Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. február 1. MUNKA, TANULÁS, KÖZÉLET „Kérem a felvételem...” Helyszín: a MEZŐGÉP nyíregyházi gyára Idő: napjaink Szereplők: három fiatal szakmunkás Az „igen” nem hangzott el Mikita István szerkezetlakatos munkahelye a daraboló üzem, géprnomstrumok között. Ezeken alakítják félkészre, további megmunkálásra a vaslemezeket, csöveket, idomvasakat. Ma már kevés, holnap semmi — Valamennyi gépen tudok dolgozni, ami itt van a műhelyben. 1968 óta a sorkatonai szolgálat idejét leszámítva állok, hol az egyik, hol a másik gép mellett. Évekig betanított munkásként. Legtöbbször az élhajlítón van munkám, s ez elég veszélyes. Megéreztem, hogy ha nyugodtabban és jobban akarok dolgozni, alaposabb szakmai ismeretre van szükségem. Vegyük csak a rajzismeretet. Valahogy elboldogultam a minimálissal. Azonban rá keilett jönnöm, hogy ez ma már kevés, holnap pedig semmi. S adott volt a lehetőség itt helyben, a gyárban. Jelentkeztem, és tavaly megszereztem a szakmunkásképesítést. Mert „mikor kezdjen az ember önmagától többet követelni, ha nem huszonévesen” — tömör kérdőmondata mögött, ha kimondatlanul is a felelősségérzet húzódik. Két éve nős. Mint a fiatalok többségének, az ő házassága sem „két emelet boldogság”gal kezdődött. Albérletben laknak, nagyon is földszintesek a gondjai. Szövetkezeti lakást igényeltek. Gyereket is szeretnének majd. A 25 éves szerkezetlakatos most újra tanul. Pártszemináriumon. Kérte, vegyék fel a pártba. S itt a beszélgetés visszakanyarodik a már említett sorkatonai szolgálatra. — A századparancsnok írnoka voltam. Sokat beszélgettünk. Becsületes, határozott embernek ismertein meg. Kommunistának — a magam elképzelésem szerint is. A vele folytatott beszélgetések során érlelődött meg bennem a gondolát, hogy neIlyenek a mai fiatalok — ismert summázással zárta mondandóját egy tanácskozás felszólalója. Ez alkalommal nem a farmernadrág, a hoszszú haj, a magnó bömböltetése és más külsődleges megjelenési, viselkedési formák szerepeltek, a fiatalok fizikai állóképességét vitatta a felszólaló. Arról beszélt, hogy nemcsak a fizikai munkában, megterhelésben jelentkezik a gyengeség, hanem az iskolai oktatásban is egvre inkább gátló tényező. Már az általános iskolások között találni olyan gyermekeket, akik idegnyugtatót szednek. Közép- és felsőbb iskolákban egy-egy dolgozatírásra, beszámolásra feketekávéval és gyógyszerrel „készül” a tanulók egy része. Sok a testnevelés alól felmentett fiatal. Ezek a megállapítások mintha ellentmondanának azoknak a statisztikai felméréseknek, amelyek számokkem is a párttagok között van a helyem. Kérelmét elfogadták, készül és vár. Bizonyítás a gyakorlatban Másképpen megfogalmazott, másképpen megnyilvánuló, de lényegében hasonló elképzelések, gondolatok foglalkoztatják Enyedi Antal esztergályost is. A vállalatnál volt tanuló, hetvenben lett szakmunkás. Közben katona is volt. — Tapasztalatból mondom, a tanulóidő nem fejeződik be a szakmunkás-bizonyítvány átvételével. Az, hogy valaki megtanul mondjuk esztergálni, az ugyan eredmény, de nem minden. A munkában, a gyakori altban kell m egismerni a mind újabb, korszerűbb gépeket, gyártási eljárásokat. De a magasabb szintű gyakorlathoz, magasabb szintű elmélet szükséges. Nem véletlenül határoztam el, hogy továbbtanulok. Egyszer már nekikezdtem. És bolond fejjel a második év után abbahagytam. Most ősszel folytatom, már felvettek a Kossuth szakközépiskola gépész szakára. Nem lesz könnyű vállalkozás. Szabad ideje szűkre szabott. A bejárás, a két műszak ráadásul fárasztó is. A kéki szülői házban ketten élnek az édesanyjával, aki leszázalékolt, beteges. Segíteni kell a ház körül. A kikapcsolódásra, az otthoni barkácsolásra, a vállalat kiszesei körében töltött eddig is kevés idő rövidül majd a tanulás miatt. Számolt ezzel. — Bizonyítani szeretnék. Ehhez többet kell tudnom nemcsak a szakmáról, de mindenről, ami körülöttem történik. Sok minden foglalkoztat, s naponta adódnak megválaszolatlan kérdések, és nekem is vannak gondolataim ... Most pártoktatásra járok. Kértem a felvételemet isi. Saját nevelés Több munkatársa, vezetője előtt szóba hoztuk Bilecz János nevét, s csak jót mondtak a fiatal esztergályos munkájáról, magatartásáról. Voltak akik hozzátették: saját nevelés! Utalva arra, hogy a fiatalembert ez a kollektíva kai bizonyítják, hogy a mai fiatalok testsúlyban, magasságban mennyire fölötte vannak a 30—40 év előtti hasonló korúaknak. Ez is igaz. Ma a fiatalok nem rosszul tápláltak, nem „sápkórosak”, sőt egy részük fölös kilókat is cipel. Az edzettséggel, a fizikai állóképességgel van baj. Az utóbbi években a hiányos testedzésről, a magasabb szintű testkultúra szükségességéről nemcsak beszéltünk, intézkedések is születtek a fiatalok érdekében. Az iskolában növelték a testnevelési órák számát. A tanuláson kívüli szabad idő, sporttal való hasznos eltöltésére KlSZ-kezdeményezés született. Erőfeszítéseket tesznek a tanácsok sportpályák, uszodák létesítésével. Nyíregyházán megépült az erdei tornapálya. A sóstói erdőt fokozatosan alakítják át sétálóerdővé. A múlt évben sikeres akció volt az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalom, amelyben formálta ilyenné. Itt tanulta a szakmát, itt fejlődött a szakmai ismerete, s lett a vállalat kiváló dolgozója. Itt került a mozgalmi életbe a KISZ, majd a párt tagjainak sorába. Bilecz János egyetértett ezzel: — Fiatal éveiben könnyen formálható az ember. Hogy milyenné válik, abban döntően befolyásolja a környezete: családja, munkahelye, baráti társasága. Mondhatom, nekem e tekintetben szerencsém volt. Azután mindig lekötött, mert érdekelt a szakmám, meg a KISZ-ben kapott különféle megbízatások. Úgy alakult az életem, hogy mindig azt tehettem, amihez kedvem volt. Különben nem csináltam volna, igaz? Megtörtént persze, hogy úgy érezte: belefáradt. De végleg abbahagyni nem tudta. A KISZ-csúcsvezetőségi tisztségéről még akkor sem mondott le, amikor már a pártban kapott komoly feladatokat. — Örülök, amikor hallom, hogy valamelyik fiatal munkatársam felvételét kéri. De nem párttagokra, hanem kommunistákra van szükség. Igaz, senki sem születik azzá, legfeljebb azzá nevelődik. Ha ez a családban, vagy azzal együtt történik, még jobb. De a KISZ-nek feltétlenül egyik feladata ez. Természetesen a miénk is, párttagoké. Bilecz János ugyanezt az utat járta végig, s amikor a környezetéről szólva a szerencséjére hivatkozott, azt elsősorban édesapjára értette. Vele beszélhette meg a tagfelvételét is, mielőtt kérésével a párttitkár elé állt. Apjára, aki kommunista, nagyon büszke, példaképeként tiszteli. — Elismerik a munkámat, ezt érzem. De végül is nem az én dolgom, hogy magamat rangsoroljam, mennyire vagyok jó szakmunkás, menynyire végzem jól a dolgomat. Ha úgy minősítették, hogy jobb az átlagosnál, ez biztató. Nagyon szeretem a szakmámat, egyáltalán nem esik nehezemre így dolgozni. A képességeimnek megfelelő helyet megkaptam, semmi más célom nincs, mint hogy a tőlem telhető legtöbbet nyújtsam a szakmában, a gép mellett. Ezzel mérik az embert. Dolgozzon bármilyen munkakörben, beosztásban, a lényeg az, hogyan végzi a feladatát. Ha az átlagosnál jobban, vagy éppen kimagaslóan, az már szerintem egyfajta kifejezése is lehet a hová tartozásának. Egyértelműbbé válik ez a pártba lépéssel. Persze a kettőt együtt vállalni és csinálni már nehezebb. Kádár Edit tízezrek végeztek társadalmi munkát a gyermek-sportlétesítmények gyarapítására. Mindezek ellenére lényeges, .döntő változás még nem történt. Nem vagyunk gazdag ország, hogy egyik évről a másikra tornatermek, pályák, csarnokok ezrei épüljenek. Hiány van testnevelő szakemberből is. De nem ezek az alapvető okok. A meglévő létesítményeket sem használják rendszeresen. Az A legbensőbb ügyükről faggatjuk a fiatalokat. Életük sorsdöntő pillanatáról, a házasságról, illetve a házasság elmaradásáról vallanak. Fel vagyunk készülve rá, hogy nehezen oldódnak, esetleg mereven elzárkóznak a válaszadástól, hiszen a házasságkötéssel kapcsolatos valamennyi ügy „magánügy”. De nem teljesen: a házasság társadalmi ügy is, ezért született az 1974/1. sz. törvény, amely kötelezővé teszi az orvosi tanácsadást, és azt, hogy a házasságkötési szándékot a kitűzött esküvő előtt harminc nappal be kell jelenteni. A következőkben olyan fiatalokkal beszélgetünk, akik bejelentkeztek, de a határidő lejártával nem mondták ki a boldogító „igen”-t. Rendhagyó leánybúcsú Műszaki értelmiségi pályán dolgozik I. Lakásán azonban hiába kerestük. Látogatásunk mégsem haszontalan, mert apja őszinte és beszédes. — Nem titok az kérem, így a jobb, rájöttek, hogy nem egymáshoz valók. Megelőztek egy rossz házasságot. A kitűzött esküvő előtt négy nappal fiam itt tartotta a legénybücsút a haverokkal. Egyszer csak kapja az értesítést, hogy menyasszonya az étteremben szórakozik, egy fiú is van a társaságában. Veszekedés, szakítás következett. J., a fehérköpenyes lány nem tud iménti beszélgetésünkről. Ö így beszél: — A beharangozott esküvő előtt négy nappal már le volt foglalva számunkra az étterem. A rokonok megvették a sok szép ajándékot. Tudtam, hogy I. a haverokkal otthon búcsúzott. Gondoltam: egyenjogúság van, miért ne tarthatnék én rendhagyó búcsút?! A lányokkal elmentünk az Arany Szarvas étterembe, a társaságunkban lévő fiú a bátyám volt. — Vőlegényének bejelentette, hogy leánybúcsút tart? — Nem. Ha előre bejelentem, talán engedi, vagy utólag megbocsátja. Érzem, hogy hibát követtem el, de megbocsájthatót. Szembesítésre nincs jogunk és talán okunk sincs. Annyi bizonyos: ha J. bátyiskolai órák közül legkönynyebben a torna marad el. Még mindig nincs megfelelő kapcsolat az iskola, a sportegyesületek és vállalatok között. Az iskolán kívüli sportlétesítmények legtöbb helyen el vannak zárva a fiatalok előtt. Mivel az iskola, a fiatalok testnevelésének központi helye, tovább kell javítani, formálni a tanterveket. Több időt és energiát kell fordítaja volt a társaság férfi tagja, akkor ez a leánybúcsú megbocsájtható. Akik ilyen ügyben nem tudnak közös nevezőre jutni, azoknak jobb is a szakítás, mint a válás... „Apám közbeszólt” Magas, barna fiatalember P. Halk szavú, bizonytalannak látszik, koráról és viselkedéséről ítélve most van a férfikor küszöbén. Nem is baj, ha még érleli gondolatait, önállóbbnak, határozottabbnak kell lennie ahhoz, hogy befolyásmentesen, mindenre kiterjedő „vizsgálódás” után — és felelősséggel — mondja ki az igent, ö maga is beismeri: az lesz a jó, ha már nemcsak a szívére, hanem az eszére is tud hallgatni. Az elmaradt esküvő körülményeire így emlékezik vissza: — Volt menyasszonyom olyan beosztásban dolgozik, hogy sok férfivel kell találkoznia. Ezen a pályán sokan minden lányt „egy kalap alá” vesznek, vagyis hogy általánosítanak. — A pletykák igazáról nem tudtam meggyőződni, későbbre beterveztem én is az érettségit. De apám közbeszólt, azt mondta, ehhez a házassághoz és a lakáshoz nem ad pénzt. Ehhez nem kell kommentár, itt még többször harminc napra van szükség... Már ölben a gyerek Kopogtatunk L.-ék ajtaján. Öszhajú bácsi invitál kedvesen. — A fiam nincs itthon, csak a menyem. Az oktatástechnika egyik hazai úttörő intézményében — a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán — csütörtökön háromnapos országos tanácskozás kezdődött az óvónő- és tanítóképzők, valamint a tanárképző főiskolák vezetői, gyakorlati képzést irányító szakemberei számára. A hazai pedagógusképzésben nagy jelentőségű eszmecserén kidolgozták a jövő generációt nevelő-oktató pedagógusok gyakorlati felkészítésének új programját. ni a testnevelésre. Az állami sporthatóság irányításával, koordinálásával újabb anyagi befektetés nélkül jelentős lehetőségekhez juthatnak a fiatalok, ha megnyílnak az egyesületi és vállalati kapuk, a ki nem használt művelődési házak. Egyoldalú lenne, ha csak az állami és társadalmi szervek feladatáról , felelősségéről szólnánk. A szülők és gyermekek jelentős részénél is szemléletváltozásra van szükség. Nem tesz jót az a szülő — egyébként egészséges gyermekének — aki a néhány száz méterre lévő iskolába minden áldott nap gépkocsival hordja gyermekét. Talán a buszok is kevésbé lennének zsúfoltak, ha a két-három kilométernél közelebb lakó iskolások az egészségesebb gyaloglást választanák. A helytelen szemléletet példázza egy nyíregyházi eset. A szülői értekezleten arról esett szó, hogy a — Úgy látszik, rossz címet kaptunk, hiszen akit keresünk, az lemondott nősülési szándékáról. — A fiam is lemondott. Elsősorban a kifogásolható barátai miatt. Ezt mondták neki : „Megbolondultál, hiszen annyi lány van a vliágon!” Harminc nap nem volt elég ahhoz, hogy a fiamat jó útra térítsem. Szórta a pénzt, mire „köteleztem”, nyisson ifjúsági takarékot. Nyitott is. A kis szobában piros arcú fiatalasszony dúdolva sétál, ölében pólyás kisgyerek. — Röviddel a törvény életbe lépése után akartunk esküdni, vagyis 1974-ben. Tavaly aztán megesküdtünk, mert L. nem a barátait választotta, hanem engem. Van akinek több, van akinek kevesebb kell a gondolkodási időre. Az említett törvény nem azért született, hogy hátráltassa, vagy akadályozza a házasulandókat. • Inkább' azért, hogy gondolkodásra késztesse a meggondolatlan fiatalokat, s hogy alapját képezze a jobb, a boldogabb házasságoknak. Nábrádi Lajos 1978-ban új tanterveket vezetnek be az általános iskolákban. Ezek realizálása minden eddiginél jobban képzett, sokoldalú pedagógusokat igényel. Közölték, hogy február 1-én a szombathelyi, a nyíregyházi és a szegedi tanárképző főiskolán oktatástechnológusok képzését kezdik el. Az új képesítésű szakemberek irányítják majd egyegy iskolában az oktatástechnikai munkát, amely egyre nagyobb tért hódít. tanterem tisztaságáért a gyermekek is tehetnének valamit. Az egyik szülő kifakadt; az ő gyermeke nem takarító. Japán nálunk sokkal gazdagabb ország, a napokban televízióban láthattuk, hogy a gyermekek addig nem mehetnek haza, ameddig ki nem takarítják az osztályt. Sajnos . nálunk nagyon sok családban a 13 —14 éves gyermeknek is anyuka tisztítja ki a cipőjét. A szülők, gyermekek nem másnak, maguknak tennének jót, ha az eluralkodott „kímélő” életmód helyett az életkornak megfelelő fizikai munkára, erőfeszítésre szoktatnák a gyermekeket. Az egészségesebb, a fizikai és szellemi megterhelést is jobban bíró nemzedék nevelése össztársadalmi ügy. A családban, az iskolában, a munkahelyen mindenütt lehet és kell tenni a jövőnket hordozó ifjúságért. Cs. B. Új utakon a fiatalok gyakorlati képzése v
