Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-13 / 37. szám
1976. február 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS II. A cukor és a kenyér A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának látképe. (Elek Emil felvétele) NAPIRENDEN AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA Azok a „bűvös” számok A Szakszervezetek Megyei Tanácsa február 11-én Nyíregyházán ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Koszorús Ferenc, a SZOT- elnökség tagja, a Vasutas Szakszervezet főtitkára. Az SZMT ülésén ismertették az ötödik ötéves terv főbb céljait, majd meghatározták az 1976. évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásával kapcsolatos megyei szakszervezeti tennivalókat. Az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről tárgyalt ezután az SZMT, s feladattervet fogadott el, amelynek megvalósításával segíteni kívánja az üzemi demokrácia fejlesztését, a dolgozók aktívabb közreműködését, a kezdeményezőkészség kibontakozását és hasznosítását. Első számú feladatunk, hogy adottságainkat — mindenekelőtt a termőföldet — a legcélszerűbben hasznosítsuk. Sokszor elmondják, elmondjuk, hogy miből kell többet vetni, ültetni. Csak azt nem tesszük hozzá, minek a rovására. Csupán példaként említjük a cukor ügyét. 5—10 évvel ezelőtt még úgy gondolkoztunk, hogy nem érdemes nálunk a cukorrépatermelést erőltetni, terem elég alapanyag máshol, beszerezhetjük a cukrot a világpiacon. Azonban 1973— 74-ben változatlanul tartott nálunk a cukorfogyasztás emelkedése, miközben a világpiacon az árak egyre magasabbra szöktek. Elhatároztuk tehát, hogy a cukrot idehaza kell megtermelni. 1975-ben valóságos bravúrt hajtott végre a mezőgazdaság. Állami vetésszerkezet . előírása nélkül, tervkötelezettség nélkül 125 ezer hektárt, megyénkben 8600 hektár szántóföldet vetettek be cukorrépával és a termés sem lett rossz. Csakhogy. Talán kicsit hirtelen hízott a répa, vagy ki tudja mi okból a cukortartalom lényegesen csökkent. A sok répától kevesebb fehér port várhattunk. Kiderült az is, hogy cukorgyáraink ilyen óriási mennyiség feldolgozására csak 150 napi működés esetén képesek. Százötven nap alatt a kiszedett répa sokat veszít a cukortartalmából. Elhatározásunk változatlanul az, hogy idehaza termeljük meg a cukrot. Ehhez azonban ki kell derítenünk, mi okozta a cukortartalom-csökkenést és ezt a hibát ki kell küszöbölni. Közben pedig építenünk kell még két cukorgyárat, fejleszteni a meglévőket, hogy a feldolgozás se legyen „szűk keresztmetszet”. Nézzük most a növénytermesztést. A búza az a legfontosabb növényünk, amelynek hozamát „egyenesben” fogyasztjuk el. A túltermelés veszélye nem fenyeget, mért a búza jó exportcikk is. Búzatermesztésben nem állunk rosszul, hiszen ez az a terület, ahol talán világviszonylatban is az „előkelőek klubjában” vagyunk. Nem egészen megnyugtató azonban a megtermett búza sorsa. Gépesítettük ugyan ezt a kultúrát, de kicsit nehezebb időjárási viszonyok mellett szakadásig kell dolgozni a gépeknek, éjszakázni a kombájnosoknak és a vontatósoknak, hogy a termés magtárba kerülhessen. A magtárhálózat szó szerint gombamódra szaporodik, hiszen sok helyen nőnek ki a földből az óriás gombákhoz hasonlító gabonasiló telepek. De még ez is kevés. Megnyugtató, hogy az ötödik ötéves terv mezőgazdasági beruházásainak fő célja éppen a gépesítés. Hiszszük, a százmilliárdból futja, hogy megnyugtató méretű és korszerűségében is kielégítő gépparkunk alakuljon ki, válamint tökéletesítjük a szállítást-szárítást-tárolást is. Közben pedig az agrártudomány feladata, hogy a búzatermesztésben még lappangó biológiai kérdőjeleket felkiáltó jelekké egyenesítse ki. A terv előírásai szerint műtrágyánk lesz elegendő, de korántsem olyan alacsony áron, mint korábban. Ezért most nem arra kell majd vigyázni, hogy legyen műtrágya, hanem arra, hogy a meglévőt okosan és hatékonyan valóban felhasználjuk. Malomiparunk elégséges, — hajdan „malomipari nagyhatalom” voltunk — a kenyérgyárak rekonstrukciója, a kapacitás bővítése nagyrészt megtörtént, illetve még folyamatban van. Sajnos az egyébként helyes decentralizálást a sütőiparban sikerült a leginkább megvalósítani. Annyira, hogy nincs egységes irányítás. Hiányzik a tipizálás, a gyümölcsöző tapasztalatcsere. Ez is oka lehet annak, hogy bár kenyeret mindig lehet kapni, a minőség nem mindenütt megnyugtató. Közbevetőleg néhány szót a kenyérpazarlásról. Fél kenyereket mindig, többnapos ünnep után egész kenyereket is lehet találni a szemétben. Ezen a problémán azonban — ismétlem, véleményem szerint — tudatformálással nem lehet segíteni. Amíg a ma sütött kenyér holnapra savanyú lesz, addig kidobják a maradékot. Nem igaz, hogy nincs olyan sütőipari technológia, amely napokig élvezhető kenyeret tudna produkálni. (A zsurkenyér például egy hétig fogyasztható.) És még valami: a kidobott kenyér is érték. Sok helyen valóságos üzletágnak számít a fölösleg összegyűjtése és eljuttatása az állattenyésztőkhöz. Igaz, kárbavész a pék munkája, ha állatoknak adják a kenyeret, de még mindig jobb, mintha belekeveredik a szemétbe és tönkremegy. Következik: Friss zöldség és gyümölcs. Akik közügyben szólnak Az utóbbi években megyénkben fejlődött az üzemi demokrácia — bár ez a fejlődés elmaradt a követelményektől. Ennek ellenére hozzájárult a szocialista tulajdonosi szemlélet alakításához, a közösségért érzett felelősség elmélyítéséhez. A szakszervezeti beszámolók konkrétabbak, tartalmasabbak, közérthetőbbek, a legfontosabb döntések előtt több változatot terjesztenek a testületek elé. Figyelemmel kísérik, hogy a felvetett javaslatokra, észrevételekre időben választ kapnak-e, akik közügyben szóltak. Erre különösen a MEZŐGÉP, a KEMÉV, a konzervgyár, az ISG kollektívája szolgáltatott jó példákat. Az utóbbi évek fejlődését segítette, hogy az üzemi demokrácia révén a dolgozók tudják: mindenkor részesei annak, ami az üzemben történik, a gyakorlati élet igazolja, hogy az üzemi demokrácia szélesítése a termelés egyik legfontosabb segítője. A fejlődés mellett azonban több gátló tényező is nehezíti a kibontakozást. Ez többnyire szervezeti, módszertani hiányosságokból adódik. Egyes helyeken a hatásköröket nem decentralizálták kellően, előfordul, hogy a felelős vezetők a döntési jogkörük csorbítását vélik. Az üzemi demokrácia hatékonyabb érvényesülését gátolja sok helyen a közép- és alsóbb szintű vezetők hiányos felkészültsége és informáltsága. Megtörténik, hogy a'szakszervezeti szervek jogos felvetéseket tesznek, ezeket formálisan meghallgatják, de a végrehajtást megkerülik. Ez fordult elő például az öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében is. Az elhalasztott tanácskozás A Szakszervezetek Megyei Tanácsa foglalkozott az üzemi demokrácia közvetlen formáival, Elhangzott: a termelési tanácskozás továbbra is az üzemi demokrácia egyik alapvető fóruma. Ezeken elsősorban olyan fontosabb — vállalatot érintő — kérdések szerepelnek, mint például a tervezés, a termelés, a szocialista munkaverseny, az újítások, a kollektív szerződés, a munkavédelem főbb kérdései. A termelési tanácskozásokat általában negyedévenként megtartják, azonban még mindig van olyan vállalat, ahol rendszertelen: például a FÜSZÉRT nyíregyházi telepén egész 1975-ben nem tartottak. A termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket rendszeresen megelőzi a műszaki konferencia. Egyes vállalatoknál kérni kellett, hogy halasszák el a termelési tanácskozást, mert műszaki konferencia után a szakszervezeti műhelybizottságok titkáraival és bizalmiakkal nem ismertették, mi kerül majd a termelési tanácskozás elé. Az utóbbi időben általánossá vált, hogy egységenként, és nem az egész nagyvállalatra kiterjedően rendezik meg a tanácskozásokat. Ez a forma nagymértékben segítette a dolgozók aktivitását, különösen kedvező eredmények voltak például az építőiparban, a MEZÖGÉP-nél, a Felsőtiszai Erdő- és Fagazdaságnál, az ingatlankezelő és szolgáltató vállalatnál, a gabonafelvásárlónál. Eldöntött kérdések A tanácskozásokat a munkahelyi vezetők tartják. Még mindig előfordul, hogy alapvetően nem a munkahelyi eredményekkel, gondokkal foglalkoznak, hanem számszaki adatokat ismertetnek kommentálás nélkül, eldöntött kérdéseket visznek a dolgozók elé. Az ilyen termelési tanácskozásokat gyakran éri bírálat, mert a dolgozók így nem is lehetnek aktívak. Több helyen másfajta gond jelentkezik: nem érvényesül megfelelően a termelési tanácskozás döntési hatásköre, a kiváló dolgozói Kitüntetés, szocialista brigádcím odaítélése nem megfelelően történik. A hozzászólásokban többnyire a dolgozók élet- és munkakörülményeivel, valamint az üzem- és munkaszervezéssel foglalkoznak, sok fontos téma nem kerül indokoltságának megfelelően az érdeklődés középpontjába. A szocialista brigádvezetők tanácskozásai az üzemi demokrácia hagyományos formái mellett egyre gyakoribbá válnak. Nagymértékben segítik a munkaverseny kiszélesíszervezésében. Ezek a tanácskozások egyre jobban betöltik az önellenőrzés szerepét is. Probléma, hogy sok hasznos javaslatot nem ismertetnek kellő széles körben. Közvetlen fóruma az üzemi demokráciának a társadalmi bíráskodás. Ez a forma az utóbbi években nem felelt meg a követelményeknek, a tárgyalt ügyek száma is évről évre csökkent. A visszaesés oka: a fegyelmi jogkör gyakorlója általában egyszerűbbnek tekinti a fegyelmi eljárást, illetve a büntetést. A társadalmi bírósághoz terjeszthető ügyek megtörténtéről sok esetben nem tájékoztatják a szakszervezeti bizottságokat. Az alapszervezetek sem kísérik figyelemmel és nem szorgalmazzák az ügyek előterjesztését. A tárgyalásokon kevesen vesznek részt, a résztvevőkre egyébként is csak a szemlélődés jellemző. Rétegtanácskozások A különböző rétegtanácskozások (újítók, nők, fiatalok, a törzsgárda tagjai, a kiváló dolgozók tanácskozásai, a munkásgyűlések) az üzemi demokrácia hagyományos fórumai mellett kialakulóban vannak, de még nem váltak általánossá. E fórumok azonban máris gazdagították az üzemi demokráciát, javították színvonalát. Az ilyen tanácskozásokat egy-egy fontosabb, általában a rétegeket érintő feladat végrehajtása előtt tartják. Ezekből kiemelkedtek az ifjúsági parlamentek, a nőbizottságok tanácskozásai. Az elmúlt évek eredményeire építve, a lehetőségek jobb kihasználásával az üzemi, munkar helyi demokrácia tartalmában és módszerében is tovább fejleszthető. Erre jó iránymutatást adnak a párthatározatok, a szakszervezeti kongresszus határozata. Nem tudok elérzékenyülés nélkül szólni Zalka úrról, a kiváló szakemberről,* a köztiszteletben álló osztályvezetőről. Mint a Kék Fény legutóbbi adásából kiderült: a Gardenia gyár feddhetetlen életű, megvesztegetett embere, jó üzleti szellemmel és érzékkel népszerűsítette a gyár termékeit, a függönyöket. Ügyfelei segítségével lehetővé tette, hogy széles e hazában, a legkisebb faluban is, Gardenia függönyök lógjanak az ablakokon. Zdtka úr nem centizett, hanem nagyvonalúan kilóra adta a portékát bűntársainak. A riporter, a rendőrség: szakértő, valamint a gyár igazgatója, hoszszan méltatták e nagyszívű tolvaj elévülhetetlen bűneit. Sőt a bűntársak is megerősítették mindazokat, melyek KÖRÖZÉS Zalka úr áldásos tólvajlását bizonyították. Ezért nem értem, hogy a műsor szerkesztői mégis méltatlannak találták Zalka urat arra, hogy képernyőn keresztül megismerhessük. Vagyis az érintettek és érdekeltek közül mindenki látható volt, csak Zalka úr hiányzott. Hiába ültünk és vártuk, hogy végre megjelenik valahol, legalább a függöny mögött. Lassan kénytelen voltam'belenyugodni, hogy nem vehetem szemügyre azt az embert, aki elegendő függönyt biztosított a tömegeknek egy láthatatlan csatornán. Apropó: csatorna... A tv készüléken gyorsan csatornát váltottam, átkapcsoltam mind a tizenkettőre, de sehol egy Zalka! Másnap magánnyomozói minőségben megtudtam, hogy Zalka úr nem testi fogyatékossága miatt volt láthatatlan. Kiderült: egy feje, két füle, egy orra és két szeme van, tehát nem lehetett attól félni, hogy portréjának felvillantása esetén rossz álmaink lesznek. Egyszóval: Zalka úr nem torzszülött és konspirativ okai sincsenek inkognitójának. Tehát Zalka urat nyugodtan belehetett volna mutatni diapozitíven, negatív személyként, akár igazolványképe segítségével, mint teszem azt Csutorás Ödönt, akit azért köröznek, mert nem találják. Nem értem! Zalka úr Győrben, a Gardéniában méa megvolt. Mint érdemei felsorolása folytán megtudtuk, külkereskedelmi szakon végzett. És ekkor ébredt fel benne a gyanú: Csak nem küldték el, adás közben, (tekintettel a létszámstopra) Alaszkába üzletkötőnek? Vincze György tését, hatékonyságának növelését a megalapozottabb és a tervekhez igazodó vállalásokat. A brigádok részt vesznek a munka irányításában, Ezek megvalósításához nyújt majd segítséget az a feladatterv is, amelyet legutóbbi ülésén fogadott el a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. M. S. Tanárképző főiskola: Felvételi vizsga levelező tagozatra Február 5-től 10-ig zajlottak le a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a képesítés nélküli pedagógusok felvételi vizsgái. Ebben az evben 217 képesítés nélküli tanító, nevelő jelentkezett a felsőfokú intézmények tájékoztatójában közölt szakokra. A felvételizők február 5- én írásbeli vizsgát tettek, az eredményesen írásbelizők 9- én és 10-én szóbeliztek. A tavalyi felvételi vizsga alapján ötvennégyen kértél felvételüket. A leendő levelező hallgatók február 17-én és 18-án kapnak értesítést felvételi eredményükről.
