában nem tudunk kielégíteni, de a főbb terüle­teken a képzést biztosítjuk. A kohászatot reprezentáló hegesztő szakmában 125 ta­nuló felvételét oldják meg. A motorszerelő iparban 125 fő, csőhálózat- és berendezéssze­relő területre 153 fő, gépi for­gácsolónak 217 fő, gépszerelő­nek 334 fő, szerkezet- és ka­rosszérialakatosnak 166 fő, villamosgép- és energiaipar­nak 185 fő, műszeriparnak 104 fő, építőanyag-, kerámia - és üvegiparnak 45 fő, vegy­iparnak 95, faiparnak 115 fő, papíriparnak 30, nyomdaipar­nak 23, textiliparnak 255, bőr és szőrmeiparnak 145, ru­házati iparnak 170, vegyes- és szolgáltató iparnak 58, épí­tőiparnak 240, növényter­mesztőnek 180, állattenyész­tőnek 30, élelmiszeriparnak 90, kereskedelemnek 234, vendéglátónak pedig 115 ta­nuló felvételével segítik a szakmunkás utánpótlást. Csökkenteni kívánjuk az egy-egy iskolában oktatott szakmák számát úgy, hogy koncentráljuk a szakmák ok­tatásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Külö­nösen fejlesztjük a megye 3 nagyobb ipari központjában a képzéshez szükséges felté­teleket: Nyíregyházán, Máté­szalkán és Kisvárdán. Űj szakmunkásképző intézet, tanműhely és kollégium épí­tésére kerül sor Kisvárdán. Tervezés alatt van a 107. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet tanműhelye és kollégiuma Nyíregyházán. Mátészalkán az ipari szakmunkásképzőnek az V. ötéves tervben kollé­gium épül. Egyre korszerűbb és jobb feltételek között tanulhatnak szakmát megyénk fiataljai. Az eddigi tapasztalatok — a tendenciáit illetően — kedve­zőek. Szakmunkásképző intéze­teink kollektívái, pedagógu­sai, vezetői szeretettel várják a jelentkező tanulókat és bíz­nak benne, hogy minden fia­tal a választott és a lehető­ségnek • megfelelő szakmát megszereti és megtalálja he­lyét a munkában és a társa­dalomban. Varga Zoltán Kokas Ignác tárlatáról j A nehéz, de szép élet festője Néha bársonyosan puha, másszor szigorúan kemény színeket vet vászonra Kokas Ignác festőművész. A „vet” kifejezés nem is pontos, hi­szen minden képe érezteti a nézővel, hogy megalkotása mögött nagy emberi küzde­lem, hosszas igazságkeresés, a mély emberség kifejezésé­nek vágya feszül. Ha növényt fest, sziklák között búvót, akkor az élniakarás mindent legyőző erejét hirdeti. Az öregek háza, vagy éppen az elhagyott épületben élet és elmúlás vív egymással har­cot. Napja ragyog, földje fogvatart, a természet ereje szétfeszít. Talán ezekben foglalható össze Kokas mű. vészi hitvallása. Nem egyszerű alkat Kokas Ignác. Nem sémákban gon­dolkodik, témáit sokszor és alaposan körbejárja, a felra­kott festékréteg, a megka­part felület mind azt bizo­nyítja: minden művét csak akkor adja ki kezéből, ha az valamilyen igazságot már maradéktalanul kifejez. Nem kapcsolódik egyetlen izmus­hoz sem, egyéniség, aki nem modernkedik, hanem modem, soha nem mást utánoz, de magát soha nem tagadja meg. Ezek a kvalitások — melyeket számos külföldi díj. és itthon az érdeme« művészi elismerés is kifejez — teszik izgalmassá, érthető­vé és rokonszenvessé. A tárlat előtt Kokas Ig­nác, a különben szótlan al­kotó, csak annyit mondott munkáiról: „Nincs nagyobb felelősség, mint valamiről lelkiismeretem szerint meg- cáfolhatatlanul igazat állíta­ni.” Ez a gondolat tért visz- sza Bereczki Loránd Munká- csy-díjas művészettörténész megnyitójában is, akik Kokas pikturájában éppen azt ér­tékelte, hogy képes kifejezni végső mondanivalóját, mely szerint az élet nehéz, de szép. A nyíregyházi tárlat, mely május közepéig látható a múzeumban, olyan művésze, ti esemény, amelyre érdemes odafigyelni. Negyedszázad al­kotása maradandó élményt nyújt, s nemmindennapisá- gával gondolkodásra késztet. Képei hozzásegítenek ahhoz, hogy a helyes és mértéktartó absztrakció révén jobban megértsük a művészi átlé- nyegítés nehéz folyamatát. Ez pedig elvisz oda, hogy a szép, a nemes és igaz megis­merése gazdagít, ami végtére is egy azzal a céllal, amely minden művészet lényege. Aki valaha egy réten ha­salt, s onnan lentről figyelte a füvek, bogarak, virágok hirtelen felnagyult, már_ már monumentálissá vált világát, az érezhetett olyan meghökkentő mikrovilágot, mint amilyet Kokas fest. Egy-egy képe olyan, mintha elektronmikroszkóp nagyí­totta volna fel a világot, hogy annak minden részlete a jobb megismerés, a gyö­nyörködés eszközévé maga, süljön. A jól rendezett kiállítás minden bizonnyal az eszten­dő legjobb tárlatai közé so­rakozik majd. Az, hogy Ko­kas Ignácot művei képében itt láthatjuk vendégül csak azt bizonyítja, hogy a Jósa András Múzeum tudatos mű­vészeti célkitűzése a közön­ség magas igényű gyönyör­ködtetésére igen jó úton ha­lad. A művészetet kedvelő és szerető nyíregyházi kö­zönség a megnyitón ezt ho­norálta észrevételeivel, rész, vételével. Bízunk abban, hogy a folytatás is olyan megfontolt és magas színvo­nalú lesz, mint ez a kiállí­tás. Bürget Lajos Indul a Fiatalok könyvtára sorozat A Móra Kiadó Kozmosfc- szerkesztősége elindí­totta a Fiatalok könyvtára sorozatot: két éven át össze­sen 24 kötetben adja közre az irodalmi remekmű­veket. A sorozat klassziku­sok müveivel és nagy sikerű kortárs irodalmi alkotásokkal mutatja be a társadalmi fej­lődés sorsfordulóit. A soro­zatjelző emblémával ellátott könyveket állami támogatás révén 11—24 forintos áron vá­sárolhatják meg a fiatalok. A sorozat Howard Fast: „Spartacus” cimű művével indult meg; ezt követi Dar­vas József: „A törökverő”, Romain Rolland: „Colas Bre- ugnon”, Victor Hugo: „Ki­lencvenhárom”, Honoré de Balzac: „Goriot apó” című regénye. „Föltámadott a ten­ger ___* címmel értékes vá­logatás jelenik meg az 1848— 4S-es magyar forradalom és szabadságharc irodalmából. Még az idén napvilágot lát Emile Zola: „Germinal”, Heinrich Mann: „Az alattva­ló”, Makszim Gorkij: „Az anya”, Valentyin Kata j ev: „Távolban egy fehér vitor­la”, Jack London: „A vaspa­ta”, valamint Hidas Antal: „Márton és barátai” cimű re­génye. (KS) Gyorsan fejlődő és formálódó beregi falu. Sok benne a többi településhez hasonlatos, de gyakori a különös is. Nem utópia már, hogy néhány év múlva itt valósul meg — a kis­várdai Vulkán után — Szabolcs-Szatmár me­gye második kohászati üzeme. Valószínű ez lesz a megyében az első olyan falu, ahol la­kások fűtésére használják majd a Szovjet­unió távoli területéről táplált vezetékes föld­gázt. A hajdani gépállomás területén a volt traktorosok fiai, lányai, s majd a most csepe­redő unokák is olyan új termékeket állíta­nak elő, amelyet a magyar építőipar még külföldön vásárol. S a következő lépés: a jár­műprogram, aztán a KGST-kooperáció. Vasmunkások Bár a hivatalos titulus „csak” Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregysége — a já­rási székhely, Vásárosnamény iparát nem számítva — máris a Bereg legnagyobb üzeme. Ma már a járás szinte valamennyi községé­ből járnak ide dolgozni. A vas edzi szervezett munkásokká a családi dinasztiákat. Ma még hatszázötven ember esze és keze formálja a vasszerkezeteket, gépalkatrészeket, de a terv­időszak végén már ezerre tervezik a létszá­mot. A tavalyi nyolcvanegymillióhoz képest szinte merésznek tűnik az idei százhetven­egy. Pedig nyolcvanra a terv már háromszáz, hatvanmillió forint. Kerényi József főmérnök és Szűcs Jenő párttitkár már az új termék prospektusait mutatják. Keménylapkás falfúrók az építő­iparnak, különböző méretekben. Nőknek való munka, hiszen csak a gépek kezelését kell majd elsajátítani. A fúrók gyártását még eb­ben az évben megkezdik. A nagy sláger pedig a járműprogramhoz kapcsolódó laprugógyártás. Ezt követi a vasúti kocsik ütközőihez szükséges spirál laprugók készítése. Ez már nehéz kohászati munka. Uj üzem kell hozzá. A nagycsarnok, amelyet a NYIRTERV már tervez, háromezer négyzet- méter területű lesz. Hozzá a szociális létesít­mény. Ez az üzem „hozza” majd a vezetékes gázt a községbe, és azt a hamarosan felépülő tizenkét lakásos gyári kolóniát, ahol az ide települő szakemberek lakhatnak majd csa­ládostul. Három község székhelye Vajon gondolta volna mindezt úgy húsz­egynéhány esztendővel ezelőtt Kása Béla Vin­ce, a gyáregység törzsgárdatagja, akinek már az apja is alapítótag volt a gépállomáson? Az ő életét már sok szál köti az üzemhez. Hi­szen itt dolgozott az édesanyja is. Jelenleg az öccse is, s egy darabig a nagyobbik fia is. Tóth Lajos vasszerkezeti lakatos lett, fia már a forgácsolóban esztergályos. Kocsis János a feleségével együtt dolgozik az üzemben... S az igények nőnek. Amikor négy évvel ezelőtt Tiszaszalkán jártam, akkor is beszél­tek erről. Orvosi rendelő, kultúrházbővítés, a földes utcák rendbehozása, új boltok, és ve­zetékes ivóvíz a házakba. Vajon mi valósult meg mindezekből? Nem nehéz rá válaszolni. Már sorolja is Szűcs Géza, az esztergályosból lett tanácselnök: Az orvosi rendelő megépült „fogászat is van benne”. A kultúrházhoz egy kétszintes rész épült, „itt kapott helyet a könyvtár és a szakkörök. Földes utcák? Hát azok még van­nak. Nyílt viszont egy új utca. „József Atti­láról neveztük el.” Tizenhat új telek. Már csak négy van beépítetlenül. Készen van az új ABC-áruház. Szeretnének egy vendéglőt is építeni. Olyan konyhával, amely az üzemi étkeztetést is megoldaná Jelenleg még a gyáregység is Vásárosnaményból szállítja az ebédet a dolgozóknak. Ebben az évben kezdik meg a vízmű épí­tését. Közös hidroglóbus biztosítja majd a nyomást abba a vezetékbe, amely Tiszaszal­kán kívül Tiszavid házaiba is eljuttatja majd az egészséges, jó ivóvizet. A munkát terv sze. rint 1978-ban kell befejezni. Tiszaszalkán már nemigen épül úgy lakás, hogy a belső vízve­zeték-szerelést el ne végezzék, s ne adjanak helyet a fürdőszobának, a konyhai mosogató­nak. A legújabb építkezők pedig már a gáz­zal is számolnak... Négy év alatt jelentősen megnőtt a köz­ségben képezhető fejlesztési alap. Bár a több, mint százezer forintnyi összeg egy évre. nem sok egy ilyen gyors tempóban fejlődő község­nek. Igaz, van már gyógyszertár, meg üzem- anyagkút is, de például fürdőszoba-berende­zésért Mátészalkára és Nyíregyházára kell menni. Nagyobb műszaki boltra lenne szük­ség, hiszen a negyedik ötéves tervben negy­venöt új lakás épült fel Tiszaszalkán. A ma­gángépkocsik száma már jóval meghaladja a húszat. A posta kétszázötvennyolc tévét és 222 rádiót tart nyilván. A külterületi lakások lassan felszámolódnak. Nőnek a kulturális igények is. A gyáregy­ség is „benyújtotta” az igényét. A nagyobb precizitást igénylő új termékek gyártásához kvalifikáltabb szakemberek kellenek. Szeret­nének létrehozni technikusi kihelyezett ok­tatást szerszámkészítő és kohászati osztályok­kal. Aztán egy kihelyezett szakközépiskolát felnőttoktatással. Harminc jelentkezővel má­ról holnapra meg is tudnák kezdeni az okta­tást. Jelenleg három mérnök van az üzemben, de tízre lesz szükség. Technikusi végzettség­gel tízen rendelkeznek, elkelne harminc. So­kan tanulnak, hét technikusi elölt például Nyíregyházára jár. A felnőtt továbbképzésnek már hagyománya van. Tavaly a hét-nyolc osztályt tizennyolcán végezték el. Aztán a be­tanított munkások is megszerezhetik a szak­mai képesítést. Nem egy dolgozó két, sőt há­rom szakmával is rendelkezik már. A követ­kező tanévben — a három évfolyamon — már 187 ipari tanulót képez a gyáregység. A munkásműveltség érdekében segít a község is. Éppen a napokban kapta kézhez a körzeti művelődési ház által szervezett nyolc osztály 160 felnőtt diákja a vizsgáról szóló bi_ zonyítványt. A közművelődési koordinációs bizottság tervében a következő tanévben már szintén a felnőttek középiskolai oktatása kap nagyobb hangsúlyt. Ehhez a gyáregység és a szövetkezetek is megígérték az anyagi segít­séget. Nincs már messze Keresem a nem is olyan rég múlt emlé­keit: a vert-, vályog-, vagy paticsfalú, zsupp- tetős házakat. Csak kettőt látni már. Egyet rövidesen bontanak, a másikat idős házaspár lakja, ök már nem mozdulnak. A régiek he­lyett új. Postaépület, gázcseretelep, sütő­üzem, tsz központi iroda, pártház. presszó és csinos, betonból és téglából készült, palával, vagy cseréppel fedett családi otthonok. Van miből építkezni. A munkaképes lakosság az üzemben, vagy a termelőszövetkezetben dol­gozik. S a termelőszövetkezetben is átlagosan harmincegyezer forintot keresett az elmúlt évben egy-egy tag. Többen ötvenezren felül is kaptak. Szalóka, Szálka, Tiszaszálka, Tiszaszalka... A hagyomány szerint honfoglalás, kori te­lepülés. A monda úgy szól, hogy a Vereckei- szoroson átkelő Árpád vezér itt szállást ta­lált, pihenőt tartott. Innen ered a név is: Szalóka, azaz szállás, szálláshely. Egy másik történet arra hagyatkozik, hogy a szalka valamikor szálka volt. Ezt a Ti­sza közelsége révén kifejlődött foglalkozás, a halászat, vagyis a sok halszálka „hozta”. Egy XII. században kelt irat — mely lényegében az első hivatalos dokumentuma a község lé­tezésének — még Tiszaszálka néven említi a települést. Később az ékezet valahol „elve­szett” és niaradt Tiszaszalka. Felszabadulás előtt a község lakosságának jelentős része a központot körülvevő tanyá­kon élt Többek között a Bag-tanyán, a haj­dani Bagón, amely minden valószínűség sze­rint a település eredeti helye lehetett. A ta­nyai életforma kialakulásához nagymérték­ben hozzájárult, hogy a község földterületét szinte teljesen tíz nagybirtokos uralta. A cse­lédházakat pedig nem volt célszerű a falu­ban megépíteni. A község újkori története már nem szorít­kozik mondákra, szájhagyományokra. Maga az élet hitelesíti a gyors ütemű fejlődés állo­másait, s újabb nekirugaszkodásait. A felsza­badulást követő évtized, de különösen az utóbbi évek olyan fejlődést hoztak ebben a vasút nélküli, „isten háta mögötti” beregi községben, amely mögött messze elmaradtak a hosszú évszázadok. A fővárostól sincs már messze Tisza­szalka. .. Tóth Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom