Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976. február 1. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 hetséges kombinációk kiértékelését otthonra tartogatta. Érezte ennek a rejtélynek a kibogozása teafőzéstől lefekvésig fog tartani és- már előre örült, hogy hasznosan töltheti el az estét. — Na végre — dobta el a második cigarettavéget Kerék és hátat fordított a virágüzlet kirakatának, amit Szilánkainé eltűnéséig nézegetett. — De most aztán rajta! Csak az elhatározásig jutott, mert az újabb nekiiramodás előtt még idejében észrevette a sarki hentest, aki éppen most húzta le a rolót és a szemközti föd-, rászüzlet ajtajában is kint állt a csinos szőke fodrászlány. Ezek előtt mégsem futhatok — döntötte el szomo rúan —, mit gondolnának váncsi vagyok, lassú kocogásban mennyi kell a háztömb megkerüléséhez? — Na, megvetted a kenyeret? — Egy kéz nehezedett a vállára és mintha csak a föld hányta volna ki, abban a percben, ott vigyorgott mögötte Balázs Miska. — Még nem — nyögte elkeseredve és magában a pokol mélységes fenekére küldte a másikat — most... most akarom éppen... — Akkor mi az ördögöt csináltál eddig? Levegőztél? — Hát igen... úgyis lehet mondani... — Azt látod jól tetted! A mi korunkban nem árt néha levegőzni, meg sétálgat-Nem is olyan bolondság ez a kocogás, amiről annyit szajkóznak a rádióban — gondolta Kerék Jakab és elhatározta, hogy minden este körbefutja a háztömböt. Két körrel kezdi, aztán majd lassan emeli az adagot. ötvenévesen, erősen megereszkedett pocakkal, igazán tenni kell valamit az egészség érdekében! Amikor első este lassú iramban kikanyarodott a belvárosi bérház kapuján, kis híján összeütközött Balázs Miskával, egyik hivatali kollégájával. Ez is mi a csodát tekereg most erre? — Mi az öregem? —torpant meg Balázs. — Majdnem feldöntöttél. Hová a fenébe rohansz? — Rohantam? — csodálkozott Kerék. — No, nézd csak észre se vettem. De tudod arról van szó, hogy... hogy elfogyott otthon a kenyér és sietek mielőtt Tóth-Máthé Miklós: bezárna az üzlet. Az aszszony körömpörköltet csinált és kenyér nélkül, hát... — Ja, az más, de azért mégse kéne így loholni. A mi korunkban már veszélyes ez a. tempó. Lépj ki.de ne úgy akár egy kamasz. — Igazad van — törődött bele sóhajtva Kerék, majd gyorsan elköszönt a kollégától. Tempós, nagy léptekkel indult meg és csak azután váltott át futásra, amikor a másik már befordult a sarkon. De alighogy nekieredt, a távolban közeledni látta Szilánkainét, a ház egyik legpletykásabb lakóját, aki hosszú évek óta tartó özvegységét kizárólag csak mások megfigyelésének szentelte. — Remélem még nem látott meg — lassított ijedten Kerék —, arra igazán semmi szükség, hogy ez mindenfélét összefecsegjen. A legenyhébb változat, ha csak azt terjesztené, hogy megbolondultam. — Kezitcsókolom — emelte meg a kalapját —, hogy van kedves asszonyom? Negyedóráig tartott, amíg Szilánkainé elsorolta hogy van és újabb negyedórát vett igénybe, ahogy ráérősen eltotyogott a házig. Közben többször hátratekintett, mert azért gyanúsnak találta Kerék lakótárs szívélyes érdeklődését. Nem emlékezett rá mikor érdeklődött utoljára a hogyléte felől és vajon most miért tehette? E mögött lehet valami, itt valami lappang, de az összes lerólam? Ez a hentes mindig szívélyesen, kedvesen csomagolja be még a szalámivéget is, ezek után talán már meg sem ismerne. És az a csinos kis fodrászlány? Kinevetne vagy legjobb esetben vicces mukinak, belevaló hapsinak léptetne elő és legközelebb kopaszra nyírna. Vagy csinálna egy helyre kis lófarkot a fejem búbján, amolyan törököset. Mit tehetnék? Várok. Újabb várakozás, újabb cigaretta és újabb ismerősök. A zöldséges, a trafikos, az újságos, a körzeti orvos és olyanok is, akiket csak látásból ismert. Aztán egy kutyát sétáltató asszony is közeledett a házból. A kutya barátságosan vakkantott, amikor meglátta Kerékét, mintha üdvözletét tolmácsolná a bérház öszszes lakóinak. Nem lenne feltűnő — töprengett lehangolva Kerék Jakab —, ha nem úgy ismernének, mint egy joviális, megfontolt, középkorú hivatalnokot, példás életű családfőt, aki mindig nyugodt, kimért léptekkel megy az utcán. De így egyszerre, minden átmenet nélkül...? Túl éles a kontraszt! És azért tekintettel kell lennem a reputációmra is! Állt a sarkon és úgy tett, mintha várna valakit. Ennek bizonyításául időnként az órájára nézett és ilyenkor rosszallóan megcsóválta a fejét, mint aki elképzelni sem tudja ezt a késést. Aztán végre... végre megtisztult a terep az ismerősöktől. Se közel, se távol senki emberfia. Büntetésből három kört futok — fogadta meg keményen — és az időt is stoppolom. Kíni egy keveset... Egyébként meg fogsz lepődni, éppen hozzád indultam. — Hozzám? — Persze. Itt jártam Edelényi Jóskánál és elhatároztuk, hogy átcsallak egy ultipartira. Természetesen, ha elenged az aszszony... — Kérlek, a kenyér... — Megveszed, aztán felkísérlek, elkérlek és már jöhet is a zsuga. Na gyere, irány a közért! Aznap éjfélig csapkodták a lapot a telefüstölt szobában és amikor Kerék Jakab végre ágyba került, szentül megfogadta, hogy azért sem hagy fel a kocogással. Nem hagyja magát eltéríteni ettől a szándékától! m'"y s másnap este újra I—{ nekiiramodott. Ott-A—J hon a lakásban loholt nyolc kört, az előszobától, a kétszemélyes családi heverőig, majd ismét vissza. — De Jakab — szömyülködött az asszony —, mit fognak szólna az alattunk lakók? — Mit szólnak... mit szólnak? — lihegte Kerék. — Te mindenből ügyet csinálsz! Te most is csak azt nézed, mit szólnak az alattunk lakók, a szomszédok, meg mit tudom én kik?... És az eszedbe sem jut, hogy az én egészségem mindennél fontosabb? Legalábbis nekem, ha már neked nem! — Jakab, azért ezt nem lehet, azért valamit adni kell a látszatra is... — A látszatra?! Micsoda ostoba képtelenség! Kit érdekel a látszat, amikor az egészségemről van szó?! ADY ENDRE: Harcos Gyulai Pál Jó, hú csatárok szégyenkezve halnak, Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak: Nem halt meg ő, csak befordult a falnak. Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke, Küldte ide, hogy háborogjon, Mert az apróknak harc a menedéke S vérbeli magyart megölne a béke. Hát ő verekszik, bevágtat a bajba S végtelenül sok a magyar baj, ö belevág, nem gyáván töpreng rajta, Hajh, kivesző, de legjobb magyar fajta. Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot S a sorsvivők el nem mehetnek. Hol álom-pipák ős füstje kavargott, Szívig és csontig vinni kell a harcot. Mindegy minden más: harsogjuk a vádat: „Álmos magyar, nézz be lelked be És válogasd meg minden prófétádat” S el ne felejtsük az „üsd, nem apád”-at. Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk, Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, Kicsi valódnál benned többet leltünk S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk. S te mégy előre avagy mennek mások, De nem hagyunk halálos békét A magyarnak míg lelkes csatázások Vérében földje bujára nem ázott. Ősrégi település, ahol a városalapító tirpákok vertek tanyát, építettek otthont, ültettek gyümölcsöst-szőlőt, hogy jussként hagyják későbbi nemzedékükre. Nevét az 1700-as évek harmadik harmadában készült térkép jelzi a Jósa András Múzeumban. Örökösföld Nyíregyháza 10-es körzete. Nem hasonlít városi körzetre, de nem is falu. Inkább periféria. Aki nem ismeri Nyíregyháza bokortanyáit, Örókösföldet, ezt a labirintust, aligha kap hú képet városáról. Itt, ahol még mindig a régi megnevezést, lakóhelyek neveit használják, idegen aligha tud eligazodni. Becsülték az öreg Csernyiket, a postást, aki évtizedekig hordta a leveleket-csomagokat, hivatalos értesítéseket az Örökösföld I—II—III— IV. és V. szakaszban lakóknak. Összetartó erő Lengyel István, az immár tizenhét esztendeje itt élő-tani tó idős pedagógus jelölése szerint „Örökösföld a naményi, a debreceni és a mátészalkai sin között egy háromszögben fekszik”. Törvénytelenül épült utcái, házain törvényes utcatáblákkal. Jórészt évtizedek óta engedély nélkül épültek és bújnak ki ma is a földből a ma már inkább téglából-kőből épült családi házak. Évente legalább 30—40 ilyen ház épül. Inkább vállalják a büntetést, a bírságot, ha kitudódik, hogy nem volt engedély. S, ha kémek is hivatalos írást, azt a régi ház átépítésére kapják. Helyette mégis új ház kerül a portára. Titkolni nem lehet, s ha akad szomszéd, aki jelenti, azt kinézik, megszólják, hangtalanul, de annál nagyobb haraggal közösítik ki. Mégis nagyobb az ősi, talán örökölt öszszetartó erő a tirpákok késői nemzedékében, különben hogyan is születhetett volna legalább 40—60 utcája, amelyekben csaknem háromezer ember él. Örökósföldből hasították ki a déli iparnegyedet, ahol olyan nagy üzemek létesültek, mint a HAFE, a papírgyár, a két nagy építőipari vállalat, a SZÁÉV és a KEMÉV telepei és a többiek. Áldásnak is tartják, mert munkalehetőséget biztosít az örökösföldi, újkisteleki embereknek, meg gondot is okoz. Hibáztatják, mondván emiatt nem engedélyezik itt a lakásépítést. Bele is törődnének, csak az a kívánságuk, jelölnék már ki, hol és meddig az ipari övezet fejlődésének határa. S melyik az az utca, ahol lehet engedéllyel is építeni. A szükség a legnagyobb törvény. És ezt még olyan hivatalos személyek is vallják, akiknek hivatalból illenék tudni a tilalomról, mégis megszegik. Otthon kell a fejek fölé. Ez a szükség marasztalja itt az embereket, meg valami megfoghatatlan, szinte kitapinthatatlan, de azért mégiscsak érzékelhető ragaszkodás a szülőhelyhez. Labirintusában kilométereket gyalogolva ezt kutattam. És ezt vallották a városalapítók unokái is. Pastrovics Benőné (Ilonka asszony) úgy ismeri Örökösföldet, mint a tenyerét. „Az én szüleim 1928- tan építettek itt. Emlékszem, apai nagyanyám még tirpákul beszélt anyámmal. Én a Szarvas utcán születtem, de itt nevelkedtem pólyás korom óta. Akkor még nem kellett engedély, csupán három ház volt 28-ban itt az Örökösföld IV-es szakaszban. Ez most Kilátó utca, s azóta legalább 40 ház épült.” S ahogy gyalogolunk a felfagyott girbe-gurba utcán, mutatja az engedély nélkül épült kertes családi házakat. Nem, neveket nem mond, nehogy ,kiátkozzák”. Csaknem fél évszázada él itt, s ragaszkodik Örókösföldhöz. Nem mozdul, akárcsak az öregek, akik azt mondják: „innen csak a Morgóba vihetik ki őket”. Elvitték a gyerekek Régi tirpákok építkeztek itt. Az öreg Szebenszki, Merkoszki, Bogár, Bognár, Závaczki és a többiek. S, akik elhaltak — mint itt mondják — ági úton örökölték a házat az unokák. Egy ilyen „százéves” náddal fedettben él Kertész Ferencné. Nagyanyjától maradt rá. „Részben örököltem, miután a testvéreket kifizettem. Itt születtem én is 1940- ben, s azóta itt élek-lakom.” Úgy tervezik, hogy tatarozási kölcsönt vesznek fel, s újjávarázsolják a régi otthont. Nádfedél alatt tvkészülék, mosógép, rádió és békés, csendes élet „Én szeretek itt lakni, itt nőttem fel, ez az én házam.” Szabó Lászlóné született Gyébroszki Ilona 62 éves. Tirpák sarj, 14 éves ko-ra óta él itt. „Ez a ház édesapámé volt, ő építette 28-ban. Ez ági vagyon.” Egyedül él, s a régi világot már csak a muzeális faeke, fiaborona jelzi az udvar végében. „Ami régi volt, vasaló, mozsár, zubroló (vajkészítő) elvitték a gyerekek. Nem tudnak ma sem eladni tirpákul, érteni meg mindent megértek.” Az öreg Bogár András 1934-ben költözött ide a Kilátó utcába. „Azért mert örököltein. Feleségemmel együtt még néha beszélünk tirpákul.” Mint mondják különösen akkor, ha valami titkolni valót akarnak megbeszélni egymással, összkomfortos lakás fürdőszobával, vízcsappal. „Innen, az udvari kútiből vezettük be a vizet.” Sok még az ásott kút. Ezek vizét isszák. Bogár András 32 esztendeig volt fíákkeres, 1960-ban került az építőiparba, s mint éjjeliőrt nyugdíjazták. Köd száll alá. Alig látni embert e „tanya világban”. Ballagunk kísérőmmel az utcán. Velünk szembe juhnyáj közeleg. Merkoszki József juhász hajt. Hóna alatt egy vekni. Rákérdezünk, hány juha van? így válaszol: „Van vagy öt-hat”. Legalább hetven—nyolcvanat hajt. Nem árulja el. Jó néhány kilométer innen a Vércse utca. Szőlők, fiatal jonatánosok, szép családi házak. Többsége engedély nélkül épült. Itt Iákik az öreg Suszta Sándor is. Büszkén mutatja a 67-ben telepített fiatal gyümölcsöst Több mint 1000 öl. Amikor ültette a fákat még 66 éves volt. Most a 75.-et tapossa, s tele van energiával. Örökösföldön él 1937 óta. Berendezkedtek, .központi” fűtés, radiátor árasztja a meleget, melyet egy kinti helyiségből táplálnak. Hogy kire marad a szépen berendezett ház, gyümölcsös? A fiára, az unokákra. Őrzik emléküket Ez a IV-es szakasz. Valamikor innen, s az Ökisteleki-szőlőből jártak agitálni az illegalitás éveiben Soltész Mihállyal, az áccsaL Hol a Lóczi-, hol a Bálint-bokor nyújtott menedéket a kommunista összejöveteleknek. Itt szerveztek ellenállást, itt élt Soltész mellett Kiszely, Zvara, Antal András és a többiek. Az örökösföldi, vagyis a város 14-es iskolájában őrzik emléküket. Működik itt Soltész Mihály úttörőcsapat. Az iskolának 268 alsós-felsős tanulója van. Tizenhat nevelő tanítja őket. Működik napközi. Örökösföldön legalább 200 a harminc éven aluli fiatal. Nincs ifjúsági klub, ahol összejöhetnének. Az iskola egy domb tetején áll a Koszorú utcában. A házak előtt beton járdalapok várják, hogy lerakják őket. Földegyengetést kellene végezni, anélkül nem lehet járdát építeni. Pedagógusok mondják, hogy adnak részükre letelepedési segélyt és 400 forint területi pótlékot. Külterületként kezelik? Ezek szerint igen. Csakhogy itt nem lehet építeni. Autóbusszal járnak ki. Ezt áldásnak tartják az örökösföldiek. Van és nincs Lengyel István, a Népfront körzeti titkára egy szatyorra való hivatalos írást, levelezéseit „borítja” ki az asztalra. Csupa kérelem. A lakásépítési tilalom feloldására, kérelem úttest burkolására az iskoláig, a mini gázcseretelep megépítésére, mélyfúrású kútra a Gyík utcában, villanyhálózat bővítésére stb. Hivatalosan 10-es körzet, de itt nincs körzeti orvosi rendelő. Van postaláda, nincs nyilvános telefon. Ha szükséges, éjszaka Lengyel Istvánt keltik, ha mentőt hívnak, ha segítséget kérnek a rendőrségtől a központ az iskola. Törvényeink, rendelkezéseink értelmében az engedély nélkül épített házak ügyében a városi tanács 1500 esetben szabott ki bírságot, büntetést. Örökösföld, ez a periféria, e szétszórt település nincs kijelölve fejlesztésre. Élete stagnál, nincs, s nem lesz közművesítés sem. Csak az élethez szükséges minimális feltételekről lehet gondoskodni. Mindenesetre rendszeresebb ellenőrzéssel elejét lehetne venni annak, hogy gomba módra tovább szaporodjanak ezek a törvényen kívüli létesítmények, házak. Nem lehet és nem szabad letudni azzal: fizessék meg a sokszor 10—20 ezer forintos bírságot, s akkor ,.szemet hunyunk”. Végre a rendeletnek érvényt kell, érvényt szükséges szerezni. Az itt élő emberek érdekében, mert felelősök vagyunk sorsukért, jövőjük alakulásáért. Farkas Kálmán
