Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 26. AZ IGÉNY HOZTA LÉTRE Két csengetés közt — a Nem kell nevetni. Vaján évekig gond volt, hogy a nevelői szobában sorban kiszakadtak a női harisnyák. Ósdi szék, szeg itt, és ott, szűk hely — mindez egy leüléskor 43,80-ba került. Ennek is vége már. tanáriban Pokol Zoltánná szeptemberben már az új nevelőibe költözött. Megúszta szemleszaladás nélkül. így amikor a mostani nevelői szobáról szól, csak egykor volt piricsi iskolájával, vagy a gyakorlóiskola tanárijával tud összehasonlítani. — Városi hely ez, vagy még annál is jobb. Ilyen nevelőiben dolgozni, időzni, vagy csak éppen ücsörögni is élvezet... Aztán kimegy, órára. Egyedül maradok a szobában. Minden csupa fény. Az ablakon függöny, a nap ellen sárga sötétítő. Mindenfelé kézimunka. Fiókos szekrényekgyöző nevetést. Jönnek. Horváth L ászióné, Creksza Mihály, Maticsák Lászlóné, Kiss Ernőné, Szűcs Ernőné', Harsányi Györgyné és a többiek. Mint a diák, úgy szabadul fel itt a nevelőiben a tanár. Van, akinek arcán még belépéskor ott az óra feszültsége, s egy pillanat múlva már csak a derű. Az egyik komótosan sajtot szeletelget kis késsel, a másik a következő óra eszközeit szedegeti. Dani Endre, az igazgató odaveti a tantestületnek: — Bemutatom a matematika szakfelügyelőt. Kitör a nevetés. — Nem is ilyent Leváltották a régit? — Greksza, mond be az iskolarádióba! Megörültem: nem tartottak mumuscet elcsípjél — toldja a másik. — Te ne is szólj, de dugiban itt eszed meg, amit otthon fogyókúrázol. — Miska be ne kapcsolja a rádiót, mert még világgá megy! — Jókor mondod, majd megírja az újság. Közben kikerül a fiókból a napló, összeáll a csomag a következő matematikaórára, elfogy a sajt, előkerül a kijavított dolgozat. Csengetnek! Felberreg a villanycsengő, és mint a méhek, rajzanak ki a nevelők. Csak az igazgató marad bent velem. Tudakoben lapulnak a dolgozatok. Forgóállványon szakirodalom, folyóirat számolatlan. Szemléltetőeszköz és kávéfőző, s egy órarend, melynek kiverte az ág a szemét, szabad szombatos órabeosztással. A varázs nak. Csengetés után — tíz percig Zavartalanul beszélnek. Gyerekről, akivel nem boldogulnak, iskolai ünnepség lom, miért is ölt annyi energiát abba, hogy egy tanteremből kialakítsa ezt a nevelőit? Érdemes volt-e Miskolcra az egyetemhez utazni, hogy jó bútorokat kapjon? Megérte-e a pénzt a változtatás? — Sablon, hogy műhely a Életrekelnek a tárgyak. Az órán lévő nevelőkről beszélnek. Itt egy uborkásüveg. Mellette Víkend keksz. Az ablakban zacskós tej. A sarokban termő citromfa — mindenki dédelgetette. Levelezőlapok, régi tanítványok soraival. Prémes sapka, hetyke férfikalap, bőrkabát és tavaszi felöltő békés egymás mellett a fogason. Egy hanyagul odavetett kesztyű fehér sálon. Az írásvetítő mellett megfér a cserére váró szifon. Arrébb egy furulya, mellette hanglemez. Egy stószban az 5. a. orosz munkafüzetéi. Dani Csabáé, Vántus Judité, HódV Irénkéé. Odaképzelem az asztal mögé azokat, akik majd csengetés után érkeznek. Molett? Vékony? Férfi? Jókedvű? Idős? Fiatal? Elővesz az az izgalom, amit mindenki érzett valaha, amikor a nevelői szobába lépett vagy készült. Ennek a helynek varázsa van. Külön világ, amelybe a diák ritkán lát be. Egy oázis az iskolában, ahol a nevelő... Igaz is, mit csinál, ha nem tanít? — „Kapcsolatod a kérdéssel laza és misztikus” — hallok egy vidám női hangot, és utána felgyönelőkészületeiről, KISZ-esek köszöntése is téma, de a szabad szombati program is; Mert ebben az iskolában az is van, minden két hétben. A harminckilenc nevelő kétharmada nő, így aztán gyorsan kiderül: hol mostak, ki takarított, kinek maradt ideje másra. Akad ki leül a fotelbe egy szaklap társaságában, és látszólag megszűnik körötte a világ. Derűs szünet, kilazít tanárnő és tanár. Nincs zordság, s talán a diák se sejti, hogy a szünetben a nevelő is erőt gyűjt. — Amióta ez a nevelői van, passzió a szünet — mondja valaki. — Még arra is kedvem támad, hogy néha délután itt legyek, s olvassak. — Meg hogy egy jó vicnevelői, de igaz. Persze lehet kis pecuban is barkácsolni, de milyen más, ha modern a környezet! Nevelőink lakása, lakáskultúrája magas szintű. El lehet kívánni,-hogy jól érezzék magukat egy sötét, ósdi szobában? Az igény meghatározó volt. Érezhetően hatott ez a munkára. Más a rend — a régiben egyszerűen nem lehetett rendet tenni — áttekinthetőbb a dolgozat, a szemléltetőeszköz. Itt tudunk konferenciázni, itt lezajlik minden kis háziünnepség, ha úgy hozza a sors, még a névnapnak is ez a színhelye. Vége a házaknál folyt, vetélkedőnek is beillő és fárasztó egymásünneplésnek. Hogy átszervezte ez a szoba az életet? Igen, s nem is rosszul. Reggeltől este fél hétig mindig vannak ebben a nevelői szobában. Kis női pusmogások, szenvedélyes szakmai viták, jókedvű élcelődések, emberi beszélgetések, őszinte diákvallomások tanúi a falak. Jobban tfsszemelegednek Itt kollégák, otthonról hozott térítők lopnak ide házimeleget, s a beverő napfény old fel kudarcot, fényesít örömöt. A kis vajai diák, hatalmas zsíros kenyerét majszolva, kezében az iskolatejes dobozkával pedig éppúgy, mint amióta Iskola van, kíváncsian figyeli a kiszűrődő zajokat. Bürget Lajos Jurij Prokopenko vUentöötlet ivattak Pjotr Szviridov - hoz. — Mondja, kérem — kérdezte szórakozottan, miközben a páncélkassza és a hűtőszekrény közötti válaszfalat bámulta — mivel foglalatoskodik most ön? — Mivel is? — kérdeztem vissza szolgálatkészen. — Apróbb ügyek kötnek le. — Például? — Például, konkrét kérdéseket oldok meg. — Milyen kérdéseket? — Konkrétakat. — Nem nevezné meg konkrétan? — Olyan kérdéseket, amelyeket naponta állít elénk az élet — ismételtem a legutóbbi szakszervezeti gyűlésen hallott frázist. — Halljam, milyen kérdéseket állít elénk az élet? — Aktuális kérdéseket. — Mi a lényege ezeknek az aktuális kérdéseknek? — A lényeg a lényege. Ezeknek az aktuális kérdéseknek abban van az aktualitása ... De mit is akar ön tulajdonképpen tőlem? Figyelmeztetem, ez nem is olyan egyszerű. Én még csak egy év óta dolgozom... — Éppen ezt szeretném tudni, hogy mit dolgozik? — Azért az ember valamit mindig csinál. Ezzel így van mindenki. — Tehát valamivel mindenki foglalkozik? — Mindenki? Amivel kell, azzal feltétlenül foglalkoznak. — No, rendben, — fújta ki magát Pjotr Szviridov, — másként próbálom megfogalmazni a kérdést: mi az ön napi munkahelyi kötelessége? — Napról napra változik. — Akkor határozza meg egy hónapra. — Különféle szokott lenni. Egy biztos: lelkiismeretesen, elmélyültem, hévvel dolgozok ... — És mit csinál? — Ismét a régi nótát fújja? Már megmondtam, hogy az attól függ... —• Közelítsük meg más oldalról a kérdést: mit csinálnak munkatársai az osztályon? — Valamennyi teljesíti a maga feladatát. — Érthető, hogy a sajátját, és nem a másikét. De mi ennek a feladatnak a lényege? Tételezzük fel, hogy megérkeztek munkahelyükre. Leültek a helyükre. Mit csinálnak ezután? — Aztán hozzálátnak a munkához. De ezt már mondtam ... — Az önök részlege általában mivel foglalkozik? — Teljesíti a feladatát. Néha túlteljesíti... Pjotr Szviridov elővette zsebkendőjét és megtörölte izzadó homlokát.' — Megmondja végül, hogy mivel foglalkozik is az önök osztálya?! — ordította akkora hangerővel, hogy a szék-IPARI SZÖVETKEZETEK Felül a másfél milliárdon A KISZÖV elnökségének üléséről Az elmúlt évi gazdálkodás összesített mérlegadatait tárgyalta március 25- én a KISZÖV elnöksége. Az elmúlt év végével 4.1 ipari szövetkezet készített mérleget megyénkben. Az összesített adatok szerint a szövetkezetek árbevétele 1975-ben 1 milliárd 662 millió 200 ezer forint volt, 25.2 százalékkal magasabb. mint 1974-ben. A negyedik ötéves terv kezdő évében,1971-ben a szövetkezetefc nettó árbevétele alig haladta meg az 1 milliárd forintot. Iparcsoportokként értékelve a szövetkezetek termelését, jelentős eltérések mutatkoznak. A gépgyártásban a nettó árbevétel 25,7 százalékkal volt magasabb az előző évinél, a feldolgozó iparban ettől kevesebb, a cipőipar négy szövetkezete viszont 47,9 százalékos árbevétel-növekedést ért el. A textilruházati iparcsoport 4,9 százalékos növekedésében közrejátszott, hogy két szövetkezet, a Nyírség Ruházati Szövetkezet, valamint a Nagykállói Textilruházati Szövetkezet az 1974. évi átlag nettó árbevételt sem érte* el. Az egyéb iparcsoportba tartozó öt szövetkezet árbevétele 32,3 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Az építőipar összességében 12,3 százalékos árbevétel-növekedést ért el, probléma viszont, hogy hat szövetkezet az 1974. évhez viszonyítva 4—18 százalékig kevesebb árbevételt ért el. A szolgáltató iparcsoport 15,9 százalékos többletárbevételében jelentős a nyíregyházi Tempó szövetkezet 21,9 százalékkal nagyabb árbevétele. A szövetkezetek eredménye, nyeresége 223 millió 200 ezer forint, 23,2 százalékkal több mint 1974-ben. Kiemelkedő eredményt ért el a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet, a legalacsonyabb nyereségnövekedés az építőiparban és a textilruházati iparban volt. Az alapok képzése, alakulása az 1974. évi gazdálkodáshoz viszonyítva kedvezőbb. KlSZÖV-szinten 11,6 százalékkal képződött magasabb rény üvege beleremegett. Zabot hegyeznek, borsót hánynak falra, vizet szednek kosárba, vagy legyet kopasztanak? — Miért kell itt a borsóval előhozakodni? — kérdeztem sértődötten. — Hogy hívják az intézményt, ahol dolgozik — kérdezte a lényegre térve, mo6t már szinte suttogva. Ettől a kérdéstől a hideg kivert, mert az igazat megvallva, nem tudtam. Hallgattam, de mint mindig, ha nagy bajban vagyok, most is mentőötletem támadt. Amíg Pjotr Szviridov semmibe bámulón nézte a menynyezetet, addig én egy könynyed mozdulattal a zsebemből előhúztam az üzemi ‘belépőmet és kezemben tartva arról hangosan leolvastam: — Munkaerő-kihasználást Ellenőrző Iroda ... — Nagyszerű — kiáltott fel örömmel Pjotr Szvirodov. — Most már én is tudom a munkahelyem nevét. Fél napig törtem rajta a fejemet De sehogy sem jöttem rá. Azért hivattam magát, hogy segítsen. Végül is sikerült. Köszönöm, mehet dolgozni... Fordította: Sigér Imre R-alap az 1974. évinél. A fejlesztésialap-képzés 39,6 százalékkal volt magasabb, mint 1974 után. Növekedett az amortizáció, teljes összege 17 millió 200 ezer forint, 17,4 százalékkal több a bázishoz viszonyítva. A bérszínvonal, a preferenciákkal a IV. ötéves terv időszakában egyenletesen növekedett. 1974-hez viszonyítva a növekedés 1975-ben 6,2 százalék. A negyedik ötéves terv kezdő évéhez viszonyítva 1975 végére a bérszínvonal-növekedés 22,2 százalékos volt. A szövetkezetek jól hasznosították a preferenciák lehetőségét, hat szövetkezet feltétel nélküli preferenciát kapott, három szövetkezetnél a preferenciát a hatékonyság emelkedéséhez kötötték. Az ipari szövetkezetek készletgazdálkodása 1975-ben nem mindenütt volt megfelelő. összesítve, 1975. december 31-gyel a készletállomány 15,4 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Különösen nagymértékben emelkedett a készlet a textilruházatban, 53,3 százalékkal. A növekedés a készletgazdálkodás szervezetlenségére utal, a túlzott készletezésre való törekvést, a felesleges készlettartást mutatják. Eredmény csupán az, hogy a készletek finanszírozását szolgáló hitelek állománya csökkent. A megye szövetkezeti ipara 1975-ben összesen 104 mii - lió 118 ezer forint értékű fejlesztést, beruházást hajtott végre. Jelentősebb az ingatlan, 62 millió 166 ezer forint értékben. Gépvásárlásra öszszesen 33 millió 409 ezer forintot fordítottak. A KISZÖV elnöksége a szövetkezeti ipar eredményeit úgy értékelte, hogy azok megfelelő alapul szolgálnak az 1976. évi tervék teljesítéséhez, az ötödik ötéves terv sikeres indításához. Befejeződött a tartalékosok versenye A tartalékosok honvédelmi versenyét március 20-án rendezték meg a tiszavasvári Alkaloida üzemi MHSZ tartalékosklubjában. A klubbajnokság 40 résztvevője 11 fajta versenyfeladatot oldott meg. Az első korcsoportban első helyen Kovács Sándor, második helyen Nagy István, harmadik helyen Gál Sándor végzett. A második korcsoportban Róka Sándor szerezte meg a vezetést Kató Károly előtt. Az MHSZ megyei vezetősége módszertani bemutatóval kötötte össze a versenyt. A vetélkedőt megtekintették az MHSZ tartalékosklubok titkárai, területi vezetői, a megyék szakági főelőadói. Részt vett a bemutatón az MHSZ tartalékos utóképzési osztály vezetője is. A rendezvény előkészítésében jól közreműködtek a nagyközség és a gyár társadalmi, gazdasági vezetői, illetve a Tiszavasváriban működő más szakági MHSZ-klubok. A sikeres szervezésért Vámosi József klubtitkárnak, Juhász János, Aranyos János, Kábái Lajos és Szabó Lajos MHSZ-aktíváknak az „Eredményes munkáért” kitüntető jelvényt nyújtották át. Rajtuk kívül öten emlékplakettet kaptak. Csak a Bakonyban és a Nyírségben A Bakony alján, a pápasalamoni erdőben, a közelgő tavasz jeleként nyílik a kárpáti sáfrány, hazánk egyik legritkább virága. Az ibolyakék és ül ás virágú növény a Bakonyon kívül hazánkban csak a Nyírségiben fordul elő. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT TAVASZI KOZMETIKA Papik István Gemzse, Dózsa Gy. u. 28.