Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. április 11. Munkahelyi házasságok Szabályt még soha nem alkottak arról, hogy ki hol keresse a leendő házastársát. Ki még az iskolában, ki társas összejövetelen, ki a munkahelyén. A korábbi munkatársakból házastársak lesznek, s vége-hossza nincs a kollégák élcelődésének, hogy még most sincs egy kis „ki- kapcsolódás” a férjnek, vagy „még itt is szem előtt van az asszony”. De talán másképp is elképzelhető a házasság. Hrenkó Józsej a TITÁSZ Vállalatnál az üzemirányítási központ vezetője. Felesége itt fénymásoló-sokszorosító. A lőrinci fonógyárban ismer, kedtek meg. Úgy jöttek ide Nyíregyházára. — Férjem akkor villanyszerélő csoportvezető volt az üzemben, én a fonodában dolgoztam. Pesten születtem és eleinte kicsit nehezen szoktam a_ gondolathoz, hogy ilyen messzire eljövök. Együtt a munkába Könnyen megbarátkoztak a várossal, hiszen a férj Nyíregyházán született. Meglátogatták a rokonokat is. A vállalatnál sportcsaládnak ismerik Hrenkóékat. A férj a megyei tájékozódásifutószövetség elnöke és a vállalati sportszervezet vezetője. Ritka az a vasárnap, amit a család együtt tölt otthon. — Mindketten nagyon szedetünk kirándulni a szabadba. A feleségem is tagja a természetjáró szövetségnek. A fiam harmadikos gimnazista a Krúdyban és már harmadszor válogatott kerettag ebben a sportágban. Múlt va_ sámap is Baktalórántházán voltunk a megyei váltóbajnokságon. A feleségem bíráskodott, a fiam versenyzett, én pedig szervezőként vettem részt. — Együtt jövünk reggel munkába negyed 8-kor, a fi. unk is akkor indul iskolába. A vállalatnál csak akkor találkozunk, ha a férjem lehoz valamilyen másolnivalót. A sorrendet azonban neki is szigorúan be kell tartani, itt nincsenek előjogok — mondja Hrenkóné. — Este szintén egyszerre megyünk haza. A kereset Decemberben lesznek 25 éves házasok Kiss Kálmánék. A kereskedelemnek köszönhetik az ismeretségüket és a házasságot. — El sem tudnám képzelni, hogy a férjem ne kereskedő lenne — mondja Kiss- né, a Kelet Áruház konfekcióosztályának vezetője. 25 évvel ezelőtt a Bethlen utcai iparcikkboltba kerültem ta. nulónak. A férjem már ott volt segéd. A vállalat tánc. iskolájában is találkoztunk és akkor már ismerősök voltunk az üzletből. így történt... A férj ugyanott a cipőosztály vezetője. Csak az osztályvezetői értekezleten találkoznak a munkahelyen. A vitáik is rendszerint ebből adódnak. — Mindkettőnknek sok el. képzelése, nézete van a munkában. Mit hogyan lehetne jobban szervezni, megoldani. Ha vitatkozunk, az csak a munkával kapcsolatos — folytatja a férj. A vita azonban hamarosan elcsitul, amint hazaérnek. Otthon mindenki részt vesz a háztartási feladatok megoldásában. — A férjem utolérhetetlen a takarításban és a mosásban. Én viszont szeretek főzni. Most a fiam katona, de ezelőtt ő is ellátta a saját reszortját. Sok vitára adhat okot az, ha a feleség többet keres, mint a férj. Kisséknél is így van. — Mi viszont nem problé- mázunk ezen. Elmúlt máraz az idő, hogy a nő egyáltalán nem, vagy csak kevesebbet kereshet. Ami a családi kasz- szába kerül, az egész család hasznát jelenti — mondja a családfő. A szabad idő A pedagógusokra nem vonatkozik az a határozat, hogy az egyik házastárs nem lehet a másik főnöke. Hiszen itt adminisztratív „főnökségről” van szó. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanít Mező Gyuláné, és ott igazgatóhelyettes a férje. — Nekem kétszeresen kell vigyáznom mindenre, mint másnak — kezdi a beszélgetést a matematika—fizika szakos tanárnő. — Akármit tennék, azt mondanák, hogy persze, mert Mezőnének lehet. Egy pedagógus-házaspár, nál nagyon sok megbeszélni való nevelési elv, oktatási módszer akad. A férj szintén matematika szakos. — Sok esetben megbeszéljük nevelési elképzeléseinket. Nem is mindig egyeznek. Más módszert kell alkalmazni minden tanulónál. Nincs egységes, mindenkire érvényes és hatásos pedagógiai eljárás, mondja az igazgató- helyettes. A gimnáziumban az órarendet úgy állították össze, hogy a kisgyermekes anyáknak csak 9-től legyen órája. — Nekem sincs első órám — folytatja Mezoné. így nem egyszerre jövünk reggel. Egész nap viszont jó, hogy a szabad időnk szinte mindig egyidőre esik. Nyáron is, és így gyakran mehetünk kirándulni, vagy a nagyszülőkhöz. A közös munkahely annyiból is hasznos, hogy jobban össze lehet hangolni a tennivalókat, a programokat. Nemcsak az élcelődések kivédése a cél. Tóth Kornélia H a Fekete Katika végignéz valakin, a szeme a cipőn akad meg. Alig múlt huszonegy esztendős, amrkor választania kellett, ő a fejekkel akart foglalkozni. Mégis a lábaknál „kötött” ki. Férfi-női fodrász szeretett volna lenni, s cipőfelsőrészkészítő, ahogy a szakmában mondják, tűzőnő lett belőle. Amikor a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetbe került, még azt sem tudta, mi fán terem. Néhány év telt el azóta, s ma az egyik legügyesebb tűzőnő, a Kállai Éva szocialista brigád vezetője, s szakmájává vált. Három évig tanulta a szakmát. „De még mindig tanulom, mert nem lehet megállni, lépést kell tartanunk a divattal. Most éppen a mokaszin eljárással készülők a menők”. Európa-szerte ismerik a nyíregyházi cipőket. Láthatatlanul is ott a „névjegy” rajtuk. Dicsérik az angolok, szovjetek, csehek, lengyelek, németek, románok. Szeretettel szól a mesterről, Karafa Andrásnéról. „Tőle sokat tanultam, amikor az iskolát elvégeztem, mellé kerültem a tanműhelybe. Amint néztem, hogyan alakul, formálódik a cipő, úgy szerettem meg. ösz- szeállításához ízlés kell, s amikor kész van, gyönyörködik benne az ember. Valójában a felsőrész adja meg a cipő küllemét. Elsősorban ettől függ, milyen sikeres egy modell a piacon, keresik-e? Tavaly, amikor angol megrendelésre készítettük a mokaszint, úgy vitték, mint a cukrot. Gondolom, nem sok gondjuk volt vele a külkere- seinknek.” „Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Jól keresek, persze ez a teljesítménytől függ. Havonta átlag megvan a 2500—2800 forintom. Most 2 ezren felül kaptam nyereséget is.” „Nem vagyok elégedett azzal, amit tudok. Most például Csernyik Andrásnétól tanulom a fogásokat, ő a művezetőm.” Mindig jobban szerette a szigorú, igényes mestereket, akik megkövetelték a minőséget, mint azokat, akik elné- zők. „Legnehezebben a tűzést tanultam, mert azt nagyon szépen kell csinálni és sok gyakorlat kell hozzá. Hogy mennyi? Legalább öt-tíz év.” Kiállításra még nem készített cipőt. Szalagon dolgozik. Pontos, precíz műveletek követik egymást, automata segítségével készül, áll össze a cipő felső része. „Felkapcsolom ezt a lámpát, az kigyullad a programozó táblán, ez figyelmezteti a programozót, aki egy kosárban küldi tovább a szalagon a felsőrész alkatrészeit, amit itt összeszerelek.” Egy kosárban 20 pár cipő felsőrésze van. Nem kell járkálni, várakozni, percnyi pontossággal érkezik minden, ami szükséges. Üj a csarnok, tiszta és világos. Katika a tizennyolc tagú brigádban az egyik legfiatalabb. Ö a vezető. Két műszakban dolgoznak, de a kismamáknak csak egy műszak van. Amit lehet, minden kedvezményt megadnak részükre. Ebédkedvezmény, vidékieknek utazási költségtérítés, s a szociális ellátás kiváló. „Aki itt dolgozik, megbecsülik, s szépen keres. Én a három évi keresetemből vásároltam egy 28 ezer forintos szobagarnitúrát, van ifjúsági takarékbetétkönyvem. Még a szüléimét is tudom segíteni.” N em divatos szakma a Katié. Divatot diktál mégis, s még valamit. Becsületes kereseti lehetőséget nyújt. Farkas Kálmán Asszonyok, lányok keze nyomán Az ófehértói ifibrigád: Balkovics Mária, Dudás Jánosné, Sajgó Lászlódé, Farkas Erzsébet és Gönczi Józsefné. SZÉPÜL A HATÁR Zöldül a határ, a hirtelen jött áprilisi meleg kicsalta a földből a zsenge szálakat. A tavaszi munkák java azonban még hátravan — a zöldségesek, a gyümölcsösök, a palántanevelő melegágyak körül is szorgos munka folyik. Asszonyok-lányok keze nyomán simul a föld, óvatos ujjaik mellett kikukkant a halványzöld palántácska... A megye négy termelőszövetkezetében jártunk, hogy a fényképezőgép lencséje megörökítse a nők munkáját. Spiny hért Mihályné az apa- gyi tsz tagja. A sényő—nyírturai Zöld Mező Tsz „külső telepén” (ahogyan a szövetkezetben nevezik) hárman dolgoztaik. Amikor Zsíros Istvánnétól érdeklődtünk, ő a főnökhöz — férjéhez utasított bennünket. Társával, Zsíros Etelkával egy dohánypalántákkal teliültetett ágyásban járt a kezük fürgén — megszabadították az apró szálakat a köröttük ágasködó gyomoktól. 54 ágy tartozik hozzájuk. Káliói és Hevesi dohánnyal tele mind. Május első hetére tervezik a kiültetést — idén 170 holdon lesz dohány a januártól egyesült közös té- eszben. Mindkét asszony 15 éve téesztag — Zsirosné októberben „befejezi” a munkát. Nyugdíjba megy... Apagyona Hunyadi Tsz-ben fehér fóliasátrak világítanak a telepen. Asszonynevetés száll messzire az áttetsző műanyag alól — pedig nem könnyű a benttartózkodás. A hőség egyhamar kiűzi a kíváncsiskodót — hogy utánaröppenjen az asszonyok évő- dő szava. A 26 sátor közül a két utolsón dolgozik a hattagú brigád. Keseregve mondják: idén kevesebb dohánypalántát nevelnek. Nincs munkaerő, elmennek a fiatalok Nyíregyházára — tán könnyebbnek vélik a gyári munkát ?! Szabados Jánosné kalapáccsal-fűrésszel hajlong a sátor bejáratánál, ajtócskát készít. Maczaliné vet az elkészített ágyásban, társai az utolsó sátor földjét egyengetik. Ásóval fölszerelt „ifibrigád” hajol össze az ófehértói Búzakalász TermelőszöA dohányvetésnél dolgozik Maczali Andrásáé Apagyon. vetkezet kertészetében. Nevetősek, mosolyogva sandítanak a lencsébe — de szavuk már nem túl jókedvű. Vasi6z- ter Olga, a brigád vezetője — egyébként a téesz KISZ-.tit- kára — a szóvivő. „Alig több, mint két hete még üzemben dolgozott a társaság — a téesz papírüzemében. Most aztán ezt megszüntették, nincs ránk szüksége a papírgyárnak... Idekerültünk, és bizony szokatlan az ásózás a lány oknak-asszonyoknak. Volt közöttünk hét leendő kismama, közülük ötnek táppénzre kellett mennie, nem bírták volna. Most a borsóvetésre készítjük elő a talajt... Csak belejövünk valahogyan. Muszáj.” Nyírgyulaj után egy távolba vesző almáskert szélén asszonycsoport kászálódik a sápadt fűről — rövid pihenő után folytatják munkájukat. „Ez a hirtelen meleg...” — szabadkoznak, és megmarkolják a vasvillák nyelét. Jöhet a következő sor. A fák metszése után lehullott gallyakat szedik csomóba a gép számára a Petőfi Tsz kertészeti brigádjának tagjai. „Megkésett minden, most értünk a metszés végére” — mondják homlokukat törölve. „Ha ezt elvégeztük, jön a trágyázás a fák alá, aztán a szőlő nyitása...” Tarnavölgyi György Fotók: Hammel József Tisztítják • fik alját a nytrgynlajl asszonyok.
