Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 13. További fejlődésünk alapja az ésszerűbb, hatékonyabb munka (Folytatás az 1. oldalról) Jobb munkaerő­­gazdálkodást Munkánk fő követelménye, hogy jobban, tervszerűbben, ésszerűbben gazdálkodjunk az anyagi és szellemi erőfor­rásokkal. Véget kell vetni a munkaerővel való pazarlás­nak, hiszen országosan ki­merültek a munkaerő-tarta­lékok. Egy sor területen ta­lálunk korszerű munkahelye­ket, ahol hiányzik az ember, másutt viszont korszerűtlen körülmények között, gazda­ságtalan termékekkel kötünk le feleslegesen munkaerőt. Ennek a helyzetnek a meg­változtatásában mind az or­szágos, mind a helyi szer­veknek jelentős feladataik vannak. Szabolcs-Szatmár A pártaktivaülés résztvevői A csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége hazánkba látogat Apró Antalnak az ország­­gyűlés elnökének meghívá­sára a közeli napokban ha­zánkba látogat a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szö­vetségi gyűlésének küldött­sége. A delegációt Alois Ind­ra, a szövetségi gyűlés elnö­ke vezeti. A látogatás során a küldöttségek eszmecserét folytatnak a két ország par­lamentje munkájának ta­pasztalatairól és megvitatják a további együttműködés kérdéseit. Közzétették a BKP kongresszusi irányelveit Szófiában csütörtökön köz­zétették a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak az életszínvonal-politi­kára vonatkozó kongresszusi irányelveit. A Rabotnicseszko Deloban, a párt központi lap­jában megjelent dokumentum három fejezetből áll. A BKP programjából egyértelműen kitűnik: a párt legfőbb' fel­adata az emberről való gon­doskodás, a nép anyagi és kulturális jólétének állandó fokozása. A dokumentum hangsúlyoz­za, hogy az életszínvonal emelése csak a termelés nö­velésével, ez utóbbi pedig csaknem kizárólag a termelé­kenység fokozásával érhető el. Az életszínvonal emelésével kapcsolatos feladatok során előirányozzák, hogy a bol­gár dolgozók reáljövedelme a jelenlegi, a hetedik ötéves tervben évi átlagban 4 száza­lékkal, a következő két öt­éves tervidőszakban pedig ugyancsak évi átlagban 4,5— 6 százalékkal emelkedjék. A népesedéspolitikával fog­lalkozó pont hangsúlyozza, hogy továbbra is ösztönözni kell a születések számának emelkedését, s ezzel összefüg­gésben növelni kell a kom­munális szolgáltatások szín­vonalát. megyében ugyanakkor lehe­tőséget kell teremteni a még aktivizálható munkaerő fog­lalkoztatására is. A munka­erővel való ésszerű gazdál­kodás azt jelenti: ott legyen elegendő dolgozó, ahol az szinkronban van a teljesít­ménnyel és a népgazdaság érdekeivel. A másik nagy feladat a munkaidőalap jobb kihasználása. Jelenleg ugyan­is a munkaidőalap húsz szá­zaléka megy veszendőbe, s ha ennek csupán egy részét használjuk fel, már nagy lé­pést tettünk előre. Németh elvtárs felhívta a figyelmet a termelékenyebb, szervezettebb munkára. Ez­zel kapcsolatban említette: a következő öt évben me­gyénkben is meg kell céloz­ni, hogy a termelés növeke­dne a beállt gazdasági üze­mekben száz százalékban a termelékenység növekedésé­ből származzon. Ez kemény munkát követel, de üzeme­ink becsületbeli ügye is. Az üzem- és munkaszervezést gyökeresen meg kell javíta­ni. Legyen becsülete a jó szervezőnek, hiszen gazdasá­gi életünknek nagy szüksége van a munka jobb megszer­vezésére, előre jutásunk fon­tos feltétele a folyamatos munkalehetőség, a jó anyag­­ellátás, a fegyelmezett koope­ráció biztosítása, s az, hogy a normát rendszeresen tart­sák karban. Hangsúlyozta: ahol a teljesítményt lehet mérni, ott követelmény, hogy az emberek teljesítménybér­ben dolgozzanak. Nem lehet eltűrni a liberalizmust, a megalkuvást, a sok helyen ta­pasztalható lazaságot. Mind­annyiunk kötelessége rendet és fegyelmet tartani és ebben elsősorban a vezetőknek a kommunistáknak kell példát mutatni. Kihasználni a kapacitásokat A Központi Bizottság titká­ra ezt követően a gazdasági hatékonyságról szólt. El­mondta, hogy intézkedések szükségesek a gazdaságtalan termelés visszaszorítására és elsősorban ott, ahol az nem is a szükségletek kielégítésé­re szolgál. Ugyanakkor tel­jes mértékben ki kell hasz­nálni a modern, gazdaságos termelésre képes kapacitáso­kat. Ezekkel ugyanis újabb beruházások nélkül növel­hetjük jelentősen a terme­lést. Elsőrendű népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy mindenütt megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­re. Beruházási tevékenysé­günk alapja is az, hogy olyan fejlesztésre adjunk pénzt, amely gyorsan megtérül, s gazdaságos exportot tesz le­hetővé. Ez számunkra na­gyon fontos, és mindnyá­junktól nagyobb figyelmet követel. Kötelességünk az energiá­val, a pénzzel, idővel és anyaggal való nagyfokú ta­karékosság. Ezzel kapcsolat­ban hívta fel a figyelmet a Központi Bizottság titkára arra, hogy sok helyen paza­rolunk — bár anyagban sze­gény ország vagyunk — építkezéseken, szöggel, ce­menttel, deszkával, és más­sal. Sokszor a szemünk előtt gyártják a selejtet. pazarol­ják az időt, a pénzt, például a beruházásoknál, amelyek­nél indokolatlanul hosszú az átfutási idő. Ezek olyan gon­dok, amelyek szintén sokszor kiesnek a látókörünkből, il­letve ha tudunk róluk, meg is állapítjuk, hogy ez nem jó, a konzekvenciát nem vonjuk le. Kötelességünk itt a gyors és hathatós intézkedés, mert ez a legjobb nevelő eszköz. A mező­gazdaság tartalékai Németh Károly ezt követő­en a mezőgazdaság helyzeté­vel foglalkozott. Rámutatott: pártunk agrárpolitikája vi­lágos, s a XI. kongresszus ál­tal meghatározott. Tengelyé­ben a mezőgazdasági nagy­üzemek erőteljes fejlesztése áll. Az állami gazdaságoktól azt várjuk, hogy továbbra is élen járjanak a korszerűsí­tésben és a hagyományos termelési módok fejlesztésé­ben is. Termelőszövetkezete­ink közül a jók fejlődjenek tovább, a közepesek zárkóz­zanak fel, a gyengéket segít­sük a magasabb színvonal elérésére, s minderre a bá­zisra támaszkodva kell ki­használnunk a háztájiban rejlő lehetőségeket. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a mezőgazdaság minden szektorában meg kell teremteni a termelési és értékesítési biztonságot. A mezőgazdaság feladatai az V. ötéves tervben szintén nagyok, de áz erőnk itt is több annál, mint amennyit eddig a fejlesztés szolgálatá­ba állítottunk. Bár a mező­­gazdaság összteljesítménye szép, de nagyon nagy tarta­lékaink vannak például a szarvasmarha-tenyésztésben, a tejtermelésben, s abban, hogy a magyar mezőgazda­ság mindent megtermeljen, ámire népünknek 'szüksége Népszavazás Kubában az alkotmányról A Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottsága, a néphez intézett felhívásában arra kéri a kubaiakat, hogy a vasárnapi népszavazáson mondjanak igent az új szo­cialista alkotmányra. A Granma szerdai számá­ban közölt felhívás hangsú­lyozza, hogy az ország alap­törvénye megszünteti a faji, a vallási és vagyoni megkü­lönböztetést, deklarálja a nők egyenjogúságát, a dolgo­zók jogait és kötelességeit. A „forradalmi, demokra­tikus és szocialista alkot­mányért” című felhívás rá­mutat arra, hogy a vasár­nap népszavazásra kerülő al­kotmány meghatározza az or-* szág külpolitikájának főbb elveit, amelyek alapja a pro­letár internacionalizmus, a testvéri barátság a Szovjet­unióval, a szocialista közös­ség tagországaival. Kinevezték * v ' az új olasz kormányt van. Állattenyésztő telepein­ket be kell népesíteni, még­hozzá olyan egyedekkel, amelyek nagyobb termelésre is képesek, ugyanakkor a hagyományos telepeket is jobban ki kell használni. A mezőgazdaság nagy tartalé­kai között említette a talaj­erő-utánpótlást, illetve, hogy a megtermelt értékeket ne hagyjuk tönkremenni. Sok lehetőségünk van ugyanis a műtrágya, a takarmány, a kukoricaszár, stb. jobb hasz­nosításában, amelyekkel nem mindig és mindenütt élünk. Ezekkel a kérdésekkel a konkrét cselekvés szintjén kell foglalkozni mindenki­nek, akit illet. A háztáji termelés segítése A háztáji és kisegítő gaz­daságokról szólva elmondta: azokra hosszú időn át szük­ség van, hiszen a mezőgaz­dasági termelés 36 százaléka innen származik, s különösen a gyümölcs- és zöldségter­mesztés és állattenyésztés te­rületén van nélkülözhetetlen szerepe. Felhívta a mezőgaz­dasági üzemek figyelmét ar­ra, adjanak nagyobb segítsé­get a kisgazdaságok terme­léséhez, értékesítéséhez, tá­mogassák őket a szükséges feltételek megteremtésében. A Központi Bizottság tit­kára végezetül arra kérte me­gyénk lakosságát, mindenek előtt a kommunistákat, hogy jobb, tervszerűbb munkával, egységes cselekvéssel segítsék valóra váltani a párt általá­nos és gazdaságpolitikai cél­jait, ötödik ötéves tervünket. Hangsúlyozta, hogy ehhez megvannak a belső erőforrá­saink, amelyekkel jól élve le­het eredményesebben dolgoz­­ni. Szabolcs-Szatmár megye kommunistáinak és lakossá­gának azt kívánta, hogy mint eddig, ezután is lelkes oda­adással támogassa közös ügyünket, gyarapítsa az ed­dig kivívott nagy erkölcsi­politikai tőkét, s akkor a jö­vő feladatait is sikeresen megoldjuk. ★ Németh Károly tájékozta­tóját az aktívaülés résztve­vői nagy tetszéssel fogadták. A Központi Bizottság titká­ra a déli órákban elutazott megyénkből. Aldo Moro miniszterelnök szerdán későn este bemutat­ta új kormányának névsorát a Quirinale palotában Leone 'köztársasági elnöknek, aki a kormányfő javaslata alapján csütörtökön délben kinevez­te az új olasz kormányt. Az új kabinet (az ötödik, amelyet Moro vezet) a fasiz­mus bukása (1943) óta a 38., a felszabadulás (1945) óta a 34. olasz kormány. Csak ke­reszténydemokratákból áll. 22 tagja közül kettő nem parlamenti képviselő, hanem szakértő-főtisztviselő. és ez újdonságot jelent, először fordul elő. E kettő: Paolo Bonifacio jogászprofesszor, az alkotmánybíróság volt el­nöke (akinek nevéhez szá­mos, mélyreható demokrati­kus reformot jelentő alkot­mánybírósági ítélet fűződik) az igazságügyi minisztérium élén, és Gaetano Stammati, az olasz kereskedelmi bank elnöke a pénzügyminisztéri­um élén. Néhány kisebb vál­tozást leszámítva egyébként az új kormány összetétele megegyezik az előzővel. Szabolcsi adatok az alkoholellenes küzdelemhez V. AZ ALKOHOL MEGYÉNK ORVOSI IRODALMÁBAN ár utaltunk arra, hogy a középkor patikárusai (megyénkben az első polgári gyógyszertár, a nyír­egyházi „Arany Sas” patika 1648-ban létesült), chirurgu­­sai és bábái nem vetették meg a „papramorgó”-t, ami­re a sok tiltó rendelkezésből is lehet következtetni. Me­gyénk első, mai értelemben vett megyei főorvosa dr. Jó­sa István (1756—1839) a jár­ványok megelőzésére egye - bek között a következőket javasolta: „Igen hasznos lé­szen, a kitől kitelik, regge­lenként egy tsesze melegített bort vagy egy-két korty pá­linkát meginni.” Jósa azon­ban ezen „ősi megrögzött baiítéletek” ellenére is hang­súlyozta, hogy „a tiszta víz az eledelek emésztését ama­zoknál (ti. a bornál és pálin­kánál) jobban segélli!” („Or­vosi Utasítás Tek. Nemes Zabolch Vármegye Lakosai­hoz” c. nyomtatásban is meg­jelent kis munka, amelyet 1814-ben Kislétán írt.) A bá­bák iszákosságát nagyon el­ítélte Jósa István „A helysé­gek bábáinak oktatása” c. könyvének (1823, Debreczen, Tóth Ferencz nyomdája) Elő­szavában, ahol a következő olvasható: „Megmutatta a tapasztalás, hogy a dühöskö­dő kezében nem oly vesze­delmes az öldöklő fegyver, mint a korhely részeges Bá­ba. Senki a társaságban több s nagyobb háborgásokat nem szerezhet, mint a lotso­­gó fetsegő Bába.” Mádi Szabó Dávid (1808— 1886) orvosdoktori disszer­tációjában („A mádi bor ter­mészet és orvostudományi te­kintetben”, 1838, Pest) még gyógyszerként is ajánlja a híres mádi (hegyaljai) bort, csupán a csecsemőknek és gyermekeknek tiltja. Későb­bi munkájában, az első íz­ben 1872-ben megjelent „Kis gyermekes anyák könyve” c. művében azonban már Mádi Szabó főorvos a terhes nő­ket tiltja az alkoholtól ek­képpen : „ ... italul is leg­czélszerübb a víz: a pálinká­nak, erős kávénak, rumo6 theának mértéktelen ivásai ártalmasak!” Ugyancsak helyteleníti az újszülöttek életét veszélyeztető kereszte­lési szokásokat: „Botrányos visszaélésekkel megy végbe sokszor a keresztelő is, mi­dőn a ^szegény embernek többnyire egy szobácskájába összegyülekeznek a komák és ott zajos lármás lakomát csapnak. Járja ott aztán du­­lásig a mézes pálinka, sőt kinálgatják a beteget is, kar­­ról-karra adogatják a csecse­mőt, kiabálnak hozzá zse­­nyegnek egymásközt, gyak­ran össze is szólalkoznak — sürü pipafüstben. Ez mind igen kíméletlen meggondo­latlanság.” Jósa András (1834—1918) 13 éves korában a pozsonyi országgyűléskor apjának egy előkelő barátjától fogadáson nyert pezsgőjétől rúgott be először és utoljára. Későbben csak nyíri vinkót ivott, de csakis savanyúvízzel (szoly­­vai víz. polenai víz) hígítva és módjával. Azt tartotta, hogy a nyíri emberbe nem is való a tokaji bor, mert ha­mar megrészegszik attól. Jó­sa András tehát a mértékle­tes borivás híve volt, s pél­dája e téren is sok követőre akadt a vármegyében. Ezzel is összefügg, hogy az előző­leg már említett régi „Arany Sas” (1648) patika 1886. évi újsághirdetése 28 fajta ás­ványvizet (szolyvai és pole­nai savanyúvíz, a luhi „Mar­git” gyógyforrás vize, a mo­hai „Ágnes” forrás vize) reklámozott de ugyanitt volt olvasható még a- következő: „Egyúttal ajánlom betegek részére kitűnő tokaji aszú, egri vörös és spanyol mala­ga-boraimat. Tisztelettel Szopkó Alfréd gyógyszerész Nyíregyházán.” (Folytatjuk) Dr. Fazekas Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom